Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-08-01 / 8. szám

2005. augusztus

9. oldal

tr rr

ATOMERŐMŰ

Látogatóban Papp Józsefnél

A PA Rt. nyugdíjas karbantartó lakatosánál

Könyvbe írta életét

Csőalei Pista bácsi újabb könyve

Papp József 1984. június 4-én nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz karbantartó lakatosi beosztásba. Több mint 30 éves szakmai tapasztalattal, viszonylag rövid idő alatt elsajátította az „atomerőműves” szakmát. Szakmáját szerető, lelkiismeretes, szorgalmas munkatársnak tartották kollégái. 1993. december 21-vel - 40 éves munkaviszony után - 55 évesen elment nyugdíjba. Józsi bácsit paksi otthonában kerestem fel, hogy az erőműves emlékekről, eseményekről beszélgessünk.- Hogy érzed magad, hogy szolgál az egészséged?- Köszönöm a kérdésedet, jól vagyok, ahogyan egy 67 éves ember lehet. Múlt év őszén más választ adtam volna. Viszonylag egyszerűnek látszó balesetem volt. Sarokköszörűvel a bal kezem gyűrűs ujját megsértettem. Gyors orvosi beavatkozás, kezelések, majd a debreceni kórházban két ujjpercemet amputálni kellett! Ilyen az élet, aktív munkás koromban nem volt balesetem.- Mivel töltőd az idődet, milyen elfoglaltságot találsz magadnak?- Aki ismer, azt tudja, hogy nem az az ember vagyok, aki pihenget, nem tud mit kezdem magával. „Örökmozgó” ember voltam világ életemben. A

legnagyobb büntetésem az lenne, ha nem csinálhatnék semmit. Sokat vagyok a garázsomban, ahol mindenféle lakatosmunkát végzek. Különböző felkéréseket kapok helyben és vidéken is, aminek szívesen teszek eleget. Számtalan helyen rádió-, TV- átjátszó antennát szereltem, állítottam fel. Megemlíteném, hogy a paksi Fortuna rádió antennájának a felállítására is engem kértek fel. Nagyon szívesen segítek, ha igénylik. Sok esetben kérés nélkül is - ha tudok - segítek. Mennyivel másabb volna a világ, ha gyűlölködés helyett mindenki végezné a munkáját.- Hogyan kerültél a Paksi Atomerőmű Vállalathoz?- Debrecenben egy építőipari vállalatnál dolgoztam 31 évig. A fizetésem nem követte az áremelkedéseket. Feleségem leszázalékolt nyugdíjas volt, és két fiúgyereket neveltünk. Saját lakásom nem volt. Azt hiszem, nem kell folytatnom. Nem volt könnyű 46 éves fejjel munkahelyet változtatnom. Lafferthon Imrével, a Reaktor Osztály egyik vezetőjével - aki sajnos már nincs közöttünk, autóbalesetben elhunyt - beszéltem, érdeklődtem felvételügyben. Beszélgetésünk után 3 hónap elteltével PAV-os lettem. Az első perctől kezdve nagyon tetszett a katonás rend és fegyelem. Nem akarok senkit megsértem, de tudva lévő, hogy

az építőiparban a munkafegyelem kissé más minőségű volt. A reaktorszerelés magasszintű szakmai tudást, felkészültséget, odafigyelést igényelt kezdettől fogva. Ez akkor is és most is igaz. Összeszokott csapattal a ránk bízott munkát hibátlanul elvégeztük.-Emlékek, amire szívesen visszaemlékszel?- Szakmai kihívások. Az 1. blokk első üzemanyag-átrakása, a 2., 3. és 4. blokkon a szerelési munkák, felkészülés az indításra, a párhuzamos kapcsolásra. A siker valamennyiünké volt. Szép emlékként őrzöm a nyugdíjasbúcsúztatásomat és a kollégáimtól kapott ajándékot.- Rossz emlék?- Nem volt. Az élet rendje, hogy bizonyos idő elteltével elfelejtik az embert. Nagyon sok munkatársam az elmúlt években követett, ők is nyugdíjasok lettek. Nagyon jó velük találkozni.- A családodról, ha tennél említést.- Szerető feleségemmel 44 éve élünk együtt nagy szeretetben, megértésben. Fogjuk egymás kezét, segítjük egymást, amiben a másik segítségre szorul. Sajnos az utóbbi időben az egészségi állapota megromlott. Sokat járunk orvoshoz. Időnként el-eljárogatunk meleg vizes fürdőkbe is. Két felnőtt fiunk van. Az idősebbik Debrecenben lakik, ott dolgozik, a másik fiunk Pakson. Három unokánk van, kettő külföldön él.- Köszönöm a beszélgetést. Jó

egészséget, boldogságot, kedves feleségednek minél előbbi gyógyulást kívánok! -MJVoronyezsi látogatás

A Paksi Orosz Klub szervezésében paksi diákok és kísérőik vehettek részt a Don-kanyari kiránduláson június 25-től július 8-ig.

Az utazást a Paksi Atomerőmű Rt. és a paksi önkormányzat támogatta.

Szombaton délután indultunk autóbusszal a hosszú (2.100 km-es) utazásra. Utunkat megszakítva Kijevben töltöttünk egy estét és egy délelőttöt. Vasárnap este belecsöppentünk a helyi ifjúsági napok zenés kavalkádjába, mely tűzijátékkal zárult. A következő nap délelőttjén Kijev nevezetességeivel ismerkedhettünk. A városnézésen megtekintettük a Szofíjszkij székesegyházat, a Kijevszkaja Lavrát, Mihajlovszkij székesegyházat, a Rogyina-maty (Haza-anyácska) szobrot és a II. világháborús emlékparkot.

Kedden délelőtt érkeztünk meg Voronyezsbe. Szállásunk elfoglalása után - mely az Állami Agrártudományi Egyetem kollégiumában volt - vendéglátónk, Filonyenko úr, a külföldi kapcsolatok tanszékének rektora és 4. V Vosztroilov, az egyetem rektora fogadtak bennünket.

Az egyhetes voronyezsi tartózkodásuk alatt az idő gyorsan elrepült, hiszen szinte állandóan mentünk, vittek bennünket. Voltunk sétahajózáson a voronyezsi víztározón. Megtekintettük Rudkinóban a 2-es számú magyar temetőt, ahol tizenhatezer azonosított magyar halottat temettek el, és a nevüket márványtáblára vésték.

Boldürjevkába, az 1-es számú magyar temetőben nyolcezer-hétszáz magyar katona van eltemetve.

Az osztrogozsszki Kramszkij múzeum látogatása után Kamenkában egy középiskolát tekintettünk meg. Ebben az iskolában is van iskolamúzeum, külön a magyarokhoz kapcsolódó emlékekkel, amilyeneket a környéken a mai napig találnak.

Voltunk Flrenovojéba, ahol a világhírű Orlov lótenyészetet és a múzeumot néztük meg. Itt mindenki kipróbálhatta a trojkát, a jellegzetes háromlovas orosz fogatot.

A Voronyezsi Hadtörténeti Múzeumban a vitrinekből kivették a második világháborús kézifegyvereket, melyeket meg is foghattunk.

Dnyivnogorjébe egy mészkőbarlang kolostorral ismerkedtünk meg. A jégkorszaki, holdbéli tájon, a nemzeti

parkban sétáltunk. Csodálatos kilátás nyílt a Donra. A II. világháborúban ezen a területen harcoltak a Tolna megyei csapatok. A mai napig látszanak a lövészárkok és géppuskafészkek.

Ez a gyönyörű táj egyben emlékezésre is késztetett bennünket.

Bobrovban, a nemzeti parkban nagy élményt jelentett a hód- tenyészet megtekintése, ahol nagyüzemi módszerekkel szaporítják ezen értékes állatokat.

Zadonszkban több kolostorban tettünk látogatást.

Novovoronyezsbe az atomerőművet a tó partjáról láttuk. Megálltunk a háborús emlékhelynél, a Csernobili emlékszikla mellett.

A búcsúesten a Csemozjomocska tánccsoport csak nekünk adta elő nagysikerű műsorát az Agrártudományi Egyetemen. Tavaly ez a tánccsoport többször fellépett Pakson is, a PA Rt. majálisán, illetve a gimnázium udvarán.

Kellemes meglepetés volt számunkra a nagyon kedves fogadtatás. Nagyon sok szép helyen jártunk, és sikerült jó pár magyar vonatkozású emlékhelyet felkeresnünk.

A távolságok nem lebecsülendők, hiszen itt is mentünk 1.600 km-t, így összesen a két hét alatt 5.800 km-t buszoztunk aránylag jó utakon.

Vendéglátónk, Filonyenko úr a II. világháború eseményeinek feldolgozásával foglalkozik. Ebben a témában már hat könyve jelent meg. A legfrissebbet, a hatodikat páran meg is tudtuk vásárolni. Reméljük, ígéretéhez hiven Filonyenko úr és kísérete még ebben az évben, augusztusban ellátogat Paksra.

A csoport nevében ezúttal is köszönjük neki a szíves vendéglátást!-Wollner Pál„Tűzoltó lettem s nem katona” címmel írta meg saját életéről szóló könyvét id. Csőglei István, azaz Pista bácsi, akit az atomerőműben és a tűzoltó-társadalomban mindenki kedvesen becenevén szólít.

Pista bácsi harmincöt éve kutatja és úja a magyar tűzoltóság történetét. Hol egyedüli, hol társszerzője a tűzoltóságokról, tűzoltóegyesületekről megjelent könyveknek és több országos jellegű kiadványnak. Legutóbbi, frissen megjelent könyve más, mint a többi. Ebben a saját maga történetét úja meg. „Élete leltárát” örökíti meg benne. Pista bácsi idén július 24-én töltötte be 75. életévét. Az életkor, az idő haladása késztette őt arra, hogy összefoglalja az eltelt évek eseményeit, és könyv formájában dokumentálja. A könyv megjelenését 75. születésnapjára tervezte, ami köszönhetően a támogatóknak, sikerrel megvalósult.

A könyv elején Pista bácsi a következőket úja: „A cselekedeteimet sorra kellett venni azért is, hogy köszönetét mondjak a családomnak, elsősorban nejemnek, mert életem során mindig mellettem álltak. Fiatal kollégáim pedig a jelenlegi szolgálati körülményeket összevethetik az akkorival. Megismerhetik a múltat, mert aki azt nem ismeri, a jövőt nem érdemli.”

Pista bácsi úgy beszéli el élettörténetét, hogy közben társadalomrajzot ad. Bemutatja azt a négy társadalmi rendszert, amit átélt, és pályakezdésétől napjainkig mutatja be a hazai tűzoltás fejlődését. Ez olyan könyv, mely egy ember magánéletéről szól, a gyermekkortól a családalapításon át az ötvenedik házassági évfordulóig. Ez egy olyan könyv, mely egyben történelemkönyv is. Bemutatja a pusztai

cselédgyerekek életét, és a társadalmi rendszer, a politikai események változásain keresztül elvezet napjainkhoz. Egy olyan dokumentum, mely feldolgozza a hazai tűzoltás történetét, öszszefogja múltját és jelenét. Igen izgalmasan, élménydúsan idézi fel az egys nem katona

Csőglei István

Élelem léhára 1930-2005

.Ma tuduA a.

Akkor.. JArW W a: almakii

kori riasztásokat, tüzeket. A könyv lapjain keresztül, a visszaemlékezések által megjelenhet előttünk egyszerű ruhájában a korabeli tűzoltó és az igen kezdetlegesnek tűnő szerkocsi képe, az akkori világ.

Egy eseményekben gazdag, szép életút rajzolódik ki előttünk a sorokon keresztül, ami előtt tisztelettel meghajolunk. Pista bácsinak a további évekhez jó egészséget, és családja körében sok örömet kívánunk. Bízunk abban is, hogy ezt a könyvet újabb követi, és Pista bácsi nem hagyja abba a levéltári kutatásokat, a tűzoltás történetének megörökítését, és újabb kiadványok kerülnek ki a keze alól.

Jó egészséget, Pista bácsi! -LABátaapáti látogatás

A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnökségének tagjai és állandó meghívottjai kibővített elnökségi ülésüket 2005. június 21-én a Nagvmórágyi-völgyben, Bátaapátiban töltötték.

A bátaapáti látogatásra meghívást kaptak a testvérmegyék, Baranya és Somogy megye Természetbarát Szövetségének tagjai is. Személyesen jelen volt Nagy Gábor, a Magyar Természetbarát Szövetség nemrégiben megválasztott főtitkára is.

A harmincfös társaság bebocsátást nyert a BÁTATOM Kft. telephelyére, mely a közbeszerzési eljárás nyerteseként a kutatási feladatok kivitelezésére kapott megbízást. Kísérőink a MECSEKÉRC Rt. munkatársai voltak, akik a telephelyen készségesen körbevezettek, és válaszoltak kérdéseinkre.

Beöltözésünket követően bemehettünk a Mária lejtősaknába, ahol éppen a 150 m-es határt haladták túl az akna mélyítési munkáiban. A párhuzamosan épülő Eszter lejtősaknából pedig a kirobbantott köveket hordták ki.

Tájékoztatást kaptunk a tároló tervezett kialakításáról, a jelenleg folyó munkákról, a dolgozók tevékenységéről. Megcsodálhattuk a bányászati munkákat segítő modem gépeket és berendezéseket.

A telephely látogatása után a magyar Állami Földtani Intézet Földtani-Tektonikai Terepi laboratóriumában a kutatófúrások eredményeiről kaptunk tájékoztatást, és megérinthettük a különböző mélységekből felhozott földtani anyagokat.

Ezek után a Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulás (TETT) és az RHK Kht. kiállítótermébe, illetve az Önkormányzat Közösségi Házába látogattunk, ahol az RHK Kht. tevékenységéről kaptunk rövid ismertetést.

A Bátaapátiban tett látogatásunk zárásaként megkóstolhattuk a környék kiváló borait az EURÓBOR Kft. pincéjében.

A kibővített ülésen résztvevők egy tartalmas és élményekben gazdag délutánt töltöttek el Bátaapátiban.-Wollner Pál-