Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-04-01 / 4. szám

2004. április ATOMERŐMŰ 13. oldal Tűzvirág Európában EDDA-buli Pakson A paksi Tűzvirág táncegyüttes ez év április 16-án és 17-én ismét bemu­tató előadással örvendezteti meg a város lakóit. Az együttes múltjáról, jelenéről és részben jövőjéről be­szélgettünk Mádi Magdolnával, az együttes igazgatójával. — Ha szabad, kezdjük először a ré­gebbi múlttal. Mikor és hogyan ala­kult meg a Tűzvirág táncegyüttes? —Az együttes 24 éve alakult. Re­mélem, hogy a Paksi Atom­erőmű Rt. támogatásával jö­vőre a 25 éves jubileumi fel­lépésünket is meg tudjuk tar­tani. A megalakulás előtt mű­ködött Pakson egy táncegyüt­tes, melynek tevékenysége akkor halódófélben volt. Ek­kor jött részemre a felkérés Budapestre, hogy tegyek va­lamit néptánc ügyben Pakson. Lejöttem, és általános iskolá­sokból verbuváltam egy új csapatot. Tíz év alatt ez az 50- 60 fős, igen heterogén cso­port igazi együttessé vált. Ahogy a tagok nőttek, tanul­tak táncolni, úgy egyre bővült a re­pertoárjuk, mind hosszabb műsort tudtak előadni. Később pedig elkezd­tük korcsoportonként tanítani a gye­rekeket, ami sokkal ésszerűbb és ha­tékonyabb volt. Most pillanatnyilag öt különböző korosztály dolgozik a felnőtt együttes mellett. A viszonylag hosszú idő alatt tehát több generáció is felnőtt az együttes­ben. Hogyan sikerült megoldani, hogy az is- ® mert szigorú rend ellené­re, a tanulás és más elfog­laltságok mellett a több­ség sziwel-lélekkel kitart, és büszke arra, hogy az együttes tagja lehet? — Ez nem volt és nem is lesz sosem könnyű. Azt gondolom, hogy ez egy fajta színvonalnak is az L eredménye. Azok a szülők aga és más nézők, akik a Tűz- > .. virág fellépéseit látják, megértik, hogy nívós elő­adást nem lehet másként csinálni, csak fegyelem­mel és renddel. A felnőtt együttesbe pedig beleivó­dott — és ezt tovább is ad­ják —, hogy ezekért a kore­ográfiákért, ezekért a be­mutatókért igenis sziwel­­lélekkel, néha izzadtsággal és könnyekkel kell meg­dolgozni. Ezt már egészen pici korú gyerekek is ta­nulják az ő korosztályuk­nak megfelelő anyagok, elvárások mellett. Persze nem egyszerű a dolog, hi- - szén természetes, hogy az emberek egyetemre men­nek, dolgozni kezdenek, megházasodnak, elköltöznek. De nem örülök annak — a város szempontjából sem —, hogy Paksról elmennek a tehet­séges fiatalok. —A Tűzvirág együttes műsorai egy­re változatosabbak, színvonalasab­bak, sikeresebbek. Hogyan sikerül a műsorokat összeállítani? Honnan jönnek az ötletek az egzotikus táncok­hoz, és hogyan sikerül mindezt meg­valósítani? —A színvonal emelkedésének hát­terében a sok munka áll. Persze az is kell, hogy az együttesnek legyen pén­ze, hogy a programokat jelmezekkel, zenékkel, vendégoktatókkal együtt meg tudja oldani. Ebben sokat kö­szönhetünk támogatóinknak, a paksi atomerőműnek és a városi önkor­mányzatnak. Az atomerőmű a 24 év alatt sokat tett, és ma is sokat tesz azért, hogy az együttesünk ilyen szín­vonalon tudjon működni. A változatosság tekintetében pedig azt mondhatom, hogy azért vagyunk, hogy legyenek ötleteink. A kollégáim SZERZŐDÉS •KIVONAT­A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság és a Tűzvirág Táncegyesűlei között létrejött 4500020310 sz. szerződésből íz atomerőmű kiemelt ismo Minden, népi hajtyomiinyórzó rendezvényen való le kihangsúlyozza a PA Rt. támogató szerepét. Az utánpótlás nevelésnél fel kcB hívni a figyelmei ai patásavnl történik. Ki kell dombontani a PA Rt. magyar tataira emberén környezet kapcsolatában. A/, egyesület tel kapcsolatos kiadványokban, videokazettákon jelenjen meg a PA Rt. rcklámszlo­­genje. t azokból cgy-egy példányt az egyesük! vezetője elküld íz atomerőmű képviselőjének. Jelentősebb fellépésnél a PA Rt. reklámntolinója előtt az egyesület lótól kés/lttet. s sbbő! 5 db. ievticróbp méretű képet valamint a negatívot elküldi az atomerőmű képviselőjének PAKSI ATOMERŐMŰ FENTIEKEN TŰI. VÁLLALJA, AZ AIÁBB1 TKVEKENYSÉüQÜ.T: A Tancegycsűkt fennállásinak 25. jubflt előadás u alkalmából megrendezendő Jtsz­>pii Uniós művészeti pabízat benyújtásihoz szükséges önrészt, előzetes cgye/ti érződé? 200a. január I -én kp éleibe és 20W A szerződé*» összeg 2004. évre: IsLSDD.DÜÜ.-ít •ÁM m ö HH rettenetesen sokat dolgoznak, segíte­nek, különösen a pedagógiai munká­ban. Aki tánccal akar foglalkozni, az tudja, hogy ez ezzel jár. Kell, hogy is­merete legyen a táncanyagokról, az adott népről, a pedagógiai módszerek­ről. Koreográfiái véna is szükségelte­tik az ötletek megvalósításához, és szervezési képesség a lebonyolításhoz. Ezen túl az sem haszontalan, hogy a szakmában jó kapcsolataim vannak külföldi koreográfus kollégákkal is, akikkel rendkívül könnyű együtt dol­gozni. Azért vettük fel a repertoárunk­ba más népek táncait, mert talán a kul­túráinkon keresztül közelebb kerülünk egymáshoz, és toleránsabbak­­ká válunk. Ugyanakkor termé­szetesen nekünk is az a legfon­tosabb, hogy a magyar néptánc­hagyományokat ápoljuk, hi­szen mi hagyomány-nagyhata­lom vagyunk a nyugat-európai országok többségéhez képest. — Mit lehet elmondani az áprilisi fellépés műsoráról? — Részben ünnepelni szeret­nénk az Európai Unióba való belépésünket. Másrészt a mostani program egy kicsit kontrasztosabb lesz a megszo­kottnál. Meglehetősen sok eu­rópai táncot, táncvillanást fo­gunk párhuzamosan megjeleníteni tá­vol-keleti, ázsiai, török táncokkal együtt. Erőteljesen érezhető lesz majd a különbség a tánchagyományok kö­zött. Másrészt gondolom, hogy itt Magyarországon kuriózumnak számít majd a Szumátra-szigeti, török, kau­kázusi, kínai, indiai táncok bemutatá­sa. így volt ez annak idején is, amikor Magyarországon elsőként a Tűzvirág ír szteppet táncolt. Bi­zony ez pénz, fáradtság, tanulás és munka! — Néhány szót szeret­nék még hallani a gond­jairól, terveiről, arról, hogy mire büszke a mun­kája során? — Ez a munka fárasztó, de ugyanakkor rendkívül örömteli is. Öröm, ami­kor a koreográfusi munka után összeáll egy tánc, amikor összerendeződik egy program, amikor egy pöttöm kisgyerek egyszer csak táncol, amikor a hat­éves gyerekből 22 éves kiváló táncos lesz. Büsz­ke vagyok arra, hogy a Tűzvirág táncegyüttes felnőtt tagjai tehetséges táncosok, értelmes, diplo­más emberek. Büszke va­gyok az együttes eredmé­nyeire, amelyeket szinte lehetetlen felsorolni: tele vagyunk hazai és külföldi díjakkal, felléptünk té­vékben; a dublini National Concert Hall­ban a több ezer fős kö­zönség állva ünnepelt minket. De büszke va­gyok a belső pedagógiai eredményeinkre is: arra, hogy a mai világban nálunk a gyerekek egy pozi­tív értékrendet kapnak a tánctudás mellé. Hadnagy Lajos §8l Veretlenül megvívott meccsek Két elhalasztott mérkőzés után vég­re a játéké volt a főszerep a labdarú­gó NB II-ben is. A Paksi SE első mér­kőzésén hazai pályán kezdett a Me­zőfalva ellen, majd következett a csa­pat barcsi vendégjátéka és a Sziget­­szentmiklós elleni hazai mérkőzés. A Fehérvári úti meccs kuriózuma az volt, hogy az évekig a paksi szí­nekben játszó Fejes Zoltán ellenfél­ként lépett pályára. A vendégek várat­lanul szereztek vezetést a 7. percben, amikor egy ártalmatlan labda nagy egyéni figyelmetlenségből a jobb al­sóban kötött ki. A gól felpaprikázta az összecsapást addig is irányító PSE-t, a Mezőfalva erejéből csak a rombo­lásra futotta. A szünetig két tetszetős góllal meg is fordította az állást a há­zigazda: Búzás és Hosnyánszki volt eredményes. A szünet után is a Paks akarata ér­vényesült helyzeteknél, egyszer pedig a kapuvasnál, közelebb azonban nem jutott a gólhoz. A Paksi SE megérde­melten szerezte meg a három pontot. Közel állt ehhez Barcson is, ám a helyzetkihasználása miatt végül be kellett érnie a döntetlennel. Hiába ke­rült a gólszerzés közelébe a fél csa­pat, a hálóba senki sem tudott betalál­ni. Ráadásul még az egy pontért is szurkolni kellett, hiszen a hazaiak még a szünet előtt 11-esből megsze­rezték a vezetést. Nem kis szerencsé­vel egészen a hajráig tartotta előnyét a Barcs, amikor a 89. percben a ne­gyedórája csereként beálló Rompos végre betalált. Összességében tehát idegenben is ellenfele fölé nőtt a Paks, ám a csoport rangadóján nem tudott élni lehetőségei nagy részével. Első áprilisi mérkőzésén a Paksi SE a Szigetszentmiklóst látta vendé­gül. Klement István együttese esé­lyeshez méltó agresszív játékkal kez­dett, ám vagy pontatlansága miatt, vagy az ellenfél kapusának köszönhe­tően komoly gólhelyzetet egészen a hajráig nem tudott felmutatni. Ekkor a csereként beálló Galambos került ziccerbe, ám középre tartó lövését Urai kapus védte. Maradt tehát a 0-0, melyre a meccs nagy részében nem alárendelt szerepet játszó vendégek rá is szolgáltak. „...szálljunk fel, én is akarom, így most jó, nem kell beszélni... ” —Aranylemez 2 nap alatt lett, platina 2-3 hó­nap alatt, az utolsó ada­tunk az volt, hogy 800 ezernél tartott. — Ha össze kellene ha­sonlítani a kezdetekben ját­szott zenei stílusotokat a maival, mekkora lenne a különbség? A világ válto­zása hat a zenei beállítottságotokra? —A rockzene a maga óriási lehető­ségeivel együtt is egy relatívan kötött műfaj. Ha nagyon elkalandozik ben­ne az ember, akkor az már nem rock­zene. Bár én azt hiszem, hogy mi mindig is kihasználtuk a hangszerek és a hangszerelési formák adta lehe­tőségeket, de mégis mindig önma­gunk maradtunk. Az legutoljára ki­adott lemezünk, az „Örökség” bebi­zenészei közül valók. Gömöry Zsolti­val egy legalább 10 éve dédelgetett ál­munk megvalósításához kezdtünk, egy musical létrehozását tervezzük. — Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok Neked és együttesed­nek! Várjuk vissza az EDDA-t Paksra! „... ha egyszer odébb állok, a kör közepéből majd hiányzók... ” Baksay Adrienn Állva tapsolt és éljenzett több mint 400 ember az EDDA „Utolsó érin­tés” című unplugged koncertjén március 31-én, szerdán este a paksi Városi Művelődési Központ szín­háztermében. A legendás dalokat kizárólag akusz­tikus hangszerekkel szólaltatta meg a zenekar: Pataky Attila — ének, Alapi István — szólógitár, Hetényi Zoltán — dob, Kicska László — basszusgitár, Gömöry Zsolt — billentyű, ének. Pataky Attilát, az EDDA Művek frontemberét — előzetes egyeztetés után — a koncert előtt tudtam elérni. Egy igazán kellemes hangulatú be­szélgetés keretében készítettem el az interjút; bemutatta a feleségét, s sugár­zó arccal mesélt a nemrégiben világra­­jött kisbabájukról, apai örömeiről. Az első kérdésem a kezdetekre vo­natkozott, Attila nagyon szívesen em­lékezett vissza az amatőr éveikre. —Az EDDA az 1979-es év egyik fel­fedezettje. Nehéz volt egy vidéki város­ból akkoriban karriert befutni, amikor mindenfajta tömegkommunikációs in­tézmény Budapesten összpontosult? — Nehezebb volt, de megalapozot­tabb, mint a mai sztárok karrierje. 1974 januárjában kezdtünk játszani Miskol­con, a Műszaki Egyetemen, a híres Bo­ci Bárban. Éppen az elmúlt héten ün­nepeltük meg a 30. évet egy koncerttel. ’74-től ’79-ig készültünk arra, és hit­tünk benne, hogy országos hírű zene­kar leszünk, tehát volt mögöttünk 5-6 év, ami komoly előnyt jelentett. —A '80-as esztendő az első nagyle­mezetek éve lett. Meg tudod mondani, hogy kb. hány példány kelt el a bemu­tatkozó anyagotokból? zonyította, hogy igenis ennek a mű­fajnak helye van a piacon, sőt rene­szánszát éli, mindenhol fantasztikus teltház előtt játszhattunk. — Már számtalan alkalommal jártál az atom városban. Láthattunk Bennete­ket a víziszínpadon és a Villamos Na­pon is! Milyen szívvel jössz Paksra? —A koncertek alkalmával mindig pozitív élményeket élek meg, de min­dig vannak sajátos történetek is. Ami igazán felejthetetlenné teszi számom­ra az az, hogy feleségemmel Pakson és környékén ismerkedtünk meg, s aztán a szerelmünk kialakulásában is fontos szerepet játszott ez a hely — ez a privát része a válaszomnak. Egyéb­ként pedig ebben a városban mindig helye volt a rockzenének, az emberek értik és érzik ezt a fajta zenét. — Mik a jövőbeli terveid az EDDA- val, a zenéléssel kapcsolatban? — Egy óriási adomány nekünk az ég­től, hogy 26 éve zenélhetünk, s játsz­hatjuk ezt a műfajt. Hihetetlen nagy boldogsággal tölt el engem, hogy fan­tasztikus muzsikusokkal játszhatok együtt, akik az ország legtehetségesebb Hajrájához érkezett az NB I-es sakkcsapat-bajnokság. Az Atom­erőmű SE előbb a kieső helyen álló Tabáni Spartacushoz látogatott, majd az utolsó előtti fordulóban az újonc Makót fogadta. A cél mind­két esetben a minél nagyobb ará­nyú győzelem megszerzése volt. Csúszással indult a fővárosi találko­zó, amiből meglepetésre a hazaiak ke­rültek ki jobban, noha a vendéglátók szervezési hiba miatt 53 perccel keve­sebb gondolkodási idővel gazdálkod­hattak. A találkozó képe alapján még a 8,5-3,5-es győzelemnek is örülnie kel­lett az ASE-nak, bár a dobogóhoz en­nél nagyobb vereséget szerettek volna mérni a tabániakra. Győztek: Ács, Nevednichy, Györkös, Tóth András, Papp Gábor, Molnár és Tóth Lili; Re­mi: Berkes, Csőm, dr. Hazai. A Makó ellen a helyzetet nehezítet­te, hogy az együttesből Vidéki Sán­dor és Papp Gábor is hiányzott. Utób­bi játékos személyében az egyik leg­­ponterősebb sakkozóját kellett pótol­nia az ASE-nak. A Makó ellen aztán végül hat játékosunk győzött, öten re­miztek, így alakult ki a 8,5-3,5-es eredmény. A csapat sikerével pontszámban beérte, és egymás elleni eredményé­vel megelőzte a Miskolcot, így a do­bogó harmadik fokáról várhatja a zá­ró kört. Legnagyobb riválisunk a Hajdúböszörménnyel találkozik, míg a piros-kékek Szombathelyre láto­gatnak. A két csapat formáját nézve talán a mi csapatunknak volt na­gyobb esélye a lapzártánk után (ápr. 18.) megrendezett játéknapon a bronzéremre. -ve-Harcban a dobogóért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents