Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7. szám
14. oldal ATOMERŐMŰ 2003. július Átadták a Pongrácz Sándor-díjat Dr. Hellebrand Béla, a község fogorvosa Pálmai Klára bizottsági elnök méltatta ezen szavakkal a kitüntetettet. A doktor urat, aki immár harmincnyolc esztendeje él Pakson, és aki - szintén fogorvos feleségével együtt - sokat tett a paksiak egészséges fogazatáért. Dr. Semmelweis Ignác születésnapjának tiszteletére idén immár ötödik alkalommal került sor Pakson a Pongrácz Sándordíj odaítélésére. A Topáz étterem udvarán összegyűlt egészségügyi dolgozók előtt Pálmai Klára a ma már nyugdíjasként praktizáló fogorvos kiváló munkáját dicsérve kiemelte: dr. Hellebrand Béla a fogmegtartó kezelések népszerűsítésével új színt hozott az akkori nagyközség életébe. Ezért a páciensek azok után is a doktor urat választották, mikor Paks várossá válásával új orvosok érkeztek a Duna partjára. Hajdú János polgármester saját élményét osztotta meg a hallgatósággal, mikor tréfásan azt mondta: csak a bátrabbak választották a doktor urat és nem a feleségét. Mindkettejüknek sokat köszönhet a város, a díj így a legjobb helyre kerül - fogalmazott a polgármester. A láthatóan meghatódott orvos nagy megtiszteltetésként élte meg azt, hogy a díjat neki ítélték. A doktort, akiről a kitüntetést elnevezték, jó barátjának vallhatta, ami a szemében még tovább növeli a város elismerésének értékét. Szokoly Tamás könyvbemutatója 2003. június 16-án Pakson, a Városi Könyvtárban Szokoly Tamás „Nem történt semmi” című könyvének bemutatójára került sor. Szokoly Tamás 1947-ben született Veszprémben. Elemi- és középiskolai tanulmányit szülővárosában végezte, majd Szombathelyen szerzett népművelő-könyvtáros diplomát és elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát.Első kötete „Tarkódnak fordítva” címmel jelent meg. Az új könyv borítóját Kass János, az illusztrációkat Bálványos Huba készitette. Az utószót és a boritógrammát Kemény Géza és Faludy György írták. WollnerPál Legtöbb pontszámmal, legeredményesebben Az idei országos elsősegélynyújtó versenyt június 7-én, Fonyódon rendezték. Három kategóriában összesen 53 csapat versengett. Az Atomerőmű Tűzoltóság versenyzői a felnőtt kategóriában 16 pont különbséggel vezetve érték el a legmagasabb pontszámot, és így a verseny legeredményesebb csapatává váltak. Az első helyet nem szerezhették meg, mert versenyen kívül értékelték őket. A legtöbb, 325 pontot begyűjtő paksi csapat tagjai: Farkas József, Haán János, Lesták Zsolt, Lovászi Péter, Suplicz István. Az országos megmérettetés délután 16 óráig folyamatosan zajlott, és szigorú szabályok betartása mellett 20 állomáson kellett tudásukról, ügyességükről számot adni a csapatoknak. Az 5 szakmai, 9 elméleti, 3 közlekedésbiztonsági és 1 ügyességi állomás közé két pihenőállomást iktattak be, a feladatok végrehajtása komoly teljesítményt igényelt a versenyzőktől. A közlekedéskultúrával foglalkozó állomássorozaton a paksi versenyzők rendkívül jól szerepeltek, különdíjat nyertek, a csapatmunka és összehangoltság tekintetében is ők vitték el a pálmát. A kiválóan teljesítő csapatnak lehetősége van nemzetközi szinten is megméretni magát, ugyanis meghívást kaptak az olaszországi Solferinoban megrendezésre kerülő nemzetközi vöröskeresztes elsősegélynyújtó versenyre, ahol korábban társaik már sikert arattak. LA Ismét Paksra érkezett a „Copa de Roses” díszes serlege A „Copa de Roses” nevű labdarugó-tornát idén is megrendezték Rosesben, a spanyolországi Catalunya csodálatos tengerpartján. Az elmúlt években jól szerepeltek itt a paksi „öregfiúk”, így a június 7-14. közötti útra már esélyesként utazott az Atomerőmű SE gárdája. Focicsapatunk idén is elérte célját, a díszes Roses kupával tért haza a Costa Brava vadregényes vidékéről. A beszámoló azon felfogás alapján készült, mely szerint egyáltalán nem kell a tudósítónak a helyszínen lenni ahhoz, hogy az ott lezajlott eseményről hírt adjon. Sőt egyenesen káros a jelenlét, mivel könnyen elveszhet a sok mellékes információ rengetegében. Hogy minél pontosabb legyen a tényfeltáró írásom az utazás, a mérkőzések élményeiről, hangulatáról Izsák Lajos kollégánkat, a túra egyik szervezőjét, résztvevőjét faggattam. Júniusban immár ötödször vett részt az Atomerőmű SE öregfiúk csapata a Spanyolországban megrendezett „Copa de Roses” labdarúgó-tornán, s az ottani hagyományoknak megfelelően az ötödik alkalommal részt vevőket - köztük a paksiakat is - már a megnyitó ünnepségen díszes serleggel jutalmazták a torna szervezői. 2003. júniusában a „Copa de Roses” tizenhárom éves történetének talán legnagyobb tornáját rendezték, hiszen több sportágban (kézilabda, strand-kézilabda, foci) három ország közel negyven egyesületének ezernégyszáz versenyzője lépett pályára. A fociban nehéz feladat hárult a szervezőkre, mert a számtalan ifjúsági korosztályú csapat mellett hat felnőtt gárda jelentkezett a tornára (köztük két aktív és négy amatőr), akiket egy összevont csoportba soroltak. Az Atomerőmű SE gárdája a későbbi csoportgyőztes esseniektől ugyan vereséget szenvedett, azonban a másik két mérkőzésüket magabiztosan nyerve a legjobb amatőr csapatnak járó kupát nyerte el. Az egyéni teljesítmények közül ki kell emelni a „nagy öregek” (Kővári István, Tóth György, Sipos József) csupaszív játékát, valamint a sérülések miatt kényszerűségből beugró juniorok (Héregi Tamás, Izsák Dániel) hozzáállását. A mérkőzések közötti pihenőnapokon természetesen ezúttal is jutott idő színvonalas kirándulásokra, programokra, valamint a tengerparti napozásra, fürdőzésre. Roses az északi spanyol földközi-tengeri partvidék egyik legjelentősebb üdülőhelye, ahol töretlenül fejlődik a turizmus. Sikerült olyan szállást kapni a szervezőktől, ami tengerparti volt. Annyira közel volt a tenger, hogy ráláttunk a szobánkból. Ha kimentünk a szálloda teraszáról, akkor gyakorlatilag a homokos tengerparton voltunk. Idén is szerveztünk barcelonai kirándulást. Megtekintettük a katalán főváros legfőbb nevezetességét, Gaudi híres, ám még befejezetlen „Szent család” nevet viselő engesztelő templomát, a félig kész gigantikus építészeti remekművet. Az igazi panoráma természetesen a Monjuic hegy tetejéről és az ahhoz vezető libegőről tárult elénk. Az FC Barcelona „szentélye”, a Camp Nou megtekintése is óriási élményt nyújtott. A stadion múzeumának csapatképein igazi futball-legendákkal (Johann Cruyff, Kubala László, Czibor Zoltán) találkozhattunk. A hosszú oda-és visszaút egyhangúságát néhány közbeeső megállóval tarkított városnézés (Luzern, Genf) tette színesebbé. Nagyon fontos segítség volt számunkra az, hogy az erőmű vezetése eddig is támogatta az utazásunkat, amit ezúton is köszönünk - tájékoztatta szerkesztőségünket Izsák Lajos. Valamennyi sportszerető kolléga nevében gratulálunk a csapat sikeres szerepléséhez. Úgy tudom, hogy sok lazításra nincs időtök, hiszen küszöbön erdélyi barátaitok, a székelyudvarhelyi gimnázium öregfiúk csapatának látogatása Pakson, ahol ezúttal vendéglátóként kell helytállnotok szervezésben és a pályán egyaránt. Addig is: Hajrá ASE! Sípos László A természetjáró szakosztály újabb sikere Valószínűleg nagyon kevesen vették észre, hogy július első hétvégéjén - az immár három éve folyamatosan - a Látogató Központban őrzött Trafó Debrecenbe „utazott”. Az 53. Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozót július 4. és 6. között Debrecenben tartották. Pénteken délelőtt Debrecenbe tartván még csak halkan engedtük meg magunknak a poénokat: a városi és a terepversenyt magában foglaló öszszesített kategóriáért járó fődíjat, a Trafót viszszük a találkozóra, hogy három napig mások is megtekinthessék, mert a versenyeken természetesen újra megnyerjük azt. Pénteken délután az egyéni Tájékozódási túraversenyt bonyolították le a rendezők. A versenyt nehezítette a sűrű akáccal benőtt erdő és a laza homokos talaj. A terep nehézségei mély nyomokat hagytak a versenyzőkön, mely meglátszott a véres kezeken és a rövidnadrágban versenyzők lábain. Szombaton reggel korán volt az ébresztő. A hatfős csapatból két fő a Városismereti versenyen, négy fő pedig a Terepversenyen vett részt. A Paksi Atomerőművet négy csapat, 24 fővel képviselte és ismét szép sikereket értünk el. Az elért eredményeink még inkább emlékezetessé teszi a debreceni Józsi bácsi kérdezi: Miért nem kerül már szegélykő az F2 portáról kivezető, jobbra kanyarodó út szélére? VOTT-ot, pedig nem könnyű versenyben sikerült mind a kétfős városi, mind a négyfős terepi csapatnak bizonyítani. A Weiszné Kiss Éva és Weisz Pál alkotta csapat a városban 5. helyezést ért el egy olyan versenyen melyet a szinte állandó városi nyertes debreceniek igyekeztek úgy megrendezni, hogy holtversennyel semmiképpen ne kelljen bajlódniuk az értékeléskor. A nagy városban, ahol egyébként is sok adatot meg lehet kérdezni/ez az igyekezetük az utóbbi évek legnehezebb és nehezen túlszárnyalható versenyét eredményezte. Jakab Albert, Baksa Tamás, Sztanó László és Fodor Zoltán a terepen 3. helyezést értek el. Hosszú, 12 kilométeres pályán, összesen 27 ellenőrző pontot kellett a versenyzőknek felkeresniük, melyből 8-8 pontot szétválva, kétkétfős csapatokban kellett megtalálni. A két helyezés alapján pedig az összetett versenyt a 60 induló csapatból az Atomerőmű csapata nyerte - rekord módon, immár negyedik éve folyamatosan! A fődíjat jelentő kis transzformátort újabb egy évig a látogatóközpont vitrinjében tekinthetik meg az érdeklődők. Az atomerőmű csapata az összesítésben a társaságok közötti versenyben 6. lett. A találkozón 20 villamos ipari társaságtól 455 fős résztvevői létszámot regisztráltak. A találkozó a győzelemtől eltekintve is jól sikerült, mert érdemes volt elmenni a versenyek hangulatáért, az ismerősökkel való találkozásért, az iparági barátságok ápolásáért, a pénteki és a szombati buliért, Debrecenért. A jövő évi VOTT-ot a Vértesi Erőmű rendezi, várhatóan Tatán. Az atomerőmű csapata újra magával viszi a Trafót, hogy rövic időre a többi társaság résztvevői is megtekinthessék azt. Jakab Albert-Wollner Pál A 2003. évi Roses kupát elhódító paksi focicsapat
