Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
14. oldal ATOMERŐMŰ 2003. március Sportágankénti legjobbak 2002-ben Az elmúlt évi Világ- és Európa-bajnokságok érmes, helyezett sportolóit és edzőit hívták a szervezők február közepén Szekszárdra, a Vármegyeháza dísztermébe. Az aktualitást, a hagyományoknak megfelelően, Tolna megye legjobb sportolóinak díjátadó ünnepsége szolgáltatta. A sport és a testnevelés - egyetemes kultúránk részeként — mással nem pótolható szerepet tölt be egészségünk javításában és megőrzésében. Jelentős tényezővé vált a személyiség formálásában, a tartalmas szórakozásban, az aktív pihenésben, és a fizikai, valamint erkölcsi nevelésében, fejlődésben. A versenysport jól szolgálja a civil társadalom megerősítését, elősegíti az egészséges közösségek kialakulását, így megalapozza a teljesítmény iránti igényt, valamint továbbfejleszti a szükséges képességeket. Magánéletükben és munkájukban is sikeres emberek gyakran említik, hogy a sportolás, a verseny során szerzett értékes tapasztalataikat hasznosítani tudják, ha a játékokban megtanultak veszteni is. A rendező megyei önkormányzat, a megyei sportintézet, és a Tolna Megyei Sportszövetségek Szövetsége nevében dr. Say István, a Tolna Megyei Önkormányzat Általános Művelődési Központjának igazgatója köszöntötte február 13-án délután a Vármegyeháza dísztermében a megjelent sportolókat, edzőiket és sportvezetőket.Immár hagyomány, hogy az elmúlt esztendők legjobb sportolóinak díjazásán külön elismerésben részesülnek a világversenyeken érmes, vagy pontszerző helyen végzett versenyzők. Az idén a tavalyinál is több sportoló és edzője vehetett át díszes serleget és oklevelet. Legeredményesebben sakkozóink szerepeltek: Az Atomerőmű SE sportolói közül Ács Péter a férfi csapat tagjaként ezüstérmet szerzett a bledi olimpián, ugyanitt Dembo Jelena (edzőjük: dr. Hazai László) ötödikként zárt a női együttessel. Berkes Ferenc (mestere: Csőm István) ötödikként zárt a junior világbajnokságon, s a negyedik helyen végzett az ifik kontinensviadalán. Molnár Béla tanítványai közül Szabó Krisztián a rapid Eb-n csapatban ezüstérmet szerzett, egyéniben ötödik lett, míg Papp Gábor tagja volt az ifjúsági EB-n nyolcadik magyar együttesnek. Az atomos sakkműhely másik díjazott női sportolója, Simon Zsuzsanna (edzője: Mészáros Gyula) egy csapat hatodik helyet tudhat magáénak az ifi EB-ről. Hagyományosan jól szerepeltek kajak-kenusaink is: A kenu négyesben 500 és 1000 méteren Európa-bajnok, a rövid távon világbajnoki negyedik Kozmann György (edzője Sziklenka László) és a kajak négyesben 500 méteren EB-ezüstérmes Gyökös Lajos (edzője: Bedecs Ferenc) válogatott edzőtábor miatt igazoltan hiányzott a díjátadóról. Bedecs Ferenc másik tanítványa, Boros Gergely az síkvízi ifjúsági EB-n begyűjtött ezüstjéért részesült elismerésben. Kellemes meglepetést okozott az ASE dzsúdósa, Kovács Antal (edzője: Hangyási László), aki tíz évvel olimpiai, és kilenccel világbajnoki elsősége után továbbra is ott tud lenni a dinamikusan fejlődő cselgáncssport legjobbjai között: 2002-ben bronzéremmel tért haza a szlovéniai Európa Bajnokságról. A paksi sportegyesületek (Atomerőmű SE - ASE, Paksi SE - PSE, Paksi Röplabda Klub - PRK) képviselői, és az Atomerőműben dolgozó PA Rt.-os kollégáink több sportágban végeztek élen, így az elmúlt évi teljesítményükért jutalmakat vehettek át: Cselgáncs: Kiszli Gabriella, Kovács Antal (ASE, edző: Hangyási László). Kajak-kenu: Kozmann György (ASE, edző: Sziklenka László). Karate: Horváth Erika (PSE, edző: Záborszki Zoltán) Kosárlabda: Czigler László (ASE, edző: Fodor Péter). Röplabda: Weisz Kata (PRK, edző: Poór József). Sakk: Dembo Jelena, Ács Péter (ASE, edző: dr. Hazai László) Tájfutás: Böröcz Ildikó, Kiss Gábor (PSE, edző: Mittler József). Tenisz: Klopcsik Diána, Hahn János (PSE, edző: Papp Norbert) Természetbarát: Wollner Pál (ASEPA Rt.). Gratulálva a kitüntetett sportolóknak, edzőiknek és szakvezetőiknek, köszönet illeti a sportbarátokat és a sportot támogató szponzorokat is. Hasonló kiváló eredményeket kívánunk 2003-ban is! Sipos László Az „Év sportolója” Wollner Pál Az idén Wollner Pál nyerte el Tolna megyében az „Év sportolója” díjat, természetjárás kategóriában. A díjat február 13-án vette át Szekszárdon a Megyeházán, ahol Jánosi György gyermek-, ifjúsági és sportminiszter volt a díszvendég. — Pali! Természetjárás kategóriában nyertél díjat. Mióta túrázol?- 20 éve kerültem az erőműbe, és 18 éve túrázom az Atomerőmű Természetjáró Szakosztályában. 1997-ben bronzjelvényes, majd 1999- ben ezüstjelvényes túravezetői tanfolyamot végeztem, képzett túravezető vagyok. A túrázás mellett kezdtünk el versenyezni azért, hogy a tájékozódást gyakoroljuk, és most negyedik éve versenyzünk. Az Országos Természetjáró Tájékozódási Túrabajnokságban egy-egy fordulóban minimum 2, maximum 4 fő versenyezhet. Évente 18-20 bajnoki fordulót bonyolítanak le. Öt első helyezésünk volt, ez alapján értük el ezt az eredményt. Az ország szinte minden részét bejártuk már. A túrázást és a versenyzést összeadva kb. 6-700 km-t gyalogoltam a tavalyi évben. Belföldön általában hegyvidékeken túrázunk, de vannak külföldi túráink is. Az Atomerőmű Természetjáró Szakosztályán belül versenyzünk, az atomerőmű hímevét öregbítjük, saját szabadidőnkből. — Minek az eredménye ez az elismerés, ki kaphatja meg ezt a díjat?- A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség javaslata alapján ítélik oda ezt a dijat, az alapja pedig az, hogy a 2002. évben a Magyar Természetbarát Szövetség által meghirdetett Országos Tájékozódási Túrabajnokságban a „Partosok” nevezetű háromfős csapatommal — melynek én voltam a csapatkapitánya — országos bajnokságot értünk el „A50” kategóriában. Csapatom tagjai voltak: Péter Imre és Dománszky Zoltán. A Tolna megye „Év sportolója” kitüntetésekben részesülteket két csoportra osztották. Az elsőben a nemzetközi szinten eredményt elért sportolók és edzőik kaptak kitüntetést, a másikban azok, akik hazai versenyeken szerepeltek jól. Én voltam az egyedüli, akinek nincsen edzője. Életkorban pedig a legidősebb korosztályt képviseltem, ezért tartom nagy elismerésnek a díjat.- Mi a különbség az általad űzött tájékozódási túra és a tájékozódási futás között?- A tájékozódási túraverseny kicsit másabb, mint a tájékozódási futás. Itt is az idő számít, amely alatt bójákat kell megkeresni, kiegészítésképpen különböző (pl. szerkesztési, iránymérési, távolságmérési) feladatokat kell megoldani, ill. ebben a versenyben tévesztő bóják is vannak. Ezt azt jelenti, hogy 20-30 m2-es területen 5 bójából azt kell megkeresni, amelyiket a térképen megjelölték. Részletes (10.000 és 15.000 léptékű) térképeket használunk. A térkép és a valóság azonban sokszor különbözik, például ha kivágnak egy fát, máris megváltozik a terep. — Milyen emlékezetes élményt említenél a túrák kapcsán?- Nagyon sok emlékezetes élményünk és kalandunk volt. Az időjárás meg tudja nehezíteni a túrázó dolgát. A Magas-Tátrában 2500 méteren túráztunk és hirtelen vihar támadt. Természetesen ilyenkor elsősorban a felszerelést - a fényképezőgépet és videokamerát - menti az ember, azután saját magát... A csúcson egy láncos átkelőhely volt, belecsaphatott volna a villám a fémláncba. A Magas-Tátrát aki ismeri, tudja, hogy omladékos, sziklás a talaj, és még száraz talajon sem egyszerű a feljutás, nemhogy esős időben. De ettől is szép a természetjárás. — Az idén merre túrázol?- Márciustól folytatódnak a túrák, március 22-én vezetek egy túrát a Szekszárdi-dombságban, azután egy Balaton-felvidéki, ill. egy Zempléni túrát. Az évszakok váltásával nagyon szép a táj, más-más tájegységek, másmás növényzet jellemző. Mindenkit várunk a túrákra, a fiatalokat és idősebbeket is, mert sok élménnyel gazdagodhat az ember. Enyedi Bernadett A díjat Dománszky Zoltán, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség titkára adta át Már második éve nagy sikere van a madarak körében a TLK főbejárata előtt elhelyezett madáretetőknek. December eleje óta folyik az etetésük, eddig hetente kb. 6 kg napraforgómag fogyott el. Kedvenc csemegéjük a cinkebonbon, amely gömb alakú, faggyúba préselt olajos magvakat tartalmaz, ebből legalább 290 dbot csipegettek el. A madarak meghatározását tavaly télen Farkas Sándor (a Rendészeti Osztály volt dolgozója), szakavatott madarász madárgyűrűző - a Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja - végezte. Etetőinknél eddig leginkább a széncinege (cinke), és kisebb rokona a kékcinege volt, de néha a barnás tollú barátcinegével is lehetett találkozni. A pintyfélék rokonsági körének több faja szintén előszeretettel keresi fel télen a nyitott madáretetőket. Felfüggesztett etetőinknél - ill. gyakran az etetők alá kihullott magokon - megfigyeltük az erdei pintyet és hazánkban téli vendég fenyőpintyet, valamint az őshonos zöldikét. A madártetetők császára az előbbinél termetesebb erőteljes csőrű (a meggymagot is könnyedén feltöri) meggyvágó. Ha ő telepszik az etetőbe, a többi madár a környező faágakon vár sorsára. Sokan nem tudják, hogy a verebek a természetfilmekből ismert afrikai szövőmadarak rokonai. Hazánkban kettő fajuk, a házi és mezei veréb él. Mindkét faj állandó (nem vonuló) és mindkettőt megfigyeltük etetőinkben is. Átéli időszak énekesmadarainak jelentős része vegyes madárcsapatokba verődve - gyakran egy harkályhoz társulva - járja az erdőket, bokrosokat. Az ilyen madárcsapatok gyakran időznek madáretetőknél, és ilyenkor több, az etetőre egyébként rá nem járó madárfajt is szintén megfigyelhetünk. A TLK menti örökzöldekben mi is láttunk feketerigót, léprigót, sárga fejű királykát (a legkisebb hazai madarunk), és megfigyeltük a nála alig nagyobb ökörszemet is. A madarakat nemcsak hasznosságuk miatt védjük, hanem azért is mert gyönyörködtető énekükkel, mozgásukkal, színük sokféleségével környezetünk díszei. Hasznosságukat bizonyítja, hogy egyetlen cinkepár egy nap alatt 1000-1500 rovart is feletet a fiókáival, évente 23-30 kg rovarpetét, rovart pusztít el. Egy fecske egy nyáron át kb. egymillió szúnyogot, legyet, apró lepkét fogyaszt el. A madarak rovarirtó tevékenysége ilyenkor sem szünetel, téli etetésükkel védelmüket szolgáljuk. Nagyon fontos, ha elkezdtük az etetést nem szabad abbahagyni, főleg kemény tél esetén ne, mert az odaszoktatott madaraknak hirtelen nem könnyű átállni más élelemre és a „cserbenhagyás” több kárt okozhat, mint az, ha el sem kezdünk etetni. Érdemes lenne szakember segítségével megfigyelni, számba venni hányféle madár él itt, és akár többféle madártetető kihelyezésével, etetésükről gondoskodni, hogy csicsergésükkel még sokáig köszönthessenek bennünket. La-Fa HORGÁSZSAROK Tájékozódás a horgászidény kezdete előtt A tél lassan végéhez közeledik, egyre többen gondolunk vissza a karácsonyi halászlé kellemes ízére, ezért is kerestük fel Antal Lajost, a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület elnökét, hogy értékelje az elmúlt esztendő történéseit, valamint a jó fogási eredmények reményében kapjunk tájékoztatást az idei évre várható egyesületi elképzelésekről. Az elmúlt esztendő legnagyobb gondját a rendkívül meleg időjárás, az augusztusi Dunai árvíz tavainkra kifejtett hatása, valamint egyéb körülmények együttes összejátszása folytán bekövetkező vízminőség romlás jelentette, melyet a lehetőségekhez mérten sikerült időben kezelni. Bár ebben az időszakban a halak étvágya csökkent, a fogási és nevelőgazdasági eredményekben ez egyértelműen nyomon követhető volt, sikerült halpusztulás nélkül végrehajtani az őszi nagy haltelepítést. Az elmúlt esztendőben 327,21 q ponty (melyből 27,21 q a tavaszi előtelepítés) 1,57 kg-os átlagsúllyal; 793 kg csuka, 233 kg süllő, 103,52 q keszeg, azaz mindösszesen 440,99 q hal került kihelyezésre a horgásztavakba. Az egy főre jutó átlagfogás, az egyesületi tagok saját vízfelületen fogott halak tekintetében 52,67 kg, más vízterületekkel együtt 55,30 kg. A 2001-es évhez hasonlóan, az országban lévő egyesületi vizek közül 2002-ben is a mi egyesületünk eredményei a legjobbak az egy főre jutó fogási eredmények tekintetében. A tavalyi évben a vízterületünkön 26153 fő volt a regisztrált horgászlétszám, akik mindösszesen 409,43 q halat fogtak. Jelentős mértékben növekedett a szürkeharcsa és a süllő, kismértékben romlott a ponty és a csuka átlagfogási eredménye, ami a korán beköszöntő december elejei tél kapcsán lefagyott tórendszer számlájára írható. A vendéghorgászok létszáma az elmúlt évekhez hasonlóan alakult, az általuk kifogott halmennyiség átlagsúlya 2,34 kg volt. Sikerült tovább folytatni a kerítésépítést, elképzelések szerint 2004-ben a tórendszer teljes egészében bekerítésre kerül. A gazdaságban folyó munkák elősegítésére sor került a hosszú ideje tervezett traktor - vásárlásra is. A nevelőtavi tórendszer és a horgásztavak közötti zsilip kicserélésre került, egésztáblás tolózár rendszerű működtetésűre. A versenyhorgászat tovább fejlődött, egyesületi csapatunk megyei bajnoki címet, míg Schaffer Károly és Várszegi Balázs az elmúlt esztendőben elért eredményei alapján válogatott kerettagságot szerzett. Több jelentős esemény helyszíne volt vízterületünk, így a teljesség igénye nélkül többek között itt került megrendezésre az Atomerőművi Nyílt Nap, valamint az IPA nemzetközi rendőr, a Családi Napi egyesületi, a Viking Tours-Horgászbüfé marathoni, az Atom Kupa egyéni, a MÉSZ, a Tűzoltóság, valamint a Dunaszentgyörgyi Falunapok keretén belül megrendezett horgászverseny is. Amennyiben az időjárás engedi, az útkarbantarási munkák elvégzésre kerülnek. A tulajdonos PA Rt. és az RHK Kht. jóvoltából az idei évben megvalósulni látszik az egyesületi tagság több éve dédelgetett álma, a tavakhoz vezető szilárd burkolatú út megépítése. Ez több mint ígéret, a tervek szerint az útépítési munkák a horgásztanya melletti parkolóig 2003-ban kivitelezésre kerülnek. Az egyesületi közgyűlésre 2003. március 23-án 9.00-kor, (határozatképtelenség esetén 9.30-kor) kerül sor a Művelődési Ház színháztermében, ahol az egyesületi tagság részletes tájékoztatást kap a két közgyűlés óta eltelt időszakról.
