Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
2. oldal ATOMERŐMŰ 2004. május VII. Szilárd Leó Fizikaverseny Széchenyi Gábor Vígh Máté Váci Szakközépiskola Folytatás az 1. oldalról. ... — emlékeztette Ronczyk Tibor, a szakközépiskola igazgatója a hallgatóságot az eredményhirdetéskor. Azóta az egyik legrangosabb fizikaversennyé nőtte ki magát a paksi. A 9-10.-esek versengésében Széchenyi Gábor, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium diákja végzett az élen. Sikerének értékét növeli, hogy 83 szerzett pontjával a teljes mezőnyt megelőzte. Saját kategóriájában Molnár Kristóf (Zalaegerszeg, Zrínyi M. Gimn.; 63 pont) és Vincze János (Debrecen, Fazekas M. Gimn.; 44) követte őt. A 1 l-12.-eseknél Vígh Máté, a pécsi Babits Mihály Gimnázium tanulója szerezte a legtöbb pontot (78). Második helyezett Papp Gergely lett (Szigetszentmiklós, Batthyányi K. Gimn.; 73), míg a harmadik helyen Borsos Dávid végzett (Vác, Boronkay Gy. Műszaki Szk.; 60). A Marx György Vándordíját—melyet 2003-ban adták át először a tavaly elhunyt tudósnak emléket állítva—idén a Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Kollégium nyerte. A negyedik alkalommal átadott Szilárd Leó Tanári Delfindíjat 2004-ben Simon Péter, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium pedagógusa kapta. Mindkét díj Farkas Pál szobrászművész alkotása. A verseny értékét és elfogadottságát jól jellemzi, hogy annak győztese részt vehet a Káptalanfiireden megrendezendő nyári tudományos tábor munkájában, és lehetőséget kap tudományos kutatások végzésére. A tavalyi győztes egy év elteltével már közel áll első tudományos munkájának befejezéséhez. Vöröss Endre Bemutatták az új menekülőkámzsákat Megérkezett a Paksi Atomerőmű Rt. 30 kilométeres körzetében élők védelmét szolgáló új menekítő-légzésvédelmi eszköz, az úgynevezett menekülőkámzsa első 15 ezer darabja — jelentette be Tatár Attila vezérőrnagy, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának főigazgatója április 8-ai budapesti sajtótájékoztatóján. Tatár Attila a tájékoztatón elmondta: a paksi atomerőműben egy éve bekövetkezett üzemzavar felhívta a közvélemény figyelmét az erőmű közvetlen környezetében élők biztonságának fontosságára. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a vonatkozó jogszabályok értelmében az üzemzavar ellenére eddig is éves rendszerességgel áttekintette a veszélyeztetett térségben élő lakosság védelmével összefüggő terveit, és a szükséges mértékben kezdeményezte az indokolt fejlesztéseket. Ez az ellenőrzés kiemelt figyelmet fordított az atomerőmű környezetében élők védőeszközellátottságának vizsgálatára és a korszerűsítésekre is. Mivel a jelenleg rendelkezésre álló 23 ezer védőeszköz szavatossági ideje ebben az évben lejár, ezért indokolttá vált azok cseréje, valamint a darabszám növelése. Mindezek alapján a központi költségvetés 330 millió forintot biztosított a lakosság részére 51 ezer darab menekítő-légzésvédelmi eszköz, valamint 3100 darab, az esetleges mentésben résztvevő személy légzésvédelmét biztosító felszerelés beszerzésére, amely teljes körűen és természetesen ennél lényegesen hosszabb ideig nyújt védelmet. A megrendelt menekülőkámzsák első 15 ezer darabja megérkezett, majd ezt követően májusban újabb 17 ezer, valamint júniusban további 19 ezer darab érkezik be a katasztrófavédelem bázisára. Tatár Attila szerint az új védőeszközök beszerzésénél a védelmi képesség mellett az egyszerű használat biztosítása is alapvető volt. A bemutatott menekülőkámzsa nemcsak az érintettek légzésvédelmét, hanem a radioaktív por elleni védelmét is biztosítja. Használata semmilyen gyakorlatot nem igényel, és tökéletesen megfelel mindenki számára. Speciális felépítéséből adódóan harminc percig használható, egyidejűleg védi a szemet, a légutakat és a fejet az egészségre ártalmas anyagokkal szemben. Ezzel együtt megkezdődött az egészen kicsi gyerekek és csecsemők védelmét szolgáló eszközök beszerzése is. Természetesen ezenkívül is minden szükséges felszerelés rendelkezésükre áll a szakembereknek ahhoz, hogy egy esetleges katasztrófa esetén megvédjék a lakosságot. Az újonnan beszerzett védőeszközöket az eddigi gyakorlatnak megfelelően a katasztrófavédelmi szervezet raktáraiban tárolják, és csak veszély esetén osztják ki. Dobson Tibor, a katasztrófavédelmi főigazgatóság szóvivője külön hangsúlyozta azt is, hogy ezek az eszközök az erőmű 30 kilométeres körzetében élők védelmét segítik, mert az erőműben dolgozók részére az atomerőmű minden szükséges védőeszközt biztosít, amely a személyzet biztonságát szavatolja. Mayer György A francia kapcsolat Az ügy: a működés és a biztonság fejlesztése. A kapcsolattartó: az Electricité de France (EDF) és a WANO Párizsi Központ (PC). A résztvevők: az EDF és a dampierre- i atomerőmű (DAE) vezetői, munkatársai, valamint a PA Rt. szervezeti működésfejlesztési program irányítói, résztvevői. Helyszín: Dampierre, Franciaország. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szakértői csoportnak a PA Rt. szervezeti diagnózisát vizsgáló francia tagja már 2003 őszén felvetette, hogy érdemes lenne jobban kihasználni a WANO által nyújtott lehetőségeket, illetve a blayais-i atomerőművel már meglévő kétoldalú kapcsolatokat. Ez segíthetne a hasonló működési problémákat átélő Dampierre módszereinek, eredményeinek megismerését. A franciaországi tapasztalatszerzést a NAÜ is támogatta. A hatfős paksi delegáció tagja volt Pásztory Zoltán, a szervezeti működésfejlesztési program (SZMFP) programmenedzsere, Kovács József üzemviteli igazgató, Búza Katalin humánpolitikai főosztályvezető és Turánszky János minőségbiztosítási osztályvezető is. A csoportot két és félnapos kint tartózkodása alatt végig kitüntető figyelem kísérte. Az EDF párizsi központjában több vezető és szakértő jelenlétében először Goulven Graillat, a DAE előző igazgatója számolt be a biztonság ottani helyreállításáról. A témáról októberben Pakson Thierry Meslin, a NAÜ szakértői csoport tagja, a WANO PC munkatársa már beszámolt. Ez alkalommal első kézből volt hallható, hogy a 4x900 MW-os erőmű a hatósági vizsgálat és ultimátum után hogyan lábalt ki a rossz üzemeltetési és karbantartási mutatók miatt krízisnek nevezett 2000 előtti állapotból. A korábbi jó gazdasági eredményeket, pozitív vizsgálatokat felmutató, túlságosan is elégedett erőműben megromlott a hangulat, az együttműködés, a tapasztalatok hasznosítása. Mint kiderült, az 1998-as átszervezés nem javított a helyzeten. A nukleáris hatóság végül összesen 15 hónapot adott a működés és a biztonság javítására. Az EDF előnyeit kihasználva kialakították a vezetők, szakemberek rotációját. A vezetők egy jelentős részének helyébe fiatal szakemberek kerültek. Az elkötelezettségen, megfelelő elveken, konkrét tevékenységeken alapuló, öt fő irányba mutató fejlesztés lényegét a vezetők személyesen magyarázták el a dolgozóknak. A cél a biztonság elsődlegességének egyértelművé tétele, az elkötelezettség növelése, a tapasztalatszerzésnek, a közvetlen vezetői ellenőrzésnek a fejlesztése volt. Először a kiemelten fontos dolgokkal foglalkoztak. Dampierre-ben az állandó tanácsadókon kívül helyi és más erőművek szakemberei és vezetői osztották meg tudásukat a paksiakkal. Az erőmű igazgatója, Jean-Philippe Bainier, a napközbeni és a nem hivatalos találkozók alkalmával elmondta, maga számára is fontosnak tartja a helyszíni vezetői ellenőrzést és a biztonsági értekezleteket, bár ideje kevés. Az előadásokat üzemviteli, karbantartási, főjavítási és biztonsági vezetők, tanácsadók tartották. A nagy mennyiségű konkrét és hasznos információt felsorolni is nehéz. Néhány a legfontosabb tapasztalatok közül: — Elsődleges a biztonság — Fontos a viselkedés, hozzáállásbeli változás, a felelősségek meghatározása — Javítani kell a szervezetek együttműködését — Kiemelten fontos a helyszini vezetői jelenlét — Meg kell magyarázni a közös célokat, értékeket — Kérdésfeltevő viselkedésre, a kockázatok elemzésére van szükség —A külső és belső tapasztalatokat hatékonyan kell felhasználni — Fontos a munkatársak bevonása, elkötelezettségük javítása — Folyamatosan fejleszteni kell a dolgozók tudását, képességeit — Elkötelezett, elismert vezetőkre van szükség —Az igazán fontos dolgokra kell koncentrálni. Az együttműködés folytatása várhatóan segít a konkrét lépések bevezetésének sikerességében. -hl-NucNet szeminárium rendhagyó sajtóbeszélgetéssel Közös konzultáció a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakembereivel Folytatás az 1. oldalról. De valójában az atomerőmű vezetésének felelőssége, hogy megvitassa és — ha elfogadja — bevezesse a konzultáción elhangzott észrevételeket, javaslatokat. —Az eddigi nemzetközi tapasztalatok alapján fontossági sorrendbe rangsorolhatók-e azok az elemek, amelyek maradéktalanul és szükségszerűen beépíthetők a mi elképzeléseinkbe? —Varázsmegoldások természetesen nincsenek. Ezen a konzultáción egybehangzóan fontosnak tartottuk a különböző tevékenységek eggyé történő integrálását, valamint azt, hogy felfigyeljünk azon tevékenységekre, amelyek jelentősek a többi projekt számára a sikeres működés érdekében. Az iparágat működtetők közös érdeke, hogy kommunikáljunk egymással, nyitottak, nyiltak legyünk mindenki számára. Egyszóval, a dialógust továbbra is fenn kell tartanunk. Legyen ez az üzenete az idei, április végi konzultációnak. * * * A konzultáció egyik napján hangzott el az alábbi angol idézet: „No thing is so important that we do not take time to do it safety.” „Semmilyen teendő sem lehet olyan fontos, hogy ne fordítsunk elegendő időt a biztonságos elvégzésre.” Topor Magdolna Rendhagyó sajtóbeszélgetésre hívta a média képviselőit május 6-án, a Budapesten rendezett NucNet kríziskommunikációs szeminárium rendezvényével összekötve a Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központjának (TLK) vezetése. A téma aktualitását mi sem bizonyította jobban, minthogy közel negyven újságíró jelent meg a beszélgetésen, melyen a tavalyi üzemzavarhoz kapcsolódó kommunikációs kérdéseket vitatták meg a résztvevők. Kováts Balázs, a TLK volt vezetője, jelenleg a térségi kapcsolatokért felelős vezető, valamint Mittler István, a TLK jelenlegi megbízott vezetője állta az újságírók „rohamát”. A legfontosabb felvetés az volt, hogy a világban eddig már többször bekövetkezett hasonlóan súlyos, vagyis a nemzetközi nukleáris eseményskálán hármas fokozatú üzemzavart követő sajtóérdeklődés a külföldön tapasztaltakkal ellentétben (amikor minden esetben egy hónap elteltével megszűnt az újságírók és a közvélemény érdeklődése) vajon miért volt ennyire felfokozott, amely még a mai napig, tehát az eseményt követően több mint egy évvel is tart. Bár erre a kérdésre alapvetően nem tudott senki elfogadható választ adni, az kiderült, hogy a tájékoztatási munkában a nyíltságot és őszinteséget kell az első helyre tenni. Ezt erősíti az is, hogy a csernobili baleset óta alapvetően megváltozott a hazai és nemzetközi közvélemény vélekedése a nukleárisenergiatermelésről, tehát ezért is érthető a lakosság jogos aggodalma, ha egy atomerőműben történik üzemzavar vagy baleset. A sajtó képviselői részéről elhangzott az a saját munkájuk iránti kritika is, hogy sokat javítana a tájékoztatás minőségén, ha bizonyos eseményekről olyan tudósítók tájékoztatnák az olvasókat, akik legalább alapismeretekkel rendelkeznek az adott témáról, ez pedig különösen igaz a nukleáris iparágra. A rendezvény második részében a résztvevők csatlakozhattak a NucNet nemzetközi kríziskommunikációs (Tippek és Trendek címet viselő) szemináriumának előadásaihoz, melyen a nemzetközi tapasztalatok megvitatása mellett Hanti Ágota csoportvezető ismertette a tavalyi paksi üzemzavar kapcsán tett kommunikációs lépéseket, valamint az ehhez köthető sajtó- és lakossági visszajelzéseket. Mayer György