Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 2004. május Paks traumái Látogatóban Papp Gyulánál Paks múltjában két alkalommal érte sokkszerű megrázkódtatás a lakosságot, először 1887. június 18-án, amikor a kalocsai búcsúra menő tömeg alatt felborult a biskói rév, és 216 személy — zömmel gyerek és nő — lelte halálát a felkorbácsolt habokban. A tragédia után 16 évvel emeltek emléket az áldozatoknak, majd 2000. június 16-án az atomerőmű bronz szoborra cserélte az 1903-as emlékművet, mert azt megette az idő foga, és az elzárt üzemi területre került. A másik trauma 1944 nyarán következett be, amikor a zsidó vallású paksi polgárokat gettóba zárták, majd deportálták és megsemmisítették őket. Róluk még azt sem tudjuk hányán voltak, egyes források szerint 1400 embert zsúfoltak be a paksi gettóba a volt paksi járás területéről, közülük 800-1000 fő lehetett paksi. Róluk először a II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékműve szól, amelyet Halász Károly tervezett, és 1991. október 27-én avattunk fel. Az egyik oszloptöredéken ez olvasható: „Kegyelettel emlékezünk azokra a zsidó honfitársainkra, akiket megölt a gyűlölet, és akik mártírokká váltak a II. világháború poklában". 1994. június 8-án a holokaust 50. évfordulóján Paks város önkormányzata emléktáblát helyezett el a volt zsinagóga — ma városi könyvtár — falán. Most, tíz évvel később, 2004. április 16-án, ismét emlékezésre gyűltek öszsze a diákok és a paksi polgárok a Vak Bottyán Gimnázium díszudvarán, hogy emlékezzenek a 60 évvel ezelőtti eseményekre. Hajdú János polgármester köszöntője után Róbert Péter, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem docense tartott előadást a holokaustról. Ezt követően a gimnázium tanulói bemutatták a „Radnóti élete versei alapján” című műsorukat, amelyet Szabó Péter állított össze, majd az emlékezők megtekintették azt a fotókiállítást, amelyet az auschwitzi album anyagából válogattak. Az emlékezés záró aktusaként koszorút helyeztek el a Pákolitz István Városi Könyvtár falán lévő emléktáblánál. -béri-Felnőttképzés az ESZI-ben Az Európai Unióhoz való csatlakozás új kihívásokat jelent az országnak a gazdaság területén. Ez az oktatásra is hatással van. Keresettebb lesz a jól képzett munkaerő, nagyobb jelentőséget kap a munkanélküliek átképzése, az új technológiák és technikák megjelenésével pedig a munkavállalók továbbképzése. A minőségi munkaerőt biztosító oktatás jó és szükséges befektetés a munkaadók számára. Az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium is a piaci igényeknek megfelelően szélesíti a szakképzési, felnőttképzési kínálatát. — Mik a tervezett képzések? — kérdeztem dr. Liptai László oktatásvezetőt.-^Tanfolyami OKJ-s képzések: Eljárás szerinti hegesztő (alapfokú, szakmunkás), illetve Fémforgácsoló és NC-CNC gépkezelő szakmák, továbbá ECDL-számítástechnikai tanfolyamok vizsgalehetőség biztosításával. —Miért esett ezekre a választás? —A csatlakozás során egyrészt fokozott kereslet várható a (minősített) hegesztő szakmában, másrészt valószínűsíthető a korszerű fémforgácsoló gépek (NC-CNC) nagyszámú megjelenése hazánkban is. Az ECDL-oktatás és vizsgáztatás pedig már több éve folyik iskolánkban, eddig 112 fő szerzett nálunk ECDL-jogosítványt. — Milyen képzési kínálat van még 2004-re? —Iskolarendszerű OKJ-s képzés érettségizettek számára Energetikai mérnökasszisztens szakmában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, illetve gépipari mérnökasszisztens szakmában a Dunaújvárosi Főiskola gondozásában. Mindkét képzés sokban hasonlít a főiskolai — egyetemi képzéshez. Az itt szerzett eredmények kreditpontok beszámíthatók továbbtanulás esetén. A képzési idő 2 év. Ügyintéző titkár II. (2 éves), illetve gépésztechnikus (2 éves, azonban érettségi és szakirányú szakmunkás bizonyítvány esetén a képzés csak 1 éves) szakmában. A képzéseket csak megfelelő számú jelentkező esetén indítjuk. —A meghirdetett képzésekre hogyan lehet tájékoztatást kapni és jelentkezni? —Jelentkezési lapok az iskola portáján szerezhetők be, vagy a www.eszi.hu honlapról tölthetők le, melynek beküldési határideje (iskolarendszerű képzés esetén) 2004. augusztus 13. Érdeklődni lehet még a 75/519-300, 75/519-324, ill. a 75/519-330-as telefonszámokon is. — Köszönöm a tájékoztatást! Wollner Pál Borsi József (1936-2004) 2004. április 9-én Borsi József (PA Rt. Gépész Szerviz Osztály) 68. évében a Szekszárdi kórházban elhunyt. Hosszú időn át otthonában szerető társa gondozta fekvőbeteg Józsi bácsit. Gondos ápolás ellenére kórházba került. Borsi József 1982-től 1991-ig dolgozott az erőműben szerszámkiadóként. Szorgalmas munkatárs volt. Lelkiismeretesen végezte munkáját. 2004. április 17-én Pakson, a Kálvária temetőben vettek végső búcsút Borsi Józseftől. Gyászolja őt hű társa: Mária, akivel 20 évig éltek együtt szeretetben, megértésben. Testvérbátyja: Ferenc és családja, barátok, munkatársai és ismerősök. Nyugodjék békében! MJ. a PA Rt. nyugdíjas szállítási osztály vezetőjénél Papp Gyula 1979. március 1-vel áthelyezéssel került a Paksi Atomerőmű Vállalathoz szállítási üzemvezetői beosztásba. Nevéhez fűződik az üzem létrehozása, a szervezet kialakítása. Kiválóan felkészült vezetőnek tartották. 1992-ben — elsők között — Céggyűrű, majd 1995-ben Zeusz-díj kitüntetésben részesült. Továbbra is Pakson él, szintén atomerőmű vés nyugdíjas feleségével. Otthonában felkerestem, hogy közösen felidézzük a több mint két évtizedes erőműves múltat, a munkában eltöltött sikeres éveket és emlékeket. — Négy éve, hogy nyugdíjas vagy. Mivel töltőd a megérdemelt pihenésedet? Hogy érzed magad? — Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Szerencsére sem nekem, sem feleségemnek egészségügyi problémája nincs. Talán nem hangzik nagyképűségnek, de mindent meg is teszünk az egészségünkért. Akik ismernek, tudják rólam, hogy sohasem fogyasztottam alkoholt, nem dohányoztam. Hetente kétszer állandó partnerrel teniszezek. Minden nap a napi sétámat megteszem. Minden évben — élve a lehetőséggel, Balatonfüreden a PA Rt. Rekreációs Központban töltünk el egy kellemes hetet a feleségemmel, mindent kielégítő körülmények között. — Nyugdíjasként voltál-e az erőműben? —Amint már említettem minden évben Füredre megyünk. így tavaszszal személyesen intézem a szociálpolitikai osztálynál az üdüléssel járó dolgokat. Máskülönben nem megyek be a volt munkahelyemre, mivel az jóformán már megszűnt. —Hogyan kerültél az atomerőműbe? — Régi iparági dolgozó vagyok. Szekszárdi lévén a DÉDÁSZ-nál dolgoztam, majd Dunaújvárosba mentem az ottani DÉDÁSZ-hoz. Fiatal házasok voltunk, és ott kaptunk lakást. 1978 vége felé Hlavati József főosztályvezető — később KÁIG igazgató — munkahelyemen felkeresett, és állást ajánlott az atomerőműben szállítási üzemvezetői beosztásba. Hamar igent mondtam, de az áthelyezésem 3 hónapig elhúzódott. Mint később megtudtam volt munkatársam, Lajkó Sándor az akkori személyzeti osztály vezetője említette meg a nevem. Neki köszönhettem, hogy atomerőműves lettem. Mint minden új munkahelyen a kezdés nem könnyű feladat, még akkor sem, ha megvan a kellő szakmai gyakorlat. A szállítási üzem megalakulásakor 27 fővel és 20 gépkocsival kezdtük a tevékenységünket. Érdekességként említem meg, hogy az akkori rendelet szerint mint kiemelt vállalatnak 4 személygépkocsi volt engedélyezve! Személy- és anyagmozgatás volt a fő feladatunk. A megfelelő szakembergárdát meg kellett találnom, középszintű vezetőig bezárólag. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy rövid időn belül sikerült a csapat összeállítása. Ha most kellene megszervezni a szállítási osztályt, 85 %ban ugyanazokat a kollégákat választanám. Munkám során mindig nagy hangsúlyt fordítottam a kölcsönös bizalomra, őszinteségre, nem utolsó sorban a szakmai felkészültségre! Olyan kollégákat választottam, akik a saját területükön többet tudnak nálam. Közösen, közös felelősséggel végeztük a munkánkat. Talán az eredményességünknek egyik „titka” ez volt. Amikor a munkámat elismerték, sohasem sajátítottam ki magamnak. Mindig tudtam, hogy a közösen elvégzett munkánkat ismeri el a vezetés! — Munkád mellett hosszú időn keresztül az ökölvívó szakosztály vezetését is elláttad. —Abban az időben szinte valamennyi vezetőtársam társadalmi megbízatást, munkát végzett. Először technikai vezető, majd később szakosztályvezető lettem. Eredményes bokszolókat kellett keresni. Az anyagi feltételek biztosítva voltak. Sok tehetséges fiatal szeretett volna bokszolni. Ebben az időben 60-80 fő volt a szakosztályunk létszáma. Országos, később nemzetközi hírű Atomkupát szerveztünk. Bokszolóink kijutottak az olimpiára, európai és világbajnokságra is. Hosszú lenne felsorolni a kiváló helyezést elérő sportolóinkat. Mégis megemlítenék pár nevet: Erős, Kalocsai, Magyar stb. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy Papp Laci bácsi rendszeresen meglátogatta szakosztályunkat, ellátott hasznos szakmai tanácsokkal. Szép emlékként őrzöm azokat az időket. Nagyon sok nagyszerű emberrel ismerkedtem meg. Külön öröm amikor hosszú idő után valamelyik volt bokszolóval összetalálkozom. A tisztelet, a szeretet ennyi év után is megmaradt bennük. A boksz kemény, egyesek szerint durva sport. Aki közelebbről megismeri ezeket a fiatalokat, hamar rájön, hogy mennyi szeretet, mennyi pozitív emberi tartás van bennük! Nagyon sokat lehetne erről beszélni, és még akkor sem mondtam volna el mindent. —A családodról, ha mondanál valamit. —A feleségemmel, akivel 42 éve élünk együtt megértésben és szeretetben, jól vagyunk. Két felnőtt fiunk Budapesten dolgoznak. A kisebbik Pakson lakik, ő csak hétvégeken tud hazajönni. Van négy csodálatos unokánk. Igyekszünk minél több időt velük tölteni. — Köszönöm a beszélgetést! További jó egészséget kívánok Neked és kedves családodnak! — Köszönöm a jókívánságot, hasonlókat kívánok valamennyi aktív és nyugdíjas volt munkatársamnak. További sikereket, eredményeket a dolgozó kollégáknak! Majoros János Egy brigádnapló utóélete Telefonon értesített Zsarnainé Katika, hogy nála van két brigádnapló, és szeretné átadni az üzemtörténeti gyűjtemény számára. Ha ennél bővebb információra lenne szükségem, akkor keressem meg Géhl Dezsőt, neki köszönhető a napló megőrzése. Megköszönve a naplókat és az információt, felkerestem a napló megőrzőjét, arra kérve: a napló segítségével mutassuk be azt a területet, amelyen a „dr. Kalmár László Brigád” tevékenykedett. —Dezső! Milyen emlékeid vannak a számítóközpontról? —Amikor a vállalathoz kerültem — 1978. november 16-án — már állt az irodaház, és annak a 7. emeletén kaptunk egy félemeletnyi helyet. Az akkori főnökeim innen toborozták az ország különböző részeiből a munkatársakat, én is Budapestről érkeztem. — Milyen feladatokra használták a központot? —Az erőmű belső adatfeldolgozását volt hivatott biztosítani. Ebbe beletartoztak a dozimetriai, az egészségügyi, a raktárkészletek nyilvántartása. Itt folyt a bérfeldolgozás, az erőműben dolgozók munkavégzésének regisztrálása, amelyeket széles leporellókon nyomtattunk ki, majd a leporellóvágó és -válogató gépen készítettünk véglegesre. — Milyen típusú gépek voltak? — Kezdetben a Robotron R 55-ös gépünk volt, amelyet a KGST országainak alkatrészeiből raktak össze. A gépek kezelését külföldi tanfolyamokon sajátítottuk el, így én is tanultam Lipcsében, majd az R 55-öst kibővítő R 45-ös gépre Kazányban, Tatárországban kaptunk oktatást. —Az irodaépületből hová kerültetek? —Amikor felépült az EÜ-épület, mi a 4. emeletére költöztünk, amelyet már az NDK-ból vásárolt számítógépekkel rendeztünk be. A németek rendezték be a termeket, természetesen mi is segítettünk a teherfelvonón felvinni a többtonnás gépeket. A telepítés befejeztével a gépek installálásában is részt vettünk, hiszen a felkészítő tanfolyamon már túl voltunk. — Végül a 102-es épületben kötöttetek ki. — Igen, a technika fejlődésével a személyi számítógépek elterjedtek az erőműben, a nagy és drágán üzemelő gépek fölöslegessé váltak. Fokozatosan építettük le a számítóközpontot, ezzel párhuzamosan épült az új gépterem, és kiépültek a hálózatok az egyéni számítógépek használatához. — Hogyan került hozzád a brigádnapló? — Utolsók között jöttem el a 4. emeletről, és az archív anyagaink között találtam rá a naplókra. Féltve őriztem, és ha nem figyelek rájuk, talán már megsemmisültek volna. Mivel nyugdíjba készülök, rendezkedés közben ismét kezembe kerültek, megmutattam a kollégáknak, jót nosztalgiáztunk, és úgy döntöttünk, hogy rátok bízzuk ezt a dokumentumot. — Köszönöm a megőrzést és a bizalmat, tovább őrizzük ezeket a tárgyi emlékeket, amelyek lapozgatásával felvillantható a múlt egy-egy pillanata.
