Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-12-01 / 12. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2003. december DDRFT ülés Pakson Édes élet a múzeumban Pakson, az atomerőmű Tájékoztató és Látogató Központjában tartotta soros ülését november 12-én a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (DDRFT) ezzel is demonstrálva azt, hogy nagyra értékelik az atomerőmű ve­zetésétől kapott naprakész tájékoztatást az üzemzavarról. A Városi Múzeum december 4-én „Édes Élet” címmel rendezett prog­ramja rendkívül nagy sikert aratott. A ritka szép, míves kivitelű meghívó 16.30- ra egy „aperitifre”, a Cukrászatról dióhéjban című előadásra, 17.30- tól egy „tortára”, azaz a cukrászati kiállítás megnyitójára, majd azt követően „desszertre”, a szaloncukor-készítő verseny ünnepélyes eredményhirdetésére hívta közönségét. A DDRFT paksi ülésén döntött a térség- és település-felzárkóztatási cél­­előirányzat (TTFC) fennmaradt forrá­sainak felosztásáról. A pályázat célja a hátrányos térsé­gek, települések felzárkózásának előse­gítése, ami a Dél-Dunántúli régió eseté­ben különösen nagy hangsúlyt kap, hi­szen a térség listavezető az országban az elmaradt régiók tekintetében. A célelőirányzat 2,25 milliárd fo­rintos keretével szemben 5,4 milli­árdos igény jelentkezett a három megyéből, a legtöbb a termelő és a humán infrastruktúrát létrehozó te­rületen. Júliusban 1,2 milliárdról, most újabb 1,5 milliárd forintról született döntés.- A támogatás odaítélésénél az ed­dig jelenlévő szubjektív elemeket ki­zártuk, korrekt pontrendszer alapján ítéltük meg a pályázatokat — mondta dr. Kékes Ferenc elnök. Dr. Gyenesei István alelnök a dön­tést előkészítő programértékelő bi­zottság vezetője elmondta: jóval több igény érkezett, így sok igénylő egyál­talán nem, némelyek pedig a kértnél kevesebb támogatást kaptak. dr. Gyenesei István szavai szerint a tanács úgy döntött, hogy az így felsza­baduló forrásokat a mostani nyertesek között osztja szét, mert így nagyobb esély van arra, hogy a felzárkóztatást célzó tervek megvalósulnak. „A régió jövője szempontjából ki­emelt feladataink egyike, hogy megte­remtsük a térség legnagyobb munka­adójának hosszú távú, biztonságos mű­ködéséhez részünkről biztosítható fel­tételeket” - fogalmazott a tanács az ülést követően kiadott közleményében. A paksi ülésen a baranyai pályáza­tok 359, a somogyiak 446, a tolnaiak 254 millió forint támogatást kaptak. Wollner Pál Az előadást és a kiállítás megnyitóját dr. Csapó Katalin, a Magyar Kereske­delmi és Vendéglátóipari Múzeum mu­zeológusa tartotta. A rendezvény lebo­nyolításában sok támogató és helybeli cukrász működött közre. A következő sorokban a kiállítás megszervezéséről, sikeréről vallanak az érintettek. Ónodi Gyöngyi, főrendező, kira­katrendező:- A kiállítás Huszár János paksi cukrászmester hagyatékán alapul. A tárgyakat felesége adományozta a múzeumnak. A kiállítással a XX. szá­zad elejének cukrászatát mutatjuk be. Régen a szaloncukorfőzés is hozzá­tartozott a cukrászok repertoárjához, ezért hirdettük meg a versenyt. A sza­loncukorfőzés nehéz dolog, ennek el­lenére sokan jelentkeztek, nagyon fi­nom és gyönyörű szaloncukrokat ké­szítettek. Három fő kategóriát hatá­roztunk meg, a gyermek, a felnőtt és családi kategóriát. Az első helyezet­tek valamennyi elvárásnak megfelel­tek, vagyis a csomagolás, az íz, illat és az állag követelményeinek. Külön­­dijban részesítettük azokat, akik ké­szítményükkel egy-egy követelmény tekintetében jártak az élen. Benczéné Adorján Rozália, rende­ző, mestercukrász:-Arra törekedtünk, hogy a kiállítás különleges, változatos, érdekes le­gyen, egyben idézze a karácsony ün­nepi hangulatát. Három egységet ala­kítottunk ki; az egyik a műhely, ahol a finomságokat készítették, a másik a cukrászda, a harmadik pedig egy pol­gári miliő, amely jól szimbolizálja, hogy hogyan nézett ki egy polgári család házi süteményekkel terített ka­rácsonyi asztala. Rendezvényünk si­kerét igazolja, hogy meglepően sokan jöttek el az előadásra, és a kiállítás megnyitóján is zsúfolásig megtelt a terem. Reményeink szerint mindez azt mutatja, hogy egy nagyon szép ki­állítást tekinthetnek meg a múzeum­ban látogatók. Szentesi Alajosné, a szaloncukor­készítő verseny családi kategóriájá­nak második helyezettje:- Most a felhívás miatt készítettem, de régen gyakran főztünk szaloncuk­rot, amikor nem volt kapható, vagy csak kemény és ízetlen szaloncukor­hoz lehetett hozzájutni. Én 1950-ben mentem férjhez, s azt követően kezd­tem sajátkezűleg készíteni a szalon­cukrot egy, már akkor használatos re­cept alapján. Később mástól is kap­tam recepteket, cserélgettük egymás között. Évről évre gyártottuk, csoma­goltuk ezt a házi csemegét. Kikísérle­teztem egy nagyon finom receptet, amihez krumplicukor és tejszín kell. Most eléggé nehéz volt összegyűjteni az alapanyagokat, a kellékeket, külö­nösen a krumplicukrot és a csomago­láshoz szükséges nagyon vékony géppapírt. Erre a versenyre csoki-, kávé- és dióízesítésű szaloncukrot ad­tam le. A héten itthon volt a fiam, és egyből lecsapott a szaloncukrokra, örömmel kóstolgatta. Miután haza­ment családjához, annyira dicsérte, hogy a menyem felhívott telefonon, és kérte a receptet. Lovásziné Anna Átadták a szakorvosi rendelőt Egy év alatt felépült, és december 5-én immár hivatalosan is birtokukba vehették az egészségügyi dolgozók és a betegek a buszpályaudvar tőszom­szédságában lévő új városi rendelőintézetet. Az 1.155 milliárd forintra rúgó be­ruházás körül a korábbi összetételű képviselő-testületben folyamatos vi­ták zajlottak. A jelenlegi polgármester- aki 2002-ig a gazdasági bizottság el­nöki tisztét látta el - sem támogatta a szinte 100 százalékosan a város pénz­tárcáját megterhelő építkezést. Bor Imre - a város korábbi első embere, most ő vezeti a gazdasági bizottságot- viszont végigvitte az ügyet egészen a döntésig, mely az épités mellett ha­tározott, indulhatott hát a beruházás. Ilyen előzmények után, tudva azt is, hogy semmiféle támogatásra nem pályázhat a telepü­lés, nagyszerű teljesít­mény, hogy - amint Haj­dú János polgármester megnyitójában kiemelte- az építkezés határidőre, kiváló minőségben és az eredeti összegből befeje­ződött. A polgármester külön is köszönetét fejez­te ki tervezőnek, kivitele­zőnek, építésvezetőnek, valamint a polgármesteri hivatal műszaki osztálya vezetőjének az áldozatos és kitartó munkáért. Dr. Pásztor Hilda rendelőigazgató emlékeztetett arra: 30 évvel ezelőtt már volt megnyitó ünnepség Pakson. Akkor adták át a Rákóczi úti épületet- benne az akkoriban korszerűnek mondott kilenc szakrendeléssel. Az­óta ez a szám húszra növekedett, a vá­ros és környéke pedig szép lassan ki­nőtte az intézmény falait. Voltak ugyan tervek a bővítésére, felújításá­ra, ám már tíz évvel ezelőtt is megfo­galmazódott az új rendelő építésének gondolata. Az új épületbe új műszerek is kerültek a még használható régiek mellé, nem mindegy ugyanis - hang­súlyozta az intézményvezető -, hogy hol és mivel látják el a betegeket. Az ünnepségre meghívott dr. Ki­rály Gyula, a Medinfo főigazgatója elmondta, örül neki, hogy a mai ma­gyar egészségügy helyzetében van még olyan hely, ahol fejleszteni tud­nak. A most átadott intézmény kor­szerű, így várhatóan finanszírozható marad a jövőben is. Az egészségügy szerkezete ugyanis változás előtt/alatt áll, tovább nem halogatható az átala­kítás. Reményét fejezte ki ugyanak­kor, hogy Pakson az egészségügy te­rületén tapasztalható "össznépi" pont­­vadászatban nem a gyógyítás meny­­nyiségére, sokkal inkább minőségére helyezik a hangsúlyt. Az ünnepélyes szalagátvágás után a nagyszámú vendégsereget négy cso­portra osztották, melyek egymást vált­va tekintették meg az impozáns lát­ványt nyújtó háromemeletes épületet. Dr. Vöröss Endre sebész-főorvos szemlélteti a berendezéseket (háttérben az igazgatónő, dr. Pásztor Hilda) Cél a közéletre nevelés Két megye negyven diákja képezte magát Kalocsán Hét város több mint negyven diákja találkozott a közelmúltban, hogy szak­avatott oktatóktól sajátítsák el a szervezési munka alapjait, s képet kapja­nak arról, hogyan, milyen formában és hatékonysággal működnek a tele­pülés fiataljait összefogó szerveződések. A budapesti székhelyű Közéletre Ne­velésért Alapítvány megalakulása óta sikeresen gyűjti maga köré az ifjúsági szervezetekkel, csoportokkal kapcso­latos képzések fejlesztésében, tartásá­ban, szervezésében jártas szakértőket. A Települési Ifjúsági és Gyermek Ön­­kormányzatok létrehozásának és fej­lesztésének támogatását célzó, idén októberben indult projekt elsődlege­sen a középiskolás fiatalokat célozza meg, olyanokat, akik iskolai, illetve iskolán kívüli tevékenységükkel ko­rábban már bebizonyították, hogy részt kívánnak venni a településen tartózkodó gyermekek és fiatalok éle­tének szervezésében. A képzés hat település bevonásával indult útjára, ám menet közben Bony­­hád is bekapcsolódott. A szervezők mintegy bemelegítésképpen minden­hol egy-egy kétnapos oktatás kereté­ben ismertették a projekt főbb ismér­veit, célkitűzéseit, s készítették fel a fi­atalokat a program további részére, így a diákoknak alkalmuk volt elsajá­títani a programszervezéssel és a váro­si szintű együttműködéssel kapcsola­tos alapismereteket, részt vettek kü­lönböző szabályalkotási és csoportépí­tő gyakorlatokban, majd következett a tervezés, szervezés és a menedzsment feladatok alapjainak elsajátítása. A kö­zös munka és a képzés során alkalma­zott gyakorlatok, feladatok során saját élményeken alapuló tanulás szolgálta tudásuk és képességük fejlődését. Az oktatók ennek érdekében igyekeztek a minimálisra csökkenteni a frontálisan átadandó információ mennyiségét. A háromnapos közös képzési és ta­lálkozási alkalomnak Kalocsa adott otthont. A helyszín kiválasztásakor fontos szempontként merült fel, hogy a Közéletre Nevelésért Alapítvány több mint négy éve foglalkozik a Ka­locsán tanuló diákok önszerveződésé­nek támogatásával. A fiatalok aktivi­tása és a segítői háttér munkájának köszönhetően immár harmadik éve működik a település gyermek és ifjú­sági önkormányzata, amely önállóan szervezi és látja el mindennapi fel­adatait és a választásokat. A diákön­kormányzat több nagyobb rendez­vényt is megvalósított a városban; ATOMERŐMŰ Az Rt. vezérigazgatója: Dr. Kocsis István Főszerkesztő: Beregnyei Miklós Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánné Korrektor: Patyi Orsolya A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Hadnagy Lajos, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Felelős kiadó: Mittler István mb. főosztályvezető Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-431 Telefax: 1/355-7280, Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztő: Kertai Edit Nyomás: Séd Nyomda Kft., Szekszárd Felelős vezető: A Séd Nyomda Kft. ügyvezetője Szerződésszám: 4500012651 ezek közül említést érdemel a város lakosainak nagy részét megmozgató 2001, 2002 és 2003 perces sportnap. A munkában részt vevő fiatalok közül sokan már három-négyéves gyakor­lattal és tapasztalattal rendelkeznek. A háromnapos képzésen elsőként mindenki bemutatta saját települését, majd különböző kommunikációs gya­korlatok és előadások következtek. Ezután az előző alkalmakon már em­lített program megszervezésére dol­goztak ki projektet, ehhez kapcsolódó feladatterveket és költségvetést a pro­jektet irányító két szakember, Langó Nándor és Kosa András vezetésével. Kiemelt figyelmet fordítottak a for­rásteremtésre és a források megszer­zéséhez szükséges feladatok megis­mertetésére. Pászti Noémi Szekszárdról érkezett nyolcadmagával: „Nagyon izgalmas feladatot jelentett számunkra a saját településünket bemutató program összeállítása. Egy tévéműsor formá­jában mutattuk be városunk értékeit, s kitértünk arra is, milyen szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeink vannak. A kalocsai képzés szerintem nagyon hasznos, sok újat tanultam, a hangulat is kitűnő. Leginkább a programszer­vezéssel kapcsolatos ismeretekről szóló előadás nyerte el a tetszésemet; bízom benne, hogy az itt szerzett ta­pasztalatokat a későbbiekben fogom tudni hasznosítani.” Az ötödéves Sza­bó Tibor Bajáról, a Jelky András Szakképző Iskolából érkezett ne­gyedmagával. „Meglátásom szerint a diákönkormányzatok már csak azért is fontosak, hogy a fiatalok ne csel­lengjenek céltalanul, hanem találhas­sanak maguknak értelmes elfoglaltsá­got. Ehhez azonban szükség van az ilyen képzésekre, hiszen meg kell is­mernünk saját lehetőségeinket, korlá­táinkat. Az itt elhangzott ismeret­­anyag annyit ér, amennyit a későbbi­ekben a gyakorlatban meg tudunk va­lósítani belőle.” Miklós Imre

Next

/
Thumbnails
Contents