Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-01 / 1. szám

2005. január ATOMERŐMŰ 11. oldal Gondolatok Szabó Benjamin ATOMORKÉP című könyvének olvasásakor Izgalmas olvasmány nemcsak az energetikusok számára, hanem min­denkinek, akik a második világhábo­rú borzalmai után saját és gyermeke­ik jövőjéért aggódva figyelik a világ és hazánk eseményeit, és tudják, hogy villamosenergia-többlet nélkül nincs gazdasági fejlődés és életszínvonal­növekedés a világ egyik országában sem. Ugyanakkor az atomenergia bé­kés felhasználása a leghatékonyabb eszköz a légkörszennyezés növekedé­sének mérséklésére, mivel az atom­erőműben termelt minden kWh a ma­gyar tüzelőszerkezetben kb. 0,8 kg C02-kibocsátást takarít meg a fosszi­lis tüzelő égetésével szemben. Ez az alapja a világ fenntartható fejlődését kielégítő energiakoncepciónak, amely egyre inkább tért hódít az eddigi atomerőmű-ellenességgel szemben, mivel a megújuló energiák hasznosí­tása csak kis hányadát képes pótolni a leszerelésre kerülő elavult hőerőmű­veknek. Emellett a megújuló energiá­ból történő villamosenergia-termelés rendkívül drága, és csak állami támo­gatással, a fogyasztók rovására válik üzletté a befektetők számára. Ezek a megfontolások teszik a könyvet rend­kívül időszerűvé, mivel a most készü­lő magyar energiakoncepció kialakí­tását befolyásolhatja. A könyv egy józan, magyar mun­káscsaládból származó őstehetség si­kertörténete, aki a szocialista rend­szer adta viszonyok között emelke­dett ki társai közül, és szerzett szovjet egyetemen villamosmérnöki diplo­mát. Szorgalma, szaktudása, kritikus szelleme vitte előre pályáján, miköz­ben az Ajkai Hőerőmű villamosmér­nökéből (1958) a vállalat igazgatója, majd a paksi atomerőmű-létesítés mi­niszteri biztosa, a vállalat vezérigaz­gatója, és végül 1978. november 15- ei hatállyal a bonyolult beruházás ke­ménykezű kormánybiztosa lett. Külö­nösen becsülendőnek tartom, hogy magatartásban sohasem a szűk párt­­politikai szempontok vezették, hanem az ország érdeke és az energetikában nélkülözhetetlen hosszú távú szemlé­let. Ez ma különösen fontos, amikor sok politikus csupán választási ciklu­sokban gondolkodik. A szerző élete összefonódott a ma­gyar atomerőmű létesítésének izgal­mas történetével, és az 1. blokk sikeres üzembe helyezése után (1982. decem­ber) - ahogy eredetileg kikötötte - ön­ként mondott le magas tisztjéről, mivel meggyőződése szerint sínre tette a be­ruházás hagyományos keretekben is végezhető, tervszerű folytatását. A szá­mos lehetőség közül a villamosener­­gia-rendszer ütőerének számító, átvite­li hálózatot üzemeltető és épitő vállalat vezérigazgatói posztját választotta - szinte - pihenőhelyül. Már ebben a be­osztásában vett részt azon az ünnepi nagygyűlésen (1983. november 3.), ahol a miniszterelnök számos kitünte­téssel ismerte el a már akkor biztosan működő, első magyar atomerőművi blokk beruházásában kiemelkedő munkát végző dolgozókat, és élükön Szabó Bénit - ahogy mindenki emle­gette -, az ötvenéves korában pályája csúcsát elért, elhivatott vezetőjüket. A majdnem 800 oldalas könyv kü­lön érdekessége, hogy ennek közel a fele levéltári dokumentum. Ez azon­ban nem zavaró a főszöveg olvasása­kor, mivel külön is tanulmányozhatók a számos képpel együtt, amelyek szí­nesítik a történetet. A magyar atomerőmű-létesítés rendkívül fontos eleme volt és maradt ma is hazánk energiapolitikájának. A könyv tükrözi azokat a gondokat, ami­ket a múlt század elejétől az 1978. évi olajválságig teijedő időszakban ha­zánk 9 évenként duplázódó villamos­­energia-igény növekedésének kielégí­tése jelentett. A világháború után a KGST zárt gazdaságán belül kellett megoldani a viszonylag legolcsóbban beszerezhető, primer energián alapuló erőműépítést. Dönteni kellett, hogy hazai szén, ezen belül lignit vagy mélybányászat, szénhidrogének, víz­energia vagy villamosenergia-import legyen az adott időszakban a bázis. Ez volt a távlati tervekben ismételten el­döntendő, időszerű kérdés. Saját gép­iparunk, vagy a KGST-munkameg­­osztásban más országok legyenek az erőművi és hálózati főberendezések szállítói. Mindez komoly szakmai vi­ták tárgya volt, amelyekben a szocia­lista rendszerben a legfőbb párt és ál­lami szerveknek kellett döntést hozni, hogy a magyar érdekek viszonylag a legjobban érvényesüljenek. Tipikus példája volt ennek a 2000 MW-os Bicskei Hőerőmű beruházá­sának tragikus története. A mélymű­velést pártoló szénbányászok győzték le a kész beruházási programmal ren­delkező, hasonló nagyságú Bükkáb­rányi Hőerőmű pártolóit. Holott ez logikus folytatása lett volna a külfej­­tésű lignitet tüzelő Mátrai Erőműnek. Ráadásul nyolc da rab, magyar szállí­tású 250 MW-os blokkal terveztük, az olajerőművekben jól bevált, tíz korszerű 215 MW-os Láng-BBC Ganz gépegységek továbbfej­lesztésével. A tatai szénmedence ve­­tődéses mészkőhegyeiben, a bányák karsztvíz-betörési veszélye miatt saj­nos le kellett állítani a bicskei beruhá­zást, ami több milliárd forintos vesz­teséggel járt. Sajnálatos, hogy ez a veszély már korábban is ismert volt a dorogi bányászok tapasztalatából, de a szakértők túlértékelték a vízbetörés ellen tervezett megoldásaikat, és a bá­nyanyitások felhagyása az erőmű szénellátását is megsemmisítette. A könyv jól mutat rá arra, hogy az atomenergia hívei milyen sikeresen harcoltak az atomenergetika megala­pozásáért hazánkban, és ma is ezen alapulhat a jövő reális, környezetba­rát villamosenergia-igényének kielé­gítése. E folyamatnak közvetlen tanú­ja voltam, hiszen 1953-1962 között minisztériumi, majd 1963-84 között MVMT vezetői beosztásban, aktívan vettem részt a népgazdaság energeti­kai terveinek készítésében, és értékel­ni tudom az atomerőmű-létesítés min­den küzdelmes fázisát. Őszintén örü­lök a világszinten is elismerten sike­res, immár két évtizedes üzemének is. A 2003. évi váratlan üzemzavar a 2. reaktortól független, az átrakómeden­cében elhelyezett mosótartályban tör­tént, ahol az üzemanyag-kazettákat tisztították. A világhírű szállító cég elismerte tervezési hibáját, és megté­rítette az okozott kárt is. A medencé­ben maradt radioaktív roncselemek eltávolítása, megbízható gondosság­gal folyamatban van, és kifogástala­nul működik a 2. blokk is. Kiemelt fontosságúnak tartom a ma­gyar atomerőmű-beruházás irányításá­nak a szerző által képviselt azon alap­elvét, hogy a későbbi üzembiztonság érdekében az anyagok, berendezések műszaki átvételénél a legszigorúbban megkövetelték a minőségi előírások betartását. Ez sok esetben szinte hős­tettnek minősült a szovjet hatalmi rend és gyakorlat ellen, különösen akkor, amikor a határidők kényszerű késedel­mét okozták. Ez a felfogás teremtette meg, hogy a paksi atomerőmű négy blokkjának üzemét a világ 430 reakto­ra közül a nemzetközi statisztikák mindig az első 25 közé sorolták! Az üzemi tapasztalatok azt is iga­zolták, hogy a választott nyomottvizes reak­tortípus a leg­megbízha­tóbbnak minő­síthető a jövő számára is. Az atomerőmű létesitésével párhu­zamosan természete­sen folytatódott a villa­­mosenergia-rendszer bő­vítése. Épültek a szomszé­dos villamosenergia-rend­­szerekkel összekötő 220 és 400 kV feszültségű távvezeté­kek, és üzembe helyeztük az első kö­zép-európai 750 kV-os Albertirsa- Zapad összeköttetést is, amely az atomerőmű kapacitásával azonos im­portot tett lehetővé. Megvalósult az MVMT-OVT on-line számítógépes irányítása, és korszerűsödtek az áramszolgáltatók diszpécserközpont­jai a rohamosan bővülő elosztóháló­zat ellenőrzésére. Mindez jelentős be­ruházási összegeket igényelt, és ért­hető volt az iparág küzdelme, hogy a paksi beruházás preferált volta mel­lett ezekre is nyújtson a költségvetés fedezetet. Az erőfeszítések eredmé­nyességét bizonyítja, hogy 1954 óta a fogyasztói korlátozások nem érték el az összes értékesítés két tized ezrelé­két sem, ami nemzetközi elismerést váltott ki. Talán érdemes megemlíteni, hogy a villamosenergia-ipar ez időben nem támogatta a Bős-Nagymarosi Vízlép­cső építését, mivel a tervezők által az ágazatra terhelt beruházási költség 60%-áért tudott volna akár lignit-, akár atomerőművet építtetni azonos Ft/kWh önköltséggel. Ellenállásunk miatt minősítette az Országos Tervhi­vatal a BNV-t kiemelt beruházásnak, amely így már nem terhelte a Nehéz­ipari Minisztérium kereteit. Sajnálatos az a hazánkban kialakult, politikai in­díttatású ellenszenv, amely a legna­gyobb megújuló energiaforrásnak te­kinthető Duna vízerö-hasznosításának lehetőségét nem értékelte, és a beru­házás leállítását várta a Hágai Bíró­ságtól. A katasztrófajóslást Hága nem fogadta el, érvényesnek mondta ki a szerződést. ítéletének végrehajtása azonban még ma is rendezésre vár. A bősi vízerőmű éves termeléséből a kö­zel 40 millió Euro értékű, 1 milliárd kWh villamos energia magyar hánya­dát a szlovák fél immár 10 éve maga hasznosítja. Nem kell talán a magyar költségvetésnek ez a 400 millió Euro, amit a szlovák féllel történő megálla­podás megszerezhetővé tenne? Említettem már, hogy a megújuló energiát hasznosító áramtermelés ön­költsége lényegesen nagyobb, mint a hagyományos erőműveké, és ezért csak állami támogatással és kötelező átvétellel válik megvalósíthatóvá. Emellett a gazdasági számítások nem veszik figyelembe a külső (extemális) költségeket. így pl. a szélerőmű beru­házásánál a szélcsendes időkre, min­den kW után kb. 0,8 kW tartalékot kell a rendszergazdának más fosszilis erő­művekből számításba venni. Ezzel szemben az atomerőmű az egyedüli, ahol az Atomtörvény előírása szerint az önköltség eleve tartalmazza a lesze­relésre és a radioaktív hulladék elhe­lyezésére szánt költségeket is. Pakson pl. ez eléri a 1,5 Ft/kWh értéket, ami kb. 18%-ot jelent. Ennek ellenére, ma a nagy atomerőműves rendszerek ter­melik legolcsóbban a villamos energi­át. Erre legjobb bizonyíték az, hogy az EU liberalizált árampiacán a francia EDF Olaszországnak 63 TWh, Angliá­nak pedig 15 TWh exportot teljesít. A könyv alapján fontos következte­tésekre juthatunk a távlati energetikai tervek és az energiakoncepció számára: A paksi atomerőmű 20 éves üzem­idő-hosszabbítása a legolcsóbb és legcélszerűbb megoldás a villamos­­energia-rendszer fejlesztéséhez. En­nek főbb indokai a következők: • Selejtezése esetén a 2000 MW telje­sítőképesség pótlása más új erőmű­vekből közel tízszer nagyobb beru­házási költséget igényelne. • Az atomerőmű termelése évente kb. 11 millió tonna C02 kibocsátásnak a csökkenését eredményezi a fosszi­lis tüzelőanyagok felhasználásával szemben. • A képzett tartalékalapból megold­ható a radioaktív hulladékok biz­tonságos hazai elhelyezésének be­ruházása. • A hasadóanyag beszerzési költsége hosszú távon is jól becsülhető, sze­rényebb áremelkedést sejtet, szem­ben a szénhidrogénárak ugrásaival. • Az üzemanyag többéves tartaléko­lási és tárolási lehetősége növeli az ország villamosenergia-ellátásának biztonságát. A 2030 utáni időszakra óriási előnyt jelent az, hogy a paksi telephe­lyet eredetileg 4000 MW kapacitásra tervezték. Tálcán kínálja a nagybőví­tést egy új telephely keresésének és engedélyezésének nehézségeivel szemben, ha a jövő számára a parla­ment által is elismerést nyer az atom­energia elsőbbsége. Erre a finnek pél­dája szolgál jó alapul, akik már most döntöttek egy 1500 MW-os atom­blokk beruházásáról. A 400 kV-os át­viteli hálózat megfelelő ilyen teljesít­mény fogadására is. A recenzió ilyen gondolatokat kel­tett bennem, amelyek talán tanulságul szolgálhatnak az energiakoncepció felelős szerkesztői számára is. Kerényi A. Ödön Összefoglaló a „Biztonságtudatos vezetés” vezetésfejlesztési programról Folytatás a 9. oldalról. Az első tapasztalatok - a 360° visszajelzés és a próbatréning eredményei 2004 decemberében valósult meg az ún. 360° visszajelzés, amely a programhoz kapcsolódó mérés eszközeként szolgál: ennek keretében minden résztvevő ano­nim formában, kérdőív segítségével visszajelzést kapott a biztonságtudatos vezetés szempontjából fontos készsége­iről 5-6 kiválasztott munkatársától, több szintről - beosztottjaitól, kollégáitól, fe­lettesétől (innen a 360 fokos elnevezés). Az összesített egyéni eredményeket minden résztvevő a program keretében fogja saját kezéhez kapni. Emellett érdekesek a csoportszintű eredmények: a visszajelzést adók - közel 500 fő - összegzett véleménye alapján a középvezetők erősségének tekinthető a minőségtudatosság (fe­lelősségvállalás a saját munkáért és annak minőségéért; a hibák és bizton­ságot veszélyeztető cselekvések jelzé­se; szabályozások betartatása), vala­mint a kommunikáció bizonyos vetü­­letei (szakmai tudás és ismeretek meg­osztása; információk hatékony keresé­se; vélemény érthető megfogalmazá­sa). Fejlesztendő területnek mutatko­zik ugyanakkor a csapatépítés és -vezetés (munkatársak teljesítményé­nek megfelelő elismerése; beosztottak ösztönzése), a munkaszervezés (be­osztottak munkájának személyes fi­gyelemmel kisérése; feladatok fontos­sági sorrendjének megfelelő megálla­pítása), valamint a változáskezelés (változásokkal szembeni ellenállás kezelése; változások megvalósulásá­nak támogatása). A „Biztonságtuda­tos vezetés”-program tréningjei jó al­kalmat kínálnak a fejlesztendő terüle­tek javítására, és az erősségnek mutat­kozó készségek további fokozására. December 9-10-én került sor a program próbatréningjére (pilot), összesen 17 középvezető részvételé­vel. Ennek a célja éppen az volt, hogy kipróbálja az összeállított tematikát, és ezzel kapcsolatban a résztvevők visz­­szajelzéseit kérje az utolsó simítások elvégzéséhez. Összességében elmond­ható, hogy a vezetők javarészt hasz­nosnak találták a tréningen való rész­vételt, tudtak tanulságokat levonni ön­maguk számára a témákhoz kapcsoló­dóan, és különösen értékesnek Ítélték egymás tapasztalatainak, gyakorlatai­nak megismerését, közös megbeszélé­sét. Természetesen finomítandó terület is mutatkozik a próbatréning alapján: elsősorban a 2 nap során tárgyalt pak­si és más atomerőműves esetek min­den résztvevő számára közérthetőbbé tétele, illetve az ezekből levont tanul­ságok „általánosítása” más szakterüle­tekre - ez a január második felében folytatódó tréningek előtt megtörténik. A vezetésfejlesztés nemcsak a vezetőknek hasznos... Végezetül fontosnak tartjuk kiemel­ni azt, hogy a „Biztonságtudatos veze­­tés”-program nemcsak a vezetőknek „szól”: a cél annak biztosítása, hogy a tréningeken felfrissített és megtanult ismeretek, készségek a mindennapi munkában történő alkalmazás révén erősítsék az erőmű biztonságtudatos és hatékony működését, fejlesszék a ve­zető-beosztotti viszonyt és a csapat­munkát, támogasság a változások si­keresebb megvalósulását - és ezáltal a PA Rt. minden munkatársa számá­ra hasznosuljanak. Törzsgárda tagsági elismerések 2004. december 20 éves Asztalos József HŰIG HUFO Re­habilitációs Központ, 1984. de­cember 10.; Baranyi Imréné HŰIG OKFO Technológiai Okta­tási Osztály, 1984. december 11.; Vidók Kálmán Mihály BIG IBIFO Rendészeti Osztály, 1984. decem­ber 3.; Orosz Ferenc ÜVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1984. de­cember 12.; Wágner József ÖVIG UVFO Reaktor Osztály, 1984. de­cember 6.; Pászti Gyula KÁIG KAFO Turbina és Forgógép Kar­bantartó Osztály, 1984. december 18.; Szabó Benjámin KÁIG SZFO Gépész Szerviz Osztály, 1984. de­cember 28.; Csábi József KÁIG ÜFFO Híradástechnikai Osztály, 1984. december 29. Ruff József (1923-2004) 2004. december 11-én paksi ottho­nában hosszan tartó, súlyos beteg­ségben elhunyt Ruff József a Kül­ső Technológiai Osztály nyugdí­jas dolgozója. Józsi bácsi 1977. október 1-től 1987. március 1-ig dolgozott az erőműben kazánkezelői beosztás­ban. Szorgalmas, megbízható mun­katárs volt. 2004. december 16-án Pakson a Fehérvári úti temetőben vettek végső búcsút RufF Józseftől. Gyá­szolja őt idős felesége, akivel 57 évig éltek együtt boldog házasság­ban. Gyermekei: József, Ferenc, Magdolna és családja. Szerető unokái: Péter és János. Búcsúznak tőle rokonok, barátok, kollégái és ismerősök. Józsi bácsi, nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük örökre! MJ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents