Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-09-01 / 9. szám

2003. szeptember ATOMERŐMŰ 9. oldal Indul a Paks Városi Tekebajnokság Pakson a nyolcvanas években a sportlétesítmények száma folyamatosan növekedett, fokozatosan bővült a szakembergárda, így megnőtt a lehetőség a különböző - akkori nevén - tömegsportok elterjedésére. A gombamód szaporodó szabadtéri létesítmények, a nagyméretű tornacsarnokok és edzőtermek, valamint az 1986-ban elkészült Atomerőmű SE sportcsarnok és az annak tövében, 1988-ban létesített Tekéző tág teret nyitotta széles kö­rű - mai nevén - szabadidő-sportok számára. „Az Atomerőmű SE Szabadidősport Szakosztályán belül szerveződött szakcsoportok folyamatos munkája, valamint a hagyományőrző rendezvé­nyek biztosítják a Paksi Atomerőmű Rt. és a város, illetve a város környé­ki lakosok szabadidejének hasznos el­töltéséhez a programokat. A korlátozott önállóság­gal élni tudó szakcsoport­ok közül kiemelkedik a paksi tekézők közössége. Mindig nagyszerű ered­ményeket érnek el az ipar­ági versenyeken, és szep­tember közepén indítják az immár VIII. Paks Vá­rosi Tekebajnokságot.” - jelezte Volf Ernő, a szak­osztály titkára. - „Érde­mes lenne kilátogatnod a Tekézőbe, minden hétfőn délután hat órakor kezdő­dik az edzés.” - hangzott a felkérés. Suplicz Sándor, az 1990-ben alakult Teke Szakcsoport vezetője nagy örömmel vette érdeklődésemet, így szeptember első edzésének szünetében ő és az ott edző versenyzők (Gyarmathy Katalin, Hegedűs Magdolna, Németh Sándor, Kovács András) megosztották velem magvas gondolataikat szeretett ver­senysportjukról. A teke nem csak hob­bi, hanem komoly versenysport, amelyben a versenyzők a minél több bábu ledöntésére törekszenek azért, hogy ellenfelükkel szemben a győzel­met megszerezzék. Körülnézve első­ként a sok díszes serleg és paksi pá­lyacsúcsok ragadták meg figyelme­met. A hölgyek között a negyven gurí­­tásból 159 ponttal Gyarmathy Katalin, míg az urak közül 191 találattal Brill Henrik a csúcstartó. Csapatok közül a 120 gurításban eddig elért 477 „fával” a Kovács András, Makovinyi Attila és Plézer Gábor összeállítású Sörpatika vezet. Megtudtam, hogy a tekebábu homogén anyagból - korábban fából, ma már műanyagból — készül. Né­meth Sándor, a nagy tapasztalattal rendelkező, Szekszárdon NB III-as csapatban is versenyzett játékos-edző mosolyogva megjegyezte: „Nem ér­demes leírnod a jelenlegi adatokat, a szeptember közepén induló városi bajnokság első fordulójában már javí­tani kell a táblára felírt adatokat!” Megfogva a közel három kg-os, mű­anyagból készült golyót nem volt ne­héz elképzelnem, mitől lesznek csu­romvizesek a negyven gurítás után a kollégák. A teke is, mint a sportok ál­talában, testfejlesztő játék és szórako­zási szükségletek kielégítésére fejlő­dött ki. „Sportágunk első írásos emlé­ke 1286-ból származik. Jelenlegi for­mája XIX. és XX. század fordulóján indult el sikeres útjára előbb deszka, bitumenes, majd műanyag borítású pályán.” - tudtam meg Kovács And­rástól, aki a másik játékos-edző. Egyik tanítványa - Suplicz Sándor - elárulta: .András több, mint húsz éve Győrből jött Paksra dolgozni, koráb­ban a Richards SE ifjúsági válogatott tekézője volt.” Sándor szervező mun­kájának köszönhetően már a kilencve­nes évek elején megjelentek a paksi tekézők a Szekszárd Városi Tekebaj­nokságon. Akkoriban kezdett kiala­kulni az a tizenöt fős aktív mag, amely köré immár egy száznegy­ven fős kollektíva szervező­dött, akik a paksi városi baj­nokság küzdelmeiben - két csoportban - keddenként komoly csatákat vivnak. A legjobb amatőr tekézőink képviselik a közel kétszáz főt megmozgató iparági ta­lálkozókon a Paksi Atom­erőművet. Az elmúlt évek­ben már ötször megnyerték az összetett versenyt, az el­múlt évben - Debrecenben - egy hatpályás teremben a benevezett a tizennyolc csa­pat közül az értékes bronz­érem sikeredett. Idén októ­ber 3-5. között mi rendez­zük a Villamosenergia-ipar­­ági Teke Találkozót, de nem Pakson, hanem Tatán, az olimpiai edzőtábor négypályás küzdőterén. Sajnos az itt­honi kétpályás, nézőtér nélküli kondí­ciónk nem alkalmas a nagy versenyek rendezésére. Még a Dukovány Atom­erőmű szakembereit sem igazán tud­juk itthon fogadni ebben a szűk edző­térben. A hölgyek és urak bizonyára kinőtték ezt a termet, és nem titkolt vá­gyuk egy négysávos versenypálya. Az eddigi, fokozatosan fejlődő eredmé­nyeikkel bizonyára rászolgálnak egy kicsit nagyobb odafigyelésre, egy saját versenypálya létesítésére Pakson. Addig is sok sikert kívánunk a tatai versenyhez! Sipos László Zirczi Judit festészete Kitartásból, elhivatottságból jeles Paks képzőművészeti életében már jó ideje ismert Zirczi Judit neve. Rajzai, festményei több alkalommal is bemutatást nyertek. Jelenleg a Kép­zőművészeti Egyetem hallgatója. Gyermekkorát Dunakömlődön töltötte, Pakson a Halász Róbert festőművész által vezetett szabadiskola növendé­ke volt. Budapesten öt évig dolgozott fodrászként, az utóbbi három évben pedig rajziskolákban képezte magát. Kitartásának, elhivatottságának eredménye, hogy harmadszori jelentkezés után idén felvételt nyert a Kép­zőművészeti Egyetem festő szakára. Judit mindig szeretett rajzolni, egy olyan hobbi volt számára, amit komo­lyan vett. 1995-ben igen aktív képző­­művészeti élet folyt Pakson, és Judit belekerült ebbe a világba. Alapító tagja volt a Paksi Alkotók Egyesüle­tének. Képzőművész szakkörben fej­lesztette tudását, és elnyerte a Tehet­séges Paksi Fiatalokért Alapítvány dí­jazását. Az 1996-ban megjelent Mille-centenárium Paks c. kiadvány elismerően tette közzé alkotását. Te­hetsége szépen bontakozott, de Buda­pestre került dolgozni, és a fodrászat háttérbe szorította a festészetet. Egy idő után azonban Judit erősen érezte ennek hiányát, és olyan lehetőségek után kutatott, ahol módja nyílt az al­kotásra, a fejlődésre. így került a Nyi­tott Műterem elnevezésű amatőr cso­portba, a Ferenczy rajziskolába és kü­lönböző nyári táborokba. Egyre in­kább nőtt benne a vágy, hogy komoly elhivatottsággal foglalkozzon a festé­szettel, és a Képzőművészeti Egyete­men folytasson tanulmányokat. Eh­hez komoly háttértudásra volt szük­ség, amit a előkészítő kurzuson szer­zett meg. Első felvételije még nem járt sikerrel, de kiváló tanárai felka­rolták és végigkísérték a fejlődését. Újabb bátorítást kapott azzal is, hogy a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapít­vány ismét díjazásban részesítette, és az országos elismertséggel rendelke­ző Halász Károly paksi festőművész is véleményezte munkáit. Idén sike­rült Judit egyetemi felvételije, és szeptembertől a festő szak hallgatója. Pakson, Dunakömlődön és Buda­pesten állították ki képeit. Az utóbbi időben inkább tanulmány jellegű munkákat készített, melyeket elsősor­ban tanárai és hivatásos festőművé­szek láttak. Számos technika közül a szénrajzot kedveli a legjobban, de szereti az erőteljes olajfestéket és az akrillt is. Kedvencei a portrék és az aktok, amiben talán szerepe van an­nak is, hogy az egyetemi felvételire ezekből kellett készülnie. Judit lelkesen és magabiztosan te­kint a jövőbe, saját szavait idézve: „A következő cél a helytállás, és hogy megtaláljam magamban a legőszin­tébb hangot, amellyel véleményt for­málok a világról. A festészet szá­momra egy olyan egyetemes nyelv, amely összeköt elmúlt korok kultúrá­ival és tapasztalataival, más emberek gondolataival. Egyben út önmagam felé, egy fejlődési lehetőség, melynek eredménye lehet, hogy én is része le­szek az emberiség kultúrájának. Szü­lővárosom, Paks értékeit, kultúráját is gazdagítani szeretném.” Zirczi Judit ismét megmutatja ma­gát Pakson, szeptember 25-én az ASE Étteremben nyílik kiállítása, ahol fel­készülési időszaka mappaanyagának portréit, aktjait, valamint az atomerő­műről és környezetéről készült leg­újabb képeit tátja a közönség elé. Lovásziné Anna Egy paksi edző remek ötlete A város is támogatta Pólyáné Tóth Judit, az Atomerőmű SE korosztályos fiú kosarasait felkészí­tő edző már évek óta szervez kosárlabdatábort Pakson. Az eddigiektől el­térően azonban idén pályázatot nyújtott be a település önkormányzatának ifjúsági-, sport- és esélyegyenlőségi bizottságához, amely a háromszor egy­hetes programsorozat ötlete mellé állt. „Ha nemcsak a számítógép előtt szeretsz kosárlabdázni, gyere el!” - Ezzel a mottóval hívta, várta Judit a 9-12 éves fiúkat a Vak Bottyán Gim­náziumban tartott táborba. A Mezősi | Árpád vezette bizottság az igényelt összeggel - 110 ezer forinttal - segí­tette az edző kezdeményezésének megvalósulását. Ennek köszönhetően a heti részvételi díjat sikerült alacso­nyan, ötezer forinton tartani.- Hiánypótló tábor volt ez a maga j nemében - mondja Judit- —, hiszen nem csupán egy iskolára épült. Sőt! Jöttek Bölcskéről és Györkönyből is. Összesen közel félszázan jelentkez­tek a három hét valamelyikére, sokan I több hétre is beiratkoztak. Délelőtt a labdáé volt a főszerep: az adott kor­­| osztályhoz igazodó foglalkozásokat követően délután főképp strandolás­sal töltöttük el az időt. Emellett sok versenyt is rendeztünk, melyek jutal­ma a magam készítette meggyes pite és a fiam, Pólya György által az Internetről letöltött zenéket tartalma­zó CD-k voltak. A három hét elteltével egyöntetűen pozitív vélemény alakult ki a tábor hangulatát és tartalmát illetően. Judit­ban ezzel együtt is maradt némi hi­ányérzet.- Kevés a gyerek, akit sikerül meg­szólítani, akit el tudunk vonni a szá­mítógép elől. A többség a csoportom tagjaként vett részt a nyári táborban. Remélem, jövőre még többen jelent­keznek majd, s hogy a szülők - az idei jó visszhangnak köszönhetően - bátrabban bízzák rám gyermeküket. A 2004-es tervekről szólva Pólyáné Tóth Judit elmondta még: Nukleó, Paksi Fiú Kosárlabdáért néven alapít­ványt hoznak létre, amelynek az egyik fő célja éppen ennek a tábornak a támogatása lesz. Vöröss Endre Havonta egy fellépés A Paksi Mazsorett és Modem Tánc Egyesület lányainak tavasztól őszig minden hónapra jut egy-egy fellépés. Ahogy megkezdődtek a szabadtéri programok, már közönség elé álltak. Május elsején a PA Rt. rendezvényén szerepeltek, júniusban a bikácsi falu­napon arattak szép sikert, júliusban és augusztusban a Duna-parti nyári esték keretében mutatták meg magukat, szeptember 27-én pedig a dunakömlődi szüreti nap programját fogják gazdagítani. Legutóbbi fellépésük alkalmával, augusztus 17-én, a Duna-part lépc­sőin és a sétányon összegyűlt nézősereget örvendeztették meg rit­mikus, pattogós táncaikkal, látványos műsorszámaikkal. A kicsi- és nagycsoport lányai min­dannyian lelkesek, ügyesek, ezt mutatják folyamatos felkéréseik, szerepléseik. Az egyesület örömmel fogadja az utánpótlást, várja az új jelentkezőket, a táncolni vágyókat. Lovásziné Anna ■ Ismét lesz Nemzeti Minőség Díj pályázat Idén ismét meghirdette a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a 2003. évi Nemzeti Minőség Díj pályázatát, melynek ünnepélyes díjátadására no­vember végén, vagy december elején kerül sor. Mint Pongomé dr. Csákvári Marianna, a tárca helyettes államtit­kára elmondta: az európai gyakorlat­nak megfelelő magyar pályázati rend­szeren 1996 óta eddig összesen 25 cég nyerte el a Nemzeti Minőség Díjat. A díjat a gazdasági tárca kezdemé­nyezésére és támogatásával - az Eu­rópai Minőség Díj modelljét követve - 1996-ban alapította a miniszterel­nök, a minőségügyben kiemelkedő eredményt felmutató gazdálkodó szervezetek tevékenységének elisme­résére. A díj elismertségét jelzi az a tény is, hogy az eddigi 25 magyar győztesből 15 pályázott az Európai Minőség Díjra, s közülük 12 kapott valamilyen szintű elismerést, ebből két cég nyert fődíjat, illetve minőség díjat. Az idei kiírás alapvetően az ed­digi gyakorlatot követi, így most is négy kategóriában (kis-, közepes- és nagy méretű termelő vállalat, illetve szolgáltató vállalat) lehet pályázni. Tavaly a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezdeményezésére a Nemzeti Minőség Dij pályázati rend­szerét kezelő Magyar Ipari és Keres­kedelmi Minőségfejlesztő Központ támogatásával először hirdették meg a regionális minőségi díj pályázato­kat, amelyeket az egyes megyékben működő kereskedelmi és iparkama­rák írtak ki. A rendszer sikerét látva a kiírók idén ismét meghirdették a regi­onális pályázatokat is. Mayer György (Debreceni hatsávos pályán bronzérmes paksi csapatunk) ^

Next

/
Thumbnails
Contents