Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-08-01 / 8. szám
10. oldal ATOMERŐMŰ 2005. augusztus Emlékek a 0. DÖRMÖGŐ túratáborozásról Túratábort szervezett július elején a Demeter Egyesület a Szálkai tó partján lévő kempingbe felnőttek részére, elszánt ovis és kisiskolás kísérőkkel. A résztvevők: Kasi Anya és Apa, kísérők: Anna, Eszterke és Matyi; Simon Edina, kísérő: Ábel; Bognár Anya, kísérő: Peti; Weisz Anya és Apa, kísérők: Panna, Palcsi; Jakab Évi és Albi, kísérő: Janó; Baksa Éva nénit a táborozásra befogadtuk. Felbukkantak még a táborban: Szabó Anya és Apa, kísérők: Picur, Bence és András, és Péterék a Demeter Egyesület ellenőreiként. A kempingben táborunkat a tó partján alakítottuk ki. A kellemes nyári idő a tervek szerinti program teljesítésére csábított: sátorverés, fürdés, napozás, kaja, fagyi (FNKF)... Neki is láttunk az ünnepélyes zászlófelvonás után! Az esti program: a tervek szerinti tábortűz és szalonnasütés elmaradt, mivel a beígért eső pontosan a tűzgyújtást követően megérkezett. A kempinggáz azért meghálálta magát, a szalonnazsíron megsültek a kolbászok, és már csak az éhes szájak kellettek a vacsorához. A sátor és a hálózsák varázsa szép álmot ígért, még a változatos vakondtúrások közepette is. Másnap próbatúrára indultunk Grábócra, vajon milyen távolságot tud a csapat együtt megtenni (a legkisebbekhez igazodva). A kolostorig pont elég volt a séta, a templom csodálatos, jó környék egy kis üldögélésre. A hazaúton a falu feletti utcáról szép panoráma nyílt a szálkai víztározóra, a kempingre és a távoli Mecsekre, ahol majd egyszer szintén táborozunk! A meglepi a Horog csárdában várt bennünket jégkrém és sör formájában (a kísérők jégkrémet kaptak, hogy vigyázzanak a résztvevőkre). A fáradt kísérőknek jól jött az FNKF (vízibiciklivel), a résztvevők ezalatt a vacsora előállításával töltötték szabadidejüket. Eredmény: éhes nem maradt senki. Aztán jött a sátor, hálózsák varázsa... Csütörtökön „alagúttúrára” indultunk. A tó partján vezetett utunk, majd a dombnak fordultunk, Mórágy irányába, végül egy lankás oldalon ereszkedtünk le Kismórágyig. A mőcsényi alagút a megye leghosszabb alagútja, legalább félkilométeres távja a vasúti közlekedés jelentős sebessége miatt időben is kiadós élményt jelentett. A kísérők ezután visszautaztak a táborba, úgyhogy a résztvevőknek maguknak kellett a tó partján hazaballagniuk! A fürdőzést követően a résztvevőkre a főzés örömei vártak, ezalatt a kísérők elfoglalták magukat (színezés, papírhajtogatás, szaladgálás, foci stb.). Eredmények: mennyiségben és minőségben is kellemes vacsi, és ehhez éhes siserehad. Aztán jött a sátor, hálózsák varázsa... A péntek reggel felhősen indult, de bíztunk az eddigi szerencsénkben. Elindultunk a tóparton, hogy aznapi túraként megkerüljük. Sajnos elkezdett esni, és a borult ég miatt esélyt sem láttunk a további túrázásra. A táborig az utat a kísérők egy esőkabát fedezékében tették meg, a résztvevőknek nem ártott egy kis víz. A gyors és nem túl ünnepélyes táborzárás és zászlólevonás után jött a csomagolás, és szomorúan hazaindultunk. Viszlát Szálka! A viharos elvonulás miatt póttáborzárást szerveztünk. A kísérők teljesítményét a Demeter Egyesület vezetője igazolólappal ismerte el! Mi van még hátra? Ezúton jelzem részvételi szándékomat a következő túratáborozáson: Weisz Apa. Törzsgárda tagsági elismerések 2005. július 20 éves Pach Ferenc HŰIG OKFO Általános Oktatási Osztály, 1985. július 1.; Horvai Jenő ÜVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1985. július 1.; Mérges György ÜVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1985. július 25.; Zei-Horváth János ÜVIG UVFO Turbina Osztály, 1985. július 10.; Ferenci Richard ÜVIG UVFO Külső Technológiai Osztály, 1985. július 17.; Tankovics Ágoston ÜVIG ÜVFO Külső Technológiai Osztály, 1985. július 11.; Molnár János ÜVIG KIFO Karbantartás Irányítási Osztály, 1985. július 15.; Sey Lászlóné ÜVIG VEFO Vegyészeti Ellenőrzési Osztály, 1985. július 11.; Mészáros Ferenc MÍG LFO Technológiai Létesítési Osztály, 1985. július 1.; Pataki Levente KÁIG KAFO Villamos Karbantartó Osztály, 1985. július 18.; Kis Lajos KÁIG SZFO Építészeti és Szakipari Szerviz Osztály, 1985. július 2.; Ring Istvánná GVIGH PSZFO Számviteli Osztály, 1985. július 5. 30 éves Gergely József BIG B1FO Esemény Kivizsgáló Csoport, 1975. július 11.; Hegedűs Magdolna MVIGH INFO Rendszer- és Adatadminisztrációs Osztály, 1975. július 4.; Juhász László KÁIG KTFO Gépész Karbantartás Technológiai Osztály, 1975. július 1. Főzőklub a Gastroblues-on A paksi Gastroblues Fesztiválon rendezett gasztronómiai versenyen ismét indultak a paksi Reform Főzőklub tagjai. Ignits Miklósné a „Paksi vízi nyár” című kompozíciót, Antal Lajosné a ,3aconben sült fácán rókagombával és gyümölcsköretekkel” tálat készítette el. A szabadtűzön készített ételek kategóriájában a „Paksi vízi nyár” ételkülönlegesség első díjat nyert, és a másik ínyencséget is dicsérőleg emelte ki a zsűri az értékelésénél. Paksi vízi nyár XIII. Blues-rock fesztivál Immár tizenharmadik alkalommal várták a blues, a jazz, a rock, a gasztronómia híveit és a borbarátokat Paksra, a Gastroblues fesztiválra. A idei év sztárvendége a Manfred Manns’s Earth Band volt. Gárdái György, a fesztivál főszervezője elmondta:- A városnak még nem volt ilyen rangos vendége, mint a Manfred Manns’s zenekar. Rekord volt a látogatók száma pénteken. Minden programunk zökkenőmentesen zajlott le, sok pozitív viszszajelzést kaptunk. Gasztronómiai rendezvényünkön hagyományosan megrendeztük a borbarátok országos találkozóját. Manfred Mann a hatvanas években több TOP 20- as sikerszámmal szerepelt az angol és amerikai slágerlistákon. Az 1970-ben alakult Manfred Manns’s Earth Band közel harminc, sokmilliós példányszámban eladott lemezzel és számtalan teltházas koncerttel, egyéni hangzásvilággal vált műfajában a világ egyik legsikeresebb zenekarává. Ismét fellépett a tavaly nagy sikerrel bemutatkozott holland gitáros-énekesszerző, Julian Sas és együttese. Első alkalommal szerepelt olasz zenekar a fesztiválon, akik az ország egyik legjobb gitárosának, Andrea Braidónak a vezetésével Jimi Hendrix-programot adtak elő. Először mutatkozott be magyar földön nagyobb közönség előtt a négy ország neves muzsikusai által alkotott Visegrád Blues Band. Lengyel, cseh zenészek és a magyar származású, Pozsonyban élő Peter Lipa énekes mellett a ritmusszekciót Páka Egon és Solti János alkotják. Ismét új produkcióval mutatkozott be a blues-rock „fenegyerek”: Ferenczi György. Rackajam zenekarának vendége Jim Armstrong ír gitáros (Ex-Them) és a német Andy Geier Hammond orgonista. Természetesen más külföldi előadók mellett felléptek a műfaj ismert hazai zenekarai, előadói. A fesztivál külön meglepetése a pop-rock műfaj két népszerű zenekarának közös zenélése a blues ismert sztárzenészeivel. A koncertekről ezúttal is CD-, DVD-lemez és TV-felvétel készült. Ismét szerepelt a programban a Borbarátok Országos Találkozója, amelyre a Magyar Történelmi Borvidékek legjobb pincészetei fogadták el a meghívást, itt volt a Tiffán, Takler, Demeter, Vesztergombi és az Oremus pincészet. Többen közülük az év borásza cím tulajdonosai. A közönségnek lehetőséget biztosítottak arra, hogy a helyszínen elkészített vagy készen hozott hideg-meleg ételeiket megfelelő körülmények között tudják tálalni és baráti körben fogyasztani. A főzőversenyen számos, igazi ínyenc alkotás született, hiszen a díjazás is az idén igen komoly volt. Kategóriánként egyegy négyszemélyes, hétéjszakás görögországi utat nyerhettek az ételek készítői. A zsűrizést kiváló szakemberek végezték, Benke László szakácsolimpikon és Kovács János Venesz-díjas mesterszakács. A sport sem maradt el, hiszen vasárnap délelőtt négy csapat mérkőzött a focibajnokságon, melyből az idén Paks került ki győztesen. Paks testvérvárosa, Galánta küldöttségének tagjai nagyon élvezték ezt a pár nap aktív pihenést, kitűnően érezték magukat. Mint azt Hajdú János polgármester is kiemelte, nagyon magas színvonalú volt a fesztivál, ahova nagyon sokan látogattak el.-Wollner Pál-Nógrád várt ránk! A természetjáró szakosztály idei programjában ismét szerepelt egy nyári egyhetes kerékpártúra. Az „Ismerd meg Magyarország megyéit” sorozatunk idei állomása Nógrád megye volt. Megkapó természeti környezete és évszázados kulturális örökségei miatt választottam idei célpontnak. A túra Bánkról indult. Szálláshelyünk elfoglalása után indultunk a nógrádi várhoz. Szemerkélő esőben tekertünk. A belső vár lakótornyának maradványa ma is áll. Néhányan felmentek a romokhoz, de a többség egy vendéglátó-ipari egységből nézte a várat. Kedd reggel Romhány, Szente — itt húzós szerpentin és elértük a Cserhát nyugati oldalát. Mohorán megnéztük a Tolnay Klári emlékházat. Ebédidőben tűnt fel előttünk Palócföld legszebb fekvésű faluja, Hollókő. A Muskátli vendéglőben vártak bennünket, a palócos ebédet követően a népviseletbe öltözött Piroska néni tartott fonóbemutatót, és két túratársunkból palóc népviseletbe öltöztetett fiatal párt varázsolt néhány perc alatt. A hetyke legény kalapja alól ki villanó ősz hajszálak sem riasztották el a menyasszonyt. Megnéztük még a falu kis templomát, majd kerékpárúton tekertünk Rimócig, onnan pedig Szécsényig. A város legismertebb történelmi eseménye az 1705-ben tartott országgyűlés. Szerda reggelre végre „nyárias” lett az idő, nem esett, és sütött a nap. Ludányhalásziról megtudtuk, hogy hazánk leghosszabb faluja, olyan hosszú, hogy egyhuzamban nem tudtunk átgurulni, megálltunk egy „itatóhelyen” erőt gyűjteni. Szép úton haladtunk az Ipoly mentén, a túloldalon szlovák tájban gyönyörködhettünk. Karancskeszinél tartottunk ebédszünetet, a csirkepörkölt túrós csuszával elegendő energiát adott a Salgótaiján előtti emelkedőhöz. A megyeszékhely föld alatti bányamúzeuma nem mindennapi élmény volt. Különleges vacsora, majd séta a belvárosban e laza nap végén. Csütörtök reggel igazi nyáridőben indultunk. Salgótaijánt elhagyva húzós szerpentin, a túloldalán sokáig csak gurultunk. Folytatva utunkat Nemti végénél délre fordultunk, s ekkor feltűnt előttünk a Mátra északi oldala. Az út vízszintesről enyhe emelkedőre váltott. A napsütésben egészen közelinek tűnt a kékestetői TV-torony. Többen csodálkoztak, hogy egyenesen a Mátra csúcsai felé tekerünk. Egyik túratársunk saját térképét nézegetve megállapította, hogy már nem vagyunk a térképen. Kitartóan emelkedő úton értünk be Szuhára, ahol pihentünk, és leöblítettük az út porát. Szép erdei szakasz következett, az út továbbra is egyhangú volt: emelkedő végén kanyar, újabb emelkedő, kanyar, emelkedő, kanyar...! Mátraalmáson többen érdeklődtek, hogy hol vagyunk. A rendületlenül emelkedő úton egyszer csak az alábbi tábla mellett haladtunk el: Galyatető! Volt, aki elhitte, volt, aki nem. Néhány tekerés után egy kisvendéglőben ültünk. Mindenkinek jólesett a pihenés! Reggel még senki nem gondolta, hogy a mai ebédért Magyarország harmadik legmagasabb pontjára kell feltekerni. (Én azért bíztam a csapatban!) Ebéd utáni pihenőt követően csak gurultunk lefelé. Mátrakeresztesen láttuk még a tavaszi áradás pusztító nyomait. Aznapi szálláshelyünk Pásztón volt. Péntek volt a pihenőnap, a csapat strandon „lazított”. Szombaton frissen indultunk tovább, balra lassan eltűntek a Mátra magaslatai, a tájon jobb oldalról a Cserhát dombjai vették át az uralkodó szerepet. A sziráki kastélynál tartott rövid pihenő után érkeztünk meg utolsó szálláshelyünkre, Vanyarcra. Itt a helyi tájház érdekességeit néztük meg. Visszaérve szállásunkra, várt bennünket a vacsora, babgulyás és sztrapacska. A vacsora kiváló volt; a menynyiségéről annyit, hogy kaja után még a lányok is átjöttek a szomszédos kocsmába, hogy palóc pálinkával próbálják szétrobbantani a gyomorba halmozott házi juhtúrós sztrapacskát. Reggel is bőséges reggelit kaptunk az igen kedves vanyarci vendéglátóinktól majd elindultunk az utolsó napi kerekezésre. A Cserhát dombjai között délre ismerős helyre érkeztünk: Bánkra. Ezzel zártuk az egy hete elkezdett kört, egy hét alatt 300 km-t tekertünk Nógrád megyében. A Bánki-tó partján lévő Bárka étteremben záróebéd várt bennünket. Itt a túravezető mindenkinek gratulált a túra teljesítéséhez, megköszönte a segítők (záróember, szerelők) közreműködését, és emlékül mindenkinek adott egy „Nógrád megyében jártam!” feliratú pólót, melyek elkészítését a CÉL Sport Bt. és a Kópis és Tsa Kft. támogatta. Hazautazásunkhoz az ATISZ biztosította a buszt. Pakson fáradtan, de jó hangulatban búcsúztunk egymástól. Egyesek a túravezetőt már a következő évi terveiről faggatták. A válasz a természetjáró szakosztály 2006. évi programjában lesz. Gergely László túravezető
