Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-09-01 / 9. szám

2004. szeptember ATOMERŐMŰ 13. oldal A jó hangulatú küzdelmeink erősítik a sportbarátságot Augusztus 6-án immár kilencedik alkalommal Székelyföld fővárosá­ban találkoztak a paksi „öregfiúk” és az udvarhelyi Tamási Áron Gim­názium labdarúgói. Hogy minél hi­telesebb legyen a tudósítás, elkér­tük a helyi gimnázium tanára, Sza­kács István Péter író - a búcsúesten harsány közönségsiker mellett fel­olvasott - jegyzetét. Egy vereség krónikája Az Úr 2004. esztendejének augusztus havában erdélyi portyára indult Paks mindenre elszánt öregfiú-focicsapata. A derék vitézek ezúttal is magukkal hozták feleségeiket, hogy a halk sza­vú hölgyek javító szándékú észrevé­teleit és bölcs tanácsait a nap minden órájában hallgathassák. Búfelejtő ita­lokat is hoztak magukkal, hogy a szerzett lelki sérüléseiket megfelelő módon elláthassák. Az udvarhelyiek is hasonló módon készültek a nagy találkozásra, nekik azonban nem kellett olyan sok kilo­métert utazniuk, hogy a felkészülés­hez szükséges folyadékmennyiséget elfogyaszthassák. Hogy ne ismétlődhessen meg az előző évi vereség, a gimi öregfiú-csa­pata tuti biztos haditervet eszelt ki a győzelemhez. Elhatározták, hogy a mérkőzés előtti napokon harcképte­lenné teszik a paksiakat. Az étkezések előtt, alatt és után tizenkét féle pálin­kával kínálták vendé­geiket. Minden ven­dégfogadó család hoz­ta a maga titkos alko­holfegyverét, hogy az tömény káoszt teremt­sen a gyanútlan vendé­gek agyában. Első nap a vendégek hazafias érzelmeit ki­használva túrát szer­veztek számukra a Gyímesekbe, az ezer­éves határhoz. A szelíd haj latú dombokhoz szokott paksiakkal minden útjukba kerülő emelkedőt megmászattak, hogy a lába­ikból kimenjen az erő. Ezután a meg­gyötört vendégeket fogadóba terelték, ahol a keleti harcművészetek és a ma­ratoni futás kombinációjából származó extrém tánc tanulására kényszerítették. Az udvarhelyieknek az éjszakára is voltak terveik. Kitűnő minőségű horkológépeket szereltek a vendég­szobákba. Ezek a szerkezetek, a mit sem sejtő vendégek elalvása után lép­tek működésbe, olyan hangerővel, hogy nem csupán az alvók riadtak föl tőle, hanem a főtéri templom tornyá­ból is rémülten repültek ki a varjak. Másnap kezdődött elölről a kifá­­rasztás. Sziklák és romok megmászá­sa után jöttek a meredek, egyenetlen lépcsősorok. A szászföldi berethalmi templomba is hosszú út vezetett fel. Több vendégnek is víziója támadt a végén a kimerüléstől: angyalnak vél­ték a Lengyel Andrea néven bemutat­kozó, csak románul beszélő idegenve­zető hölgyet, aki azzal fenyegette meg a válni akaró házastársakat, hogy pá­rosával bezáija őket egy toronyba, ahol egy tányérból kell enniük. E bün­tetési lehetőségtől megrettenve ké­sőbb több házaspár is perceken belül lihegve, verejtékezve jutott fel a csúcsra: a segesvári óra­torony szédítő tetejére. E pá­ros pajzánkodást követte dél­után fél ötkor, a mérkőzés előtt mindössze három órával a történelemben a „Keresz­túri lakoma” néven ismert estebéd, melynek során Nagy-Magyarország térképé­re emlékeztető, hatalmas hús­szeleteket szolgáltak föl a ki­merült társaságnak. Aztán jött a várva várt fo­cimeccs. A pályára kiván­­szorgó paksiakat kitűnő erőnlétben levő helyi csapat fogadta. Az udvarhelyi gimi öregfiú csapata 3-2 arányban győzte le ellen­felét. Néhány elvetemült néző, s a paksi csapat ugyan az ellenkezőjét ál­lítja. Ez azonban nem számít, az a fontos, ami a krónikában fennmaradt. Lejegyezte: Igazmondó Szakács István Péter krónikás mester Szerkesztette: Sipos László Hároméves születésnap Hároméves születésnapját ün­nepli a Csillag Show Tánc Egye­sület. E rövid idő alatt jelentős si­kereket mondhat magáénak. Örömmel hívják őket sok helyre, szívesen lépnek fel, hisz változatos koreográfiájukkal, sokrétű színes táncaikkal, koreografált divatbe­mutatójukkal, gyönyörű ruháikkal sikerült elnyerniük a szervezők, a közönség tetszését, elismerését. Országos megmérettetéseken is sikereket értek el. Egy országos versenyen ezüstminősítést kaptak, majd három megye képviseletében nemzetközi fesztiválon vettek részt. További sok sikert, s boldog szüle­tésnapot kívánunk az egyesületnek! WollnerPál „Folyó, tó, tenger” Visszatérés Paksra Nem bíztam benne, de összejött ez a „vizes triumvirátus”. Valóban más és más, a halmazállapotára lát­szólag azonos, de számos jellemző­jére tekintettel mégis különböző közegekben való úszás. A folyó a sebesség élményét adja, a tó már szinte a hovatartozást határoz­za meg: átúsztad - nem úsztad át. Minden vizek koronája a tengerben úszás: kristálytiszta vízben, páratla­nul szép természeti környezetben. A jelszó: „folyó, tó, tenger” a sza­badidőt sporttal eltöltők táborában mindenkinek tetszett, lázas szervezke­désekbe kezdtünk a kivitelezés érde­kében. A Daróczy-virtusúszáson majd ötven paksi vett részt, a Balaton-át­­úszáson már csak tizenöt, a Porecsi Úszófesztiválra pedig már csak egye­dül jutottam el Paksról. Társak híján csatlakoztam egy szervezett buszos út­hoz. A busz Budapestről indult, és az M7-en haladva gyűjtötte be az utaso­kat. Én Székesfehérváron, a Shell-kút­­nál szálltam fel. A busz megállt még Siófokon, Balatonfoldváron és Nagy­kanizsán is. Menet közben több helyi járat is elkerült bennünket, óvatos a sofőr - gondoltuk. A határon, az autó­pálya fizető kapujain gyorsan átjutot­tunk, sehol sem tartottuk be a sebes­ségkorlátozást (130, 100), és majdnem 12 óra alatt tettük meg a 600 km-es utat. Többen kaptak útközben SMS üzenetet, hogy a többször halasztott öbölátúszás végleg elmarad a Balato­non a kedvezőtlen időjárás miatt. Egy kinti újságban láttam, hogy 2006- ra teljessé válik az autópálya-hálózatuk, a kritikus helyeket bővítik, hogy a hétvé­gi turizmus is kialakulhasson. Szállásunk 10-12 km-re volt az ese­mény helyszínétől. Egy félszigeten 3 szálloda, kb. 40 apartmanház, kikötő, strand, számos sportpálya és hatalmas kemping alkotta a Lantema-komplex­­umot. Mély álomról, pihentető alvás­ról nemigen számolhatok be, mert a számtalan eltérő,»kultúra” egyaránt 3- 4 óra körül csendesedett el. Buszunkat csak „bikázva” vagy be­tolva lehetett indítani. Némi városné­zés után találtunk csak ingyenes, eny­hén lejtős parkolót. A városi strandot hatalmas fákkal teli park mellett talál­tuk meg. Tündöklő verőfény, a víz hőfoka 24-25 fok. Az úszópálya háromszög alakban - két sziget megkerülésével - már ki volt tűzve bójákkal, parafa­­úszós kötelekkel. Már messziről lát­ható, nagyméretű narancssárga hen­gerekkel ötszáz méterenként tagolták fel az 5 km-es távot. A rövidebb távot vállalók 1500 és 3000 m-nél lehor­gonyzóit hajókra mászhattak ki, ahonnan motorcsónakkal hozták ki a partra a sportolókat. Minden segédeszközt (békalábat, úszókesztyűt, mentőövet, gumimatra­cot stb.) használhattak a résztvevők. Reggel 9-től délután 3-ig akár több­ször is teljesíthették a távot. Voltak, akik a motorcsónakázás kedvéért tel­jesítették a résztávokat is. Egyesek le­kerekítették a pályát, úgy rövidítet­tek; néhányan kimásztak a nagyobbik szigetre - ahol több szálloda, villa­épület is állt -, végigfutottak a sétá­nyon, és a móló végéről ugrottak is­mét a vízbe. így a duatlon eszköz­igénytelen sporttestvére az aquation is szerepelt az úszófesztiválon. Az úszófesztivál csúcspontja a Hor­­vát Távúszó Kupa volt, melyet több korcsoportban díjaztak. Az abszolút kategóriában jelentős pénzdíjakat is kiosztottak. A verseny igazságos lebo­nyolítása enyhén szólva néhány szer­vezési kérdést is fölvet. Nagyon szép gesztus volt, hogy mintegy bemutatás­ként minden induló nevét felolvasták a hangos bemondóban. Gondolom, úgy tervezték, hogy a mólón álló úszó a nevét hallva felemeli a kezét, és beug­rik a vízbe. Ezzel szemben többen el­úsztak bemelegíteni 100-200 m távol­ságra. Többen berendeződtek egy köz­benső bójához. Jött az egyetlen zsűri- j hajó, visszább rendelte az összegyüle­­kezetteket, és elindították a mezőnyt. A bemelegítésen lévők így rögtön je­lentős előnyre tettek szert. Nem tisz­tázták előre a célba érkezés pontos he­lyét, az a vízről sem látszott jól, így ki erre, ki arra a mólóra vette az irányt. A nézők bekiabálására helyesbítettek. Olyan helyen, ahol nincs célvonal ki­jelölve nehéz benyúlással eldönteni az elsőséget. Ezek azután az óvások ára­datát indították el, melyeket rendre el­utasítottak. Mivel ezen nem mindenki tudta magát túltenni, az eredményhir­detésnél kellemetlen epizódok zajlot­tak, melyek nem szilárdítják az egyéb­ként nagyon szépen alakuló sportba­rátságot. Az úszófesztiválon a résztve­vők több mint fele magyar volt. Néhány megszívlelendő tanács: A testünk hajlatait krémezzük be, j mert a sós víz kidörzsöli a legváratla- ' nabb helyeken is. Egyik mellen úszó tarkóján, nyakán keletkeztek kellemet­len égető csíkok. Érdemes úszószemüveget viselni, [ mert a sós víz csípi a szemünket, és az úszás monotonitását feledteti a kris­tálytiszta vízben jól látható tengerfenék j változatos domborzata, élővilága. Hal­rajok úsznak szerteszét, kiismerhetet­len irányváltásokkal. Szinte belefeled­kezhetünk ebbe az új dimenzióba. Porecs óvárosa egy falatnyi félszi­getre összpontosul. Hallatlanul szé- | pék ezek a zegzugos utcácskák, az épületek. Legrégibb része a 6. szá­zadban épült korakeresztény bazilika, mely csodaszép aranymozaik kupola­képével méltán a világörökség része. A városnak 17.000 lakosa van. Nyá­ron 70.000 turistát lát vendégül. Szo­ros szálak fűzik Magyarországhoz. Egyik főútvonalukat Somogy megyé­ről, a kikötő sarkában lévő parkot pe­dig Siófokról nevezték el. Ez a rövid kirándulás egy igazi jó kikapcsolódás, feltöltődés, rekreációs úszás volt. gyulai- azaz véletlenek nincsenek(?) Rendkívüli Júliának, az egykori paksi orosz kisdiáknak a kalandos élete és az a történet is, ahogy már felnőttként közép-európai útja alatt Izraelből ismét ellátogatott városunkba. Valóban véletlen? Halljuk magától az érintettől!- Júlia, kérlek, meséld el a történetedet!- Szüleim novovoronyezsiek, én Németországban születtem. Édesapám atomerőműves szakember, aki Greif­swald után a ’80-as évek közepén a paksi atomerőmű üzembe helyezésén dolgozott. így én az általános iskola első három osztályát Pakson jártam. Azután - az itt született húgommal öt­tagúvá bővült - családunk visszatért Oroszországba. A középiskola után dolgoztam, majd féijemmel három éve Izraelbe költöztünk.- Milyen emlékeid voltak, vannak Paksról?- Emlékeztem, hogy hogyan nézett ki a há­zunk környéke, az udvar, az iskola, az épülő üzle­tek. Az iskolában kis orosz osztályokban ta­nultunk, és - a nyelvi akadályok ellenére - fő­leg ünnepekkor a magyar gyerekekkel közös ren­dezvények is voltak. Em­lékszem egy magyar kis­lányra, aki mindenkinek hörcsögöket ajándéko­zott. Édesapámmal sokat jártam horgászni a Duná­ra, de például Budapestre is kirándultunk. Máig bennem maradt, hogy mennyire ízlett a magyar fagyi és a fehér kenyér. Nagyon furcsa volt visszatérni Novovo­­ronyezsbe.- Hogyan került sor paksi látoga­tásodra?- Bécsi ismerőseimhez készülök vendégségbe, de mivel Magyarország közel áll a szívemhez, úgy döntöttem, pár napot Budapesten töltök. Akkor már Paks sincs messze - gondoltam, és az Interneten elkezdtem keresni a városról szóló információkat. A hiva­talos helyi honlapokat hamar meg is találtam, de orosz nyelvű informáci­ókra sehogy sem leltem. Kitartásom akkor járt sikerrel, amikor elolvastam a Voronyezsi Agrártudományi Egye­tem „Csemozjomocska” táncegyüt­tesének itteni látogatásáról szóló be­számolót, amelyben - meglepetésem­re - szó volt a Paksi Orosz Klub ven­déglátásáról. A klub honlapjának orosz nyelvű változatán pedig a sok érdekes esemény mellett megtaláltam a titkár, Hadnagy Lajos címét, akivel felvettem a kapcsolatot. Onnantól pe­dig már egyszerűen ment minden.- Milyen élmény volt visszatérni Paksra?- Szinte el sem hiszem, hogy itt va­gyok! A kapott fényképek igaznak bi­zonyultak: a város megszépült. Na­gyon sok a zöld, a virág, megnőttek az akkor még kicsi fák. Az iskolától a Fenyves utcai házunkat, az egykori lakásunkat magamtól megtaláltam. Ma már azonban minden sokkal ki­sebbnek tűnik, mint gyerekfejjel volt. Még mindig meg van az akkori ját­szótér, de a favárat — sajnos - nemrég lebontották. Szépek lettek az Építők úti üzletek, nagyon tetszik a sok szép családi ház, a Duna-part. Mostani la­kóhelyemen ritkán látni „ekkora” vizet. Nagyon megfogott — a hasonló stílust képviselő sport­csarnokkal és „piaccal” együtt - az új templom, amelynek fa belső tere is csodálatos. Az atomerő­mű látogatóközpontja szintén különleges él­mény volt. A sétákat két ifjú, oroszul jól beszélő kísérőm, Hadnagy Júlia és Matviján Szabina tette még kellemesebbé.- Hogy érzed maga új hazádban?- Jeruzsálemben la­kunk, amely nagyon szép, történelmi város több kultúra együttélésé­vel. A politikai körülmények - sajnos - bonyolultak, de az életnek mennie kell. A jelentős orosz nyelvű lakosság persze még különlegesebbé teszi a helyzetet. Az állami támogatásnak köszönhetően tovább tanulhattam, most írom programozói szakdolgoza­tomat. Féljem egy elektronikai válla­latnál dolgozik. Érdekes, hogy a siva­tagtól a mediterránig több különböző klíma is megtalálható az országban, hogy többször is érnek az egzotikus gyümölcsök, hogy szép a tenger, hogy keverednek az építészeti stílu­sok, hogy különlegesek az emberek. Igyekeztem megismerni az országot, a zsidó nép történelmét, szokásait, és úgy érzem, sikerült beilleszkednem.-ti-A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium épülete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents