Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
2003. április ATOMERŐMŰ 3. oldal Nemzetközi megítélés szerint is egyre nagyobb szerepet fog kapni a nukleáris energiatermelés A világon jelenleg mintegy 440 atomerőművi blokk működik, közülük négy a Paksi Atomerőműben, és ezek a blokkok az elmúlt két évtizedben nemzetközi összehasonlításban is előkelő megítélést vívtak ki a magyar nukleáris iparnak. Néhány éves szünet után a világ egyre több országában ismét napirendre került a nukleáris energiatermelés továbbfejlesztése. A fejlett országokban sok atomerőmű élettartamát már meghosszabbították, vagy most hosszabbítják meg. Az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakemberei évek óta kiemelten foglalkoznak az atomerőművek öregedési kérdéseivel, és a vizsgálatok alapján egyértelműen támogatják a tagállamok nukleáris iparának élettartamhosszabbítási törekvéseit. Meghatározó, hogy az USA új energiapolitikája komoly szerepet szán a jövőben az atomenergiának. A jelenleg működő 104 blokkjuk közül 10 már rendelkezik meghosszabbított, 60 évre szóló üzemeltetési engedéllyel, és csak az elmúlt másfél évben 12 blokk kapott teljesítménynövelési engedélyt. Finnországban két erőműben növelték a teljesitményt, a loviisai atomerőműben a reaktortartályok hőkezelését már végre is hajtották, és a műszaki és engedélyezési háttér is lehetővé teszi a blokkok élettartamának 45 éven túli meghosszabbítását. A finn parlament pedig az ötödik atomerőművi blokk építésére adott elvi engedélyt. A japán kormány két új atomerőmű építését hagyta jóvá, és a British Energy is bejelentette úttörő jellegű üzletét, azt, hogy átveszi számos kanadai atomreaktor működtetését. A kialakult helyzetben a legfejlettebb országok sem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy az atomenergiáról lemondjanak. Az Európai Unióban a villamosenergia-termelés 35 százalékát atomerőművekben állítják elő, a tizenöt tagországból nyolcban működik atomerőmű. A tíz tagjelölt országból öt üzemeltet atomerőművet. Az Európai Bizottság megítélése szerint a Kiotói Szerződés célkitűzéseinek elérése az atomenergia alkalmazása nélkül megoldhatatlan. Az Európai Unió energiaellátása ma 50 százalékban, húsz éven belül pedig 70 százalékban az importtól, főleg a gázimporttól fog függeni. Ezért a kiszolgáltatottságot mindenképpen csökkenteni kell, ennek egyik jelentős eszköze lehet a nukleáris energiatermelés. Bármennyire is terjedőben van többek között a megújuló energiatermelés (nap-, szél-, víz-, bioenergia), a jelenlegi árak és műszaki feltételek mellett még nem nyújthat hosszú távú megoldást. Az európai országok közül Franciaország és Belgium támaszkodik leginkább az atomenergiára, ám vélhetően az európai tendencia, ha visszafogottabban is, de követni fogja az amerikait. Az amerikai kormány több érvet is megemlít az új atomerőművek építése mellet. Ezek többek között a következők: a fosszilis fütőanyaghányad csökkentésével fokozzák az energiaellátás biztonságát; a környezetre káros hatások nélkül működnek az atomerőművek, és csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását; és ami talán a legfontosabb, hogy a nukleáris energiatermelés gazdaságossága javult, nem szorul központi segélyekre és támogatásokra, sőt ma a legolcsóbb energiatermelési mód. Az Európai Unió úgynevezett Zöld Könyve is az atomenergia alkalmazása mellett tör lándzsát, hiszen az atomenergia a környezetet legkevésbé terhelő, biztonságos és olcsó energiaforrás. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a nukleáris ipar reneszánsza több területen és szervezetnél tiltakozást váltott ki. Az Economist felmérése szerint azonban a nukleáris biztonsággal kapcsolatos érthető aggodalmak nem jelentik a nukleáris energia egyértelmű elítélését. Egészében véve a nukleáris erőművek akár Európában, akár Amerikában biztonságosak és jól működnek. Alapvető tény, hogy az atomerőművek nem bocsátanak ki széndioxidot, így az üvegházhatás fokozódásáért, a globális felmelegedésért sem felelősek. Ma Magyarországon a paksi atomerőmű termeli a hazai termelés 40 százalékát, a legolcsóbban, biztonságosan és a környezetet legkevésbé terhelő módon. Vélhetően ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy nálunk is napirendre került az atomerőmű élettartamának meghosszabbítása. Úgy néz ki, a döntéshozók is felismerték, hogy a következő évtizedek villamosenergia-igényét az atomerőmű nélkül nem lehetne biztonságosan kielégíteni. A különböző felmérések azt mutatják, hogy évente egy-másfél százalékkal több villamos energiára van igény a világon, ráadásul Európában az energia-túltermelés prognózisa nem bizonyult tartósnak. A szárazsággal a vízerőművek teljesítménye csökkent, a kőolaj- és gázár emelkedésével a termelési költségek nőnek, valamint kiszolgáltatottságot és politikai kockázatot jelent a túlzott importfüggőség, nem beszélve egy olyan helyzetről, amely az iraki háború következtében, ma még kiszámíthatatlanul áll előttünk. Az élettartam-hosszabbítás révén a Paksi Atomerőmű nagyjából 2035-ig biztosíthat áramot a leggazdaságosabb módon. Az erőmű jelenlegi engedélyei alapján 30 évig működhetne, ez azt jelentené, hogy az 1. blokkot 2012-ben, az utolsó blokkot 2017-ben kellene leállítani. A jelen állás szerint a Magyar Villamos Művek Rt., mint tulajdonos és a gazdaságpolitika is elfogadta az erőmű jövőképét, ezzel az erőmű élettartam-hosszabbításának előkészítő munkálataira megadta a felhatalmazást. A paksi előkészítések során bebizonyosodott az is, hogy az élettartam meghosszabbítása nem jár aránytalanul nagy költségekkel, az erre fordítandó összeg az erőmű saját pénzügyi erőforrásaiból megoldható, nem kell kormányzati támogatás a megvalósításhoz. Az itt előállított áram továbbra is messze a legolcsóbb lesz a hazai piacon, így nemcsak energiapolitikailag, de gazdaságilag is hasznos lehet az atomerőmű élettartamának növelése. Nagyon megnyugtató az is, és egyben bíztató a jövőre nézve, hogy a magyar és a nemzetközi szervezetek szakemberei egyöntetűen biztonságosnak tartják a paksi erőművet. A legutóbbi néhány év adatai alapján a világon a paksi blokkok a legjobbnak ítélt 35 blokk közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a paksi blokkok a megbízhatóság szempontjából a világ élvonalában vannak. Az uniós csatlakozási tárgyalásokon az energetikai fejezetet lezárták, az atomerőmű megfelelt a kívánalmaknak. A brüsszeli Európai Bizottság is felmérte, hogy milyen a nukleáris biztonság helyezte Kelet- és Közép-Európában, és a Pakson megvalósult biztonságnövelést sok tekintetben modellértékűnek tekintették. Az atomerőműveket üzemeltető uniós országok nukleáris hatóságai is vizsgálták a tagjelölt országok nukleáris biztonságát (úgynevezett WENRA jelentés), és ez a jelentés a magyar atomenergetika biztonságáról szintén egyértelműen pozitív véleményt mondott. A felmérések kimutatták, hogy a tavaly befejeződött biztonságnövelő intézkedések hatására a paksi atomerőmű olyan biztonsági szintet ért el, amely megfelel a hasonló évjáratú nyugat-európai blokkok biztonsági színvonalának. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió biztonságosnak fogadta el az erőművet, és az üzemeltetés terén a hasonló nyugat-európai atomerőművekkel egyenrangúnak tekinti. A közvélemény-kutatások szerint az Unió lakóinak többsége még a csernobili katasztrófa ellenére is támogatja az atomenergia alkalmazását, ha a hulladékok kezelése megoldódik. Magyarországon a lakosság többsége ugyancsak támogatja az atomenergia alkalmazását, de a hulladékok végleges elhelyezése szintén megoldatlan. A hulladékelhelyezés terén elért tudományos és műszaki fejlődés azonban azt jelenti, hogy ma már rendelkezésre állnak a szükséges technológiák, bármilyen fajta hulladék biztonságos elhelyezéséről legyen szó, tehát ez a kérdés is előbb-utóbb rendeződni fog. Mindezt azért tartottam fontosnak közölni, mert a Pakson, és közvetlen környezetében élőknek, dolgozóknak egyáltalán nem mindegy a jövőjük szempontjából, hogy csak 10-15, vagy esetleg 30-35 évig biztosított a munkahelyük, a családjuk megélhetése. Ezen kívül a régió településeinek sem mindegy, hogy egy ilyen kiemelt iparág hány évig fog biztonságosan működni a környezetükben. A sajtó munkatársai, főleg a helyi lapoknál, rádiónál, televíziónál dolgozók pedig rengeteget tehernek még azért, hogy elfogadtassák az esetlegesen még kétkedőkkel, hogy mindannyiunk közös érdeke ennek az iparágnak a hosszú távú fenntartása. És végezetül még néhány gondolat egy igazán friss, alig egy hete megjelentetett felmérésről, amely talán újdonság az olvasóknak és az egész iparág jövőjére kedvezően kihathat: (Brüsszel, 2003. március 6.) „Az európaiak tisztában vannak azzal, hogy energiafogyasztásuk folyamatosan nő, és hogy ez a növekedés hosszabb távon nem tartható fenn, mégsem kívánnak változtatni fogyasztási szokásaikon - állapította meg az Európai Bizottság kutatási kérdésekért felelős tagja.” „Az uniós polgárok - függetlenül attól, milyen földrajzi fekvésű országban élnek - egyöntetűen nagy fontosságot tulajdonítanak az olyan új energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásoknak, mint a megújuló energiaforrások, illetve (valamivel kisebb mértékben) a magfúzió. Az eredményeknek ezt a részét a bizottság saját kutatáspolitikai stratégiájának visszaigazolásaként is értékelheti - jegyezte meg a biztos, utalva arra, hogy az EU 2003-2006 közötti időszakra szóló VI. kutatási keretprogramjában összesen 810 millió eurót szánnak a megújuló, és 750 milliót a magfúzióval kapcsolatos kutatásokra.” „Az EU 15 tagországában, összesen 16 ezer fős mintán végzett felmérés eredményei szerint a megkérdezettek 90 százaléka súlyos problémának tartja a globális felmelegedést, és egyetért azzal, hogy e területen sürgős cselekvésre van szükség. Ugyancsak 90 százalékuk úgy vélekedett továbbá - helyesen -, hogy országában nő az energiafogyasztás. Ezzel szemben Európa energiafüggőségét viszonylag alacsony hányaduk, 37 százalékuk tartja kulcskérdésnek. A megkérdezettek több mint 50 százaléka úgy vélte, hogy a kutatások lényeges hatást gyakorolhatnak a levegő, a vizek és a talaj minőségére. Az is kiderült viszont, hogy az európaiak következetesen alábecsülik a közlekedésnek az energiafogyasztásra gyakorolt hatását, miközben túlbecsülik az ipar fogyasztását.” „Az európaiak többsége a jelek szerint nincs tudatában annak, hogy az egyéni fogyasztási szokások milyen hatással lehetnek a teljes energiafelhasználásra. A legtöbben úgy vélik, hogy az energiatakarékosságban az iparnak lehet a legnagyobb szerepe, és olyan intézkedéseket részesítenének előnyben, amelyek nem rónak kötelezettségeket az egyéni felhasználókra.” A felmérés igazolja, hogy bár az emberek többsége tudatában van az energiatakarékosság fontosságának, igazából úgy szeretné azt megvalósítani, hogy saját fogyasztási szokásain ne kelljen változtatnia. Talán ebből kiindulva is támogatják az új energiaforrásokkal, és ezzel együtt a magfúzióval kapcsolatos kutatásokat. Tehát vélhetően az Európai Unióban élők hoszszú távon is élvezni szeretnék az energiabőség nyújtotta kényelmet, ez pedig a nukleáris iparág további fenntartását, sőt az atomenergia felhasználásának bővülését eredményezheti. A magfúziós kutatásokról talán annyit érdemes egészen röviden tudni, hogy ITER néven fut egy közös USA-EU-Japán projekt, amely a könnyű atommagok hasadásával kapcsolatos, tricium vagy nehéz hidrogén felhasználásával. De szakértők szerint még akár több évtizedes munka is szükséges egy demonstrációs reaktor elkészítéséhez, a rendkívül magas hőmérséklet miatt. Viszont lehet, hogy mire beérnek a kutatási eredmények, éppen ezen az úton lehet majd tovább bővíteni a Paksi Atomerőművet, úgy 2030-35 körül. Mayer György Urántoll-díjas újságíró
