Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-06-01 / 6. szám

2003. június ATOMERŐMŰ 7. oldal Tájékoztató és Látogató Központ Kováts Balázs főosztályvezető, a TLK vezetője Atomerőműves szakember, kom­munikációs vezető, mérnök, mene­dzser, szervező, iskolaalapító, könyvszerkesztő, lapkiadó, szakmai és civil szervezetek vezetője, ill. tag­ja, nem csupán borbarát, de szőlős­gazda is, ráadásul, mindenkivel ba­rátságos, közvetlen, vidám, kelle­mes személyiség. Paks Pro Urbe­­díjasa, akit a város lakói az ezred­fordulón az Év emberévé is válasz­tottak. Aki kicsit is ismeri, ráismer, ő Balázs, Kováts Balázs, a Tájékoz­tató és Látogató Központ vezetője.- Kedves Balázs! Téged szinte min­denki ismer az erőműben, és minden­ki csak a keresztneveden szólít. Gon­dolom, ebben része van annak, hogy régóta vagy a cégnél és, hogy jó kap­csolatban állsz az emberekkel. Mikor is kezdtél, merre vezetett az utad?- Nem is tudom mennyire volt szerencsés, „tréfás” 1977-ben az a nap, amikor az atomerőműben első munkanapomat megkezdtem, ez ugyanis április elsejére esett. Immár a huszonhetedik évet nyomom, és sok pozíciót betöltöttem az eltelt idő alatt. Én voltam az első blokkügyele­tes, akit ilyen kategóriába vettek fel, és erre én nagyon büszke vagyok. A folyamatos hazai és külföldi képzé­sek után már szinte kész szakember­ré váltam, mikor az újonnan megala­kuló Nukleáris Igazgatóság vezető­jének lettem a helyettese, így átke­rültem a sugárvédelem, reaktorfizi­ka, radiokémia, anyagvizsgálat, szu­­perkontroll vonalra. Nagy örömömre szolgált, és ma is büszke vagyok rá, hogy annak idején az 1. és 2. blokk tudományos indításvezető helyettese voltam. 1986-ban újabb változás állt be az életemben. Ekkor merült fel a középiskola alapítás gondolata az erőműnél, és azt a feladatot kaptam, hogy a szakközépiskolát létrehoz­zam, mind fizikailag, mint tartalmi­lag, tanárostul, diákostul. A követke­ző évben pedig már megnyitottuk a főiskola kapuit. Az ESZI-s (Energe­tikai Szakképzési Intézet) időszak életem egyik legszebb korszakát je­lenti. Később, egy nagy szervezetfej­lesztés alkalmával a szűkén vett erő­műves területre pályáztam vissza, és 1992 óta az atomerőmű tájékoztatási munkáinak vezetését látom el. Amel­lett, hogy a PA Rt. társadalmi kap­csolatrendszerével foglalkozom, szá­mos külső szervezetnek, civil társa­ságnak, sportegyesületnek vagyok vezetőségi tagja vagy elnöke. Mind­egyiket lelkesedéssel végzem, mert vallom, hogy az ember vagy végezze teljes odaadással a feladatát, vagy egyáltalán ne vállalja el, és ha eljön az ideje, merni kell abbahagyni is. TLK vezetői megbízásomat az An­­tall-kormány idejében pályázat útján nyertem el, és attól kezdve az összes kormányváltást követően a helye­men maradtam, jó kapcsolatban dol­goztam mindegyik vezérigazgatóval, menedzsmenttel. Az én életem és munkám nem a politikához és nem egy-egy emberhez, hanem a céghez kötődik. Ezt persze könnyű kimon­dani, de néha nehéz betartani.- A TLK élete mindig is mozgal­mas volt, a látogatók fogadása mel­lett számos rendezvény lebonyolítá­sát végzitek. Melyek a legterheltebb időszakok, milyen feladatmegosztás­sal dolgoztok?- A TLK élete valóban roppant változatos világot takar. Az egyik nagy terület a látogatók fogadását öleli fel. Évente 30 ezer látogató ér­kezik, akiket mindig megfelelő szín­vonalon, barátságosan, türelmesen, életkortól és beállítottságtól függet­lenül fogadunk és kísérünk. Nem könnyű feladat, de szívesen tesszük, mert hiszünk abban, hogy a szemé­lyes kapcsolat, a benyomások direkt módon történő megszerzése minden­nél többet ér. Szlogenünk: higgyen a szemének! A legterheltebb időszak márciustól júniusig terjed, ekkor kü­lönösen megnő az iskolás csoportok érdeklődése. Az idei év nehézsége nem annyira az üzemzavari problé­mák, hanem az iraki háború terhére írható, mert emiatt az erőmű két hó­napig nem volt látogatható. Érdekes, hogy a 2. blokki üzemzavar folytán bizonyos vonatkozásban megszapo­rodott a látogatók száma. Gyakran érkezik olyan csoport, aki maga akar meggyőződni arról, hogy valóban minden úgy van, ahogy mondjuk. A TLK a tolnai régió legnagyobb ide­genforgalmi látványossága, a me­gyében sehol ennyi ember nem for­dul meg, mint az atomerőműben. Szintén erőteljes feladati oldal, az ún. „minden más”, az erőmű jelené­vel és jövőjével kapcsolatos bármi nemű emberi, társadalmi dolog. A falusi fórumoktól, a közmeghallgatá­sokon, parlamenti bizottságok előtt történő megjelenésen túl eleget kell termünk a folyamatos telefonhívás­oknak, állampolgári megkeresések­nek, a szakadtán újságírói érdeklődé­seknek, és mindehhez hozzájön az erőmű támogatási rendszerével, na­gyobb és kisebb rendezvényeivel va­ló foglalatosság, és még sok más. Vannak területek, amit egy-egy em­bernek kell ellátni, de valamennyire szinte mindenki mindenhez ért, hogy bármikor bárhova be tudjon segiteni. Másik nagy munkaterületünket a külső kapcsolatok szervezése adja. Az országban, a világban zajló ese­mények mindegyike valamilyen mó­don hatással van az itteni működésre. Úgy látjuk, az erőmű kommunikáció­ja egy állandó válsághelyzeti kom­munikáció. Ez abból adódik, hogy egy atomerőműről van szó, amelynek társadalmi elfogadottsága nemzetkö­zi szinten is nagyon magas (volt), de beágyazódása rendkívül törékeny. A Tájékoztató és Látogató Köz­pont 12 fős személyzettel működik. Kollégáim nagy igyekezettel látják el feladatukat, és minden elismerést megérdemelnek. Az idő múlása itt is szükséges teszi a fiatalítást, a szak­mai irányba történő fejlődést, hogy a XXI. századi kommunikációs társa­dalom kihívásainak megfeleljünk. Tudatos utódnevelést folytatunk, új, képzett munkatársakat keresünk. — Az utóbbi időben különösen sok feladat hárult rátok. Miként befolyá­solta ez a már kialakult munkaren­det, a kommunikációs rendszert?- Nagyon sokan dolgoznak itt az atomerőműben azért, hogy a 2. blok­ki „mosógép” üzemzavarának követ­kezményei minél hamarabb felszá­molódjanak, és évek múlva majd új­ra a régi fényében csillogjon az erő­mű neve. Én egész életemben szeret­tem a munkát, de ennyit még soha nem dolgoztam, mint az elmúlt két hónapban. Megtiszteltetés ért az egyik PR tanácsadó cégünk részéről, kiktől olyan borospalackot kaptam, melyre a következő szöveget vésték: „Ezt a bort Önnek ajánljuk abból az alkalomból, hogy felteijesztettük Önt a Guiness-rekordok könyvébe, mert április 17-én, ellenőrzött módon 71 interjút adott a magyar sajtóban.” Va­lami elképesztő munka folyik most itt, többen kérdezték, hogyan viseljük a kiélezett támadásokat. Nálunk, a TLK-ban csak az tud dolgozni, aki ezt a néha kiszámíthatatlanul nagy nyüzsgést szereti, és búja az állandó nyomást, továbbá legyen teflon be­vonatú a gyomra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kissé nem fáradtam el, de ez elsősorban inkább az elmúlt 10 év rovására írható. Úgy gondol­juk, hogy az erőmű ügye közös ügy, amihez mindenkinek hozzá kell tenni a magáét a saját posztján. Itt egy cég­ről, városról, régióról és az országról van szó, a jövőről, az egész magyar atomenergetikáról.-A szoros munkatempó mellett jut idő kikapcsolódásra?-Az elmúlt két hónapban egyálta­lán nem. Eddig csak viccesen mond­tunk, hogy az embernek az első és legfontosabb az atomerőmű, utána jön a család és minden más. Ez most teljesen igazzá vált. Már az otthon is iroda, ahol késő este és a vasárnapi ebédnél is csörögnek a telefonok. Nincs idő kikapcsolódásra, sokan vagyunk, akik kora reggeltől késő estig benn dolgozunk az erőműben, és néha valóban csak ruhát váltani, aludni járunk haza. Emellett azonban vannak a világban olyan fontos dol­gok, melyek az ember életének fo­lyását alapvetően meghatározzák, és amikről nem szabad lemondani. Még az ilyen szorított helyzetben is meg kell találni azt a néhány órát, ami után azt mondhatja az ember, hogy mégis az maradtam, aki voltam, aki vagyok, és nem egy gép. Nekem a szőlővel, a borral való foglalkozás jelent egy másik életdimenziót, ami­kor a nagy sorskérdések helyét a fizi­kai munka és a könnyed filozofálga­­tás veszi át. Lovásziné Anna Homoki Hedwig információs asszisztens A Paksi Atomerőmű Tájékoztató és Látogató Központ információs pultjánál szolgálatot teljesítő kollé­gánk, Homoki Hedwig évente több ezer idelátogató érdeklődőnek igyekszik kedves, barátságos moso­lyával a vélt félelmét, és az ebből eredő feszültségeit oldani. A mindig jó kedélyű Hédi telefonhangja is nyugalmat áraszt, amire valljuk be őszintén, egy ilyen fontos munka­körben nagy szükség van.- Hogyan kerültél a Paksi Atom­erőműbe? — kezdtem érdeklődésemet.- Egy barátnőm szólt nekem, hogy a PA Rt. Látogató Központjá­ba 1999 februártól keresnek valakit hostess munkakörbe, aki jól beszél németül, mert az a kolleganő, aki ezt a munkakört tölti be éppen anyai örömök elé néz. Én ebben az időben éppen idegenvezetőnek tanultam Pécsett, és már munkahely után ku­tattam. Gondoltam egy nagyot, megpróbálom, és szerencsémre si­került. Immár lassan öt éve vagyok a TLK munkatársa.- Milyen aktuális feladatokkal foglalkozol a TLK-ban?- Elsődleges és legfontosabb fel­adatom a kiállítótér technikájának üzemeltetése, a látogatók fogadása és a Tájékoztató és Látogató Köz­pont bemutatása. Ez sokszor na­gyon hálás feladat, mert általában érdeklődéssel hallgatják a vendégek az előadásomat, de persze mindig akadnak olyan csoportok is, akikkel kicsit nehezebb a dolgom. A feladat­körünkbe tartozik emellett a TLK titkárságon dolgozó menedzser­­asszisztens távollétében a titkársági feladatok ellátása is.- Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben?- Nagyon szeretek utazni, bel­földön és külföldre egyaránt. Min­dig nagy izgalommal készülök ezekre a kirándulásokra, jó előre el­tervezem, mikor mit fogok megnéz­ni, és persze a legnehezebb kérdés, amivel meg kell birkóznom mi az, amit feltétlenül el kell vigyek ma­gammal - szerintem ezzel minden nő így van. Egyik kedvenc szabad­idős tevékenységem - az utazás mellett - a főzés. Gyakran meghí­vom a barátaimat és ilyenkor jókat eszük, meg beszélgetünk. A jó étel­hez pedig jó bor dukál. Nem taga­dom, nagyon szeretem a hasamat.- A TLK munkatársai közvetítik látogatóink felé a Paksi Atomerőmű Rt. jövőképét is. Mit gondolsz a kö­zös jövőnkről?-Maximálisan megbízom az atomerőműben dolgozó szakember­­gárdában és bízom benne, hogy ha lassan is, de biztosan visszaáll min­den a régi kerékvágásba. Most vi­szont nekünk - a TLK dolgozóinak - nehéz a dolgunk, mert meg kell tudni nyugtami az ide látogatókat, és feltétlenül vissza kell szereznünk az emberek bizalmát, ami nem kön­nyű feladat. Sipos László Mittler István információs szolgálatvezető-Mióta dolgozol az erőműben, il­letve a TLK-ban? Milyen munka­körben tevékenykedsz és mik a fel­adataid?- 1995 augusztusában, mint tájé­koztatási munkatárs kerültem az atomerőműbe. Fő feladatom volt a csoportok kísérése, kalauzolása az erőmű üzemi területén, valamint a cég sajtófigyelését végeztem. A munkám folyamatosan bővült az évek során, először kisebb konfe­renciák, rendezvények, majd orszá­gos és regionális kiállítások szerve­zését, valamint az ezekkel kapcsola­tos egyeztetések bonyolítását vé­geztem. A paksi atomerőmű szakki­állításokon való megjelenései közül számomra emlékezetes az első nagy feladatom, az 1996-os Naturexpon történt bemutatkozás. Az utóbbi években a Magyar Villamos Mű­vekkel közösen szerveztük meg és vettünk részt a jelentősebb országos (Industria, BNV, Ökotech) és regio­nális (Pl. Pécs Expo, Szeged Expo) kiállításokon. A cég rendezvényei közül nagy kihívás volt számomra 2001. máju­sában a 25 éves évforduló alkalmá­ból rendezett ünnep előkészítése és megvalósítása, különösen, mert a számvitel vizsgám és a módszertani szigorlatom között mindent elkövet­tem, hogy emlékezetes legyen az est és hogy minden terveinknek megfe­lelően alakuljon. Úgy gondolom, si­került. A hagyománnyá váló Nyílt Nap és Családi Nyílt Nap pedig sa­ját régiónk és városunk, valamint az erőmű dolgozói miatt is kiemel­ten fontos, így különös figyelmet fordítok ezekre. Nagy a kötődésem az oktatás ügyei iránt, hiszen valamikor én is tanítottam. így az oktatási intézmé­nyekkel, a pedagógusokkal és kü­lönböző diákszervezetekkel való kapcsolattartás egyik fontos felada­tom. Az évente megrendezésre ke­rülő fizikatanári továbbképzést és versenyt nagy érdeklődés övezi. Évente többször jelennek meg írásaim az atomerőműről különböző kiadványokban. Közben tevékenységi köröm bő­vülésével párhuzamosan önálló tá­jékoztatási munkatárs munkakörbe kerültem 2000-ben, majd 2003. február 1-től látom el az informáci­ós szolgálatvezetői feladatokat, amely egyúttal a TLK vezető-he­lyettesi teendőinek ellátását is je­lenti. Azóta nagy tapasztalatra tet­tem szert a médiával és a PR szak­­tanácsadókkal való kapcsolattartás­ban, sajtótájékoztatók szervezésé­ben és lebonyolításában, sajtóköz­lemények fogalmazásában, és ab­ban, hogy a különböző médiumok­ban képviseljem a Paksi Atomerő­mű Részvénytársaságot.- Hol végeztél? Ha jól tudom, több diplomád is van.- Szegeden a József Attila Tudo­mányegyetemen középiskolai taná­ri, majd okleveles környezetvédő diplomát szereztem. Az elmúlt év­ben pedig közgazdászként végez­tem az egyetemen. Az ember min­dig képezi magát, tanul. Ismereteim megújítása, kibővítése folyamatos kihívás számomra. Fontosnak tar­tom az alapos, sokrétű ismereteket, melyeket gyakorlatban is lehet al­kalmazni. Folytatás a 8. oldalon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents