Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-08-01 / 8. szám
2003. augusztus ATOMERŐMŰ 5. oldal Oroszországban jártunk 2003. július 16. és július 30. között a Paksi Orosz Klub, a Paksi Atomerőmű Rt. és Paks város önkormányzata támogatásával tizenkét, 12-16 év közötti paksi diák tíznapos üdülésen vehetett részt Novovoronyezsben egy, a város melletti rehabilitációs szabadidő-központban. A diákok a Móra Ferenc Általános Iskolából, a Deák Ferenc Általános Iskolából, a Bezerédj István Általános Iskolából és a Vak Bottyán Gimnáziumból képviselték iskolájukat. A 2200 kilométerre fekvő Novovoronyezsbe vezető utunk első állomása Ukrajna fővárosa, Kijev volt. A következő vonat indulásáig egy rövid városnézés keretében megtekinthettük a legfőbb nevezetességeket. Még egy napos hosszú és fárasztó vonatút után megérkeztünk novovoronyezsi szálláshelyünkre, ahol a városi önkormányzat maximális vendégszeretetét élvezhettük. A diákok rendkívül jól érezték magukat, mert ugyanebben az időszakban velük egykorú orosz diákok üdültek a rehabilitációs központban és szoros barátságok alakultak ki közöttük. Az orosz diákoknak és tanáraiknak köszönhetően, az általuk számunkra rendezett rövid műsor keretében, diákjaink megismerkedhettek az orosz kultúra egy szeletével és a mindennapi kapcsolattartás közben az - egyébként nem könnyű - orosz nyelvvel. Tíznapos ottlétünk alatt egy percet sem unatkoztunk, mert szinte minden napunkat kitöltötték a város önkormányzata által szervezett színes, tartalmas programok. Maradandó élmény volt számunkra bobrovi látogatásunk, ahol megtekinthettük a II. Katalin cámő uralkodása alatt Orlov herceg által alapított lovardát. Kipróbáltuk a híres „trojkát” (hármasfogatot) és megcsodálhattuk az európa- és világbajnok versenylovakat. Ugyancsak nagy élményt nyújtott a voronyezsi városnézés. A város komoly történelmi múlttal rendelkezik, I. Péter cár uralkodásától kezdve dinamikusan fejlődött, míg a II. világháború idején a földig nem rombolták. Ennek egyik mementóját, egy lebombázott állapotban meghagyott kórházat is láthattuk. A háború utáni időszakot is magán viseli a város (Lenin szobor, vörös csillagok), ami külön kuriózum volt számunkra. Novovoronyezs a Don folyó mellett fekszik, közel a magyar történelemből jól ismert Don-kanyarhoz. Egy hajókirándulás alkalmával végighajóztunk az egykori 2. magyar hadsereg HL hadtestének védelmi vonalának egy részén. A lenyűgögző természeti környezetben természetesen beszélgettünk és megemlékeztünk az itt elesett magyar és szovjet katonákról. Egy másik kirándulás alkalmával pedig autóbusszal jártuk sorra azokat a helyeket, ahol egykor magyar alakulatok harcoltak, megtekintettük azt a fennsíkot (szoldatszkoje polje) ahol a hagyomány szerint - a szovjet áttörés alkalmával - a legtöbb katona esett el. Az elsők között róttuk le kegyeletünket a május 28-án felavatott rudkinói katonai emlékhelyen, amely a 2. magyar hadsereg Don-kanyrban elesett katonáinak állít emléket. Ezt követően Boldarevkába mentünk, ahol egy, a szovjet áttörés 50. évfordulójára 1993-ban felavatott katonai temetőt néztünk meg. Kirándulásunk végállomása pedig a történelemkönyvekből és sokak számára még emlékeikből is jól ismert Uriv volt, ahol a szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, több órás tüzérségi előkészítés után, mintegy 8 kilométer széles arcvonalon megkezdte elsöprő erejű támadását a 2. magyar hadsereg ellen. Itt pedig megkoszorúztuk azt az emlékhelyet, mely az itt elesett szovjet katonáknak állít emléket. A kiránduláson részt vevő diákok többsége gimnazista, vagy a gimnáziumban fogja folytatni tanulmányait. Számukra nem ért véget ez a tanulmányi kirándulás, mert a Paksi Orosz Klub elnökének, Kém Tatyjánának köszönhetően a voronyezsi K. D. Glinka Egyetem és a paksi Vak Bottyán Gimnázium között a 2. magyar hadsereggel kapcsolatos munkakapcsolat alakult ki. Ennek célja anyaggyűjtés, melyben a diákok meghatározó szerepet kapnak. -SzPNemzetközi verseny Solferinoban „A Vöröskereszt szellemében" Az olaszországi Solferino mellett 1859. június 24-én zajlott csatában közel 40 ezren haltak ill. sebesültek meg. A nagy mértékű emberi szenvedésnek, a katonák haláltusájának szemtanúja volt Henry Dunant, svájci fiatalember, aki a helyiek közreműködésével megszervezte a sebesültek mentését. A csatamezőröl a közeli castiglionei templomba vitték a sérült, ápolásra szoruló katonákat. Dunant felvállalta a háborúk sebesültjeinek megmentését, munkássága eredményeként több egyezmény született az emberi élet védelme érdekében, és neki köszönhető, hogy létrejött a Vöröskereszt néven ismert világszervezet. Solferinoban a csatára és a Vöröskereszt megalakulására emlékezve minden évben nagyszabású ünnepséget rendeznek. Paksot a Városi Vöröskereszt szervezésében vöröskeresztes aktivistákból és atomerőműves tűzoltókból álló delegáció képviselte. Az ünnepség keretében lezajlott nemzetközi versenyen tűzoltóink ötfős csapata is részt vett, melynek tagja volt: Farkas József, Haán János, Lesták Zsolt, Lovászi Péter és Suplicz István. A világtalálkozóra szinte minden földrészről érkezett résztvevő. A megemlékezés estéjén kb. négyezer főnyi embersereg fáklyával a kezében vonult végig a Solferinoból Castiglionebe vezető 7 km-es úton, emlékezve a sebesültekre és megmentőikre, ápolóikra. A többnapos programsorozat középpontjában az a vöröskeresztes verseny állt, ahol tudásukat, ügyességüket mérték össze a különböző országok csapatai, a koreaiaktól kezdve az amerikai versenyzőkig. Az Atomerőmű Tűzoltóság csapata a hazai versenyeken elért sikerei, az elsősegélynyújtásban mutatott eredményei alapján méltán lehetett részese a nagy versengésnek. Az atomerőmű tűzoltói két évvel ezelőtt is jártak Solferinoban, akkor 4. hellyel tértek haza. Idén ismét próbát tettek, és szépen bizonyítottak. A mezőnyben 21 csapat mérte öszsze tudását. Tíz eltérő jellegű állomáson haladtak végig, melyek a komoly szakmai követelményeknek való megfelelés mellett fizikai állóképességet is igényeltek. A feladatokat helyben fordították olaszról angolra, angolról magyarra. Tűzoltóink helyzetét nehezítette, hogy a magyarországitól eltérő egészségügyi felszereléseket kellett használniuk. A nemzetközi verseny embert próbálónak bizonyult. Mint, ahogy azt a találkozó jelszava is sugallta, az „ember erejére” volt szükség. A versenyzőknek az élet legkülönbözőbb területét példázó esetekkel kellett szembenézniük. Extrém feladatok, víz alatti gyakorlatok, akadályokkal nehezített pálya, barlangból történő kutyás mentés, életveszélyben lévő sérült ellátása, újraélesztés és helyzetfelismerés tette próbára a versenyzőket. Mindemellett bizonyságot kellett adniuk ügyességükről, gyorsaságukról, de elméleti tudásukról, vöröskeresztes ismereteikről is. Tűzoltóink különösen nehéz feladatokkal megküzdve, igen erős versenyben 21 csapat közt a 8. helyen végeztek. Eredményeik öt versenyszámban felülmúlták az első helyezett csapatét. Teljesítményük elismerésre méltó. Gratulálunk! Lovásziné Anna A végeredmény több mint félmillió Családi „Irtó-nyerő” parlagfű gyűjtési akció Július 24-én zajlott az 1996 óta minden évben hagyományosan megrendezésre kerülő „írtó-nyerő” családi parlagfű-gyűjtési verseny ünnepélyes eredményhirdetésére. Négy héten keresztül (június 16-tól július 14-ig) százas kötegekben adhatták le a gyűjtők a gyökerestől kihúzott parlagfüvet, amelyért cserébe tombolát vagy virágjegyet kaptak. Ebben az évben összesen 13 család 558.600 szál parlagfüvet gyűjtött. Kiemelendő Pupp Józsefné, Imre Istvánná és Hegedűs Istvánná családja, akik eddig kitartóan, minden évben részt vettek az akcióban. A verseny I. helyezettje, Czinkóczki Pál és családja 200.000 szál parlagfüvet gyűjtött. Nyereményük egy egyhetes balatonfüredi családi üdülés, teljes ellátással. Második helyezést ért el Viszlay József és családja, 115.900 szál parlagfűvel. Az eredményhirdetés alkalmával a balatonfüredi fődíjon kívül - a szponzori és alapítványi felajánlásoknak köszönhetően - összesen 70 db tombolatárgyat soroltak ki. A 10.000 db-os tombolával 15 db értékes nyeremény lehetett nyerni, köztük 1 db kerékpárt, 5 db egynapos balatonfüredi családi vizi programot, de még sétálómagnót, speciális számológépet, óriási vessző virágtartót, fürdőlepedőt és sportruházatot is. Az 1000 db-os tombolával 55 db értékes tárgyhoz juthattak a szerencsések, mint például ajándékcsomaghoz, szauna- és szolárium bérlethez, fagyi utalványhoz, könyvhöz, CD-lemezhez és játékhoz. A sok tombolanyeremény alapítványi és szponzori felajánlásoknak volt köszönhető. Az idén több család azért nem vett részt a versenyen, mert lényegesen kevesebb helyen és elszórtan volt megtalálható a parlagfű, nagyon nagy területet kellett bejárni a gyűjtéshez, és a föld keménysége miatt sok esetben nem lehetett gyökerestől kihúzni. Az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány mégis elégedett az eredménynyel, hiszen az aszály és a nagy kánikula ellenére a kevesebb család aránylag több parlagfüvet gyűjtött az előző évekhez viszonyítva. • * * Az I. helyezett Czinkóczki család négy éve, gyermekük iskolakezdése óta gyűjti a parlagfüvet. Kislányuk, Gréti által mindig részt vesznek az iskolai versenyben, a múlt évben 13 ezer, az idén 20 ezer szállal segitették az iskolát. A családi akcióba tavaly neveztek be először, akkor 100 ezer tövet adtak le. Mostani gyűjtésüknek nevelési célzata is volt. Kislányukban tudatosítani kívánták, hogy a kitűzött célok elérhetők, de a sikerért keményen meg kell dolgozni. Mentek is minden nap szorgalmasan parlagfüvet szedni, még hétvégeken is. Lakásuktól, a Pollack M. útról indulva Cseresznyésig megtisztították az út szélét, az árokpartot, majd amikor itt végeztek és elfogyott a parlagfű, akkor lementek a Duna-partra, ahol rengeteget találtak. Kitartó munkájuk meghozta a várt győzelmet, amiért Grétit illeti a legnagyobb elismerés. AII. helyezett Viszlay család most vett részt először a parlagfű-gyűjtésben. A siker legkisebb lányuk, a 16 éves Kati érdeme, aki kitartásáról, fizikai erejéről is bizonyságot adott. Czinkócziék a fődíjat tartalmazó borítékkal Kati országos első helyezést ért el egyéni versenyben, amit környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási témában hirdettek meg nem is oly régen. Az ott elért eredmény ösztönözte, hogy ide is benevezzen. Nyolc napon keresztül nagy izgalommal gyűj-Viszlayék a sok nyereménnyel tötte a parlagfüvet, amiben természetesen családja is támogatta. Sokat szedtek az Ürge mező és a vasútállomás környékén. A második helyezésért járó harkányi üdülést - a nem megfelelő időpont miatt - felajánlották más családnak, de sajnos ők sem tudtak élni a lehetőséggel. Lemondtak a II. hely jutalmáról, de a szerencse kárpótolta őket, mert megnyerték a kerékpárt és mellette még számos ajándékot. Lovásziné Anna A szervezők
