Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-03-01 / 3. szám

12. oldal ATOMERŐMŰ 2003. március Madarász ovi Jószai Sándor ikonjai Jószai Sándor képzó'művész ikon ki­állítását Nemes József plébános nyi­totta meg Pakson a Városi Művelő­dési Központban, február 18-án. Én személyesen is ismerem a mű­vészt, igaz, több mint húsz év óta nem találkoztunk egymással, így kellemes meglepetés volt mindkettőnknek ez a találkozás.- Kérlek, mutatkozzál be az olva­sóknak.- 1943-ban születtem Békéscsabán. 1946 óta élek és dolgozom Hódmező­vásárhelyen. 1968 óta foglalkozom képzőművészettel. Fa, bronz, kerámia (pirogránit) hordozza elképzeléseimet.- Hogyan ismerkedtél meg a kép­zőművészettel?- Én a modellezéssel kezdtem fog­lakozni gyerekkoromban és 26 éves koromig repülőmodelleket készítet­tem. Ekkor jöttem rá, hogy engem a szép formák is érdekelnek.- Hogyan kerültél kapcsolatba az ikonokkal?- Két találkozásom volt. Az első 1968-ban, a porcelángyár ifjú techno­lógusaként kiküldtek Bulgáriába ta­nulmányútra, és itt találkoztam elő­ször az ikonokkal. Fantasztikus élmény volt, de nem tudtam vele mit kezdeni. Rá 13 év múl­va, 1981-ben volt a Képzőművészeti Alapnak egy karácsonyi vására, ahol a véletlen összehozott Jónás Ilonka öt­vösművésznővel. Ő Biatorbágyon élő - ma már idős - hölgy, aki csodálatos ikonokat fest. Itt a vásáron egymás mellet árusítottunk és nagyon mély emberi és szakmai barátságot kötöt­tünk. Miután látta, mint szobrász szíve­sen foglalkozom fával, megkért, hogy faragjak neki ikon fákat. így kezdtem el én is ikonokat festeni. Megismertem az ikon főleg teológiai kánonjait. Onnan kezdem az ikont fa­ragni, hogy Szászvárra eljövök három­négy évenként egy teherautó fáért, mert itt nagyon jó minőségű hársfa rönköt lehet kapni. Hazaviszem, felfürészelte­­tem és, innen kezdem a munkát.- Hogyan lettél ismert ikonfestő?- 1991-ben volt az első bemutatko­zásom Németországban. Itt hatalmas sikerem volt, amit álmomban sem re­méltem. Ez adta meg a végső lökést. A másik: 1993-ban készült rólam egy riportfilm, melyet a TV többször leadott, és ezután folyamatos felkéré­seket kaptam.- Úgy tudom, az ikon festészet tech­nikáját megismerteted másokkal is.- Rendszeresen vezetek ikonfestő kurzust a Rhön und Grabfeldi népfő­iskolán. Ha szeretne ön is ikonfestő lenni, itt az alkalom a technika elsajátításá­ra, mert április második felében Pak­son a VMK-ban lehetőség van ennek elsajátítására.- Hol találkozhatunk munkáiddal?- Számos egyéni tárlatom volt itt­hon és külföldön. Köztéri munkáim Magyarorszá­gon, Németországban, Hollandiában és Ausztriában találhatók. Tagja vagyok a Nemzetközi Ikon­barát Klubnak.- Köszönöm a tájékoztatást és to­vábbi sikereket kívánok! Wollner Pál Jantnerné Oláh Ilona óvónővel be­szélgetek a madarász oviról. Pakson a Hétszínvirág óvodában (Tolnai út 10.) dolgozom óvónő­ként. Tíz éve vagyunk tagjai a Zöld szív ifjúsági természetvédő, kicsi gyerekeket összefogó mozgalom­nak. Ez a mozgalom a világot behá­lózza és jelenleg több, mint tizen­hatezer gyerek tagja a világon.- Hogyan lesz egy óvodásból zöld­szíves?- A gyerekek „zöldszívesnek” szü­letnek, mert szeretik a természetet. Megtanítjuk az ovisoknak a nevelés folyamatában, hogy a növények és az állatok is élőlények. A „Hagyd élni a természetet” elvet igyekszünk megér­tetni velük. A gyerekek választanak maguknak egy udvarrészt, egy fát, amit rendszeresen gondoznak, megfi­gyelnek és a megfigyeléseket valami­lyen formában rögzítik.-Milyen munkaterv alapján végzik tevékenységüket?- Éves munkaterv alapján végez­zük ezt a tevékenységünket. A Zöld szív mozgalmon belül bein­dítottuk a „Madarász ovi”-t is. A program nyolc foglalkozásból áll. Egy óvodai foglalkozást a témához kapcsolódó kirándulás követ. A csoportszobai foglalkozások időtartama kb. egy óra. A kirándulá­sok egy-egy délelőttöt, illetve egy esetben egész napot veszmek igény­be. A csoportfoglalkozásokat Zsol­dos Árpád, a Magyar Madártani Egyesület tagja tartja, diavetítés ki­egészítésével. A terepfoglalkozások alkalmával vizsgáló napokat tartunk. így voltunk a múlt héten a Dunán, ahol vízmintá­kat vettünk. így van patakzsákunk és erdőzsákunk is, amelyekkel a talaj összetételét és az élővilág vizsgálatát végezzük. Az elmúlt év szeptemberében Viseg­­rádon madárgyűrűzésen vettünk részt. Most jelenleg két nagycsoport, összesen 54 gyerek vesz részt a prog­ramban.- Milyen távolabbi célokat tűztek ki maguknak?- Alapelveinket szeretnénk ter­jeszteni, kiszélesíteni a környezeti, környezetvédelmi nevelésben. A programjaink által neveljük a gyere­keinket arra, hogy becsüljük és óvjuk a természeti értékeinket. Ismerjük meg a vadon élő növényeket, állato­kat, vegyük védnökség alá természe­ti értékeinket.- E kezdeményezések követendők példák mások számára is. Wollner Pál „Fénnyel festett természet” T E R M E S Z E T F O T O KIÁLLÍTÁS Február 11-én Pakson, a VMK nagykiállítójában nyílt meg Dr. Kalotás Zsolt természetfotó kiállí­tása. A kiállítás címe: Fénnyel fes­tett természet.- Dr. Kalotás Zsoltot kértem, be­széljen magáról olvasóinknak. — 1952-ben születtem Gyöngyö­sön. Végzettségemet tekintve agrármérnök és vadgazdálko­dási szakmérnök vagyok. Dok­tori disszertációmat ornitológi­ái témában írtam. Munkám kezdetektől a természetvéde­lemhez köt. Az egyetemi dip­loma megszerzését követően a gyakorlati természetvédelem legfőbb szervezetéhez a Ter­mészetvédelmi Hivatal Madár­tani Intézetéhez kerültem, amelynek 1989-től vagyok ve­zetője. Feleségem Gizella, a fácán­­kerti Ökotoxikológiai Laboratórium osztályvezetője. Bár Budapesten dol­gozom, Tolnán élünk. Két gyerme­künk van, Emese és Csaba egyetemi hallgatók. — Hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel?- Meglehetősen későn, csak 22 éves koromban vettem fényképező­gépet a kezembe, de már azzal a hatá­rozott szándékkal, hogy a természet­től ellesett pillanatokat megörökít­sem. Már nagyon régóta a vadon élő állatok és növények érdekeltek. A fo­tózásban teljesen autodidakta módon tanultam az alapokat. Jelentős változás következett be fo­tós pályafutásomban, amikor 1989- ben néhány hasonló életfelfogású ter­mészetfotós barátommal megalakí­tottuk a Magyar Természetfotósok Szövetségét, a NaturArt-ot, amely a természetvédelem elveinek szigorú megtartása mellett a természetfotózás magas művészi szintre emelését vallja.- Hol találkozhatunk a fotóival?- Eddig kb. 3000 természetfotóm je­lent meg könyvekben, természetvédel­mi magazinokban, szaklapokban, kiad­ványokban, képeslapokon, plakátokon, Magyarországon és külföldön egyaránt. Önálló kiállítással Tengelicen, Bu­dapesten és Szekszárdon mutatkoz­tam be. Alkotócsoport tagjaként több kiállításon is megjelentek a képeim. Képeim az Interneten a www.natu­­rart.hu és a www.tolnaart.hu honlapo­kon találhatók.-Milyen sikereket ért el afotózás­ban?- Legnagyobb sikerem e téren, hogy 2002-ben - első magyar ter­mészetfotósként - megjelent fotóm a nagy hírű, 7,5 millió példányban kiadott National Geographic-ban. Itthon több pályázatot nyertem. Legbüszkébb díjam, hogy 2001- ben sikerült elnyernem az „Év természetfotósa” címet.- Milyen fotótechnikát használ? Nikon rendszerrel, Nikon F-4 és Nikon F-801 S gépekkel dol­gozom. Ma már kizárólag színes diára fényképezek. Legkedvesebb té­máim a mikrokozmosz és a madarak világa. A természeti folyamatok, mozgások időbeni lezajlását, hangu­latait igyekszem képpé formálni. A természetfotózás számomra nem csupán természetvédő hivatásom ki­­teljesedése, pihentető kikapcsolódás, hanem életforma is.- Köszönöm a tájékoztatást! WP Hétre ma várom a Nemzetinél... Hétkor kezdődött a Nem­zetiben az előadás, de már hat órára odaértünk és így volt időnk körbejárni, kí­­vülről-belülről szemrevé­telezni. A hatalmas épület esti kivilágításban sokkal szebbnek, varázslatosabb­nak mutatta magát, mint nappali fényben. A színház külső és bel­ső képének megjelenítésé­ben erőteljesen érződik a modem és klasszikus ele­mek ötvözése és össz­hangja. Az előcsarnoktól pár lépésre található a színház egyet­len nagy, földszintre helyezett ruhatá­ra. Haladni azonban nem csak felfelé lehet, az emeletek irányába, hanem lefelé is, a „mínusz szintre”, ugyanis itt kapott helyet a Stúdiószínház. AII. és III. emelet galériájáról csodás kilá­tás nyílik a Duna­­partra és a budai hegyekre. A III. emelet a karzat szintje. A nagy­színház 619 férő­helyes, nézőtere alapvetően a ha­gyományos kere­tes színpados tér jól működő tradí­cióit őrzi, de kie­gészül és össze­épül a kor elvárá­sai szerinti kiala­kításokkal. A já­téktér valóságos „mozgó színpad”, hiszen 72 ponton emelhető és sül­lyeszthető, és ezzel a technikájával egyedülálló Európában. A színház há­rom funkcionális részre tagozódik. Az épület központi része a nagyszín­padot és stúdiószínpadot magába fog­laló épületrész, amit a közönségfor­galom és az „U” alakú üzemi szárny helységei öveznek. A teljes épület­­együttes többek között magába foglal három próbatermet, hangstúdiót, könyvtárat, archívumot, jelmeztárat és színészklubot. A színház Duna fe­lőli oldalán helyezkedik el az ún. sza­badtéri színpad. Az épületet parkosí­tott terek ölelik körül. A szabadban rendkívül látványos módon mutatko­zik meg a színháztörténet, az építé­szet és a kertépítés összhangjának művészi hatása. A színházat már csak magáért az épületért és környezetéért is érdemes megnézni. Mi, azon kívül, hogy kí­váncsiak voltunk az új Nemzetire, a PA Rt. Szociálpolitikai Osztályának jóvoltából a Bánk bán c. előadást is megtekintettük, ami szintén különle­ges élményként marad meg emléke­zetünkben. MéJJízűö m Február elejétől Gyulai Líviusz Munkácsy-díjas, Érdemes művész alkotásai láthatóak az Energetikai Szakközépiskola aulájában. A különleges technikával dol­gozó grafikust Makó András festőművész hívta meg, aki az ESZI-ben rajzot és vizuális kultúrát oktat. Tőle származik az iskolagaléria létrehozásá­nak ötlete. Azért tartotta fon­tosnak ezt megvalósítani, hogy a tanu­lók közelebbről is megismerkedhesse­nek a különböző képzőművészeti technikákkal, eljárá­sokkal és eredetiben is láthassanak egy­­egy példányt. Az is­kolagaléria célja, hogy a diákok meg­kedveljék a művé­szetet, megtanulják hogyan kell ezeket a művészeti alkotáso­kat befogadni és megközelíteni, egy kicsit járatosak le­gyenek ezen a terü­leten. A legfonto­sabb az önálló gon­dolkodásra való ne­velés, hogy okosan és szakszerűen tudjanak véleményt nyilvánítani e témában is. Gyulai Líviusz 1937-ben született, tanulmányait a Képzőművészeti Fő­iskolán végezte. A rézkarcok, toll­­rajzok és animációs rajzfilmek mel­lett egy nagyon ritka, különle­ges módszerrel is foglalkozik, a litográfiával. Ez kőrajzot je­lent: a műalkotás egy speciális kőre készül, egy arra kifejlesz­tett ceruzával. Különböző módszerekkel kezelik, bevon­ják festékkel és ebből készül a lenyomat. A litográfia egy rendkívül munkaigényes eljárás, nagy szaktu­dást igényel. Rendszeresen mutat­ják be nívós helyszí­neken műveit a buda­pesti Dürer Teremtől kezdve Amszterda­mon át Münchenig. Legfontosabb filmjei a Delfinia és az Új la­kók, tévésorozatai a Jómadarak és a Tinti kalandjai. Ahogy az elmúlt hó­napokban, úgy most is figyelmet érdemlő al­kotások tűntek fel az ESZI-ben. Színvona­las munkákat tárnak a tanulók elé, fejlesztve ezzel igényességüket, képzőművé­szeti kultúrájukat. „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb érzéseket, amelyeket az emberek átéltek, közölje az emberekkel."

Next

/
Thumbnails
Contents