Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-01 / 5. szám
2003. május ATOMERŐMŰ 5. oldal ŰZEMZAVAK AZ Áff/SZ SZEMÉVEL Az Atomerőmű újság havi megjelenése miatt, az április 11-1 üzemzavar hatásáról e cikkben leírt véleményemet az üzemzavar bekövetkezése után három héttel fogalmazom meg. Három hét után, amikor saját méréseink, a társhatóságok, valamint a PA Rt. méréseinek eredményei rendelkezésünkre állnak. Az üzemzavar elhárítása még nincs megoldva, de az első napok eseményeinek legelső kiértékelése már megtörtént. Nem feladatom, hogy az üzemzavar technikai okaival, és az elhárítás lehetőségével foglalkozzak. Csupán az esemény során a szabad környezetbe jutott sugárzó anyag lakosságra, ill. az erőműben dolgozókra gyakorolt hatásának rövid értékelését kívánom megadni. „A sugáregészségügyi tevékenység célja, hogy védje az emberek és utódaik egészségét az ionizáló és nem ionizáló sugárzások ártalmas hatásaival szemben.” E cél megvalósításához az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat egy független mérő és ellenőrző hálózatot tart fenn, amely lefedi az egész országot (ERMAH), valamint működtet egy ennél részletesebb mérési programmal rendelkező, az atomerőmű 30 km-es körzetét figyelő rendszert is (HAKSER). Megkapjuk a társhatóságok (Környezetvédelmi, Állat- és Élelmiszer Ellenőrző Állomás) valamint a PA Rt. saját mérései eredményeit. Az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézete az I. fokú sugáregészségügyi ellenőrző hatósága az atomerőműnek. Ez a tevékenységünk nem jogszabályban meghatározott évenkénti bizonyos számú ellenőrzésből áll, hanem normál üzemben is folyamatos (heti gyakoriságú) kapcsolat van az Atomerőmű Sugárvédelmi Osztálya és az ÁNTSZ Sugáregészségügyi Osztálya között, így folyamatos információnk van az erőmű üzemállapotáról, az évente menetrendszerűen elvégzett nagyjavításokról. Rálátásunk van a kibocsátások mért értékeire, ami a lakosság sugárterhelését befolyásolja, megkapjuk a munkahely dózisviszonyait, a személyi dózisok nyilvántartását, ami a dolgozók sugárterhelését mutatja. A 2. blokk 2003. évi karbantartása során a kazetták vegyszeres tisztítása közben fellépett súlyos kazettasérülés miatt radioaktív anyag lépett a csarnok levegőjébe, ezt a szellőztető rendszer a kéményen keresztül juttatta ki a szabadba. A kibocsátások mértékét a PA Rt. saját méréseiből és az ezzel párhuzamosan végzett Alsó-Dunavölgyi Kömyezetellenőrző Felügyelet méréseiből ismerjük. A radioaktív anyag szétszóródását részben a számítógépen lefuttatott teijedésszámítások, részben a környezetből vett minták (levegő, víz, talaj, fű, tej egyéb élelmiszerek) méréséből tudjuk. Az ANTSZ saját mérései, de az ezzel hasonló értékeket adó társhatóságok, valamint az erőmű kömyezetellenőrző laboratóriumának mérései és a teijedésszámítások (számítógépes modellezés) alapján egyértelmű számunkra, hogy az erőmű közvetlen közelében lévő lakosság az üzemzavarral kapcsolatban kapott többletdózisa olyan kicsi, ami semmilyen beavatkozást nem igényelt. Április 11-e délutánjától érkező adatokból folyamatosan ez volt a balesetelhárítás szakértőinek véleménye. Ahogy a bevezetőben utaltam e cikk írásának idejére, három hét után visszatekintve is ez a megítélés bizonyul helyesnek. Nem volt szükség baleseti jódprofilaxisra. Semmi értelme nem volt a környék patikáit megrohanni jódért. A baleseti jódkészlet rendelkezésre állt, és történtek is intézkedések annak érdekében, ha mégis szükség lenne rá, akkor lehetőség szerint minél gyorsabban kiosztható legyen. Meg kell említenem, hogy egy jódprofilaxis során a napi jódszükséglet több mint ezerszeresét kell beadni, ez az ember szervezetébe igen durva beavatkozást jelent, aminek mellékhatása is lehet. Ezt csak akkor szabad vállalni, ha ezzel jelentős pajzsmirigydózis előzhető meg. Jelen esetben ez nem állt fenn. Ami a dolgozók sugárterhelését érinti, erről is pontos ismeretekkel rendelkezünk. Szerencsére most már csak erre kell figyelnünk, és joggal bízhatunk abban, hogy az elhárítás során nem lép fel olyan helyzet, hogy újból a kibocsátás, illetve a vele együttjáró lakossági sugárterhelés gondja nehezedik ránk. A dolgozók az évenként szükséges nagyjavítások során jogszabályban pontosan szabályozott mértékű sugárterhelést kaphatnak, ennek változó hányadát meg is kapják. Tudomásunk van a csarnok elszennyeződésének mértékéről, ismerjük a dolgozók sugárterhelését, amit az erőmű maga mért, valamint megkaptuk a soronkívüli kiértékelésre küldött filmdoziméterek eredményeit is. Tudomásunk van a belső sugárterhelési vizsgálatra küldött személyek paksi, illetve budapesti méréseinek eredményéről. Lassan már megszokhattuk, hogy ezek az értékek „köszönőviszonyban” sincsenek a pletykaként teijedő értékekkel. Mi korrekt adatokkal rendelkezünk, és ha kell, ennek megfelelően intézkedünk. Az április 18-i kiértékelésig két dolgozó kapott kivizsgálási szintet meghaladó sugárterhelést. Ez azt jelenti, hogy ezeknél a dolgozóknál jobban kell figyelni arra, hogy a továbbiakban mekkora dózisokat kapnak naponta, de nem kell őket kivonni a munkavégzés alól. Az egész éves sugárterhelésük nem fogja meghaladni a jogszabályokban előírt korlátokat. így ezeknek a dolgozóknak az egészségügyi kockázata nem nagyobb, mint az ipar más területén veszélyes munkát végző bármely más dolgozó kockázata. Az elkövetkező hetekben, hónapokban az üzemzavar elhárítása során még bizonyára többször előfordul a kivizsgálási szint túllépése. Ez nagyjavításoknál eddig is előfordult. Ezekben az esetekben is mindig tartható volt az éves dóziskorlát, most is bízhatunk abban, hogy nem lesz másképp. Összefoglalva: súlyos üzemzavar lépett fel, de nem a blokk működésében, hanem egy karbantartáshoz kapcsolódó tevékenység során történt ez. Radioaktív anyag jutott a szabadba. A sérült kazetták ellenőrzés alatt állnak, de végleges lokalizációjukra még megoldást keresnek. A kijutott radioaktív anyag nem jelentett olyan veszélyt a környező települések lakossága számára, hogy bármilyen beavatkozást kellett volna elrendelni. A dolgozók sugárterhelése lényegében nem volt nagyobb, mint amilyen értékeket nagyjavítások során néhány dolgozónál eddig is észleltek. Várható, hogy az elhárítás további lépéseinél a dolgozók sugárterhelése az eddigiek szerint alakul, lakosságot érintő kibocsátás pedig nem lesz. Az egészségügyi hatóság folyamatosan jelen van, és odafigyel mind a lakosság, mind a dolgozók egészségét érintő változásokra. Dr. Brázay László megyei tisztifőorvos Három kérdés Mácsai Antal mérnök ezredeshez, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatójához.- Igazgató Úr! Az atomerőműben történt súlyos üzemzavar miatt kellett-e intézkedéseket foganatosítani a lakosság védelme érdekében? — Ha a kérdésre egy szóval kellene felelnem, a válaszom: nem kellett - lenne. A kérdés azonban ennél bonyolultabb. A védelmi igazgatási rendszer részét képező katasztrófavédelmi rendszer alulról építkezik. Ez azt jelenti, hogy a védekezést és mentést a veszélyt okozó kezdi meg az elsődlegesen beavatkozó mentők, tűzoltók, rendőrség, közmű hibaelhárító ügyletek stb. részvételével. Ha szükséges, a tevékenységbe bekapcsolódnak a települési polgári védelmi szervezetek is a polgármester irányitásával. Ezt több település erőinek összefogása, a helyi és megyei Védelmi Bizottságok szintje, majd az országos szint követi és ha szükséges, nemzetközi segítség is igénybe vehető. Atomerőmű által okozott - radioaktív anyagok kibocsátásával járó - baleset esetén könnyen belátható, hogy a döntések előkészítéséhez és a védekezéshez olyan adatok, szakértők, erők és eszközök szükségesek, melyek a polgármesteri hivatal, de még a megye lehetőségein is túlnyúlnak. Ezért a Paksi Atomerőmű esetleges kibocsátással járó eseményekor az irányítást országos szinten a Kormányzati Koordinációs Bizottság végzi, természetesen nem nélkülözve a helyi és megyei részvételt. Baleset esetén tehát a szálak a Kormányzati Koordinációs Bizottságnál fúrnak össze, melynek elnöke a belügyminiszter. Nukleáris jellegű esemény bekövetkezésekor a helyettesi teendőket az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója látja el. Megyei szinten a feladatokat a Megyei Védelmi Bizottságok és az azok részét képező Nukleáris Értékelő Csoportok, valamint az Operatív Törzsek végzik. Ha a „miért nem kellett a lakosság védelme érdekében intézkedést foganatosítani” kérdésre kellene válaszolnom - azt mondanám: A Paksi Atomerőműben 2003. április 10-én kezdődő és az azt követő események során a védelmi igazgatási rendszernek nem kellett intézkednie, mert függetlenül attól, hogy INES-3 besorolású volt az esemény és minimális radioaktív anyag kibocsátás is történt, a lakosság egészsége nem került veszélybe. A kibocsátás következtében mintegy tíz perc időtartamra ugyan észak-keleti irányban megnőtt a sugárszint, az átlagos háttérsugárzás értékének kétszeresére, de ez az érték sem érte el az automatikus mérőrendszereknél beállított figyelmeztető szintet, ezért a mérőállomások nem is kezdeményeztek riasztást. Az időközben a Környezetvédelmi, ÁNTSZ, Állat- és Növényegészségügyi stb. hatóságok által mintavételezéssel is elvégzett vizsgálatok lényegében megerősítették a mérőállomások által mért adatokat. —A bejelentett esemény után milyen intézkedések születtek a lakosság megnyugtatása, ilL védelme érdekében?- A bekövetkezett eseményt súlyos üzemzavarnak minősítették ugyan, de ennek hatása az erőmű területén kívül nem jelentkezett. Ennek megfelelően a hatóságok, védelmi igazgatási szervek és a lakosság tájékoztatását a Paksi Atomerőmű Rt., felettes szerve a Gazdasági Minisztérium, valamint a hatósági felügyeletet ellátó Országos Atomenergia Hivatal végezte. Elképzelhető, hogy amennyiben a katasztrófavédelem a kommunikációba bekapcsolódik, azt az állampolgárok nem megnyugvással, hanem esetleges további túlreagálással fogadják. A tájékoztatás minősítése túlmutat illetékességemen, de véleményem szerint az állampolgárok megelőző felkészítését ismételten át kell gondolni. A tájékoztatást adóknak közérthetőbben kell fogalmazni, az állampolgároknak pedig azt kell megérteni, hogy bizonyos információkat csak alapvető előzetes ismeretek birtokában tudnak értékelni. Az állampolgárokat nem kényszeríthetjük arra, hogy olvassák el a rendszeresen megküldött tájékoztató anyagokat, nézzék, hallgassák, olvassák a médiában felkészítésük érdekében készített anyagokat. Érdekes egyébként, hogy felméréseink szerint az erőmű környezetében élő lakosságból az iskoláskorúak a legfelkészültebbek, mert hozzájuk a versenyekkel, prevenciós rendezvényeinkkel és más programjainkkal eljutunk. A fejlett nyugati országokban az állampolgárok már felismerték, hogy érdekük saját és családjuk védelme és ezért hajlandók is tenni, áldozni. Az első tájékoztatást követően függetlenül attól, hogy az eseménynek lakossági vonzata nem volt várható, az igazgatóságon teljes alkalmazási készenlét került elrendelésre, a Vegyi Felderítő Csoport és a Veszélyhelyzet Kezelési Központ részére, részlegesen működött a Tolna Megyei Védelmi Bizottság Operatív Törzse, megerősítésre került a megyei ügyelet abból a célból, hogy a lakossági riasztó és tájékoztató rendszeren késedelem nélkül indításra kerülhessenek az esetleges közlemények Az Igazgatóság természetesen kapcsolatban állt a Megyei Védelmi Bizottsággal és annak Nukleáris Értékelő Csoportjával, valamint az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal és annak Nukleáris Baleseti Információs Értékelő Központjával. Az Igazgatóságon másodpercekkel a tájékoztatást követően rendelkezésre álltak az atomerőmű mérőrendszere által szolgáltatott adatok és az atomerőműtől függetlenül működő honvédségi és katasztrófavédelmi mérőállomások adatai is. A bejelentést követően perceken belül megerősítést nyert a mérőállomások által szolgáltatott adatok segítségével az a tény, hogy a háttérsugárzás szintjének emelkedése még a figyelmeztető küszöböt sem érte el, messze alatta maradt a hatósági korlátok által meghatározott értékeknek. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Nukleáris Baleseti Információs és Értékelő Központjában működő RODOS rendszer számítógépes szimulátor programján - mely az adatokat közvetlenül az Atomerőmű kéményeiben elhelyezett mérőszondákból és az Országos Meteorológiai Szolgálattól kapja - azonnal programot futtattak a jelenlegi és súlyosabb helyzetekre is. A számítások eredményeit igazgatóságunk is megkapta. A program egyébként javaslatot tesz a lakosság soron kívüli tájékoztatására, a jódprofilaxis alkalmazására, az elzárkózás elrendelésére, a kitelepítésre is. Függetlenül a valós helyzettől előkészítettük terveinket, melyekben pontos számvetések és feladatsorok találhatók az említett feladatokra. Pontosítottuk a lakossági védőeszközök mennyiségét az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal, annak érdekében, ha esetleg szükség lenne azokra, időben leérkezzen a szükséges mennyiség az országos tartalékokból. A kibocsátás adatai és a meteorológiai adatok ismeretében meghatároztuk a felhő haladásának paramétereit. Az előkészületek az elvégzett számítások és értékelések, a megtett intézkedések egyfajta gyakorlásnak voltak tekinthetők, hiszen a kibocsátás semmilyen hatással sem járhatott a lakosságra vonatkozóan, de saját lelkiismeretünk megnyugtatására meg kellett azokat tennünk.- Milyen volt a kommunikációs kapcsolat a katasztrófavédelem és az erőmű között?- A 2003. április 10-én kezdődő és április 11-én bekövetkezett eseményekről az erőmű vezetése személyesen telefonon tájékoztatta igazgatóságunkat. A Paksi Atomerőmű Rt. rendszeresen megküldte igazgatóságunk részére a helyzetértékelő tájékoztatásokat és a sugárszintek elemzéséből készített kimutatásokat. Az atomerőműben több alkalommal személyesen is tájékozódtunk a kialakult helyzetről. A kapott tájékoztatók kellő részletességgel ismertették az eseményeket és a tervezett intézkedéseket. A korábban végrehajtott gyakorlatok, gyakorlások egyértelműen segítségünkre voltak a jelenlegi helyzet kezelésében is. Azonban minden közös tevékenységnek vannak tanulságai, így a mostani helyzetet is elemezni fogjuk az atomerőművel közösen, és megtesszük a javítás érdekében szükséges lépéseket.
