Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-08-01 / 8. szám

2005. augusztus ATOMERŐMŰ 3. oldal A világot csak annyira érthetjük, amennyire ismerjük azt Mindennapjaink része: a nukleáris energia (8.) Sorozatunk nem szakembereknek, hanem „átlagembereknek” szól, megkíséreljük közelebb hozni őket az atom világához, annak békés célú felhasználásának „iskolapéldájá­hoz”, az atomerőműhöz és működé­séhez, főbb folyamataihoz. Remélve azt, hogy a tisztelt olvasó ezáltal véle­ményt formálhat arról is, „áldás” vagy „sorscsapás” számunkra a nuk­leáris energia. Véleményt mindenki­nek magának kell alkotnia, az aláb­biak legfeljebb csak segítséget jelent­hetnek a véleményalkotáshoz. Előző számunkban „betekinthettünk” egy működő atomreaktorba, „megnéz­tük”, hogyan indul be a láncreakció, megtudtuk, hogyan szabályozható e fo­lyamat. Ezt követően összehasonlítottuk a hagyományos hőerőművek és az atom­erőművek működését, felépítését. Az nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az atomerőművek, és általában a nukleáris berendezések normál üzemi körülmények között gyakorlatilag semmilyen veszélyt nem jelentenek a környezetükre. Ezzel együtt jellemző­jük a veszély lehetősége, amely ha re­alizálódik, akkor akár komoly követ­kezményekkel is járhat. Előbbiekből következik, hogy a nukleáris létesítmé­nyek esetében a védekezés fő szem­pontja, hogy a potenciális veszély be­következésének valószínűségét a lehe­tő legkisebb mértékre kell leszorítani, és ha mégis bekövetkezne egy súlyos esemény, akkor a cél, hogy annak környezeti hatása mi­nél szűkebb környezetre, le­hetőleg csak az adott létesít­mény - esetünkben az atom­erőmű - épületeinek belse­jére korlátozódjék. Az atomerőművek biz­tonságosságára a tervezők nagy figyelmet fordítanak és az egyik alapvető cél an­nak megakadályozása, hogy ellenőri­zetlen radioaktívanyag-kibocsátás tör­ténjen. E cél elérése érdekében a “mélységben tagolt védelem”, mint a nukleáris biztonság alapfilozófiájának elve érvényesül. Ez a védeke­zés különböző független szintjeiből álló, egymásra épülő gátak rendszerét jelen­ti. Ezek a gátak fizikaiak, melyek mind normál, mind üzemzavari helyzetben képe­sek egyenként is megakadá­lyozni a radioaktív anyagok környezetbe jutását. A hasadóanyag korrózió­nak ellenálló csövekben (fű­tőelem-burkolatban) helyez­kedik el, ez tölti be az első fi­zikai gát szerepét. A nyomott vizes reaktoroknál a primer hűtőkör vastag acélfallal van körülvéve, ez a második biz­tonsági gát, amelyen belül a hűtővíz maga is elnyeli a biológiailag olyan hatásos radioaktív izotópokat, mint pl. a jód. A harmadik biztonsági gát pedig az acélból és betonból készült épület, a hermetikus tér (containment). A mélységi védelem megvalósulá­sa: a fűtőelem a burkolattal, a pri­mer köri rendszerek nyomástartó fala, valamint a hermetikus tér Az atomerőmű biztonsága azonban nemcsak az említett fizikai gátak kialakí­tásától függ. A biztonságosság tovább növelhető az ún. belső (inherens) bizton­ságú atomreaktor megválasztásával. A belső biztonság azt jelenti, hogy a reak­torban bizonyos baleseti szituációkban (az ún. reaktivitás-balesetekben) olyan belső fizikai, hőtechnikai folyamatok lépnek működésbe, amelyek fékezik, és végül teljesen „elfojtják” a reaktor telje­sítményét. Ennek az a jelentősége, hogy ha a reaktort ilyennek építették, akkor e belső biztonság nem romolhat el, nem kapcsolható ki, az a biztonsági, védelmi eszközök üzemképességétől, az emberi beavatkozástól függetlenül mindig érvé­nyesül. A reaktor eme tulajdonsága tehát Tudta-e, hogy a nukleáris biztonság nem lánchoz, hanem drótkötélhez hasonlítható? Sokan vélik úgy, hogy egyetlen gyenge elem leronthatja az atomerőmű bizton­ságát. Ekkor valóban egy lánchoz vélik hasonlónak, mert a lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem. Ez azon­ban nem igaz. Az atomerőművek terve­zése ugyanis többszörös tartalékolással történik. Az egy adott elv alapján műkö­dő biztonsági rendszereket megtöbb­szörözik, és a mélységi védelem elvét is alkalmazzák. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a biztonságot több egymás után műkö­désbe lépő, egymástól eltérő elven mű­ködő rendszer biztosítja. Hasonló ez a megoldás a drótkötélhez, ahol egy ele­mi szál hibája nem vezet az egész kötél használhatatlanságához. Igaz ez a ha­sonlat az emberi hibára is. Egyetlen em­beri hiba okozhat ugyan gazdasági veszteséget, de nukleáris balesetet nem. típusjellemző. Ebbe a típusba tartoznak a világon ma leginkább elterjedt nyomott vizes reaktorok, így a paksi atomerőmű WER-440 típusú reaktorai is. Az atomerőmű biztonságának to­vábbi alapvető feltétele a biztonságos üzemeltetés, illetve az ezt garantáló biztonsági kul­túra magas színvonala. A biztonsági kultúra ama szervezeti és egyéni jel­lemzők, valamint maga­tartásformák összessége, amelyek a nukleáris biz­tonságot minden mással szemben prioritást élvező tényezőként a fontosságá­nak megfelelő hangsúllyal kezelik. En­nek meghatározó eleme az emberi té­nyező. A biztonsági kultúra megfelelő szinten tartása folyamatos képzést, ál­landó odafigyelést követel az atomerő­mű vezetőitől és dolgozóitól egyaránt. A reaktor biztonságát a szakemberek általában azon mérik le, hogy abban egy súlyosabb baleset milyen valószínűség­gel, milyen gyakorisággal tud lezajlani. Leginkább azt szokták meghatározni, hogy mennyi a reaktorban lévő zóna, vagyis az üzemanyag megolvadásának gyakorisága. Erről szólva a hétköznapi ember számára nehezen értelmezhetően olyan számok hangzanak el, mint példá­ul tíz a mínusz ötödiken/év vagy tíz a mínusz hatodikon/év. Mindez „lefordít­va” annyit jelent, hogy ha egyetlen egy reaktor működne, akkor 500.000 évente egyszer fordulhatna elő olyan esemény az atomerőműben, amely zónaolvadás­hoz vezet. A zónaolvadás természetesen nagyon komoly baleset, ám azt fontos hangsúlyozni, ennek esetleges bekövet­kezte nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a környezetre nézve katasztrófát ered­ményez. Éppen ezt, illetve ezt is hivatott megakadályozni a fentebb már említett „mélységben tagolt védelem”. A paksi atomerőmű A paksi atomerőműben 4 darab WER-440/213 típusú reaktor működik. Ezek a nyomott vizes reaktorok (PWR) csoportjába tartoznak, a “440” szám pe­dig arra utal, hogy egy ilyen atom­­erőművi blokk eredeti névleges villamos teljesítménye 440 MW volt. Ma ez a szám a különböző fejlesztéseknek kö­szönhetően 460-470 MW-ra nőtt. A pak­si atomerőmű elektromos összteljesítmé­nye így 1850 MW, a hatásfoka kb. 34%. A reaktor és a hozzá kapcsolódó hat hurokból az egyik A reaktor épületében találhatók a primer köri rendszerek, berendezések, amelyek fő eleme a függőleges elren­dezésű, hengeres reaktortartály. A tar­tály teljes magassága 13,75 m, külső átmérője 3,84 m. A reaktortartályhoz 500 mm-es csővezetékekkel 6 db fők­eringtető hurok csatlakozik. A hurkok­ban egy-egy nagyteljesítményű szi­vattyú zárt körben óránként kb. 7.000 köbméter hűtővizet keringtet a reakto­ron és a vízszintes elrendezésű gőzfej­lesztőkön keresztül. A primer köri főberendezések a túl­nyomásra tervezett épületrészben, az ún. hermetikus térben helyezkednek el. A hermetikus térhez kapcsolódik a lo­kalizációs torony, amely kezelői be­avatkozás nélkül épületen belülre kor­látozza, lokalizálja az esetlegesen elő­forduló primer köri csőtöréses üzem­zavar következményeit, részben vagy teljes mértékben megakadályozza a ra­dioaktív anyagok környezetbe való ki­jutását. A turbinacsamokban helyezkednek el a szekunder köri rendszerek, beren­dezések. Fő elemei a háromházas gőz­turbinák, a kondenzátorok, a kis- és nagynyomású előmelegítők, a főkon­­denzátum- és tápvízszivattyúk. A tur­binák gőznyelése óránként kb. 1.350 torma, ennek megfelelően a hat gőzfej­lesztőben kb. 2.700 tonna gőz keletke­zik, a szivattyúk ennek megfelelően ugyanennyi tápvízzel látják el a gőz­­fejlesztőket. (Folytatás a következő számban.)-Medgyesy-A reaktorok biztonsága Több volt mint népszavazás (Folytatás az 1. oldalról.) Amikor viszont a községek képviselő­testületeit is megkérdezték a helyszí­neken, akkor már csak 10-12 település maradt, amelyek hajlandónak mutat­koztak ezzel a kérdéssel foglalkozni, köztük volt Bátaapáti. Az első kérdést 1995-ben tette fel a falu vezetése a lakosság felé: hozzájá­rulnának-e a tárolóhely létesítéséhez. Ez még nem hivatalos népszavazás volt, kérdőívvel járták végig a házakat, de már akkor is 90% fölött volt a támo­gatók aránya. Az azóta eltelt tíz évben többször volt közvélemény-kutatás, és a lakosság minden alkalommal kitar­tott a tároló megépítése mellett. Az első megállapodást 1994-ben írta alá a PA Rt. és Bátaapáti önkormányzata arról, hogy ott kutatások kezdődhesse­nek. Ez a megállapodás később fel lett frissítve, és a mostani népszavazást meg­előzően ismét megújításra került. A köz­ben eltelt tíz év alatt csak minimális mó­dosításokat kellett végrehajtani benne, annyira átgondolt volt minden, amit rög­zít A szekrényemben őrzöm az összes variációt, szerintem ilyan részletes, min­denre kiterjedő megállapodás példátlan a világ nukleáris iparának történetében. Tartalmaz állásfoglalást, véleményt, kö­telezettségvállalást, garanciát és évtize­dekre előre mutató együttműködést, konkrét számokkal. Benne van többek között az is, hogy soha nem kerülhet Bátaapátiba nagy aktivitású radioaktív hulladék és elhasznált fűtőelem sem. A megállapodásban megfogalmazódik a térségfejlesztési lehetőség, amelyben szintén történtek komoly lépések. Meg­alakulóban van egy speciális kistérségi társulás 26 környező település részvéte­lével, a PA Rt. anyagi hátterével. Jelenleg is működik már Bátaapáti környékén egy településszövetség. Nagyon fontos esemény volt 1997- ben a Társadalmi Ellenőrző és Tájékoz­tató Társulás (TETT) létrehozása. Régi vesszőparipám a „szekérvár elmélet”, amely szerint nem elég az érintett tele­pülést megnyerni, hanem a környező te­lepüléseket is az ügy mellé kell állítani, mintegy védő szekérvárat vonva Bátaapáti köré. A Társulás 8 település­ből áll Baranya és Tolna megyéből. Kevés szó esik arról, hogy nemcsak népszavazás volt július 10-én Bátaapátiban, hanem a körülötte lé­vő települések önkormányzatai kü­­lön-külön testületi határozattal ki­adtak egy tudomásulvételi nyilatko­zatot, amelyben támogatják azt a törekvést, hogy Bátaapátiban meg­épüljön a tároló. Nyilván ez a nyi­latkozat kisebb fajsúlyú a népszava­zásnál, de a térség közös akaratát mutatja. A döntéshozók, a vezető és helyi politikusok számára hallatlanul fon­tos, hogy az érintett környezet lakos­sága hogyan viszonyul egy témához. A dolgok általában nem szakmai alapon, hanem társadalmi megközelítésben dől­nek el. Az elmúlt évek, hónapok hazai kudarcai (szemétlerakók és -égetők, au­tópálya, M0 körgyűrű, akkumulátorbon­tó, Szigetköz, Zengő) jól mutatják, hogy a lakosság megnyerése nélkül kár eről­ködni. — Mi lehet a bátaapáti siker oka?- A településen és környékén 1992 óta jelen vagyunk. Ez az idő elég volt még arra is, hogy széles körű személyes kapcsolatokat építsünk ki a település la­kóival. Tudomásul kell venni, hogy azok az elméletek, amelyeket tanácsadó cégektől kaphatunk, amelyeknek tankönyvízük van, esetleg segíthetnek, de ezek az elvek keveset érnek egy 420 fős, a Mecsek lábainál eldugott zsáktele­pülés megnyerése érdekében. Hiszen ott a dolgok teljesen másképpen működ­nek. Oda személyre szabott, egyedi dol­gok kellenek. Ami viszont a legfonto­sabb: az adott szó hitele! Ezt nem lehet egy hónap alatt kontrollálni, ahhoz sok­sok év szükséges, hogy az ottaniak azt mondhassák: ezek az emberek idejárnak hozzánk, minden úgy volt, ahogyan mondták, ezekben megbízhatunk, soha nem hazudtak nekünk, mindig őszinték voltak, ezekkel együtt lehet dolgozni. Bátaapáti egy kicsi világ a maga kü­lönleges problémáival, amit meg kell értenünk, illeszkednünk kell hozzá, és ha odamegyünk, előre kell köszön­nünk. Ez a közösség a maga szokásai és hagyományai, íratlan törvényei sze­rint él, rajtuk nem fog semmiféle Ame­rikából importált PR-elmélet. Egyszer talán majd íródik egy könyv arról, hogy mi és hogyan történt a bátaapáti erdők és hegyek között. Ta­nulságos történet lehet sokak számára. Ez a kis település példát mutatott az or­szágnak. Tudomásom szerint a rend­szerváltás óta ilyan magas részvételi arányú népszavazás sem helyi, sem or­szágos szinten nem volt. És szintén példátlan az ennyire egyértelmű állás­­foglalás, a 90% feletti támogatottság. Ne felejtsük egy pillanatra se, hogy maga a tét egy nagyon kényes ügy, a radioaktívhulladék-tároló létesítése volt. Lehet demokráciát tanulni a bátaapáti közösségtől!- Hogyan látod, lesz folytatás?- Én biztos vagyok benne, hogy lesz. Sokan felteszik a kérdést, hiszen az el­múlt három hónapban szinte Báta­apátiban éltem, miért pont most volt a népszavazás? Erre azt szoktam mondani, hogy a csilla­gok állása soha nem volt még ilyen jó, és a türelmi idő is lejárt. Miért? Mert ma talán egyetlen kérdés van az országban, amely­ben a parlamentben ülő politikai pártok egyetértenek, ez az atom­energia békés célú alkalmazása és a radioaktív hulladékok végső elhelyezése. Most egyetértenek, aztán néhány hónap múlva el­kezdődik a választási kampány, és lehet, hogy helyi vagy regio­nális vagy országos ütközőpont lesz ez a kérdés. Ezt nem szabad meg­várni, most jött el az ideje a rendezés­nek. Az Országos Atomenergia Hivatal tavaszi beszámolóját simán elfogadta a parlament. Volt néhány vitanap az el­múlt években az országgyűlésben az atomenergiáról, és szinte hihetetlen volt az az egység, ahogyan vélekedtek a pártok. Ezt ki kell használni. A lakos­ság türelmével sem lehet a végtelensé­gig visszaélni, az idő nem nekünk dol­gozik, ha sokáig nem történik semmi, akkor elvész a bizalom. Mindezek alapján én bízom abban, hogy a parla­ment őszi ülésszakán pozitív döntés születik. Ugyanis az előterjesztő a szakmai érvek mellett elmondhatja: az érintett lakosság is támogatja ezt az ügyet. S ez a legfontosabb. Végezetül hadd mondjam el: óriási köszönettel tartozunk - mindenki, aki a nukleáris iparhoz valamilyen módon kötődik, vagy csak a konnektoron ke­resztül áramot használ - ennek a ki­csiny településnek, mert visszaadta a re­ményeket. Nyitva hagyta a már becsu­kódni látszó ajtót, pozitív élményt adott. Ez a népszavazás alapköve az üzemidő­hosszabbítás lehetőségének, de az is le­het, hogy néhány évtized múlva építen­dő új atomerőműnek is. Az idő majd igazolni fogja, hogy a bátaapátiak Ma­gyarország jövőjéről, a biztonságos energiaellátásról is szavaztak. — Balázs! Szerinted hol voltak a zöl­dek, a környezetvédők?- Ez tényleg érdekes, hiszen - néhány erőtlen próbálkozáson túl - nem jelentek meg a helyszínen sem korábban, sem most. Valószínű egyrészt azért, mert másfél évtized alatt annyira körül lett bástyázva ez a dolog, hogy nem nagyon maradt rés a „szekérváron”. Másrészt remélem, a környezetvédők is megértet­ték, hogy a hulladékot valahol el kell he­lyezni, de akkor legalább legyen az a hely biztonságos, jól uralható és ellen­őrizhető a lakosság által is. Ez azt is bi­zonyítja, hogy nehéz, szinte reményte­len ügyben is lehet nyerni, ha nem hebe­hurgyán, nem erőpozícióból, hanem megindokolva, türelmesen, az embere­ket megnyerve tesszük. Az egy másik kérdés, hogy ez mekkora energiát köt le. Egyes emberek szakmai életútjának je­lentős részét teszi ki, hiszen évtizedek­ben beszélünk erről ebben a témában. De meg kell tanulnunk - akár tetszik, akár nem a demokrácia ilyen. A siker pedig, hiszen a bátaapáti népszavazás egyértelműen ez volt, sok mindenért kárpótol. -béri-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents