Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-08-01 / 8. szám

2005. augusztus ATOMERŐMŰ 5. oldal Évek óta megy ezen sorozatunk, egyre többen figyelnek fel rá, amelynek örül a szerkesztőség, különösen akkor, ha egy-egy vezető ajánlja a munkatársait. így volt ez a mostani és a következő résznél, mert Süli János üzemviteli igazgató ajánlotta figyelmünkbe az ügyeletes mérnököket és a szolgálatvezetőket. Mostani szá­munkban a hat ügyeletes mérnököt mutatjuk be. Kovács Tibor ügyeletes mérnök O is a híres Üteg utcai iskola padjait koptatta 1980-84 között, neki is Ké­kesi György tanár úr volt az osztály­főnöke, akárcsak az előző számunk­ban bemutatott osztály tagjainak. Nagyon jól érezte magát a szakkö­zépiskolában, csak pozitív élményei vannak az ott eltöltött időről. A kö­zépiskola elvégzése után mint egyetemi előfelvételes bevonult katonának, majd egy év múlva megkezdte tanulmányait a Mű­egyetem Gépészmér­nöki Karán.- Tibor! Pályakezdő­ként 1991. július 29-én kezdted a munkát az atomerőműben. Milyen munkakörben? — Akkor primer köri gépésznek vettek fel. Volt egy hosszabb távú el­képzelés, hogy betanulás után a Re­aktor Osztályon negyedmagammal technológusként egy-egy blokk pri­mer köri berendezéseinek felügyelet­ét látnánk el. Ez időközben módo­sult, így végigjártam a szamárlétrát üzemviteli területen. Voltam primer köri gépész, főgépész, reaktoroperá­tor. Blokkügyeletesi betanulás során a szekunder köri szakterületi vizsgá­kat is le kellett tenni. Blokkügyele­tesként 1997-től közel hat évet töltöt­tem el az 1. blokkon a C műszakban. — Többéves tanulás és folyamatos irányítói tevékenység után lettél ügyeletes mérnök. Összefoglalnád az itteni teendőidet?- Nehéz megfogalmazni, mert na­gyon sokrétűek a feladatok. Igazából nem is mindenki érti és látja — mint ahogyan kezdetben és sem láttam hogy ügyeletes mérnökként mi min­dennel kell foglalkozni. Nemcsak az üzemvitel irányítása a feladat, hanem egyéb problémákat is meg kell oldani, főleg hétvégén, amikor nappali sze­mélyzet nincs a területen. Néha elég szokatlan dolgok is előfordulnak.- A külső kapcsolattartás is hozzá­tok tartozik?- Csak meghatározott esetekben. Az OAH felé van adott esetekben tá­jékoztatási kötelezettségünk. A teher­elosztó pedig az igénye­it a diszpécseren keresz­tül közvetíti felénk, hogy adott esetben mi­lyen blokki teljesít­ményváltoztatásokra van szükség. Az érvé­nyes eljárásrendek alap­ján mi engedélyezzük a blokkok között, hogy milyen mértékben ve­gyenek ebben részt. A fontosabb külső kapcso­latot a TLK-n keresztül intézzük. Ha „események” vannak, akkor az úgynevezett gyors értesítési rendszer aktivizálása a feladat; ezen rendszer segítésével azonnal értesít­jük a felsővezetést. A nyilvánosság fe­lé azonban már csak az erőmű szóvi­vője közvetíti az információkat.- Hétvégeken minden üggyel téged keresnek?- Igen, hiszen az adott műszakban én vagyok az egyszemélyes felelős, vi­szont lehetőségem van segítséget - ta­nácsot - kérni a tanácsadó ügyeletes mérnöktől. Amennyiben az én hatáskö­römet meghaladja az adott ügy, akkor a vezetői ügyeletes döntését kérem.- Szoktad kérni a segítségüket?- Többször, mert kérdéses esetek­ben a hibázás lehetősége jobban ki­zárható. Mivel a műszakomban egy személyben felelek a dolgokért, ha rosszul döntök, már nincs kontroll. Tehát érdemes a tanácsadók vélemé­nyét meghallgatni, mert az ő tapasz­talataikat felhasználva körültekin­tőbb döntéseket lehet hozni.- Normál munkaidőn túl te döntesz a felmerült kérdésekben?- Az azonnal meghozandó döntés az enyém. Olyan esetekben viszont, amikor nem kell azonnali intézkedést végrehajtani, és van idő a döntéshez szükséges kellő információk meg­szerzésére, akkor a lehető legjobban megpróbálom körbejárni a problé­mát. Ilyenkor a műszakomba lévő szakterületi irányítók, kollégáim vannak nagy segítségemre.- Milyen emlékezetesebb esemény történt szolgálatod alatt?- Ami felfokozza az izgalmi állapo­tot, az mindig valamilyen műszaki probléma, gépkiesés, blokk-kiesés. Ezekre igazából nem lehet felkészülni, mégis gyorsan és a lehető legjobban kell dönteni, ráadásul feszültségterhes körülmények között Ezek az esemé­nyek mindig emlékezetesek maradnak.- Munka után mivel töltőd a sza­badidődet?- Aktív pihenéssel, focizom egy na­gyon jó baráti társasággal, közel 14 éve. Öt-hat éve pedig elkezdtem Cse­resznyés környékén lovagolni. Itt is egy nagyon jó kis társaság alakult ki, akik­kel rendszeresen összejövünk. Heti két­­három órás lovaglás nagymértékben segíti a jó közérzetem megtartását.- A családodról mondanál néhány szót?- Feleségem pedagógus végzettsé­gű, de elhelyezkedési problémák mi­att elvégezte az Államigazgatási Fő­iskolát, és pályamódosítást hajtott végre; az önkormányzatnál dolgozik gyámügyesként. Két fiunk van, nyolc és tizenegy évesek, általános iskolába járnak. A nagyobbik idejét a sport, a kisebbik idejét inkább a számítógép­pel való foglalatosság tölti ki. —Köszönöm a beszélgetést, jó időt kívá­nok a tervezett zalai szabadsághoz! -t> Kiss József ügyeletes mérnök 1978. április 1. óta dolgozik a pak­si atomerőműben. A pécsi hőerő­műtől saját kérésére helyezték át Paksra. Diplomáját a BME Ener­getikai Mérnök Szakán szerezte.- Mi vonzott Paksra, amiért az áthelyezésedet kérted?- Gyakorlatilag szak­mai kihívásnak tekintet­tem, és a szakmai fejlő­dés miatt döntöttem így. Egy ismeretterjesztő elő­adás fordította figyelme­met az atomerőmű felé. Érdeklődtem, és nagyon megtetszett.- Milyen volt az első munkaköröd?- Turbinagépészként kezdtem. Tu­lajdonképpen az energetikai terüle­ten az első szakképesítéseket még a pécsi hőerőműben szereztem meg. Turbinagépészi és kazánkezelő okle­véllel rendelkeztem, munkám erre irányult, így nyilvánvaló volt, hogy az atomerőműben is a turbinás terü­leten kezdtem el dolgozni. Később az elvégzett tanfolyamok, illetve megszerzett ismeretek birtokában kerültem mindig más-más munka­körbe. így lettem később turbinaope­­rátor, turbinafögépész, blokkügyele­tes, az OTEO-nál csoportvezető, majd pedig ügyeletes mérnök. 2003. január 1-től dolgozom ebben a be­osztásban.- Mondhatni, hogy folyamatosan tanultál, képezted magad?- Mindvégig tetszett az üzemvitel­lel kapcsolatos terület, ezért igyekez­tem egyre több tanfolyamon részt ven­ni. Több hónapon keresztül voltam voronyezsi, greifswaldi betanuláson. Orosz alapfokú nyelv­vizsgával rendelkezem. Amikor az 1. blokk üzembe helyezése tör­tént, akkor voronyezsi szakemberek is részt vettek benne. Sikerült velük aránylag jó kap­csolatot kialakítani, szakmailag sok mindent lehetett tőlük elsajátíta­ni. Folyamatosan szerez­tem meg a munkakörök betöltéséhez szükséges képesítéseket, jogosító vizsgákat. Van turbinaoperátori, turbina-főgépészi, blokkügyeletesi és ügyeletes mérnöki képesítésem. Ez utóbbihoz három­­évenként kell megvédeni a jogosít­ványt, ami folyamatos tanulást és ön­képzést kíván. Én nagyon szeretem ezt a feladatot, jól érzem itt magam.- Milyen követelményeket támaszt ez a munkakör?- Mindig mindennel képben kell lenni, kitekinteni az eseményekre. Tulajdonképpen az erőmű egész terü­letéről átfogó szakmai ismerettel kell rendelkezni. A blokkvezénylő szak­mai felügyeletét is mi látjuk el, és ha szükséges, be kell segítenünk. Ha va­lami rendkívüli esemény történik, ak­kor addig, amíg a vezetői készenlétes vagy a biztonsági igazgató meg nem érkezik, és át nem veszi tőlünk, ügye­letes mérnököktől a jogokat, addig mi vagyunk az elsőszámú vezetők. Ez komoly felelősséget jelent- Hogyan telnek a hétköznapok?- A reggeli 6.10-es operatív értekez­letet az ügyeletes mérnök vezeti, majd részt vesz a 7.30-kor kezdődő vezetői értekezleten. Begyűjti és továbbadja az információkat. Áz általános munkame­net során nap mint nap eleget teszünk a felmerülő kihívásoknak, igyekszünk el­hárítani a problémákat. A 2. blokki üzemzavart követően igen eseménydús volt az élet de mára már rendeződtek a dolgok, és kiegyensúlyozottan folyik a munka. Én aránylag nyugodtan keze­lem az eseményeket. A munkatársakkal jó a kapcsolatom. Nemcsak szakmai­lag, de minden téren segítjük egymást A szabadságolást tekintve például, ami nálunk nem egy egyszerű feladat, min­dig készséggel alkalmazkodunk társa­inkhoz, és vállaljuk a helyettesítést- Pihenés, nyaralás, család?- Augusztus elején tervezünk két hetet Horvátországban, illetve a Ba­laton partján eltölteni a családdal. Fe­leségem a Ruhaipari Szövetkezetnél dolgozik. Gyermekeim 23 és 24 éve­sek, tavaly államvizsgáztak közgaz­dász szakon. Szeretem a vízpartot, többnyire ott szoktam a szabadidő­met eltölteni. Már amennyire időm engedi, időnként horgászni szoktam.- Kellemes pihenést!-Lovásziné Anna-Kovács Ferenc László ügyeletes mérnök Rangidős az ügyeletes mérnöki csa­patban, akit a családi házában ke­restem fel. Egy szál rózsával a ke­zében jött elém, ám kiderült: akkor vágta le frissen a nejének az elő­­kertben lévő rózsabokorról.- Laci bácsi! Köszö­nöm, hogy otthonod­ban is zavarhatlak, és néhány kérdést feltehe­tek számodra. Elsőként arra lennék kiváncsi, hol dolgoztál, mielőtt Paksra kerültél, illetve mikor jöttél az atom­erőműbe?- Az érettségi után egy évet dolgoztam a GYGV-nél, ahol a vas­mű hengerművét szereltük. Aztán át­mentem a hengerműbe, ahol 17 éven át dolgoztam, egészen 1979-ig. A Dunai Vasműben eltöltött majd két évtized alatt a művezetői beosztásig vittem, és közben elvégeztem a főiskolát. Egy évet Jugoszláviában is dolgoztam, egy új acélkombinát beüzemelésén, ez a munka nagyon érdekes volt Aztán le­néztem Paksra, és az épülő atomerő­műben találkoztam Almagambetov Galijjal, aki megkérdezte, hol akarok dolgozni. Mondtam, hogy a reaktor körül, mert ott jó meleg van. Ez na­gyon tetszett neki, és felvettek primer köri fogépésznek egy olyan üzembe, ahol még a 6 m-es szinten járt az épít­kezés. Ez 1979 novemberében volt. Ezt követően Novovoronyezsben, egy hónapig voltunk a BME tanreaktorán, majd az NDK-ban folytattam a betanu­lást, amely egy fél évet tett ki. Ha eh­hez hozzáveszem az öszszes tanfolya­mot és a szükséges szakmai képzése­ket, akkor azt mondhatom, hogy ezek felérnek egy másik diplomával. Végig­csináltam az építkezést, láttam és ré­szese voltam több neves eseménynek - például az első reaktortartály beemelé­se - és az 1. blokkon primer köri mű­vezetőként kezdtem az üzemeltetést, majd blokkügyeletes lettem. Közben elvégeztem a két éves reaktortechnikai szakmérnöki kurzust a BME-n.- Nagy élmény volt az első reaktor életre keltése?-Az egy fantasztikus dolog volt. Én már részt vettem beüzemelési prog­ramban a vashengerműben, így volt ilyen fajta tapasztalatom. A tanuló­pénzt azért itt is megfizettük, néhány szivattyú és egyéb berendezés látta ká­rát. Azon csodálkozom, ha most van egy apró, pici hiba, akkor itt mindenki az atomerőmű biztonságát emlegeti, holott annak idején nagyon kevés ta­pasztalattal, de roppant akarattal és len­dülettel tettük dolgainkat, bár apróbb hibák becsúsztak. Én egyrészt úgy em­lékszem azokra az idők­re, hogy akkor voltam fi­atal, és annyi esemény történt nap mint nap, hogy egyáltalán nem unatkoztunk. Másrészt pedig minden nap tanul­tunk valami újat. Nagyon kellemes, igaz sokszor fárasztó időszak volt. Ha most valaki túlórázik, ak­kor már a fáradtságra pa­naszkodik. Mi akkor va­lahogy nem éreztük a fáradtságot. Ak­kora volt bennünk a lelkesedés és az akarat, meg sem kérdeztük, mikor me­hetünk haza, vagy mikor jöjjünk be, meddig kell maradni, hanem azt kér­deztük, mit kell csinálni. — Ez volt a híres „csikócsapat"­­mentalitás?- Én már a csikócsapatnak az öre­gebb tagja voltam, mert a csikócsapat­­generáció egy elsőgenerációs ügyele­tes mérnöki gárda volt. Őket is meg le­hetne kérdezni, hogy az akkori csikó­csapat hova jutott, milyen versenylo­vakká váltak? Én 1987 decemberében vizsgáztam le, és 1988. január 1-vel nevezett ki Pónya József vezérigazga­tó ügyeletes mérnöknek, azóta folya­matosan ebben a beosztásban vagyok.- Ez azt jelenti, hogy tizennyolc éve vagy ügyeletes mérnök. Kezdetben mi­lyen problémákkal fordultak hozzád?-Az elején még a lakótelepi szenny­vízlefolyó eldugulása miatt is minket kerestek meg. Ha valami kapcsolatba hozható volt az erőművel, akkor hoz­zánk fordultak, mert mi voltunk az el­érhető ember. Szívesen segítettünk, ha tudtunk, ha volt rá eszköz és kapacitás. Ma ez már nem jellemző, annyira ki­épült az infrastruktúra, hogy a hasonló jellegű dolgokkal már nem hozzánk fordulnak. Persze a legfontosabb dol­gunk a biztonságos üzmeltetés irány­­atása volt és az maradt ma is. — Milyen üzemvitellel kapcsolatos problémákra emlékszel? (Folyt. 6. old.) Somogyi Gyózó ügyeletes mérnök- Győző, elmondanád, hogyan ke­rültél az atomerőműbe?- 1979-ben kerültem az erőműbe, de nem ez az első munkahelyem. 1975-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen, és utána a GANZ-MÁVAG-hoz ke­rültem tervező-szerkesz­tő mérnöknek. Ezután — mivel a szüleim bajaiak - a bajai Mezőgazdasági Kombinátban dolgoztam, ahol szállító- és tároló­­eszközöket terveztem. Ezt követően egy - már az erőmű­ben dolgozó - kolléga javaslatára jöttem Paksra, és néztem körül 1979 júniusában. Bekerültem - az akkor még nem teljes - második ügyeletes mérnöki vonalba. 1979. június vé­gén álltam munkába, szeptemberben pedig már Novovoronyezsbe men­tünk a primer köri gépészképzési rend szerint három és fél hónapra. Miután hazajöttünk, összeállt a komplett második ügyeletes mérnö­ki vonal is. Az üzembe helyezések­ben is részt vettünk, ún. üzembe he­lyező ügyeletesekként. Sokat lehe­tett tanulni ebben az időszakban. Az első vonalbeli ügyeletesmér­­nök-gárda a későbbiekben a vezetés­ben kapott szerepet, így mi kerül­tünk a helyükre.- Mióta vagy ügyeletes mérnök?- Mi 1985-ben kerültünk az első vonalba, én azóta is itt vagyok - ugyanabban a műszakban —, most már 20 éve. Egyes vélemények szerint 4-5 évnél töb­bet nem lehet ilyen munkakörben eltölte­ni, azonban úgy tűnik, ilyen hosszú ideig is működik a dolog. Kovács Laci bácsi­val mi ketten va­gyunk a régiek közül, hét vezérigazgatót szolgáltunk ki. — Nem gondolkoz­tál azon, hogy más munkakörre válts?-A tervezői pályára készültem, ez pedig arra szoktatott, hogy jól gon­doljak meg mindent. Hívtak az üzemvitel különböző területeire, de több szempont miatt sem váltottam. Egyrészt szeretek a berendezések közelében lenni, ahol érzékelni lehet a történéseket. Itt kezdődik az opera­tív vezetés, a felsővezetés ennél ad­minisztratívabb munka. Másrészt - ami számomra nagyon fontos - megszerettem ezt a műszakot és az embereket. A munkahelyi légkör nagyban függ az emberek összeszo­kottságától, és engem sok mindenen átsegített ez a társaság. Soha nem hagytuk egymást cserben.- Milyen a presztízse az ügyeletes mérnöki munkakörnek? (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents