Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
10. oldal ATOMERŐMŰ 2004. november 2004. ÉVI CÉGGYŰRŰ-KITÜNTETETTEK Folytatás az előző oldalról. Nagy István 1982. április 29-én lépett be a Paksi Atomerőmű Vállalat Folyamatirányítási Osztályára, az SZBVR-szakcsoporthoz műszerészként, 1988. január 1-től az Irányítástechnikai Üzemviteli Osztályon ügyeletes műszerész beosztásban dolgozik. Szakmai tudása, rutinja és szorgalma jól hasznosult már a blokkok üzembe helyezésénél és később az üzemeltetés során is. A szakmai ismeretein túl a munkatársakhoz fűződő viszonya, megbízhatósága és minden körülmények közötti segítőkészsége is példamutató. Aktív részese a részvénytársaság legnagyobb létszámú szabadidő szakosztályának, 13 évig a Természetjáró Szakosztály vezetője volt. Több mint 16 éve dolgozik műszakos munkakörben, felelősségteljesen végzi a rendszertelen életritmussal együtt járó munkáját. Munkatársai és felettesei mindig számíthatnak a szakmai véleményére, tanácsaira, segítségére. Szakály Árpád A vállalatnál 23 éve villamos karbantartó szakmunkásként kezdett dolgozni. Jól képzett, agilis gyakorlati szakember lévén elméleti és gyakorlati képzésen vett részt a Szovjetunióban, ahol elsajátította a szovjet gyártású megszakítók szerelését, karbantartását, és ezek specialistájává vált. 1993 óta csoportvezető. A kiváló szakmai tudás mellett rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek szükségesek egy csoport vezetéséhez, összekovácsolásához. Munkatársai szeretik és tisztelik. A napi munkáján kívül gyakorlati oktatási tevékenységet folytat 1986 - az ESZI indulása - óta. Tanítványai sorsát végzésüket követően is figyelemmel kíséri. Lojális munkavállaló, aki fontos feladatoknál, üzemzavarok és váratlan események esetén mindig elérhető, rendelkezésre áll. Szabó Attila Már az 1-4. blokki nagyberuházás idején részt vett az építkezés szervezési feladatainak végrehajtásában. Aktivitása, kollegialitása, kreativitása már kezdettől megnyilvánult. Az atomerőmű tervezett bővítésén az elsők között kapott szerepet az újszerű beruházási technológiák átvételében, és úttörő munkát vállalt az erőmű továbbépítésének előkészitésében. Hamarosan osztályvezetői megbízást kapott, és a több éves munka során nevéhez fűződött a cég határidő-tervezési rendszerének kialakítása Ezt követően az erőmű beruházásainak területén tevékenykedett, majd 1996- ban kapott megbízást a Karbantartás Irányítási Osztály vezetésére. Odaadó munkája, fáradhatatlansága, és az erőmű iránti elkötelezettsége példamutató az erőmű valamenynyi munkavállalója számára. A 2. blokki sikeres indítási története vegyész szemszögből Előző számunkban közöltük a Reaktorfizikai Osztály vezetőjével, dr. Nemes Imrével készült beszélgetésünket a 2. blokk újraindításáról. Az alábbiakban a 2. blokkal kapcsolatos vegyészeti-radiokémiai tevékenységekről dr. Schunk Jánost, a Vegyészeti Főosztály vezetőjét kérdezzük, aki bevezetőként rögtön leszögezte: „Nem volt könnyű a feladat, de utólag csak annyit mondhatok: nem jöhetett volna létre mindez, ha a munkát nem egyetértésben és más egységekkel való öszszefogásban végeztük volna. Köszönet minden vegyész kollégának és a közreműködőknek is.”- Bevezetőül idézzük fel a tavaly áprilisi eseményeket, mintegy ráhangolódva beszélgetésünkre, hiszen a történéseket a kályhától kell kezdeni!- Bizony, soha eddig nem tapasztalt helyzetet teremtett a fűtőelemek üzemzavar hatására bekövetkezett sérülése. Az összenyitott medencék közegében a szokásosnál magasabb radionuklidkoncentrációk alakultak ki, amelyek közül a céziumizotópok a medencék körüli és a reaktorcsamoki dózishelyzetet befolyásolták jelentősen. A radiojódok pedig - kilépve a közegből - a reaktorcsamok levegőjét szennyezték el, és inkorporációt okozhattak, valamint megemelkedett légköri kibocsátást eredményeztek a környezetbe.-Mit lehetett tenni ebben a helyzetben?- Teljesen egyértelmű követelmény volt, hogy a helyzetet kezelni kellett, hiszen a csarnokban, a technológiai rendszereknél uralkodó dózisviszonyok jelentős mértékben nehezítették, számos esetben korlátozták azok kiszolgálhatóságát és kezelhetőségét. A megoldás azonban kellő megfontolást és körültekintést igényelt. A kérdés nem az volt, hogy melyik ujjúnkat harapjuk meg, hanem az, hogy milyen sorrendben harapjunk mindegyikbe, mert a sorrend nem volt mindegy. Végül is egymást követő szakaszos lépésekben ioncserélős tisztítási kombinációkkal és a radiojódok redukciós kezelésével sikerült normalizálnunk a helyzetet.- Úgy emlékszem, hogy ekkor került sor arra a bizonyos hidrazinadagolásra is, ugye?- így van, a radiojódok oldatban tartásához, vagyis a légtérbe való kijutásuk megakadályozása érdekében - hasonlóan a sprinkler-rendszer funkciójához - redukáló anyagot, célszerűen a használatra engedélyezett hidrazint lehetett és kellett adagolni a medencék közegébe. Az elhíresült adagolás egyébként sorrendben a harmadik alkalmazás volt, mindhárom közül a legkevesebb hidrazint ekkor adagoltuk. Megjegyzem, hogy hidrazint az eseményt követően is adagoltunk, teljes összhangban a meghívott nemzetközi szakértői csapat vízkémiai ajánlásaival.- A prompt probléma megoldása után beszéljünk akkor az előttetek álló egyéb feladatokról!- Kezdetektől fogva szorgalmaztuk, hogy a további elszennyeződés megakadályozása érdekében minél előbb le kell választani az átrakómedencét, illetve szeparálni kell az 1. aknát. Ezzel párhuzamosan atomerőművön belüli és kívüli szakmai körökben kezdtünk hangot adni azon nézetünknek is, hogy a 2. blokk újraindításának gondolatával is foglalkozni kell, természetesen a biztonság elsődleges fontosságának szem előtt tartásával és a megfelelő műszaki megoldások biztosításával. Az első néhány, erre vonatkozó kérdést az ÚVIG társszervezeteivel közösen fogalmaztuk meg a Kurcsatov Intézet számára, ahol a kérdések gondos tanulmányozását követően vállalkoztak a visszainditáshoz szükséges megalapozó tanulmányok elkészítésére is. A külső támogatással is bíró másik nézet szerint a blokk viszszaindítását viszont csak akkor lehetett volna megtenni, ha az 1. aknában lévő sérült fűtőelemek eltávolításra kerültek már, és az akna is visszanyerte eredeti funkcióját. Ezzel szemben a mai helyzet az, hogy a 2. blokk üzemel. A visszaindításra vonatkozó vélemények még több mint egy év távlatából viszszatekintve is merészek voltak, néhány esetben eretnekként kezelték az ilyen gondolatokkal foglalkozókat, de következetesen kitartottunk, és az élet végül is a számtalan nehézség és probléma leküzdése után igazolta elképzelésünk helyességét.- Beszéljünk akkor ezekről a nehézségekről, problémákról!- A helyzet tehát a következő volt. Az 1. aknában helyezkedett el a tisztítótartály harminc sérült fűtőelemmel, amelyekből nemcsak a radionuklidok oldódtak folyamatosan, hanem maga az urán fűtőelem-tabletta is. Az 1. akna közös vízteret alkotott a másik két medencével, vagyis magát a reaktort és a kapcsolódó primer köri berendezések és felületek egy részét is elszennyeztük. Amikor tavaly június elején véglegesen bekerült a zsilip az átrakó- és pihentető medence közé, a reaktor és főberendezései ismeretlen - és amit fontosnak tartok leszögezni: közvetlenül meg nem határozható - mértékben már elszenynyeződtek urán és transzurán elemekkel. Ezek hasadási termékei többek között a jódizotópok, amelyek aktivitáskoncentrációi szigorúan korlátozottak a normál üzemeltetés időszakában, de már a blokkindítás fázisában is. Kezelnünk kellett az uránpasztillák oldódását is. Saját tapasztalatunk ezen a téren nem volt, a nemzetközi irodalom, illetve hazai és külföldi szakértők álláspontja sem volt egységes a kérdésben. Az „oldódás” fizikai-kémiai folyamat, amely ugyan számos módon befolyásolható, csökkenthető, de minden beavatkozásnak megvan a hátulütője is. Mi a jelenleg is alkalmazott módszert választottuk, vagyis a jódprobléma megoldását követően már nem használtunk vegyszereket az oldódás visszaszorítása érdekében, mert véleményünk szerint éppen ellenkező hatást értünk volna el a közeg pH-értékének lúgos tartomány felé történő elmozdításával. Ezt az elgondolásunkat végül is minden szakértő, köztük a Kurcsatov Intézet munkatársai is elfogadták és alátámasztották. A súlyos üzemzavar méréstechnikai problémákat is felvetett. Többszörösére nőtt az elemzési igény a hagyományos gamma-spektrometria területén, rendszeressé kellett tenni az alfa-spektrometriai méréseket is. Ezen kívül ki kellett dolgozni az urán mérését is, amely az első időben külső intézmény bevonásával, majd műszerbeszerzés után saját erőből történik. A blokk visszaindíthatósága szempontjából fontos szerepe volt az üzemzavarral érintett, mintavétellel elérhető technológiai rendszerek, berendezés- és fűtőelem-felületek szenynyezettségmérésének is, amellyel közvetett módon kaptunk információkat a nem elérhető felületekről is. A 2. blokki események várhatóan hosszan elhúzódó következménye a technológiai rendszerek különböző mértékű elszennyeződése. Több intézkedés is történt a szennyeződés szétterj edésének megakadályozására (pl. alfa-szennyezettségű hulladékok szelektív gyűjtése és tárolása, alfa-sugárzókra vonatkozó normaérték meghatározása és betartása különböző közegekre és műveletekre), azonban már most prognosztizálható, hogy a sérült fűtőelemek eltávolítása után még évekig lesz dolgunk hosszú távú hatásainak teljes felszámolásával. Természetesen, a 2. blokkal kapcsolatban nem feledkezhettünk meg a hosszú állásidejű konzerválási kérdésekről sem, amit sikeresen oldottunk meg a szekunder köri berendezések esetén.- És említhetjük a különböző projektekben történő aktív, meghatározó közreműködéseteket is, amelyek szintén nagy leterhelést jelentettek. De térjünk akkor át a 2. blokk indítási nehézségeire.-A helyzet a következő volt: a reaktor energiatermelésre nem alkalmas töltettel, ismeretlen, közvetlenül semmilyen módszerrel fel nem mérhető mértékű urán felületi szennyezettséggel rendelkezett. Ezen felül a 2004. március elején történt szétválasztásig folyamatosan és szintén nem meghatározható mértékben szennyeztük a pihentető medencében lévő fűtőelemeket is. Miután a blokknak semmilyen főberendezése nem hibásodon meg az üzemzavar során, a feladat adott volt: vegyészeti szempontból egyedül „csak” azt kellett biztosítani, hogy az energetikai indítás során ne ütközzünk a már említett jódlimitbe. Ez a feltétel kizárólag a 2. blokki primer köri közeg, valamint a felületek és a fűtőelemek megtisztításával, urán-mentesítésével volt teljesíthető.- Milyen módszerek álltak rendelkezésetekre a feladat megoldásához?- Gyakorlatilag semmilyen technológiánk nem volt, és reálisan nem is számíthattunk arra, hogy belátható időn belül bármilyen kémiai tisztítási módszert engedélyeztethettünk volna. „A puding próbája az evés” problémával álltunk szemben: bármit is teszünk, az eredményt csak a reaktor energetikai indításánál láthatjuk. Nem kell hangsúlyoznom, hogy mit jelentett volna az egész erőmű presztízsének, az élettartam-hosszabbításnak, ha az uránszennyezettség miatti jódkorlát túllépése következtében nem terhelhettük volna fel a blokkot! A normál módon üzemelő másik három blokk adatai alapján meghatároztunk egy uránkoncentráció-korlátot a primer köri közegre vonatkozóan, amit elérve garantálható volt a problémamentes indíthatóság.- Ehhez tehát meg kellett tisztítani a blokkot.- Igen, kimondva ilyen egyszerű az egész. Elképzeléseink elfogadtatása még hosszú időt vett igénybe, hiszen azokat a biztonság szempontjából is meg kellett alapozni! Például tavaly nyár óta (vagyis a reaktor összeszerelésétől fogva) kezdeményeztük olyan üzemállapot bevezetését, amelynél egyáltalán tisztítani tudunk a rendelkezésre álló technológiai ioncserélők segítségével. Ez először novemberben realizálódhatott, kihasználva az F- üzemállapot bevezetésének engedélyezését. Az ellenőrző mérések reményt keltőek voltak. A nehézségek között meg kell említeni azt is, hogy a medencékre közös víztisztító rendszer miatt ügyelni kellett a reaktor esetleges ismételt elszennyeződésére, hiszen párhuzamosan az 1. akna és a pihentető medence közegét is tisztítani kellett.- Aztán jött az indítás.- Azért ne szaladjunk ennyire előre. A blokk energetikai töltetének kialakításához ismét össze kellett nyitni az átrakó-, és pihentető medencét, mégpedig az 1. akna és a pihentető medence közti zsilip berakása utáni 10. napon. Ennyi idő állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy az uránra és a korróziótermékekre megfogalmazott feltételeket teljesíteni tudjuk a pihentető medence vízminőségét illetően is. Az energetikai töltet berakását követően ismét bevezettük az F-üzemállapotot, és újra megtisztítottuk a reaktorban lévő bórsavoldatot a szigorú és megalapozott korlátként kitűzött értékek eléréséig. A 2. blokk indításának megalapozása ezután kezdődhetett. Ehhez ki kellett dolgozni, és el kellett fogadtatni az energetikai felterhelés lépcsőzetes, fokozott ellenőrzéssel kísért módját, illetve a jódkorlátok betartását biztosító intenzifikált tisztítási programunkat. Mindez szerves részét képezte a 2. blokk ismételt indítására készített és az OAH NBI (Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóság) által engedélyezett programnak.-És a 2. blokk indítása és azóta is stabil üzeme során ezek a korlátok nem sérültek.- így van. Ismételten hangsúlyozom, hogy a megfelelő energetikai töltet biztosításán túl a blokk indításának legfontosabb korlátja a közeg, a felületek és fűtőelemek uránszenynyezettsége volt. Ezt vegyipari műveleti beavatkozásokkal olyan mértékűre csökkentettük, amely lehetővé tette a blokk üzemelését. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy alapvetően a tisztítások eredményeként a 2. blokki töltet összeállításához felhasznált ún. lerakódásokkal terhelt fűtőelem-kazetták tekintetében sem kellett reaktorfizikai korlátozásokat bevezetni, ami szintén munkánk sikerességének bizonyítéka.- Akkor a puding elkészítése tehát jól sikerült, hiszen a 2. blokk stabilan üzemel, vegyészeti okokra visszavezethető reaktorfizikai anomáliák nélkül. Köszönöm a beszélgetést! -B-
