Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
2004. május 1-jén, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk első napján ezt a banális kérdést tettem fel a véletlenszerűen kiválasztott személyeknek. HERMÉSZ LAJOS: Sok meglepetést fog okozni, és úgy gondolom az én nyugdíjas korosztályomnak nem sok változást fog hozni. A gazdag emberek még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig még szegényebbek, mert a pénzt jelentő információkhoz nem fognak hozzájutni. SÁRKÖZI BÉLA: Én arra számítok, hogy az idősebb generációnak úgymond marad az állapota a jelenlegi viszonyoknak megfelelően. Nagyon bízom, hogy a gyermekeink, a fiatalok előtt nagyobb lehetőségek nyílnak az érvényesülésre, és nekik jobb lesz. BALOGH TIBOR: Én abban bízom, hogy előrelépést jelent számunkra, és a szegényeket, a nehéz sorban élőket egy kicsit fölemeli. Én úgy látom, hogy akinek sok pénze van, az nagyobbat fog szakítani, aki meg szegény, az talán egy kicsikét följebb jut. De ezt majd az élet eldönti. MAGYAR ISTVÁN: Szerintem csak jobblétet hoz. Talán jobban meg leszünk becsülve az atomerőműben, mert a többi uniós államban az atomerőműves dolgozók sokkal jobban keresnek, mint mi. Abban bízom, hogy jobb lesz, és nem rosszabb. GYULAI JÁNOS: Nagyon sokat kéne tanulni, és főleg „külföldiül” kéne megtanulni dolgozni is, meg gondolkozni is. Most magunkon érezhetjük a kisebbségnek a sorsát, amit eddig feszegettek, de nem éreztük át, hogy milyen lehet. Most aztán belegondolhatunk, hogy mire megyünk a magyarságunkkal. ANGYAL ZSUZSA: Hirtelen az jut eszembe, hogy kitágul a világ nekem, a családomnak, a gyermekeimnek. Jobbat várok a kiváncsi alaptermészetem miatt. VIDA GYÖRGY: Elsősorban az országnak végtelen nagy lehetőséget hoz, amire mindig is vártunk. Másodsorban az egyéneknek szabad mozgást, vállalkozási lehetőséget és sikerélményt, amiben nagyon nagy hiányunk van Magyarországon. Ezt hozza az unió az én véleményem szerint. DOMA ÁRPÁDNÉ: Én abban bízom, hogy a mai fiataloknak hoz majd újat és nagyobb lehetőséget az élet minden területén. Megoldódnak a lakásviszonyaik, mert jelenleg nem megoldott. Remélem ebben nagy előrelépés lesz számukra. Nekünk pedig remélem, hogy biztonságos nyugdíjas éveket hoz, és nem fogunk csalódni abban, amit magunknak próbáltunk felépíteni. PACH JÁNOS: Egyelőre szerintem kisebb megszorításokkal fog az egész indulni. A mostam helyzetnél keményebb időszak vár ránk. Aztán, ha ezt átvészeljük, mint ahogyan az osztrákok is — amely példaértékű — egyrészt megszokva, másrészt majd a vállalkozások csak-csak könnyebbé válhatnak, mivel teljes nyitottság lesz kifelé. LENGYEL JÓZSEF: Szerintem egyelőre még bizonytalan. Reméljük jobb lesz, és a dolgozókat jobban el fogják ismerni, mint eddig. RUBÁCSNÉ FRICS ROZÁLIA: Önálló vállalkozásomat kezdtem el április 7-én, és biztos vagyok benne, hogy jobb lesz. ÁCS PÉTER: A reményt hozza meg szerintem Magyarországnak, a pozitív, a jobb jövő érdekében, és azt hiszem jó útra léptünk, egy nagyon fontos állomás ez a magyar történelemben. Végre egy olyan közösségbe léptünk be, amelyben bízhatunk, hogy jó szövetség lesz, nemcsak az unió számára, hanem ebből mi is rengeteget profitálunk. És remélem, hogy csak idő kérdése az, hogy fölzárkózzunk az unió, a nyugat-európai országok gazdasági színvonalához. Rengeteg pozitívum van, amit megtanulhatunk a nyugattól, és azt hiszem ezt fokozatosan meg is fogjuk tanulni. Néphagyomány az óvodákban A paksi Kereszt utcai óvoda volt a házigazdája április 24-25-én a néphagyományőrző óvodák VI. országos találkozójának, melyet Pakson, a Városi Művelődési Központban tartottak. A kétnapos szakmai összejövetelen közel háromszázan vettek részt. A megnyitón Hajdú János polgármester köszöntötte a résztvevőket. Előadásokat hallgattak, videoösszeállításokat néztek meg, gyermekjátékokat tanultak, tanítottak egymásnak, s átadták tapasztalataikat a kollégáknak a Néphagyományőrző Óvodák Egyesületének hatodik országos találkozóján. A házigazda a paksi Kereszt utcai óvoda volt, ahol — mint Schmidtné Gangéi Rózsa óvodavezető elmondta — a néphagyomány szellemében önálló programot írtak, de csatlakoztak az egyesülethez, hogy hatékonyabban tudják végezni munkájukat. Az országos találkozók jó alkalmat teremtenek arra, hogy átadják egymásnak tapasztalataikat azok az óvónők, akik ilyen módszer szerint dolgoznak. A paksi összejövetel kiemelt témája volt a néphagyomány és a mozgás. Ilyen témájú előadások hangzottak el, s a szekciómunka is e köré csoportosult. Az egyik csoport labdajátékokkal, s azokat kísérő rigmusokkal, a másik egyszerű bottal játszható, főként fiús játékokkal, a harmadik pedig szabadtéri köijátékokkal, s a hozzájuk tartozó dalokkal ismerkedett. WP Nagyszabású programmal, rekordkísérlettel készült Dunaföldvár az Európai Uniós csatlakozás megünneplésére. A legnagyobb attrakció, a Guinness-rekord kísérletnek számító főzés volt. 7020 adag — ennyi a város irányítószáma — földvári zöldséglevest főztek, amibe 21.000 húsgombóc került. A rekordkísérletet Kovács János Venesz-díjas mesterszakács vezette. A rendezvény főtámogatója, a Paksi Atomerőmű Rt. ezer adagot rendelt, az ételjegyeket a rendezvényen résztvevő települések kapták. A magyar ember köztudottan szereti a gyomrát. Kevesen űzik mesterfokon a főzés tudományát. Kovács János mesterszakáccsal beszélgetek. — Hogyan lett szakács? — Régen kezdődött már, gyakorlatilag az általános iskola elvégzése után. Nekem eredeti elképzelésem az volt, hogy szakács leszek, vagy kertész. Az iskolai jelentkezések során mindjárt elsőre szakácsnak vettek fel. Innentől kezdve Pestre, a Huba utcai vendéglátó technikumba kerültem. Azóta gyakorlatilag — szoktam mondani — volt olyan nap, hogy háromszor is főztem. — Hol született? — Sárpilisen születtem, most Szekszárdon élek. — Melyek voltak pályafutásának főbb állomásai, munkahelyei? — Szívesen emlékszem arra, hogy a szakma kezdetén a pécsi Nádor étteremben kezdtem. Azután a Gundel étterembe kerültem, majd dolgoztam a tihanyi motelben. Nagy kollégákkal, Benke Lacival, Varga Sanyival, és hát olyan neves emberekkel dolgozhattam, ami aztán meghatározta a szakmámat. Majd visszakerültem Szekszárdra, ami azt jelenti, hogy a vadászati világkiállításra megépültek a vidéki szállodák. így 1972-ben a Gemenc Szálló konyhafőnöke lettem. —Az utódok nevelésével is foglalkozik? — Most jelenleg a mesterképzés van folyamatban Szekszárdon. Azt hiszem a szakma felelősségéhez hozzátartozik, hogy az utódok is átvegyenek tőlünk, mert hiszen, ha ők a mi tapasztalatainkat át tudják venni, akkor nem kell az szakmai életüket elölről kezdeni. Én azt gondolom, elsősorban nemcsak a szakmát kell megtanulni, hanem azt a fajta megszállottságot, ami a szakmával együtt van. — Milyen főbb sikereiről lehet beszámolni? —A főbb sikereim közül az 1972-es klagenfurti versenyen „Ezüst szakács” címet nyertem. Ezzel kezdődött tulajdonképpen az ilyenfajta pályafutásom. 33 év szakmai múlttal rendelkezve megkaptam a magyar nemzeti gasztronómiai szövetségnek az egyik legmagasabb magyar szakács kitüntetését, a Venesz-díjat. Többször dolgoztam külföldön is a magyar küldöttségek szakácsaként.-Van-e kedvenc étele a szakácsnak? —Van kedvenc ételem, többek között talán megemlíthetném a halászlét, azt kimondottan szeretem. De amit saját magamnak is elkészítek, az a paprikás csirke galuskával (amelynek a csirkéjét is én neveltem). — Nagyon sok híres embernek is főzött már. — Nagyon sok politikuson kívül az atomerőmű minden blokkátadásán az én irányításommal részt vettünk a fogadások ételeinek elkészítésében. — Saját gyerekei folytatják édesapjuk szakmáját? —A lányom autodidakta módon sajátította el a főzés tudományát. A fiam pedig most döntötte el, hogy szakács lesz. Most kezdte el az iskolát Budapesten. —Köszönöm a beszélgetést, és kívánok még sok olyan ételt, melyet Ön készít el! Wollner Pál Hétezer adag zöldségleves fő az Európa Napon Kovács János mesterszakács
