Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
4. oldal ATOMERŐMŰ 2004. december A hagyományokhoz híven idén őszszel ismét megjelent a Tolna megyei alkotók antológiája, sorban a tizedik. A jubileumi kötet, a Kézjegy 10., Gáti Mariann illusztrációival készült. A Tolnai Toliforgatók Klubja 1993 tavaszán alakult, és 1995-ban már kiadták első gyűjteményüket, melyet minden évben újabb és újabb kötet követett. Az egyesület nyitott mindenki előtt. Örömmel várják soraikba az új tagokat, és adják meg számukra a lehetőséget, hogy az antológián keresztül a nyilvánosság felé bemutatkozzanak. A Kézjegy 10. című kiadvány 42 alkotó munkáját mutatja be, verset, prózát, tartalmas gondolatokat, különböző hangulatú papírra vetett érzéseket. Éppen ezért érdekes, sokszínűségében gazdag a kiadvány. Az alkotók többsége hűséges szerzői az alkotásnak többüket ismerősként üdvözölhetjük a könyvben, így az atomerőmű két munkatársát is. Sipos László vezetőmémök Gondolatok a Magyar Kultúra Napján c. írásával. Gyöngyösi Ferenc rendszermérnök rímbe szedett verssoraival örvendezteti meg benne az olvasót. „Magasra emelő, könnyű légáramlatokat és türelmet, kitartást kívánok a rajban repülőknek. Olvasói, kritikusi figyelmet, nagylelkű közösségi és magántámogatókat, s persze ezután is sok vidám együttlétet. És hitet, hogy a zúzmarás hétköznapokon is figyelni tudjanak egymásra, s hogy tudják: életünk több a mindenkori ittlétnél...” - írja a kötet előszavában Szíjártó István. Aki kézbe veszi az antológiát, beleolvas a sorokba, igen kalandos utazást tehet egy olyan világban, melyet 42 alkotó kínál számára. Lovásziné Anna VII. Paksi Országos Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál Madi Kovács János, a paksi tűzkatasztrófák megállítója Megnyílt a Hotel Orchidea termálfürdője Ünnepélyes megnyitóval november 18-án, délután átadták rendeltetésének a tengelici Hotel Orchidea termálfürdőjét. A mintegy negyedmilliárdos beruházás nem egészen egynegyede állami támogatásból jött létre, de a megvalósulást segítette a Budapest Bank és a Regionális Fejlesztési Tanács is. A megnyitón tartott sajtótájékoztatón Dömény Zoltán tulajdonostárs Pálmai István nevében köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta: a létesítmény szép kivitele, a bonyolult építészeti megoldások részben a pécsi tervezőiroda, részben pedig a Batu Kft. munkáját dicsérik. A beruházás március 10-én indult, a 800 négyzetméteres létesítmény egy nagy úszómedencét, egy termálmedencét és egy gyermekmedencét, továbbá finn szaunát, fény- és aromaterápiás lehetőségeket és szoláriumot foglal magában. Dömény Zoltán szólt arról is, hogy a termálfürdő nemcsak a szálló vendégeinek áll a rendelkezéslére, a fürdőbe napi és heti jegyet is lehet venni, valamint negyedéves bérlet is váltható. A megnyitón Erős András, a Tolna Megyei Közgyűlés Gazdasági Bizottságának elnöke gratulált az új létesítményhez. WP Kaiser János és neje, Apáti Eszter december 11- én ünnepelték házasságuk 50. évfordulóját. Mindketten az atomerőműben dolgoztak, János bácsi a VERTESZ-nél, onnan ment nyugdíjba 1979-ben. Eszter néni a Paksi Atomerőmű Vállalat anyagvizsgáló laborjában dolgozott, és 1991-ben lett nyugdíjas. A fél évszázados házassági évfordulójuk alkalmából, kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel köszönti családja, lányuk és vejük, unokájuk, unokavejük és dédunokájuk. Jó erőt, egészséget, és egyben kellemes karácsonyt kívánnak. Természetesen ugyanezt kívánja szerkesztőségünk is. Kopjafát állítottak Teller Ede emlékére A tűzoltóság történetével, a települési tűzoltóegyletek létrejöttével kapcsolatban számos alkalommal végzett kutatómunkát, és jelentetett meg kiadványt Csőglei István ny. tű. ezredes, a Tolna Megyei Tűzoltószövetség örökös tiszteletbeli elnöke. Legutóbb a paksi tűzoltóegylet megalakítójának nyomába eredt. Levéltári adatok alapján készítette el a „Madi Kovács János, a paksi tűzkatasztrófák megállítója” címet viselő tűzoltó-történeti írását. M. Kovács János (1839-1907) paksi földbirtokos volt. Nagy hatást tett rá az 1869 februáijában kitört, hatalmas pusztítást végző tűzvész, és voltak ismeretei arról is, hogy a település korábban többször vált a tűz martalékává. Külföldi útjainak tapasztalatai alapján, és gróf Széchényi Ödönnek, a magyar tűzoltóság megteremtőjének tevékenysége láttán arra az elhatározásra jutott, hogy tűzoltóegyletet hoz létre Pakson. Gondoskodott a tárgyi és személyi feltételekről. A Magyar Királyi Belügyminisztérium 1874. február 11-én jóváhagyta a Paksi Önkéntes Tűzoltó Egylet alapszabályát. „Mivel a katasztrófákat akkor a tüzek idézték elő, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy Pakson ő volt az első, aki jelentős lépéseket tett a katasztrófák megállítására” - írja Csőglei István Madi Kovács Jánosról. Jövőre Pakson több olyan eseményre kerül sor, mely az első paksi tűzoltóegylet megalakítójának, M. Kovács Jánosnak a nevéhez fűződik. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság laktanyája felveszi nevét, és emlékére a városi tűzoltólaktanya előtt szobrot állítanak. A helyi „Együtt a katasztrófavédelemért” Közalapítvány Madi Kovács Jánosról elnevezett díj alapítását tervezi, mellyel a katasztrófák elleni védekezésben kiemelkedő tevékenységet végzők munkáját kívánja értékelni, jutalmazni. Madi Kovács János munkássága követendő példa. „Egy mindnyájunkért és mindnyájan egyért” jelmondata manapság is megállja helyét, és a ma tűzoltói ennek szellemében cselekednek. Lovásziné Anna Madi Kovács János Erdélyi tájakon barangoltunk T ápiószentmártonban Kocsi János Kincsem Parkjában 2004. november 13-án kopjafát avattak Teller Ede emlékére. Az Attila-domb tövénél kopjafák állítására kialakított emlékhelyen 12 kopjafának van hely. Ezekből korábban három volt foglalt. Egy kopjafa a település névadója, Szent Márton nevét őrzi, egy másik a Magyarok Világszövetsége konferenciájára emlékeztet, a harmadikon Marx György profeszszor nevét olvashatjuk. (Az Attila-dombhoz fűződő hitek és hiedelmek többször odavonzották Marx professzort.) A negyedik hely Teller Ede kopjafájáé lett. Az avatáson Teller Ede magyarországi tisztelőinek egy szűk csoportja vett részt. Az avatóbeszédet a zuhogó esőben Kováts Balázs mondta, majd Kocsi úr leplezte le a kopjafát, végül az emlékezés koszorúit helyezték el a jelenlévők. Rósa Géza 2004. november 20-án Pakson, a Városi Művelődési Központban került megrendezésre az immár VII. Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál. Az idei fesztivál rockosabb hangvételű volt, mint az eddigiek. Mindemellett tucatnyi tehetséges zenekar számára adott lehetőséget arra, hogy megmutassa tehetségét, és szakértő zsűri értékelésével a tarsolyában folytassa a muzsikálást. Az ország minden szegletéből érkeztek fellépők a fesztiválra. Harminckilenc együttes jelentkezett, az előzsűrizés után tizenhatan kaptak fellépési lehetőséget. A rendező - a paksi Művészetekért Egyesület - csak olyan zenekarok jelentkezését fogadta el, amelyeknek nincs lemezkiadó céggel szerződésük, lemezt legfeljebb csak szerzői kiadásban jelentettek meg. Hagyomány, hogy az előző évek dobogósai újra eljönnek. A városi művelődési központ falai már délelőtt beleremegtek néhány akkordba, a zenekarok hangoltak, próbáltak, majd délután fél kettőtől egymást követték a színpadon. A megnyitón Berki Tamás, a zsűri elnöke azt emelte ki: a paksi az egyetlen olyan fesztivál, amely nem a „pénzcsinálásról”, hanem arról szól, hogy a fiatal zenekarok lehetőséget, útmutatást kapjanak. Ruff Ferenc rendező - Művészetekért Egyesület elnöke, Városi Művészeti Iskola gitártanára - elmondta: „A fesztiválunk célja kettős: egyrészt színvonalas zenei programot biztosí-Amolyan karácsonyi ajándéknak szánta a kalocsai művelődési központ szervezőgárdája azt a képzőművészeti kiállítást, amely majd egy hónapon át volt látható a Városi Galériában. Bőséges volt az idei ősz termése: Kovács Gyula Kalocsáról elszármazott fotóművész, majd a Pécs-Baranya Művészeinek Társasága, utóbb pedig a százhalombattai Takács Galéria mutatta be erdélyi ihletésű alkotátani a paksi és Paks környéki fiatalok számára, másrészt lehetőséget adni tehetséges amatőr zenekaroknak a nagyközönség, illetve értő, kritikus bírálók előtti megmérettetésre, tapasztalatszerzésre.” Az I. Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál 1998. november 14-én került megrendezésre. Már ekkor is nagy volt az érdeklődés, közel 30 zenekar lépett színpadra. Ez a szám évről évre csak nőtt. Ma már előzsűrizéssel csak a legkiforrottabb zenekarokat tudjuk színpadra engedni. A fesztiválunk híre a határokon túlra is eljutott, ahonnan már több alkalommal érkeztek zenekarok. A fiatal, amatőr zenészek a szakma nagyjaitól, mint a zsűri tagjaitól kapnak útmutatást. A zsűri tagjai, akik a szakma ismert és elismert képviselői, évről évre állandók:- Berki Tamás, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Kőbányai Könnyűzenei Szakiskola tanára- Papp Gyula, egykori Dinamit, Skorpió stb. együttes tagja és számos rockopera szerzője- Sárdy Barbara, a Mother Funker együttes énekese- Hartmann József, a paksi Városi Művészeti Iskola igazgatója. Az idei seregszemle összességében rockosabb volt a korábbiaknál, e műfajnak is a kemény ebbj ét képviselte a legtöbb zenekar. A fellépők fele ugyanis heavy metál zenekar volt. Ezek produkciójának színvonala azonban a zsűri szerint hagyott kívánni valót maga után, ezért a populárisabb műfajok képviselői vitték el a pálmát. Az első a jazz-zenét játszó, tavalyi második helyezett budapesti Mizarr együttes lett, tagjai pedig begyűjtötték szinte az összes különdíjat, elvitték a legjobb dobosnak, gitárosnak, szerzőnek, zongoristának járó díjat. Második díjat a Gravefruit kapta. Ők is populáris műfajt képviselnek, zenéjüket funky-s, rapes elemek színesítik. A fesztivál harmadik helyezettje egy hazai jazz-rock csapat, a Chameleon Group lett. Wollner Pál sait. Az igényes művészet iránt fogékony és érzékeny helyi közönség a Szülőföldem, Erdély-Az Erdélyi Képzőművészet Tükre című tárlatnak köszönhetően bepillantást nyerhetett az erdélyi képzőművészet elmúlt másfél évszázadába. Aki már járt Erdélyben, annak ismerősen hat a magasztos székelykapu, a szejkei táj, a békés erdőszéle, a magányos boglya. Látjuk, elképzeljük, átérezzük a szellő rezdülését, a széna illatát, a napfényben fürdőző mező szépségét. Befogadó, kiteljesedő, egyszersmind hiánypótló kiállítást láthatott tehát majd’ egy hónapon át a művészetszerető és -pártoló közönség. Takács Péter műgyűjtő, galériatulajdonos megnyitóbeszédében kitért arra, hogy ez elmúlt évtizedekben az erdélyi képzőművészet szinte teljesen kikopott a magyarorszagt palettáról, s emiatt a közönség nem ismeri (nem ismerheti!) az ottani művészeti törekvéseket. Ezt az űrt igyekszik betölteni a százhalombattai galéria, egyszersmind felvillantani az elmúlt százötven év legfontosabb irányzatait. A megnyitón Sztankovics Mariann és barátai kalotaszegi dallamokat adtak elő, a hamisítatlan, erdélyi hangulatot pedig Bagó Melinda és Molnár Gábor pergő tánca tett teljessé. Miklós Imre éve együtt Jubileumi kiadvány
