Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-06-01 / 6. szám

2003. június ATOMERŐMŰ 3. oldal Parázs hangulatú vita Kalocsán TelePaks: fórum az erőműről Több mint háromórás vitát ered­ményezett a kalocsai Szent István Gimnázium dísztermében a Kalo­csai Civil Szervezetek Szövetsége által szervezett május 28-i vitafó­rum, amely a „közérthetően megfo­galmazott információk hiányából eredő természetes félelemérzet szétoszlatását” célozta. Arcpirítóan kevesen - alig valami­vel több, mint negyvenen - vet­tek részt a paksi atomerőműben április 10-én történt súlyos üzemzavar kapcsán szervezett vitafórumon. A közönség több­ször is indulatosan félbeszakitot­­ta dr. Aszódi Attila miniszteri biztost és Kováts Balázst, az atomerőmű tájékoztatásért fele­lős vezetőjét. Elsőként dr. Aszó­di Attila közel egy órán át vázol­ta az üzemzavar kiváltó okait, a megoldási módozatokat. A mi­niszteri biztos többször is nyil­vánvalóvá tette álláspontját, mi­szerint meglátása szerint a fele­lősség hármas: egyaránt elma­rasztalható az Országos Atom­energia Hivatal, Paksi Atomerőmű Rt. és a Framatome. Kováts Balázs el­mondta: paksi polgárként ötven éve ebben a régióban él, ismeri az itt élők problémáit, ám ennek ellenére mégis olyan helyzetben van, mint a régi időkben a rossz hír vivője, akit mindig megbüntettek. „Az első pillanattól kezdve megpróbáltunk mindent meg­tenni azért, hogy a lakosság megfelelő információhoz jusson. Tudjuk, hogy nincs olyan információ, amely elég volna, amely mindenkihez eljutna. A paksi atomerőmű a 2-es és a 3-as beso­rolás esetében is a legmesszebbmenő­kig betartotta az Országgyűlés által hozott törvényeket. Az első esetében meg sem vártuk a 2-es besorolást, még aznap délelőtt kiadtunk egy közle­ményt.” Kováts Balázs szólt az Interneten hozzáférhető közlemények­ről, a több mint ötezer-ötszáz, a hazai sajtóban megjelent cikkről és négy­száz interjúról. Eddig jutott. Hiába próbálta tovább mondani, a közönség „Nem arra vagyunk kíváncsiak, hány­szor írtak az újságban az erőműről!" felkiáltással gyakorlatilag átvette az irányítást. Ámon Ada (Energia Klub): „Megpróbáljuk ezt az ügyet az állam­­igazgatás és a jog részéről megfogni, rámutatni a felelősség kérdésének problémájára azért, hogy a jövőben el­kerülhető legyenek a hasonló problé­mák.” Csáki Roland (Greenpeace): .Jelen pillanatban az állam nem ren­delkezik megbízható számításokkal arra vonatkozóan, vajon mennyibe ke­rülnek az alternatív energiaforrások.” Geiger János ezredes: „A megye álta­lános háttérsugárzása normális körül­mények között 80-120 nanosievert kö­zött van. Ennél többet - ama bizonyos ominózus napot leszámítva - máskor nem mértünk.” Az érdeklődőknek nemcsak a fóru­mon, hanem azt megelőzően is felte­hették kérdéseiket, köszönhetően an­nak, hogy a szervezők néhány nappal korábban egy gyűjtőládát helyeztek el a sétálóutcában. így bárki megír­hatta véleményét, és kérdést intézhe­tett az ügyben érintett szakemberek­hez. A vita során sajnos a kérdésekre és a válaszokra is alig-alig jutott idő. „Nem igaz, hogy nem lehet má' be­zárni ezt a szemétdombot!” - kiáltoz­ta a közönség. Nyíltszíni tapsot ara­tott Ámon Ada, az Energia Klub ügy­vezető-elnöke és Csáki Roland, a Greenpeace munkatársának egy-egy rövid és csattanós hozzászólása, az nukleáris szakemberek reagálásait pedig a legtöbbször kétkedéssel fo­gadták. Egy biztos: a fórum - annak ellenére, hogy a hangadók oly­kor szóhoz sem hagyták jutni a meghívott szak­embereket - valóban nyílt és őszinte párbe­szédet eredményezett. Illés Attila miskei pol­gármester felszólalásá­ban aggályának adott hangot. Mint mondta, a kalocsai térség nem-fej­lődésének egyik oka az atomerőmű közelsége, ami mindenre kihat, be­leértve az ingatlanokat és az emberek közérzet­ét. Jakab Ferenc foktői polgármester - csatlakozva azokhoz, akik számon kérték a TEIT eddigi működését és hiányosságait - beszámolt arról, hogy noha többször kezdeményezte már a TEIT reformját, a vezetés mindezidá­ig hallani sem akart erről. A közönség soraiból egyre többen követelték a TEIT „átvilágítását”, vezetőinek fele­lősségre vonását. Kováts Balázs a vi­tafórum után érdeklődésünkre el­mondta: a kisebb településeken tartott erőműves fórumokon ennél ötször­­hatszor többen szoktak megjelenni, és a vita is jóval élénkebb. „Egy kicsit mindig a kérdező helyébe képzelem magam. Megértem és átérzem a kör­zetben lakók gondjait, azonosulni tu­dok problémáikkal” - fogalmazott a Tájékoztató és Látogató Központ ve­zetője. Váry Tamás Folytatás az 1. oldalról Ezért a személyi felelősséget is vizs­gálják mindamellett, hogy a vezetés to­vábbra is számít mindegyik szakember munkájára. Emellett folyik a tartály al­ján fekvő üzemanyag-kazetták megte­kintését célzó művelet előkészítése is. Nézői kérdésre válaszolva elhang­zott, hogy a tisztítás rendben zajlott, az azt követő hűtés nem volt megfele­lő, ráadásul későn értesültek a gond­ról, hiszen a tartályba nem helyeztek mérőműszereket. Sokan kérdezték, lesznek-e anyagi gondok a város költségvetésében. Hajdú János polgármester szerint 4- 500 milliós adókiesés várható, ám re­ményét fejezte ki, hogy az erőműnek járó kártérítésből a település is profi­tálhat. Ugyanakkor aláhúzta: öröm­mel tapasztalta a paksiak nyugodt re­agálását, és azt, hogy a néhány sajtó­termékben megjelentekkel ellentét­ben nem volt szó jódfelvásárlásról. Kiemelte a nyugodt légkör fontossá­gát a vezérigazgató is. Dr. Kocsis Ist­ván elmondta, hogy bonyolult szakmai problémáról van szó, ezt pedig csak politikától mentesen, a biztonságot messzemenőkig szem előtt tartva lehet csak elhárítani. Tóth Ferenc ország­­gyűlési képviselő hozzátette: az ellen­zékben lévő jobboldal nem örül annak, hogy Pakson „helyzet” van, nem akar­nak ebből politikai tőkét kovácsolni. A kártérítésről szólva a vezérigaz­gató kiemelte: peren kívüli megegye­zésre törekszenek a Framatome-mal. Arra az esetre, ha ez nem járna ered­ménnyel, perdöntő bizonyítékaik vannak, melyek az erőmű javára bil­lentenék a mérleg nyelvét. A miniszteri biztost az élettartam­hosszabítás ügyében is kérdezték. Dr. Aszódi Attila megjegyezte: nem pilla­natnyi érzelmek, hanem a biztonság, a gazdaságosság és a környezet kímélé­se alapján hozzák meg végleges dön­tésüket. Az erőmű vezetője ezzel kap­csolatban elmondta: nincs alternatívá­ja az atomenergiának, hiszen számítá­saik szerint ennyi áramot adó szenes erőmű üzembe állításával évente tíz­millió tonna szén-dioxid kerülne a le­vegőbe. Végezetül aláhúzta: a céget ért anyagi kár mellett - emiatt az üz­leti tervet is módosítják - a jelentős erkölcsi kárral is meg kell birkózni, amely csak tisztességes, fegyelmezett és pontos munkával orvosolható. A Paksi Atomerőmű munkavállalói által választott testületként az alábbi „Nyilatkozat”-ot tesszük közzé NYILATKOZAT A Paksi Atomerőmű munkavállalói nevében kinyilvánítjuk, hogy elkötelezett hívei vagyunk az atomerőmű biztonságos és folyamatos üzemeltetésének, az elhatározott jövőkép fenntartásának és az ennek érdekében létrejött megállapodások végrehajtásának. Az Üzemi Tanács sajátos eszközeinek felhasználásával mindent megtesz azért, hogy ezzel az elkötelezettséggel a velünk kapcsolatot tartó személyek és szervezetek is azonosuljanak. Az atomerőmű 1982-től folyamatosan és biztonságosan üzemel. Az itt dolgozó személyzet becsületes és odaadó munkája eredményeként kiemelkedő rangot vívtunk ki a világban, az atomerőművek sorában és nem utolsó sorban hazánkban is megbecsülést szereztünk folyamatos rendelkezésre állásunkkal. Bízunk kollégáinkban, a hazai és külföldi szakemberek szakmai felkészültségében és abban, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az üzemzavart elhárítsák, és munkahelyünkön újra kialakuljon a normális alkotó munkához szükséges légkör. Kijelentjük, hogy a 2003. április 11-én bekövetkezett üzemzavar ellenére az atomenergia békés felhasználásának elkötelezett hívei vagyunk. Nem engedjük senkinek szétrombolni több évtizedes kemény munkával és tanulással szerzett szakmai becsületünket. Nem engedjük tönkretenni több ezer család megélhetési forrását, és mindent megteszünk munkahelyünk a Paksi Atomerőmű védelme érdekében. Elhatároljuk magunkat minden szélsőséges véleménytől, politikai zsarolástól, rémhírtől, érkezzen az bárhonnan. Higgadt hozzáállást kérünk a közvéleménytől, a közszereplőktől és a politikusoktól, hogy úgy, ahogy eddig is, nyugodt körülmények között folytathassuk munkánkat mindannyiunk érdekében. Rt. Paksi Ál Üzemi' .erőmű anácsa Paksi Atomerőműnél működő Szakszervezetek ÁLLÁSFOGLALÁS A Paksi Atomerőműnél működő szakszervezetek, az itt dolgozók szakmai becsülete, a munkahelyek megőrzése és az atomenergia hosszú távú biztonságos felhasználásáért érzett felelőssége tudatában szükségesnek tartja, hogy az április 10-11-i üzemzavar kapcsán kifejtsék álláspontjukat. Tudjuk, hogy az Atomerőmű eddigi életének legsúlyosabb időszakát éli át. Maga az üzemzavar is komoly műszaki feladat elé állítja a cég vezetését, az itt dolgozó szakember gárdát és az egész atomenergia szakmát. Ahhoz, hogy felszámoljuk az üzemzavar következményeit nyugodt légkörre van szükség, ahol a biztonságot mindenek elé helyező szakmai munkával, felelős döntésekkel kell úrrá lenni a kialakult helyzeten. Az optimális megoldás kiválasztása, a probléma felszámolása, a MI kötelességünk és felelősségünk. Az itt dolgozók szakmai hozzáértése és elkötelezettsége nélkül az üzemzavar következményei nem számolhatók fel! A saját tudásunk, a több mint 20 éves szakmai tapasztalatunk az, amire most szükség van. Minden érintettnek, vezetőnek, fizikusnak, mérnöknek, technikusnak, lakatosnak, műszerésznek, stb. meg van a maga szerepe és felelőssége. Bátran éljünk vele! Az üzemzavart okozó német-francia cég felelősségét az ügy kívülálló szereplői furcsa módon elfelejtik kihangsúlyozni, ehelyett támadás őzőnt zúdítanak ránk. Ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani! Az üzemzavarnak súlyos anyagi következményei is vannak. Maga a kár felszámolása is jelentős költségekkel fog járni, de a legnagyobb kár a termelés kiesésből származik. Mindezt tudva is elsődleges kell, hogy legyen a sérült üzemanyag-kazetták biztonságos eltávolítása és csak ezt követően lehet a 2-es blokk visszaindításával foglalkozni. A kár, illetve elmaradt haszon, mint már említettük jelentős, de a PA Rt van olyan erős és stabil cég, hogy ezt kiheverje. Természetesen ehhez kell a tulajdonos felelős gondolkodása is. Az itt megtermelt eredményt a jövőben másként kell felhasználni, nem pedig osztalék címén folyamatosan elvinni. Az üzemzavar legsúlyosabb következménye az a presztízs veszteség, amit elszenvedtünk Felháborítónak tartjuk azt a magatartást, amely a laikus közvéleményt rosszindulatúan manipulálja, félelmet, pánikot kelt. Vajon kinek és milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy a nemzet egyik legfontosabb ipari értékét, az energia ellátás pillérét sárba tiporja, és ezzel az országnak felmérhetetlen kárt okozzon? Felelős magyar emberé nem lehet! Minden normális helyzetben ilyenkor az összefogásnak, az egymás segítésének kellene felülkerekedni, ugyan úgy mint egy árvíz, vagy bármely más természeti csapás esetén. ML az itt dolgozók mutassunk példát az egymás segítésében, az összefogásban! A szakmai tudásunkba vetett hittel oldjuk meg a ránk hámló feladatokat! Az erőmű jövője, az ország energia ellátásának stabilitása, a munkahelyünk, egzisztenciánk és nem utolsó sorban a szakmai presztízsünk a tét. Paks, 2003. június 10.

Next

/
Thumbnails
Contents