Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7. szám
2003. július ATOMERŐMŰ 7. oldal Mostani számunkban a 2. blokki tisztítótartály vizuális vizsgálatát végző Havária csoportot mutatjuk be, akik a nem várt események feltárásában működnek közre. Kovácsik László műszaki szakértő- Laci, légy szíves, mondjál pár szót magadról, és ha nem titok, hadd tudják meg az olvasók, miért is szólítanak Robinak!- Miskolci születésű vagyok, de Debrecenben gyerekeskedtem. A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának kihelyezett energetikai gépész szakán végeztem Pakson, 1991-ben. Mivel korábban tanulmányi szerződésem volt, egyből az atomerőműhöz kerültem. Becenevem még fiatalkoromból származik, amikor még sportrepüléssel foglalkoztam. Nem tudom, itt hogyan szereztek tudomást róla.- Hogyan alakult a munkád Pakson ?- Először a MEO-n kezdtem dolgozni. A 2. blokki gőzfejlesztő fedél problémájának megoldásakor alakult ki a mai csoport magva. Hivatalosan nem kevés harcok árán sikerült létrehozni a csoportot 1997-ben, az SZMSZ módosításának nehézkessége miatt. Bódis Árpád és Szabó Gábor került rajtam kívül a csoportba akkor, majd kicsivel később Bácskai Péternek is sikerült átjönnie. így az ős-csoportból most mindenki együtt dolgozik. Alapító tagként nagyon tetszettek az akkori feladatok, szép szakmai kihívások. Ez szórakoztató, nem unalmas munka volt, és még fizettek is érte.- Mennyire nehéz és megterhelő a „ haváriás " élete?- Eléggé megterhelő, mert tőlünk általában egy probléma gyors, pontos megoldását váiják. Számomra egy műszaki probléma csak az, ami. Viszonylag gyorsan látom a megoldását, és hajlamos vagyok a többi teendőn túllépni, ami néha gondot jelent, különösen normál esetben. Üzemzavari helyzetben szerintem mégis erre van szükség. Néha úgy tűnik, természetesnek is veszik a máshol még nem alkalmazott problémamegoldást. Ezzel és a nehéz körülményekkel a vezetés talán nincs is tisztában. Sajnos, elég alacsonyan helyezkedünk el a vállalat szervezetében. A motivációs rendszer sem jó. Tőlünk gyors megoldást várnak, míg az elismerés általában sokáig várat magára, ha van.- Hogyan és miért kerültél a Helyreállítási Projektbe? Nem szakadtál el így a korábbi munkádtól, csoportodtól?- Annak idején ezt a csoportot én vezettem, majd egy másikhoz kerültem. Később bevontak a projekt munkájába, aminek én személy szerint nagyon örülök. A csoporttól nem szakadtam el. Több vizsgálatban ma is részt veszek, ugyanakkor a fiataloknak is engedek teret. Amikor a blokkok zavarása elkerülésének érdekében hétvégén kerül sor valamely munkára, azokba szívesen besegítek. Egymás ötleteit is mindig megbeszéljük.- Van-e családod, szabadidőd?- Igen, nős vagyok és van két gyermekem. A lányom hat-, a fiam egyéves. Szabadidőmről annyit, hogy nemrégen vettünk egy házat, amit sokak számára már nem is kell tovább részletezni. Egyébként szeretek modellezni: repülőket, autókat építek, és versenyzek velük. Bódis Árpiéknál több ismerőssel együtt szoktunk gyakorolni. Van egy szép, régi sportautóm is, egy ‘74-es évjáratú 260-as Datsun. Én újítottam fel, mindennap azzal járok be dolgozni. A hobbijaimnak persze a feleségem „ötül” a legjobban. Egyébként autószerelésben a kollégáimnak is segítek. Flaisz Tímea a Havária Csoport női gépésztechnikusa- Timi, mondd el kérlek, mikor kerültél az erőműbe és milyen munkakörökben dolgoztál eddig?- 1996-ban kerültem az erőműbe Borók Imréhez, a Karbantartás Technológiai Osztályra, ez volt az első munkahelyem. 1999-ben született meg a kisfiam, Bence, akkor mentem el GYES-re. Amikor 2001- ben visszajöttem, egy évet dolgoztam a KTEO-n, majd 2002 novemberében a Havária Csoporthoz kerültem, mint rendszerdokumentátor.- Milyen feladataid vannak a Havária Csoportnál?- A Havária Csoport adminisztrációs feladatait végeztem, a jegyzőkönyvek nyilvántartását, videófelvételek másolását, főjavítások anyagainak DVD-re szerkesztését.-Ha jól tudom, nemcsak az adminisztratív oldala foglalkoztat a csoport tevékenységének, hiszen nemrégen szerezted meg a gépésztechnikus oklevelet.- Igen, érdeklődöm a műszaki jellegű kérdések iránt. Szeretnék beletanulni a csoport munkájába, a vizsgálatok nagy részén már részt vettem.- Mi volt a legérdekesebb feladat, amellyel találkoztál?- A teljes nukleáris gőzfejlesztő rendszer vizsgálatára és idegentestek eltávolítására alkalmas vizsgáló eszköz - de röviden csak tengeralattjáró - kezelésének elsajátítása volt érdekes feladat. Finom, kidolgozott mozdulatok szükségesek a berendezés irányításához, illetve a különböző feladatok végrehajtásához; ez nagyon érdekes feladat volt.- Az áprilisi események óta változott-e a csoport munkaterhelése, feladatai?- Sokkal több lett a munka, hiszen a 2. blokkal párhuzamosan folynak a tervezett főjavítások, így leterheltebb a csoport. Sok feladat hárul így rám is. A tisztítótartálynál nagyobb a sugárzás, nem a megszokott helyen, körülmények között folyik a munkavégzés. A kamerák elektronikája nem nagyon búja a sugárzást. Ezek mind nehezítik a dolgunkat.- Milyen terveid vannak a jövőre?- Mindenképpen szeretnék még továbbtanulni, de mindenekelőtt az angol nyelv elsajátítása a célom. A csoport műszaki feladataiból is jobban ki szeretném venni a részem.- Mivel töltitek a szabadidőt?- Kisfiam, Bence négyéves, sok programot szervezünk a szabadba. Ez azt jelenti, hogy nyáron strandra, biciklizni, játszótérre járunk, szóval keveset ülünk otthon. Egyébként is a mozgás az, ami a legjobban kikapcsol, a futás, biciklizés, úszás. Kipróbáltam már a paintballt is Cseresznyésben, bár Bencét ide még nem viszem ki. Bácskai Péter technológus mérnök Szabó Gábor technológus- Kedves Péter! Bár az 1990-91- es angol tanfolyam óta ismerjük egymást, kérlek, mutatkozz be az Atomerőmű újság olvasóinak is!- 1961-ben születtem. A budapesti Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán végeztem. Az első munkahelyemen, a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál (KGYV) fejlesztő mérnök, majd a számítástechnikai csoport létrehozója voltam. Két év után az ERŐKAR-hoz igazoltam át. Anyagvizsgálóként az ország minden jelentősebb erőművében dolgoztam, így Pakson is.- Hogyan és mikor ragadtál itt?- Farkas Béla, az Anyagvizsgálati Osztály Roncsolásmentes Laboratóriumának vezetője csábított ide, 1990-ben. A reaktor belső berendezéseinek anyagvizsgálata volt az „asztalom”, később megkaptam az emelő- és tartóberendezéseket is.- Úgy tudom, több képesítést is szereztél?- Igen, 2. fokozatú anyagvizsgálati képesítést szereztem ultrahangos vizsgálatból, 3. fokozatút - ami a legmagasabb, és felsőfokú képesítésnek felel meg - vizuális, penetrációs, mágneses, akusztikus-emissziós és tömörségvizsgálatból, valamint diagnosztikai szakmérnöki képesítésem van.- Mikor és miért jöttél mégis el az anyagvizsgálatról?- Két éve történt, de sokat erről nem szeretnék beszélni. Ma is szívesen foglalkozom anyagvizsgálati témákkal, és most is sok ottani barátom van, akikkel a mai napig összejárunk.- Végül is hogyan sikerült az új helyedre beilleszkedni?- Még ‘96-ban, a 2. blokki események (gőzfejlesztőbe esett technológiai fedél) megoldása során Kovácsik „Robi” Lászlóval és Szabó Gáborral - bár akkor találkoztunk először - nagyon jó csapat alakult ki. A jelenlegi csoport létrehozásának vágya is akkor született meg bennünk. Szabó Gábor azóta testvéri jó cimborám lett. A később megalakult Havária Csoporttal már anyagvizsgáló koromban is sokat dolgoztunk együtt, ismertük egymást, jöttémkor a csoport hasznát vehette a hely- és berendezés ismeretemnek, a számítógépes tudásomnak. így viszonylag rövid időre volt szükség a beilleszkedéshez.- Milyen a munkátok? Sikereseknek érzed-e magatokat?- A tavalyi évre szívesen emlékszem vissza: többé-kevésbé zökkenőmentesen működött az erőmű, és a csoportban is megtaláltam a helyem. Az idei sajnálatos események azt bizonyítják, hogy az együttműködésre nagyon magas fokon képes, kiváló szakmai színvonalú csoportba kerültem. A csapat minden tagja folyamatosan érzi a többiek biztatását, a további képzés szükségességét. A Havária Csoport által végzett munkát én személy szerint kifejezetten figyelemre méltónak és sikeresnek érzem többek között azért, mert ilyen körülmények között, hasonló vizsgálatokat, mint mi most a 2. blokkon, tudtommal még soha, senki nem végzett. Igaz, hogy az áruk nagyon magas.- Gondolom, akkor el is ismerik az eredményeiteket.- Amennyire én érzem, felsőbb szinten még erkölcsileg sem ismerik el a munkánkat.- Szeretsz-e Pakson dolgozni?- Igen, hiszen dolgozó életem nagyobb részét itt töltöttem. Szeretem ezeket a nagy vasakat. Szinte másnaponta találkozunk olyan feladattal, amin agyalni kell.- Család, szabadidő?- Párom, Erzsi is az erőműben, az orvosi rendelőben dolgozik. Mindkét lányom első éves. A nagyobbik, Viki, a Veszprémi Egyetem Idegenforgalmi főiskolai szakán, míg a kisebbik, Csenge, a bölcsődében. Szabadidőm kevés van, de azt a lányaimon kívül a kutyáimnak és a dunaszentgyörgyi otthonunk kertjének szentelem. A füvet legalábbis lenyírom, ami a Dunaszentgyörgyi Kertbarát Kör egyik alapítójától el is várható. Persze gyümölcsfáink és más dísznövényeink is vannak. Szeretek még internetezni, sárkányt eregetni (öt különböző fajtám van, különböző szelekre). Ez utóbbi hobbink Szabó Gabival közös. Büszke vagyok a szentgyörgyi Teleház létrehozásában való közreműködésünkre is, Bódis Árpival.- Mikor kerültél a Paksi Atomerőműbe?- 2000 júniusában kerültem az erőműbe, egy ismerősöm és korábbi iskolatársam segítségével. Korábban végzettségemnek (autószerelő mester) megfelelően autószerelőként dolgoztam Szekszárdon.- Milyen feladatokkal foglalkozol a csoporton belül?-Néhány mondatban nehéz lenne megfogalmazni, mert a Havária Csoport feladatai nagyon speciálisak és összetettek. Általánosságban tisztaságellenőrzés, idegentest-eltávolítás, adott esetben gépészeti megoldások, fejlesztések tartoznak a feladataim közé. Feladataink szükségessé teszik a folyamatos képzést, mint pl. minőségellenőr, vizuálistechnika I-II. tanfolyam.- Család, hobbi? Közel kétméteres termetéből adódóan szinte mindenki csak „ Törpe ként ismeri.- Mióta dolgozol az atomerőműben és milyen feladataid vannak?- 1989-ben végeztem az ESZI- ben, azután kerültem ide. Mi voltunk a legelső évfolyam az új iskolában, és akkoriban nagyon sok lehetőségünk volt szinte mindenre. Műszerésznek jelentkeztem, de az orvosi alkalmasságin gyorsan kiderült, hogy színvakságom miatt - nem tudom a piros színt megkülönböztetni - nem lehetek műszerész, így hát villanyszerelő lettem. Amikor elvégeztem az iskolát, nagyon sok állásajánlatot kaptam az erőműből, így kerültem a Villamos Laborba. Nagyon szerettem az akkori munkámat, és jó volt a közösség is.- Kevés szabadidőmet párommal és 20 hónapos kisfiámmal töltöm legszívesebben, de ezenkívül jut még időm a motorozásra, autószerelésre és a közeljövőben épülő házunk előkészületeire. — Köszönöm a tájékoztatást! Wollner Pál Az akkori kollégáimmal azóta is tartom a kapcsolatot. Ezután kerültem át az RKO-ra, ahol műszerészkedem, és a villamos berendezéseket karbantartom, javítom és fejlesztem. Nagyon jó a társaság, és ehhez hozzájön még az is, hogy nagyon izgalmas feladataink vannak. Túlnyomó többségben olyan vizsgálatokat végzünk, amelyet még nem végeztünk korábban. Nagyon kreatív csapat jött össze, és a nagy kihívásokat csak így lehet megoldani.- Melyek a terveid a jövőre nézve?- Nagyon szeretném, ha ez a csoport sokáig „életben maradna”, és ehhez a magam eszközeivel hozzá is fogok járulni. Erről a csoport többi tagja is ugyanígy gondolkodik. Igaz, hogy kis létszámmal működünk, de nagy eredményeink voltak az elmúlt időszakban, és remélem lesznek ezután is.- Milyen szabadidős elfoglaltságaid vannak?- Sok szabadidős időtöltésem van, de nagyon elmélyülten nem nagyon ástam bele ezekbe, nem úgy, mint némely kollégám. Modellezgetek, veterán motorokat bütykösetek, ahogy éppen ráérek. Próbáltam ejtőernyőzni is, levizsgáztam, de 2 hét múlva megszűnt az egyesület. Hobbim az építkezés, lakásfelújításban vagyunk, ugyanis vettünk egy öreg házat Dunaszentgyörgyön. Gottvald Attila tecnológus
