Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

2004. december ATOMERŐMŰ 3. oldal Nemzeti baleset-elhárítási gyakorlat 2004. november 9-én és 10-én zaj­lott az az egész országra kiterjedő nemzeti nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlat, melyben a paksi atom­erőmű november 9-én volt érintve. A gyakorlat lebonyolításáról Volent Gábor ipari biztonsági főosztályve­zetőtől kaptam tájékoztatást. — Volt már korábban is ilyen nagy volumenű gyakorlat?- Nemzeti nukleárisbaleset-elhárí­tási gyakorlatra évekkel ezelőtt már sor került hazánkban, és akkor is a paksi atomerőmű volt a kibocsátó forrás. Az a gyakorlat egyben nem­zetközi szinten zajlott. A múlt évben is részt vettük egy nemzeti gyakorla­ton. A tavaly ősszel megtartott Védelem-2003 elnevezésű gyakorlat nem nukleáris, hanem háborús ve­szélyhelyzetet feltételezett. Abban mi olyan létesítményként szerepeltünk, amely az elektromos energia termelé­sében meghatározó jelentőségű, és amelynek akár egy háborús helyzetben is biztosítania kell az ország működé­séhez szükséges villamos energiát. — Mi volt az idei gyakorlat jel­lemzője, jo feladata?- Ebben a gyakorlatban az ország valamennyi nukleárisbaleset-elhárí­­tásban érintett szervezete közremű­ködött, bár egyedül az atomerőmű Balesetelhárítási Szervezete végzett „terepen” munkát, a többi szervezet úgynevezett törzsvezetési gyakorla­tot hajtott végre. A nemzeti gyakor­latnak az volt a célja, hogy gyako­roljuk az együttműködést az Orszá­gos Nukleárisbaleset Elhárítási Rendszer (ONER) szerveivel, begya­koroljuk a veszélyhelyzeti tájékoztatás és információ szolgáltatás végrehajtá­sát, összehangoljuk közös tevékenysé­geinket, és a felmerült problémákból, hiányosságból tanulni tudjunk. A gyakorlat előkészítői - köztük a paksi szakemberek - az atomerőmű­ben történő radioaktív anyag kibocsá­tásával járó veszélyhelyzetet feltéte­leztek. Az ilyen jellegű veszélyhely­zetek esetén azt kell biztosítani, hogy ne történjen a megengedettnél na­gyobb kibocsátás, és sem a lakosság, sem az üzemeltető személyzet ne kap­jon az elfogadhatónál nagyobb sugár­­terhelést. A gyakorlat során az aktuá­lis meteorológiai paraméterekkel szá­moltunk, tehát a kibocsátás terjedésé­nek iránya előre nem volt ismert. Az országos szerveknek feladata volt, hogy értékeljék a veszélyhelyzetet, a lakosság vonatkozásában mérlegeljék a lehetséges intézkedések indokoltsá­gát, és végül a közelebbi-távolabbi környezetben meghozzák a lakosság többlet-sugárterhelését ésszerű mér­tékben csökkentő intézkedéseket. Az országban több nukleáris létesítmény van, és ezek bármelyikénél előfordul­hat veszélyhelyzet. Határaink közelé­ben, külföldön is működnek nukleáris létesítmények, ahonnan bizonyos üzemzavari esemény folytán szintén érkezhet radioaktív szennyeződés. Az országos rendszernek az összes szá­mításba vehető lehetőségre tekintettel kellett lenni, és tudnia kellett, most az atomerőmű került a középpontba.- A munkavállalókat ez mennyiben érintette?- A gyakorlat országos szinten - ahogy már említettem - ún. törzsveze­tési gyakorlatként zajlott, ami azt je­lenti, hogy a vezetési törzsek, az ér­tékelést végzők tették a dolgukat, de a terepen nem láttak el tevékenysé­get. A mi esetünkben más volt a helyzet. Az atomerőmű Átfogó Ve­szélyhelyzet-kezelési és Intézkedési Terve (ÁVIT) értelmében évente egyszer teljes körű gyakorlatot kell tartani, ahol a munkavállalók is ré­szesei a helyszíni végrehajtásnak. Mivel a teljes körű gyakorlatot min­denképpen el kellett végeznünk, és­szerű volt, hogy csatlakozzunk a nem­zeti gyakorlathoz. Akik aznap dolgoz­tak, láthatták, hogy egyes helyeken folyt a kimenekítés, elzárkóztatás, és a területen sugárvédelmi méréseket, su­­gárhelyzet-ellenőrzést végeztek. A gya­korlat a dolgozók néhány százalékát érintette csupán, viszont a Balesetel­hárítási Szervezet (BESZ) minden egységének részt kellett venni benne.- Milyen eredménnyel zárult a gyakorlat?- Már a gyakorlat tervezésénél nagy figyelmet fordítottak arra, hogy objektív értékelése legyen mind a paksi, mind pedig az orszá­gos szervezetek munkájának. Ezt segítették elő az értékelésbe bevont külföldi szakemberek is, akik bár néhány apró hiányosságot megfo­galmaztak, de összességében megfele­lő színvonalúnak értékelték a gyakor­lat végrehajtását. Az országos szintű öszszegzés még nem zárult le. Mi el­végeztük belső értékelésünket, ami alapján elmondható, hogy néhány ki­sebb hiányosságtól eltekintve a PA Rt. BESZ sikeresen teljesítette feladatát.- Köszönöm a tájékoztatást. Lovásziné Anna Orosz Klub rendezvénye November 6-án az ASE étteremben a közös szentpétervári utazásról szóló élménybeszámoló jegyében zajlott a paksi Orosz Klub novem­beri összejövetele. A rendezvény vendége volt az orosz nagykövetség konzulja. Hangulatos élménybeszá­molót hallgattak meg hétvé­gi találkozójukon az Orosz Klub tagjai. Közülük is azok, akik nem vettek részt a közelmúltban azon a ki­ránduláson, melyet éppen a klub szervezett. Az úti cél Szentpétervár volt, és negyvenketten vet­tek részt rajta. A kirándulást azzal a céllal szervezték, hogy még jobban megismer­tessék az orosz kultúrát a paksiakkal. Az élménybeszámolóra azon or­szágok nagykövetségének képviselői is meghívást kaptak, amelyeket érin­tették Oroszországba tartva, s akik valamilyen módon segítették az uta­zás lebonyolítóit. Az Oroszországi Föderáció Nagykö­vetségének konzulja, Mikheev Vla­dimir a paksi Orosz Klub működését példaként állította, mint mondta: na­gyon kevés ilyen van Magyarországon. A paksi klub öt éve alakult, tagjai közül sokan Pakson vagy környékén élő orosz nemzetiségű emberek, vagy az ő családtagjaik, s vannak sokan olyanok is, akik az egykori Szovjet­unióban tanultak, s akkor kerültek kapcsolatba az orosz kultúrával, orosz emberekkel. Az orosz klub a rendezvényeire szí­vesen látja vendégül az érdeklődőket. Wollner Pál Emléktúra A túra során Sötét­völgyben, a Fekete-kút­­nál található turistakop­jafánál rövid megemlé­kezést tartottunk. A megye minden ré­széből szép számmal összegyűlt turistaegye­sületek tagjai, a megyei Az ASE Természetjáró Szakosztá­lya 2004. november 27-én külön tú­rát szervezett a Szekszárdi-domb­ságba. A túrát a közelmúltban tra­gikusan elhunyt túra­társunk, Baksa Tamás emlékének szenteltük. Természetbarát Szövetség képvise­lőijelenlétében emléktábla került fel az elhunyt túrázók emlékét őrző kopjafára. Wollner Pál HABSBURG OTTO: Nem szabad félni a jövőtől Véget ért a nyolchetes tanfolyam Közel két hónapon keresztül jártak a paksi atomerőmű térségének telepü­léseiről a résztvevők a „Település-me­nedzselés az Európai Unió­ban” elnevezésű kurzusra. A Paksi Atomerőmű Rt. anyagi támogatásának kö­szönhetően a közel hatvan résztvevő térítésmentesen vehetett részt a képzésen. A tanfolyamon egyaránt _____ hangsúlyt fektettek az elméleti és a gyakorlati foglalkozásokra is. A dél­előtt elhangzott témákat délután konkrét példák felhasználásával igyekeztek a résztvevők a gyakorlat szintjén ér­telmezni, hasznosítani. A hallgatók ízelítőt kaphattak az Európai Unió pályázatírási elvárásaiból, uniós képviselőkkel és köztisztviselőkkel való kapcsolatfelvételi lehetőségek­ből, de számos más hasznos infor­máció is gazdagította az önkor­mányzatok képviselőinek tudását. Dr. Kocsis István, a PA Rt. vezér­­igazgatója a tanfolyamzáró ünnepi rendezvényen — melynek Habs­burg Ottó, a Páneurópai Unió elnö­ke volt a díszvendége - hangsú­lyozta: az atomerőmű közel száz térsé­gi, illetve partnertelepülésnek kínálta fel ezt a továbbképzési lehetőséget. A cég példát kívánt ezzel is mutatni abból a felelősségvállalásból, mely az erőmű­vet körülvevő kistérségek pályázati ön­részének előteremtésében is tetten ér­hető. Ezzel kapcsolatban a vezérigaz­gató megjegyezte: az erőmű hosszú tá­von kívánja támogatni térségét. Erre jó az esély, hiszen az üzemidő-hosszabbí­tás (ÜH) terén az atomerőmű minden műszaki és gazdasági feltételnek meg­felel, és az ÜH mellett tett egyhangúlag hitet az Országgyűlés Gazdasági Bi­zottsága, mely nemrégiben az erőmű­ben tartotta ülését. Habsburg Ottó - aki köztu­dottan szeret Paksra jönni, mert itt egyhelyen megtalálja a technika csúcsának egyikét, az atomerőművet és a számá­ra oly nagy kulturális és építé­szeti értéket képviselő Ma­­kovecz-templomot - élveze­tes és a magyar lelket melen­gető beszédében hazánk közelmúltjá­ról, valamint egy szép és boldog jövő reményéről beszélt. Többször is hang­súlyozta: Magyarországnak az ész, a tudás jelenthet hatalmas lehetőséget az elkövetkezendőkben. Beszélt vi­lághírű magyar származású tudósok­ról, akik mindvégig megőrizték ma­gyarságukat, és akiknek köszönhető­en gyakorta több volt a magyar szó az egyesült államokbeli tudós-összejö­veteleken, mint az angol. Habsburg Ottó az idegen nyelvek mellett ugyan­olyan fontosnak tartotta a magyar em­berek tudását, tapasztalatát és ötleteit, mely nagyon sokat adott már az em­beriségnek. Ha mindehhez az ilyen és hasonló továbbképző kurzusokon gyakorlati jártasság is társul, Magyar­­országnak és benne az erőmű térségé­ben élőknek nem kell félnie a jövőtől. Ki kell építeni a lehetőségeket - húz­ta alá az Elnök Úr, majd zárásként megjegyezte: az Európai Unióban is sokat kell dolgozni, ám a befektetett munka szép jövőt eredményezhet. Ambacht Ottó, a tanfolyam vezető­je is örömmel vett részt a kurzus lebo­nyolításában, hiszen a résztvevők mindvégig igen lelkesek, befogadóak voltak. A kurzuson elhangzottakkal kapcsolatban felhívta a „végzősök” figyelmét: az Európai Unió mi vagyunk, élni kell a tagság kí­nálta lehetőségekkel. Nagy Gáborné, Dunaföldvár polgármestere a résztvevők ne­vében megköszönte az erőmű­nek, hogy az anyagiak átvállalá­sával lehetővé tette a települések színvonalas és aktuális oktatáson való részvételét. Hozzátette: most „tanuljuk” az Európai Uni­ót, amihez elengedhetetlenül fontos a továbbképzés. Ezt a gondolatot erősítette meg lapunknak Szabó Istvánná is, aki a pusztahencsei polgármesteri hiva­talt képviselte. A kistelepülés előtti legnagyobb feladat a tengelici szennyvíztisztítóra való csatlakozás, melynek megvalósítására uniós forrá­sok után is kutatnak. Hasznosnak mondta a kurzust, mert az élet számos területéhez tartozó ismeretet nyújtott, de leginkább azért, mert rávilágított arra: szemléletváltozás nélkül az EU- n belül nem lehet érvényesülni. Vöröss Endre Negyedszázados ünnep a könyvtárban Pakson a Városi Művelődési Köz­pont könyvtáralapításának ne­gyedszázados jubileumának záró­programját az olvasók, kollégák körében rendezték meg november 24-én. Az alapítástól már nem is 25, ha­nem 26 év telt el, hiszen egy évig tar­tott az ünnepi időszak. A szerdán este megrende­zett találkozó lezárása volt egy rendezvénysoro­zatnak, mellyel a könyv­táros - Gutái Isvánné Ju­­lika - emlékezett az ala­pítás negyedszázados ju­bileumára. (Julika első munkanapja 1978. no­vember 24-e volt.) Minden hónapra jutott program: „író-olvasó” találkozó, kiállítás, kol­légáknak szóló konfe­rencia vagy „amnesztia” a késedel­mes olvasóknak, találkozó az egykori Új Tükör Klub tagjaival. Darócziné Szalai Edit, a kht. vezetője el­ismeréssel szólt a könyvtár munkájáról, és megköszönte, hogy a város szellemi műhe­lyeként funkcio­nál. Őt is meg­lepte az a kimu­tatás, hogy ebben a kis könyvtárban egy év alatt hétezren jártak, amely - vé­­leménye szerint - Gutái Julika mun­kájának eredménye.- Mindennap meggyőzött arról, hogy milyen szerencsés vagyok. Há­lát adok a Gondviselésnek azért, mert azt csinálhatom, amit szeretek - mon­dotta Gutainé Julika. A szerda esti összejövetelre meghí­vót kaptak a leghűségesebb olvasók. A 25 éves, 20, 15 és 10 éve aktív ol­vasóiknak ajándékkal kedveskedtek. Az ünnepségen kis irodalmi műsor is elhangzott. rális műhely is egyben. Gratulálunk az évfordulóhoz, és to­vábbi jó munkát kívánunk! Wollner Pál Többségüknek már az nagy örö­met és meglepetést jelentett, hogy számon tartják őket, s nemcsak egy tételt jelentenek a nyil­vántartásban. Nem gondoltam, hogy több vagyok egy kartotéknál - mondták többen azok közül, akik meghívást kaptak a városi művelődési központ könyvtárának összejövetelére. Ez a könyvtár egy igazi kultu­i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents