Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
10. oldal ATOMERŐMŰ 2004. január mXLBLLCH) November 28-án a Városi Művelődési Központban került sor a 2003-ban nyugdíjba vonuló 89 PA Rt.-os dolgozó ünnepélyes búcsúztatójára. A decemberi számunkban helyhiány miatt kimaradtak a megszólaltatott nyugdíjasokkal készített riportok. Jelen számunkban közöljük, azóta nyugdíjba vonult dolgozóinkkal készült interjúkat. A nyugdíjba vonult dolgozóinknak kívánunk boldog, egészséges éveket! Viszlay József VISZLÁT JÓZSEF ■- Hogyan kerültél Paksra?- Úgy éreztem pécsi erőműves koromban, hogy Pakson kihívás vár rám és több olyan szakma vár feladatmegoldásra, amely szakmát én is vegyészként képviselek. Keresztyén szavakkal: az újszövetség tanítása szerint a keresztyén vallás azt mondja, aki nem veszi fel a keresztjét, és nem hordja türelemmel, az nem követhet engem. Én úgy gondoltam, hogy ez egy kihívás volt, amellett egy kereszt felvétele is, amit én hordtam harmincnyolc munkáséven keresztül, melyből huszonhat évet Pakson töltöttem el.- Milyen terveid vannak a nyugdíjas évekre?- Nagyon sok tervem van. A nukleáris technológia mellett régóta elkötelezett vagyok, de egyben nem zárkózom el az elöl sem, hogy új dolgokba kezdjek. Akár legyen ez kommunális hulladékkezelés, amely Pakson igen sok szakértelmet kíván. Ezen a területen, ha lehetőségem lesz, hasznosítom tudásomat, hiszen a két szakma rokon. Emellett teli vagyok már elképzelésekkel is. Hogy majd a gondviselés mit enged a jövőben, azt később látjuk meg. MELIÁN GYÖRGY- Tulajdonképpen az üzemi hős időszak alatt mindig szovjet felügyelet alatt voltunk. Én főgépészként dolgoztam, és üzembe helyezési dolgokkal foglalkoztam. Nekem is ott volt párban a szovjet főgépészem, akitől betanultam. Tőlük nagyjából megtanultuk a dolgokat, a technológiát.- Mit tervezel nyugdíjas éveidben?- Az idén vettem egy vitorlás hajót, és hajózom a Balatonon, és a kis unokáimmal foglalkozom. TÓTH GYÖRGY- Ezzel a mai ünnepséggel egy nagyon hosszú periódus záródik le az életemben, megkezdődik a nyugalom éve. Hisz az elmúlt két évtizedben erről nemigen lehetett beszélni. Azt kívánom a még aktív munkatársaimnak, hogy tartsák meg ennek a cégnek a nimbuszát, tartsák meg hírnevét, tartsák meg előkelő helyét az iparágon belül, sőt nemzetközileg is. Ez bizonyos mértékig nekem is érdekem - attól függetlenül, hogy nyugdíjas leszek -, hiszen remélem, hogy az élettartam-hosszabbításban még sokáig szolgálja a közös érdeket a Paksi Atomerőmű.-Mit tervezel nyugdíjas éveidben?- Furcsa módon nyugdíjas évemre vásároltam egy használt családi házat, és ennek a felújítása, az én ízlésemnek és igényemnek megfelelő alakítása kellő elfoglaltságot jelent. Úgy érzem, hogy a nagyján már túl vagyok, de ezt nem lehet sohasem befejezni, legfeljebb abbahagyni úgy, mint egy beruházást, amiben az atomerőmű élete során sokszor volt alkalmam részt venni. ERI ENDRE- Azt kell mondjam az a húsz év az erőműben, ha visszatekintek, nálam könnyedén telt el. Mindig úgy éreztem, hogy ez egy nekem való megye, nekem való ez az erőmű. Itt sok mindenre rátaláltam, a műszaki pályára mint technikus, úgy dolgoztam. A technikum és a művészet nálam össze volt fonódva. Üzembe helyező műszaki ellenőrként kezdtem el dol-Uri Endre Melián György Nagy Jánosné Elvira- Tervek? Nem igazán vannak terveim. Talán a család kiszolgálása, besegítés az unokák felnevelésébe (jelenleg még nincs unokám). Az egész család a kosárlabdával van megfertőzve, törzsszurkolói vagyunk a csapatnak. FARKAS LÁSZLÓ «MM-A PA Rt. rehabilitációs központjában dolgoztam mint anyagbeszerző, gépkocsivezető közel húsz évet. Én voltam az, aki öszszeköttetést biztosított a rehabilitációs központ és az atomerőmű között. Minden ügyes-bajos dolgait az ottani dolgozóknak - éppúgy papírmunkában, mint anyagfelvételezésben - én végeztem. Általában hetente egykét alkalommal gépkocsival megtettem a Paks- Balatonfüred közötti utat. Ha becsuktam a szemem az autó már saját maga eltalált.- Mit tervezel a nyugdíjas évek alatt? — Van egy vállalkozásunk, az országban mi vagyunk kijelölve a kézműves kamara által. Népművészeti termékeket forgalmazunk. Az EU-s országokba visszük Magyarország népművészeti termékeit. Jelenleg a legnagyobb gondunk, hogy fiunk nagyon súlyos beteg lett, így az ő gyógyulására koncentrálunk. Farkas László gozni. Öt évig voltam energetikus az erőműnél. A legtöbb időt, tizenhárom évet a mikrofilmlaborban töltöttem el, dokumentációs csoportvezetőként, tehát tervekkel, dokumentációkkal foglalkoztam, ami egy kicsit a művészet felé is vitte a dolgot. Úgy érzem tartalmas, nagyon szép munkahelyem volt, és nagyon örülök, hogy innen mentem nyugdíjba.- Milyen terveid vannak?- Nem kívánok újra dolgozni, de annál többet szeretnék a hobbimnak élni: a zenélésnek, éneklésnek. Van egy még nagyobb szenvedélyem, a slágerszöveg- és versírás, és természetesen a zeneszerzés. Több albumot hoztam már létre ilyen házilagos szinten, amit egyszerre szeretnék kiadni. Most a hetedik albumot fejeztem be, nyugdíj előtt. Persze otthon azért van a család, van kerti munka is. NAGY JÁNOSNÉ ELVIRA- Mikor kerültetek Paksra?- 1987 áprilisában kerültünk Paksra. Én akkor még a kisebbik lányommal GYES-en voltam, és október 2-án kezdtem el dolgozni a folyamatirányítási osztályon. Akkor egy nagy feladatot kaptam osztályvezetőmtől. Az Országos Mérésügyi Hivatallal vegyem fel a kapcsolatot, és az ő segitségükkel irányítsam, indítsam el a vállalatnál a mértékhitelesítő laboratóriumot. Én voltam az első ember, akinek a személyi állományt, műszer állományt, a laboratórium felépítését meg kellett oldanom igen kis létszámú személyzettel. Később én váltottam, akkor kerültem a műszaki diagnosztikai területre, ahol 1986 óta dolgozom, illetve dolgoztam.- Milyen terveid vannak a nyugdíjas évekre? SZÉNÁSI SÁNDOR temben beruházó, tehát műszaki ellenőr voltam. Hol beruházásnak nevezték, hol karbantartási felújításnak, hol létesítésnek.- Mik a terveid a nyugdíjas évekre?- Azt mondom, amit apám mondott annak idején: megyek, benépesítem a holdat. rácz Vilmos mm- Az irányítástechnikán dolgoztam a szabályozástechnikai csoportban. 1983-ban kerültem én is a vállalathoz. Fő feladatunk a blokkok reaktorteljesítmény- és turbinaszabályozó üzembe helyezése, meg az öszszes szabályozó kör.- Mit tervezel a nyugdíjas évek alatt?- Mit tervezek? Egy darabig még kéne húzni az igát. Sajnos nem vagyok olyan egészségügyi állapotban, hogy olyan nagyon tudnék én villogni. A legjobb sztorim ma este volt, amikor Illényi Katica művésznő fel akart engem kérni táncolni, és visszautasítottam. Nagyon sajnáltam, mondtam is neki, hogy a legsántábbat tudta kiszúrni. Erre azt válaszolta, nem tudja hogyan, de eddig két olyan embert sikerült neki kiszúrnia, és kért föl táncolni, akinek műlába volt. Hát velem Kiss Károly Rácz Vilmos sem volt szerencséje. HORVÁTH ZOLTÁN- Amikor ide kerültem, sokszor hallottam az erőműves kollégáktól, hogy mi iparágiak vagyunk. Én a vegyiparból kerültem ide több társammal, mi is összenéztünk, hát mi is iparágiak vagyunk. Villamos üzemvitelesként kezdtem dolgozni. Örök éle-Szénási Sándor — A folyamatirányításon dolgoztam, 1983 áprilisában kerültem a vállalathoz Peremartonból. A nyár óta, június elsejétől nem dolgozom. Eleve a pénz miatt jöttem ide, mint a legtöbb fiatal. Jól éreztem magam, itt jó társaság volt, akikkel együtt dolgoztam. Szerencsés helyen voltam, jó időben jöttem ide, munkatársaim jók voltak. Amit én szerettem csinálni, azt csináltam az életemben mint műszerész.- Mit tervezel nyugdíjasként?- A feleségemnek van még másfél éve a nyugdíjig. Utána vissza szeretnénk menni Veszprémbe, ahol a famíliánk, a rokonság van. KISS KAROLY- 1980. március 1- én kezdtem az erőműben, az akkori villamos karbantartási osztályon. Én maradtam végig ott. Azóta három-négy elnevezése volt az osztálynak. Kezdtem villanyszerelőként, majd műszaki ellenőri beosztásban dolgoztam. Az első párhuzamos kapcsolásban tevékenyen részvettem, éppen műszakban voltam.- Mit tervezel a nyugdíjas évek alatt?- Megkísérlünk a lányommal egy termékforgalmazást, amit már elkezdtünk. Meglátjuk, hogy ez hogyan alakul, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Világ életemben arra vágytam, hogy szabadon mozoghassak. Ehhez képest az ipari évektől kezdve mostanáig én mindig kerítések között, falak mögött dolgoztam, most megkísérlek ezzel a szabadsággal élni. BALOGH JANOSNE MM — A Biztonsági Rendszer Osztály kéziraktárából kerületem nyugdíjba. 1982-ben jöttem az erőműbe, és azóta raktáros vagyok. A szolgálat cserekészülékeit biztosítottuk. Sok feladatunk és jó csapatunk volt. Nagyon sok kellemes emlékkel megyek el nyugdíjba. A kollégák egy kicsit hiányozni fognak.- Mit tervezel a nyugdíjas évek alatt? Szeretnék igazi nyugdíjas lenni, nem szeretnék egyelőre munkát vállalni. A féljem is nyugdíjas már, és szeretnénk pihenéssel tölteni az elkövetkező időszakot. Gyerekek vannak, unokáim még nincsenek. Wollner Pál Paksi Városi Nyugdijasklub „A melegséget adjuk át egymásnak” A Paksi Városi Nyugdíjasklub decemberi évzáró összejövetele színes programmal zárult. A népfőiskolái előadást követően a Bor-Dámák Paksi Egyesületének tájékoztatójára került sor, majd az est borkóstolóval, zamatos vörös és fehér borok ízlelgetésével és nótázással vegyített társalgással, kellemes beszélgetéssel folytatódott. A klub elnökétől, Czetli Imre bácsitól megtudtuk, hogy 2003-ra tervezett programjaikat, kirándulásaikat teljes mértékben megvalósították. Amennyire csak lehetett, éltek a támogatások adta lehetőségekkel. Maradandó élményt jelentett számukra többek között a Krisna völgyben tett látogatás, valamint a Szilvásváradon és Fonyódon feléjük megnyilvánuló szívélyes vendéglátás. 2004-re nagy ünnepséget terveznek, ekkor ünnepli ugyanis a nyugdíjasklub megalakulásának 25. évfordulóját. Erre a jubileumi rendezvényre a megye több nyugdíjasklubjának képviseletét meghívják, mert viszonozni szeretnék azokat a meghívásokat, melyeknek ők már eleget tettek más klubok évfordulós ünnepségei kapcsán. Imre bácsi a nyugdíjasklubok és az Idősek Országos Szövetségének Tolna megyei vezetőjeként még további 11 község nyugdíjasklubjával is foglalkozik. A közösségek kölcsönösen felkeresik egymást, baráti találkozókat szerveznek. A paksiak 26 különböző településen tettek már látogatást és, mutatkoztak be énekkari, vers- és prózamondó fellépéseikkel. A több mint kétórás repertoárból összeállított műsoruknak mindenütt nagy sikere volt; Kapuváron és Csornán állva tapsolta őket a közönség. A közösség szellemiségét tükrözik Imre bácsi szavai, melyekkel a klubot jellemezte: „Bár a bennünk lévő tűz már nem éget, de még melegít, és ezt a melegséget adjuk át egymásnak, és visszük szét az országban.” Kívánjuk, hogy a klub tagjai egészségben és jókedvben még sokáig tudják szeretetüket átadni közelben s távolban! Lovásziné Anna