Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-07-01 / 7. szám
2002. július ATOMERŐMŰ 9. oldal <X> <> 20 éves az 1. blokk A két évtizede történteket fotók segítségével elevenítjük fel, amelyeket Gottvald Károly fotóművész készített 1982 júliusában. 25 éves az Atomerőmű újság Fe i o Valamikor a ráérősük trapéznak képzelték a munkaidőt, melynek különféle idomokra bontásával a vállalati hierarchia egyes lépcsőfokainak foglalkoztatási keresztmetszetét meg lehet határozni. Az egyik ilyen elfajult kísérletet az 1. ábra mutatja. E kísérletek törvényszerűen kudarcra voltak ítélve, mert: 1. Nem alkalmazván a számítástechnika legújabb módszereit, nem tudták kimutatni a gyakorlati életben jelentkező finom, szubstrukturális változásokat. 2. Nem vették figyelembe, hogy ma már a munkaidő-felosztás szempontjából nincsenek vezetők és beosztottak - mindenki ugyanannyit dolgozik (vagy nem dolgozik). A munkaidő-felosztás elemzése ma már önálló tudomány, annak minden kellékével (szakszavak, disszertációk, doktorok stb.). Ezúttal egy analitikai rendszert mutatunk be olvasóinknak, kihagyva belőle (mivel lapunk nem kifejezetten szakfolyóirat) minden érthetetlen és értelmetlen körmondatot, az idegen szavakat, és a szakirodalomra való hivatkozást. Vesszük tehát a Dolgozót, akinek a mostani év 365 napos volt, ebből 53 hétvége, 4 hivatalos ünnep, 22 nap szabadság (átlag), azaz összesen: 1872 munkaóra. . . . Napi nyolc. Ennek felhasználását gondos mérésekkel és értékelő számításokkal lehet meghatározni. Például: alkoholos befolyásoltság: rendészeink a déli portán 173 liter pálinkát koboztok el. Ha igaz. hogy minden ötvenedik litert sikerült megcsípni (ami happy and lehetne a „Rendészek álma” című filmben), akkor az idén 865 liter dugipólinkát ittunk, ami még nem tartalmazza a repi piát, meg a sztás Z. ábK* n A Dobozó munloGicicjenek, -jcJoszJ&sa műszerlemosó tisztaszeszt, mert azt hivatalosan hozták be, viszont attól is be lehet rúgni. Ez tehát 1100 liter. Egy deci elfogyasztásához átlag fél óra kell és 4 óráig tart a hatás. Ötezer emberre átlagolva: napi 10 percig voltunk részegek a kerítésen belül elfogyasztott pia okán. Ehhez jött egy január harmadika, egy húsvét kedd, meg két brigádbuli utáni szerda, átlagolva: napi 8 perc. A továbbiakban mellőzzük a részletes számításokat, csupán a kiinduló adatok és a végeredmény közlésére szorítkozunk. Ebben az évben volt a dolgozóknak: 1- 1 névnap, születésnap, kitüntetés, szolidaritási gyűlés, tüdőszűrés, rendőrségi ügy. 2- 2 véradás, termelési tanácskozás, elintéznivaló a tanácsnál, szellemi vetélkedő. 3- 3 vállalati ünnepély, munkavédelmi oktatás, ünnepi bevásárlás, orvosi vizsgálat. 234 reggeli, 351 értekezlet, 468 beírás a jelenléti ívbe, 702 kávé, 2340 rágyújtás cigarettára, 1 nap delegációk fogadása, 2 nap társadalmi tevékenység, 3 nap külföldi kiküldetés, 4 nap tanfolyam, 5 nap táppénz. A végeredményt pedig a 2. ábra mutatja. (Tóth) .... hogy belép(tet)ni tudni kell. Bizony rég elmúlt az idő, amikor még 20 forintért árulták az „atomos bilétát" a Halászcsárdában. Ma már a belépő: státuszszimbólum. Hogy mi kell a jó belépőhöz? 1. Kapu. Olyan kapu, amely: - elég bonyolult ahhoz, hogy a be nem avatottak ne csak a működési elvét ne ismerjék ki, de még azt se tudják segítség nélkül, hogy hol kell rajta bemenni: — elég drága ahhoz, hogy a bank revizorának véletlenül se jusson eszébe, hogy swarcban (feketén) csináltuk. Apropó: lehet, hogy a pénzverdében aranyból csinálják? Hát a konzervgyárban? Pakson is megjelentek az első „korlátozott felelősségű társulások". Halk szavú gyerek kérdi a szomorú szemű nézőjelöltet: „nem jutott, haver?" A társa meg juttat a szegény havernak. Az illetékesek megértéssel fogadták a jegyüzérek megjele-héslét (végül is a jólét velejárói), meg aztán: a jegyüzér a sikerfilm legbiztosabb mutatója. A közönség egyelőre nem nőtt fel a feketepiachoz (egy nő botrányt akart rendezni az ajánlat miatt, aztán láttam egy részeget, aki nyolc óra előtt meglepve böfögte: „hiszen azért öt sört kapok... és ott még pisálni is kiengednek"), úgyhogy egyelőre nem megy a bolt. 2. Jól megdolgozott belépni szándékozó. Ehhez kell egy próbabelépő, amelyet hónapokkal az igazi előtt adnak ki és hetente más bélyegzőkkel kell érvényesíteni. Fontos, hogy minden bélyegzőt más-más irodában és különböző kérvények alapján lehessen megszerezni. És még valami: a hivatalos belépőhelyek mellett ügyelni kell arra, hogy mindig maradjon egy-két „törvénytelen" belépésre alkalmas kiskapu. Ez nemcsak romantikus, de a belépni szándékozókat is felosztja (törvénytisztelőkre és sumókolókra). Mert aki törvénytisztelő, az az igazi belépőre is hivatalos úton íratja rá a római számokat (pecsét helyett, ha már a betűk elfogytak), aki pedig sumákol, az ezután is a kiskapukon fog bejárni ... Es akkor megjelenhet a Belépő, amely - ha névre szól: státuszszimbólum. Ezen kívül persze akárki beléphet a „biankó" belépővel. De már nem sokáig. Mert majd arra is ütünk egy pecsétet.----hogy a pezsgő kulturális élet biztos velejárója: a jegyüzér. De a vállalkozók optimisták. Ok tudják miért. .... hogy Paks város__ Lesz... A legutóbbi szüreti vásár ugyan nem ezt mutatta. Igaz, a sátrakat igazi katonaság csinálta - ami nem a kis községek privilégiuma, meg a bemondó is sztereó hangosbeszélőn tudatta a nagyközönséggel, hogy vasárnap este tombolahúzás lesz. (Tudják mi az a sztereó hangosbeszélő? Két hangszóró szembefordítva. Irtó modern - még az se érti, aki beszél.) A „bohócok" - mert szüreti bál bohóc nélkül nem elég hagyományos - a városi irodalmi színpadról ugráltok jól gyakorolt koreográfia szerint. Csak úgy ne járjunk a hogyományteremtéssel, mint a vendéglős (- Főúr, ez a káposzta nem elég savanyú! - Uram, ez nem káposzta, hanem mákostészta. - Ja, annak elég savanyú. De nem elég mákos!)
