Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-11-01 / 11. szám

2004. november ATOMERŐMŰ 5. oldal Egy évtized elismerése FÓRIZSNÉ MARTOS KLÁRA Idei díjkiosztó ünnepségén a Tehet­séges Paksi Fiatalokért Alapítvány emlékplakett elismerésben részesí­tette Fórizsné Martos Klára tanár­nőt, az Energetikai Szakközépisko­la (ESZI) pedagógusát. A tanulók sikerei, kimagasló eredményei ér­dekében hosszú éveken át kifejtett tevékenységet értékelte és jutal­mazta az alapítvány az emlékpla­kett odaítélésével. Fórizsné Martos Klára 1971 óta, immár 33 éve tanítja a gyors- és gép­írást. Paksi származású, innen indult, és ide tért vissza. Szekszárdon kezd­te tanári pályáját, majd Komlóra ke­rült, utána Bonyhádra, ahol 25 évet töltött. 1991-ben tért haza Paksra, amikor az ESZI-ben lehetősége nyílt a mene­dzserasszisztens szak képzé­sében részt venni. Kezdet­ben hagyományos, később elektronikus írógépen okta­tott, ma már számítógépen tanítja a gépírást, a szöveg­­szerkesztést. — Hány év munkája, mi­lyen eredmények vezettek eh­hez az elismeréshez? — Mióta számítógépen ta­nítom a gépírást - ennek idén 11 éve - tanítványaimmal rendszeresen részt veszünk a szövegszerkesztési verse­nyeken. Már a legelső verse­nyen szép sikerrel szerepel­tünk, megszereztük az első helyet. Eleinte vinnünk kel­lett magunkkal a számítógépeket, a monitorokat és nyomtatókat. Buda­pesten már nagyon várják, hogy ki­fusson tőlem ez a nemzedék, mindig elhozzuk az első nyolc-tíz helyezést. —Milyen gyakran vannak a versenyek? — Minden tanévben két versenyt hirdetnek. Az őszi, az országos tanul­mányi versenyhez kapcsolódik. Erre a helyi versenyen sikeresen szereplők juthatnak el. A tavaszi, márciusban megrendezésre kerülő versenyen nincs előzetes megmérettetés, itt 200- 250 versenyző indul. Az elért ered­ményhez rengeteg pluszgyakorlásra, szabad hétvége feláldozására van szükség. Iskolánk vezetése értékeli a tanulók munkáját, felvállalja a szállí­tást és a nevezési díjat. Igazgató úr az osztály előtt személyesen ismeri el a diákok kiváló teljesítményét. Ered­ményük felkerül az iskolai belső há­lózatra is. Év végén rendszeresen kapnak jutalomkönyvet, és mindig el­hangzik a szövegszerkesztői verse­nyeken elért szép sikerük.- Miből áll a versenyfeladat?- A tanulók 8 oldalnyi nyers szö­veggel találkoznak a számítógép kép­ernyőjén, és papír formában kézhez kapják annak 200 korrektúrát tartal­mazó változatát. Tíz perc áll rendel­kezésükre a korrektúrák végrehajtá­sához. A feladat során mondatszer­kesztéseket kell végrehajtani, szava­kat kell megcserélni áthelyezni, be­szúrni, átjavítani. Ifjúsági kategóriá­ban 10 perc alatt 40 korrektúra az alapkövetelmény, a mi lányaink 149- cel az elsők. Ez nagyon komoly ered­mény. A szintet már tíz éve tartjuk. Az 1993-as első versenyen elért 85 kor­rektúrával is mindenki megcsodált bennünket. Nagyon nagy figyelem kell hozzá. Állandóan nézni a papírt és a gépet, melyik sorban, melyik szó következik. Iskolánkban a szöveg­­szerkesztés a gépíráson belül képesítő tárgy. Ez a verseny a képesítőnek egy részfeladata, ahol csak a korrektúrá­val foglalkozunk. — Miben rejlik a kimagasló ered­mény?- A tanulók szorgalmas munkájá­ban és az oktatás módjában. A verse­nyeken tapasztaltak, és a kolléganők­kel folytatott beszélgetés alapján úgy látom, a mi óriási előnyünk abban van, hogy amíg mások kevésbé, mi teljes mértékben alkalmazzuk a bil­lentyűkombinációkat. Én az első perctől kezdve ragaszkodtam a bil­lentyűk használatához, nem enged­tem, hogy ikonnal dolgozzanak. Fon­tosnak tartom, hogy a gépelő keze mindig a gép billentyűjén legyen. Ha már kimozdul, elnyúl a kurzormozga­tó egérhez, akkor megbomlik a rit­mus, a tekintet. Végeztünk is ilyen próbákat, és bebizonyosodott, hogy kevesebb korrektúrát lehetett elvé­gezni egérrel, mint a billentyűk hasz­nálatával. Mivel informa­tikai szövegszerkesztői is­meretekkel rendelkező gépírástanár vagyok, ezért mindkét oldal előnyét tu­dom hasznosítani, és ez gyakorlatban jól bevált.- Nemzetközi verse­nyen is jártatok már. Hol is volt ez?- 1997-ben eredménye­ink alapján meghívást kaptunk a Németország­ban, Bonnban megrende­zett nemzetközi szöveg­­szerkesztői versenyre. Vinnünk kellett a számí­tógépeinket, ami akkor még a határon elég nagy bonyodalmat okozott. Mindent szigorúan átvizs­gáltak, és majdnem letö­rölték a programjainkat. Az utazá­sunkat az atomerőmű és szponzorok támogatták. A következő versenye­ken a magas költségek miatt már nem tudtunk részt venni. — A későbbiekben mennyire hasz­nosítják képességüket a tanulók? — Bár tanulmányaikat más területen folytatják, mindegyik azzal jött visz­­sza: - De jó, hogy ezt tudom, hogy ezt megtanultam! Tudnak diploma­­munka és jegyzetgépeléseket vállalni, amivel pénz keresnek, és biztosítják az oktatás, az albérlet költségét. Min­denképpen hasznos számukra, amit az iskolában tanultak, elsajátítottak. — További szép sikert kívánok! Lovásziné Anna Tehetséges paksi fiatalokat díjaztak A Tehetséges Paksi Fiatalokért Ala­pítvány pályázatán eredményesen szereplő hatvan fiatal és az őket se­gítő, felkészítő pedagógusok számá­ra a jól megérdemelt jutalmakat ünnepélyes keretek között október 23-án Pakson, a Városi Művelődési Központ színháztermében adták át. A tanulmányokban, a művészetek és a sport területén kimagasló teljesít­ményt nyújtó paksi diákok elismerését és támogatását évek óta kiemelten ke­zelik a Paksi Atomerőmű Részvény­­társaság vezetői és Paks Város Önkor­mányzat képviselői. Tizenhét éve, még a Paksi Városi Tanács és a Paksi Atomerőmű Vállalat közösen hozta létre a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítványt azon kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó fiatalok számára, akik méltó példaként szolgálhatnak a kor­osztályuk számára, és teljesítményük­kel öregbítik a város hírnevét. Az idei október 23-i ünnepi eseményre készül­ve eszembe jutottak Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós gon­dolatai: „Minden ország akkora, amennyivel hozzájárul az emberi hala­dáshoz, teljesen függetlenül attól, hogy a térképen mekkora terület jelöli helyét a világban. ” Magyarország a szellemi világ atlaszában az egyik leg­nagyobb területet foglalja el. A tudo­mány rendszerbe foglalt ismeretek összességét jelenti, fő kritériumai: szakmaspecifikus módszertan, érdek­és előítélet-mentesség, bizonyítható­ság és az ellenőrizhetőség. A művészet a társadalmi tudat egyik sajátos formá­ja, a valóság lényegének érzékileg Racskó Norbert nemcsak a tanulmányok­ban jeleskedik, az egyetemisták országos cselgáncsversenyén súlycsoportjában bronzérmet szerzett megragadó módon történő visszatük­röződése, s mint ilyen, a valóság meg­értésének, átalakításának sajátos esz­köze. A Pakson élők igyekeznek érte­ni, és mindig tisztelik a művészetet, ugyanis az ember akkor képes mara­dandó értéket létrehozni a változó vi­lágunkban, ha az alkotás kényszere és a szépségre való törekvés azonos erő­vel hat. A sport kapcsán is Szent-Györ­gyi gondolatait érdemes idézni: „A sport, a test útján nyitja meg a lelket, így elsősorban szellemi fogalom. ” A tudománynak, a művészetnek és a sportnak talán nincs is olyan ága, amelyben magyar, így ennek megfe­lelően paksi közreműködő nincs jelen az országos és immáron a nemzetkö­zi versenyekben. Az irodalom, zene, sport és tanulmá­nyi munka területéről beérkezett több mint száz pályázat közül L. Németh Er­zsébet, a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány kuratórium titkára külön ki­emelte Lehőcz Diána, Kőhegyi Ottó, valamint Berta Alexandra teljesítmé­nyét, akik nagy sikerrel mutatkoztak be a díjkiosztó gála műsorában. Lélek- és szívszorító érzéssel hallgattuk Diána előadásában a gyimesi népdalokat és Ottó által tolmácsolt Illyés Gyula-ver­set. Az ünnepi programban Tari Tamás, a Vak Bottyán Gimnázium tanulójának három versét Horváth Boglárka mond­ta el, citerán játszott Berta Alexandra, ezt követően pedig Szabó Zoltán tolmá­csolásában Lehmann Katalin (Bezerédj Kereskedelmi és Közgazdasági Szak­­középiskola): Velünk mindig történik valami című novelláját hallhattuk. Hagyomány, hogy egy felsőfokú oktatási intézményben kiemelkedő teljesítményt nyújtó, végzős hallgató tanulmányi ösztöndíjat kap. Idén ezt a rangos elismerést Racskó Norbert, a Corvinus Egyetem hallgatója érde­melte ki. A műsor zárásaként a Váro­si Művészeti Iskola Kalinkó népzenei együttese muzsikált. Szerkesztőségünk gratulál vala­mennyi díjazott paksi fiatalnak, felké­szítő tanáraiknak és szüleiknek. Sipos László SO A dunaszent­­györgyi Gödör Sándor és felesége idén november 13-án ünnepli házasságuk 50. év­fordulóját. A 68 éves Rozika néni és a 74 éves Sanyi bácsi élete szorosan kötődik az atomerőműhöz, hiszen mindketten a Paksi Atomerőmű Vállalattól mentek nyugdíjba. Az együtt töltött évekről és a hosszú házasság titkáról beszélgettünk.- Hogyan kezdődött a házasságuk?- Mindketten szentgyörgyi reformá­tus családból származunk. 1953-ban egy farsangi bál alkalmával ismerked­tünk meg. Az esküvőnket a rákövetke­ző év novemberében tartottuk a dunaszentgyörgyi református temp­lomban és az akkori tanácsházán. A la­kodalmat otthon rendeztük 100 fővel. Először állatokkal foglalkoztunk, amíg be nem kellett szolgáltatnunk a TSZ- be. Eleinte a szülőknél laktunk, sőt egy évig még a Csapó pusztán is. 1960-ban vettük meg a mai házunk telkét. Akkor még egy kis nádház állt a helyén. Ké­sőbb építkeztünk annak a helyére.-Mekkorára bővült azóta a család?- Három lányunk van: Rozália 49, Katalin 47, Éva 40 éves. És nagy örö­éve együtt műnkre van 6 unokánk. A családunk összetartó, a gyerekeink mind Szent­­györgyön laknak, nem is messze egy­mástól. Ha valamelyikőjüknek prob­lémája van, tudnak egymásnak segí­teni. El-eljönnek hozzánk, de már nem olyan könnyű egyszerre össze­hívni ezt a nagy családot.- Hol dolgoztak nyugdíjazásuk előtt?- Sanyi bácsi: „A geijeni Állami Gazdaságban dolgoztam 20 évig. Vol­tam ott gulyás, rakodómunkás és hen­tes is. Azt követően kerültem a PAV- hoz. 2 műszakban dolgoztam a primer körben karbantartó lakatosként 10 évet. 14 éve mentem nyugdíjba.”- Rozika néni: „A szentgyörgyi kel­tetőállomáson alkalmaztak 10 évig. Szezonálisan a paksi konzervgyárban is dolgoztam. Később én is elkerültem a PAV-hoz. 10 évig automatakezelő voltam. Végig három műszakban dol­goztam. 12 éve vagyok nyugdíjas.”- Hogyan értékelnék az eltelt 50 évet? Mi a hosszú házasság titka?- A betegséget leszámítva olyan nagy gond nem volt. Az életünk értel­me a család. Igaz, sok aggodalommal jár, de annál nagyobb örömet okoz. Nagyon sokat kellett dolgoznunk, de megérte. Mi tényleg elmondhatjuk, hogy a jó Isten és a két kezünk segí­tett minket. Nem bántunk meg sem­mit, mindent ugyanígy tennénk. A hosszú házasság titka a szorga­lom és a tűrés. A békesség a legfonto­sabb egy életen át.-Hogyan ünnepük meg ajeles napot?- Családi ebédet tartunk. Eddig csak a 25 éves évfordulónkat ünne­peltük meg így. Nem szoktuk minden évben megtartani. Magyar Judit Virágosítás 2004. évi díjazása 2004. október 20-án került sor az „Együtt a parlagfű ellen” Alapít­vány Gesztenyés utcai helyiségében a „Virágosítás 2004.” díjazásra. Idén három kategóriában: családi házak, lépcsőházak, utcák lakói verse­nyeztek az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány akciója keretében. A legné­pesebb mezőny az elsőben volt, majd­nem ötven porta nevezett a versenyre. A zsűri tagjai végigjárták, értékelték az év különböző időszakában a neve­zők kertjeit, virágágyásait. Döntésük­nél főként azt vették figyelembe, hogy a városképet jobbá, szebbé teszik-e. Az idei verseny eredményhirdeté­sén a legjobbaknak Herczeg József alpolgármester és dr. Strasszer Ta­más, az önkormányzat környezetvé­delmi és mezőgazdasági bizottságá­nak elnöke adta át a jutalmakat. A családi házak között két első dí­jat ítélt oda a zsűri, Pupp Józsefiének és Bárdos Lászlónak. A két második helyezett Balogh István és Schuszter Györgyné lett. A harmadik helyezést Kovács Mihály és Pach János kapta. A virágos utca kategóriában ezúttal csak két utca indult Pakson a Szérűs ut-Országos bajnok lett a túraversenyző csapat A 2004. évi Országos Természetjáró Tájékozódási Csapatbajnokság véget ért. Ebben az évben tizennyolc helyszínen rendeztek versenyt az ország különböző tájegységein. Az első versenyt az Atomerőmű Ter­mészetjáró Szakosztálya rendezte BAKANCSOS ATOM-kupa néven március 13-án. Az utolsó versenyre, a MÁTRA-kupára Mátraházán ke­rült sor október 16-án. A különböző életkori kategóriában lebonyolított versenyben (A, A36, A50 és A60) az Atomerőmű Termé­szetjáró Szakosztálya részéről négy csapat vesz részt évek óta. A tizennyolc versenyből ebben az évben hét versenyen vettek részt csa­pataink. ca és Dunakömlődön a Béke utca; ezek viszont elnyerték az értékelő bizottság tetszését, így az alapítvány jutalmát is. A legszebb virágos lépcsőház cí­met a Kishegyi utca 40. szám alatti lépcsőház lakóközössége nyerte el. Második helyezett Szabó Erzsébet u. 16., a harmadik helyezett pedig a Pollach Mihály u. 42. lett. Az alapítvány idén is odaítélte a szenior díjat, amelyet az a nevező kaphat meg, aki korábban az első há­rom hely valamelyikén végzett, és az­óta is folyamatosan szép, ápolt a kert­je. Ezt az elismerést ezúttal Németh Józsefné vehette át. Gratulálunk a kitüntetésekhez, me­lyekkel szebbé tették környezetünket! Wollner Pál A versenyek összesítése alapján az idén újabb sikerről számolhatunk be, mert az „A36” kategóriában induló NYOM-ASE (Jakab Albert, fBaksa Tamás, Végh Brigitta) összeállítású csapat kategóriájában első helyezést ért el. Az országos bajnoki címet im­már negyedszer nyerték el. Az „A” kategóriában induló Squaw női csapat a tizenkettedik he­lyen végzett.)Jakab Éva, Török Er­zsébet) Az „A50” kategóriában induló két csapat közül a PARTOSOK csapata (Wollner Pál, Dománszky Zoltán) ne­gyedik helyezett lett. Az ATOM-SV (Adóiján Antal, Pé­ter Imre, Lukács Vilmos, Adorján Antalné) ötödik helyezett lett. Wollner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents