Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
14. oldal ATOMERŐMŰ 2004. november Nem kell bevonulni... A szekszárdi Papp család és a zene 2004. november 3-tól - 136 év után - megszűnik a sorköteles katonai szolgálat. Nem kell 18 évesen elhagyni a szülői otthont, a menyasszonyt, asszonyt vagy netán a gyermeket. Nem kell félni, hogy a távoliét ideje alatt a jövendőbeli lány elhagyja. Jövő évtől kezdve a fiatalok soha sem őriznek olyan emlékeket, mint akik katonák voltak. Több évtized elteltével még szebbé válnak a katonai emlékek. Édesapák, nagyapák mesélnek a gyerekeknek a katonai életről. A gyerekek úgy emlékeznek az elhangzottakra, mint egy kedves, gyerekkori mesére. Emlékek. Olyan események, amelyek az ember életének részei. Fiatal legények nemzeti színű szalagos kalappal - amelyet a kiválasztott lány vagy testvér tűzött fel - mentek sorozásra. Talán kivétel nélkül - akármilyen nevelésben részesült - a katonaságnál tanulták meg a fiatalok az igazi fegyelmezett viselkedést, a rendszeretetet, a helytállást. Ott váltak igazán férfivá. „Megbélyegezettnek” számított, aki nem volt katona. Milyen ember az, aki még katonának sem kellett?! - mondták a leányos szülők lánykéréskor. Szerencsére a lehetőség ezután is adott. Aki vonzódik a katonai pályára, önként jelentkezhet szerződéses vagy hivatásos katonának. Egy biztos, ők gazdagabbak lesznek ezzel az élménnyel. MJ. Baksa Tamás (1967-2004) 2004. október 22-én Pakson Baksa Tamás az Irányítástechnikai Üzemviteli Osztály dolgozója tragikus körülmények között elhunyt. Baksa Tamás 1987-ben, 20 éves korában lépett be osztályunkhoz, és kezdettől fogva műszakos munkakörben dolgozott. Fiatalos lendülettel, példamutatóan végezte munkáját. Az üzemviteli feladatok elvégzésében tanúsított kiemelkedő munkája, kiváló szakmai ismeretei, közösségi magatartása alkalmassá tette, hogy - sikeres hatósági jogosító vizsgát követően - irányítástechnikai műszakos művezetőnek nevezzük ki. Művezetői kinevezése 1998-ban történt, az 1-2. blokki irányítástechnikai üzemviteli személyzet „B” műszakjának vezetője volt haláláig. Tamás az Atomerőmű SE Természetjáró Szakosztályának tagjaként meghatározó tevékenységet folytatott Paks és Tolna megye turista életében. Rendszeresen vezetett túrákat, részt vett iparági találkozókon, versenyeken. Túraversenyzőként országos szinten is nagyon sok sikert ért el. Az egyik leglelkesebb tagja volt az országos kék túra útvonalát járó csapatnak. Meghatározó szerepe volt abban, hogy ma már Paks környékén is van jelzett turistaút. Ez év elején nagy lendülettel kezdte el nagy álma, egy családi ház építését Pakson. Egészséges, sportos életmódja kapcsán rendkívül jó erőnléttel rendelkezett, emellett szorgalmas és kitartó volt az építkezéssel járó szak- és segédmunkákban. Nem kímélte magát, emberfeletti erővel igyekezett, hogy ez év végére óvónő feleségével és 13 éves fiával együtt beköltözhessenek az új házba. Október 22-én délelőtt is a házában dolgozott, amikor egy végzetes pillanat, egy tragikus mozdulat elég volt, és egy életerős fiatalember holtan hevert a földön több méteres zuhanás után. 2004. október 30-án Pakson a református temetőben vettek végső búcsút Baksa Tamástól. Gyászolja őt szerető felesége, akivel 17 évig éltek együtt boldog házasságban, drága szerető fia: Tibor, bánatos szülei, testvére és özvegy anyósa. Fájó szívvel búcsúznak kollégái és túratársai. Tamás, nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük örökre! Gergely László Zöld Ferenc (1946-2004) 2004. október 30-án tragikus hirtelenséggel paksi otthonában elhunyt. A Leningrádi Műszaki Egyetemen végzett villamosmérnökként (1970). 1980. március 1-én lépett be az erőműhöz, és üzemvezető volt a Folyamatirányítási Osztályon, majd a blokki számítóközpont vezetője lett (1985), még ebben az évben kinevezték a Számítástechnikai Osztály vezetőjének, később a számítógépes hálózat kialakításával foglalkozott (1988). Vezetője volt az Informatikai Főosztálynak (1997), végül a számítógéppark fejlesztésével bízták meg (2000-től). Mindig tanult, képezte magát. Zöld Ferenc mindig, mindenhol, minden körülmények között lehetett számítani, sokrétű tudásával irányt mutatott. Mindig mértéktartóan élt. Behatóan foglalkozott az egészséges életmód kérdéseivel. Az elsők között sajátította el a természetgyógyászati módszereket, az agykontrollt, a gyorsolvasást. Sokaknak segített tanulási, életviteli problémáinak megoldásában. Úttörője volt a „Butejkó-féle légzéstechnika” propagálásának. Ha problémám van, a lábam már indul, de megtorpan, hisz nincs már köztünk, kinek hangját hallom magamban, és értem válaszait kérdéseimre. 2004. november 6-án Pakson a református temetőben vettek végső búcsút Zöld Ferenctől. Gyászolja családja: felesége, egyetemista lánya, rokonai, sporttársai, kollégái, ismerősei. Feri, emléked megőrizzük, nyugodjál békében! Bizonyára sokan ismernek környezetükben zeneszerető családokat. Vannak, akik szakavatottként, hozzáértőként vagy műkedvelőként hallgatják a zenét, és vannak, akik maguk is játszanak hangszeren, és támogatják gyermekeik zenei fejlődését. A szekszárdi Papp családban is tanultak a gyerekek zenét. Olivér és Szilárd mára felnőttek, de még mindig szoros kapcsolatban állnak a hangszerekkel, a zongorával és az orgonával. Októberben a szekszárdi Művészetek Házában Olivér nagysikerű hangversenyt adott. A szülők az atomerőműben dolgoznak. Az édesanya, Pappné Molnár Margit az MTVO-n emelőgépfelügyelő, Papp Sándor az atomerőmű nukleáris üzemanyag osztályának vezetője. Arról kérdeztem a szülőket, miként élik meg gyermekeik zenei sikerét, hogyan támogatták őket ebben, és jelenleg milyen figyelemmel kísérik őket. Papp Sándor: - Mindig lelkes zenekedvelő voltam. Természetes törekvésem volt, hogy a zenetanulást - amire annak idején nekem csak későn nyílt lehetőségem - biztosítsuk a gyerekeinknek. Mindkét fiunkat hatéves korban beírattuk a zeneiskolába. A felvételik alapján mindkettőt a „zenei pályára is alkalmasak lehetnek” minősítéssel vették fel a zongora tanszakra. Örültem annak, hogy szívesen és szorgalmasan tanultak, és egyre élvezhetőbben játszottak. Olivér 1995- ben különdíjat kapott a zeneiskolások országos zongoraversenyén. Továbbképzősök voltak, amikor az orgona felé fordult az érdeklődésük. Szilárd ennek kapcsán kántorképzőt is végzett. A Liszt Ferenc Zeneiskola kiváló művésztanárainak irányításával egészen az egyetemi tanulmányaik kezdetéig vettek részt szervezett zeneoktatásban. Ebben az időben kezdtek közös, majd önálló hangversenyeket vállalni. Minket, szülőket nagyon lelkesített az igyekezetük, és nagy lendülettel támogattuk az erőfeszítéseiket. Akkor még szükségét éreztük ennek. Pappné M. Margit: - Ezzel az alapcél, hogy a zene szépségére nyitottak legyenek, megvalósult, sőt annál több is létrejött. Az egyetemen később, az addig szinte párhuzamosan haladó zenei tevékenységük, eltérően alakult. Szilárd érdeklődése más irányokba terelődött, a zene háttérbe szorult. Azóta csak felkérésre vállal olykor kisebb nyilvános szereplést. Jelenleg kutató orvosként dolgozik. Lehet, hogy legközelebb csak Ólivér jövő nyárra tervezett esküvőjén fog nyilvánosan játszani. Ezzel szemben Olivér változatlan lendülettel zenél. Ismereteit önképzéssel irodalomból és zenehallgatás révén gyarapítja. Mindig is jellemző volt rá, hogy a zenehallgatás élményét szerette másokkal megosztani. Ha vesz egy hanglemezt, ragaszkodik hozzá, hogy együtt hallgassuk meg. Rosszul esik neki, ha azt mondom, hagyd itt egy hétre, majd egy este meghallgatom. Valószínűleg ugyanez az érzés ösztönözi azt a törekvését, hogy a megtanult zenedarabok általa felfedezett szépségét megossza másokkal. Ezért továbbra is alkalmakat és lehetőségeket keres önálló fellépésekre. Mindez oda vezetett, hogy évente három-négy hangversenyt szervez. Már nem szorul a támogatásunkra. Természetesen figyelemmel kísérjük, és ha lehetőségünk engedi részt veszünk hangversenyein. Ha tehetnénk, inkább mértékletességre intenénk, mert látjuk, hogy a tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésével együtt - most hatodik éves orvostanhallgató - igen nagy terhet vesz ezek felvállalásával magára. Azt is tanácsoljuk neki - eddig nem sok sikerrel -, hogy ne lépje túl az egyórás időtartamot, vagy ne vállaljon túl nehéz darabokat. Papp Sándor: - Egy-egy fellépéshez elengedhetetlen sok munka mellett a távolabbi városokban - Debrecen, Sopron, Zalaegerszeg - tartott fellépések, a felmerülő útiköltségek, esetleg szállásköltségek miatt az ellátmányát is megtizedelik. A fellépésekért nem fogad el pénzt, nem azért teszi. Rendszerint van bevétel, de az szerinte mindig a hangversenynek otthont adót illeti meg. Az idei zalaegerszegi fellépésének százezer forintot meghaladó bevétele a templom felújítását szolgálta. November 27-én Keszthelyen lesz a következő fellépése, aminek bevétele a katolikus iskola felújítását fogja segíteni. Hangversenyeit a zenehallgatás élményének megosztása mellett az is ösztönzi, hogy egy kitűzött hangverseny követelményeket támaszt számára minőségben és határidőben egyaránt. Végül, bizonyára nem elhanyagolható ösztönző egy jól sikerült fellépéssel járó sikerélmény sem. Nem szakavatott előadó, de nagyon szereti, amit csinál, és ez mentségére szolgálhat, ha előadása nem éri el mindenben a művészi mércék magasra emelt szintjeit. Nem szokásos kedvtelése mentes az üzleti és egyéb megfontolásoktól, szorongásoktól, szabadon, csak a zenének szól.- Sok sikert kívánok a fiatalok pályaútjához, és további örömet a zenében! Lovásziné Anna Olivér, az édesanya és Szilárd A különleges Hobbikról indított cikksorozatunk folytatásaként ismét egy különleges embert mutatunk be olvasóinknak. Zsarnai Sándort az MVIGH MIG MFO VIMO Irányítástechnikai Műszaki Csoport dolgozóját, aki szabadidejében képeket fest.- Kérlek, mutatkozzál be az olvasóknak!- A villamos műszaki osztályon dolgozom immár négy éve. Előtte az üzemvitelen és a szimulátoron dolgoztam. Az R55 számítógépnél kezdtem a pályámat a paksi atomerőműben. Paksra 1979 októberében kerültem Pestről.- Mikor és hogyan kezdtél el festeni?- Festeni pár éve kezdtem el. Egyszer egy lakásátalakításba kezdtünk. Elmentünk egy kiállításra, ahol festményt szerettünk volna venni a feleségemmel. Akkor én azt állítottam, hogy ilyet én is tudnék csinálni, ha egy kicsit összekapnám magam. Hazajöttünk, és a feleségem vett egy pár eszközt hozzá, hogy bemutassam, prezentáljam nem hamis-e az állítás. Elkezdtem csinálni egy rajzot, mely a feleségemnek nagyon tetszett. Utána vett nekem temperát, és hát ott van a falon ma is ez az alkotás. Ez az első képem. Emlékezetből egy általam nagyon szeretett osztrák tájat mintáztam meg.- Milyen technikával dolgozol?- A technika az olyan, melyet nem tanultam. Valamikor egészen kisgyerekkoromban a szüleim be szerettek volna adni valamilyen művészeti iskolába, de az akkor nem jött össze. Teljesen kitörlődött az életemből ez a fajta dolog. Ekkor jött, amit elmeséltem, hogy hirtelen ötlet alapján kezdtem el festeni. Szinte mindent kipróbálok a grafittól, a zsírkrétán keresztül, az olaj festéket, a temperát. Mindenféle technikát megpróbálok, mindet élvezem, és keverem is őket egy-egy alkotáson. Ugyanarra a képre ráteszek ilyet is és olyat is. Szeretek tervezni - ugye mérnök vagyok - ez is közrejátszik talán, hogy szeretem megtervezni a terméket, ha nevezhetjük annak. Több tanulmányt készítek előtte, mielőtt véglegesítem a képnek a témáját. Az anyag adja magát. Az alapanyag is változó a papírtól kezdve fára, vászonra, mindenre festek.- Vannak kedvenc témáid?- Nagyon szeretem a természetet, és onnan merítem a témáimat. Mind a ketten szeretjük a természetet, sokat járunk kirándulni, és így inkább azt szoktam festeni is. Györkönyben van egy kis parasztházunk, és van egy kedves barátunk - Jakab Albi -, aki más ágát űzi a művészetnek, a fotózást. Vele összefogtunk, ő csinált fényképeket, és ugyanazon témát én megfestettem valamilyen technikával. Most éppen temperával festettem meg a téli tájat. Olyan tíz-tíz képet csináltunk így közösen.- Volt-e már kiállításod, ahol bemutatkoztál?- Még nem volt kiállításom. Tervezünk közösen Albival egy kiállítást. Most már összeállt úgy harminc képből álló kollekcióm, amivel ki mernék állni a közönség elé. Most még a tanuló fázisban vagyok. Teljesen iskolázatlanul, autodidakta módon tanultam meg festeni. Profi szakember még nem minősítette a képeimet.- Úgy látom a képeiden, hogy megjelennek az emberek és az állatok is.- Nagyon szeretem az emberi alakokat festeni, és az állatokat is. Nagyon régi vágyam az, hogy régi, akár múlt századi parasztudvart örökítsek meg, ezért a túrázásaink alkalmával viszem a fényképezőgépemet is, de idáig ilyet még nem találtam. Nagyon szeretem a mozgalmas képeket. A tájképeim is ezt sugallják. A lakásom falait is a képeim díszítik.- Köszönöm a beszélgetést, és további sok szép képet kívánok! Wollner Pál Kl MIT GYŰJT? - HOBBI! Zsarnai Sándor
