Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6. szám
4. oldal ATOMERŐMŰ 2002. június OSZTÁLYTABLÓ 2002. január 1-jétőI szervezetileg a Karbantartási Igazgatóságot erősíti az Üzemfenntartási Főosztály gárdája, 5 osztálya. Ennek apropóján mutatjuk be az Automatika Osztályt e havi számunkban. A korábban Villamos Laboratóriumként ismert, 51 főből álló osztály 4 dolgozója, Csúcs Csaba, Hingl Ferenc, Imre Antal és Medveczky Gábor mutatkozik be az olvasóknak. Csúcs Csaba, csoportvezeto- Kérem, mutatkozzál be az olvasóknak.- Budapesten éltem 35 évig. Ott nem kaptam lakást, tájékozódtam és úgy tűnt, itt Pakson lakáshoz tudok jutni. így jelentkeztem a Paksi Atomerőműbe. 1978. július 7. óta dolgozom itt. A feleségem is egy hónapra rá jelentkezett és őt is felvették. A villamos laboratóriumba kerültem és ennél a szervezetnél vagyok azóta is. Az utóbbi időben csak a szervezet elnevezése változott. Az építkezés kezdete óta itt vagyok. A TRANSZVILL-ból jöttem ide és eleinte elég furcsa volt itt dolgozni Budapest után. Sok időbe tellett, mire megszoktunk itt. Aztán csak kialakult a dolog és most már jó körülmények között vagyunk. A szakmám elektroműszerész, a gimnázium után végeztem el az iskolát. Itt szükség volt további tanfolyam elvégzésére. Három év alatt végeztem el az elektrikusi továbbképzést és van technikusi végzettségem is.- Mik a munkáddal kapcsolatos főbb feladatok?- A III.-IV. blokki főberendezések technológiai csoportvezetője vagyok. A fő feladatunk a karbantartáson kívül a napi hibák elhárítása, elektromos és automatikai hibák elhárítása, mely kiterjed az egész erőmű területére.- Mivel töltőd a szabadidődet?- Még az első évben béreltem egy telket a Pölösön. Hobbiteleknek tartom és a biogazdálkodás megragadott. Vegyszermentesen és trágyamentesen termelnék, ha el nem fagyna a termésem minden évben. A jó levegő és a kikapcsolódás viszont pótol mindent. Feleségemmel megszoktunk itt Pakson. Pestre ma már csak rokonlátogatás alkalmából megyünk. Társadalmi munkát is végzek, mert szakszervezeti bizalmi vagyok az idejövetelem óta.- Köszönöm a bemutatkozást. Wollner Pál Imre Antal, művezető Technológiai-biztonsági-vezérléstechnikai művezetői egység- Kedves Antal, kérlek mesélj pályafutásodról, korábbi munkádról!- 1961-ben végeztem el a szakmunkásképző iskolát villanyszerelőként. Eddig nem sok munkahelyem volt, Paks a harmadik. Diósdon a csapágygyárban kezdtem dolgozni, ahol 8 évet töltöttem el. Ott szereztem meg az alapvető, a későbbiekhez nélkülözhetetlen szakmai ismereteket célgépek, kézi vezérlésű és pneumatikus gépek között. 1967-ben a Dunamenti Hőerőműbe kerültem, alapvetően a lakásprobléma megoldása végett. Százhalombattán 10 évet dolgoztam. A villamos laborban kezdtem mint műszerész, majd csoportvezető lettem. Ez már igazi erőműves tapasztalatszerzést jelentett. 1972-től résztvettem a II. kiépítés villamos berendezéseinek üzembe helyezési munkáiban.- Hogyan, mikor kerültél a Paksi Atomerőműhöz?- 1978 januárjában jöttem Paksra. Úgy fogalmaznék, hogy a második kapavágástól kezdve vagyok itt. A váltás azonban nem volt egyszerű, mivel nehezen engedtek el Battáról. Igaz, én sem cserélek gyakran munkahelyet. Mégis nagy kihívást jelentett az atomerőmű építésében való részvétel. Az akkori Villamos Laborban a korábbiakhoz hasonlóan műszerészként, majd csoportvezetőként dolgoztam. Technikusi képesítést szereztem, és 1982-től vagyok vezérléstechnikai művezető.- Melyek voltak akkoriban az érdekesebb, fontosabb munkáid?- Először is azt a csapatot kellett összeverbuválni, amely a villamos üzembe helyezési feladatokat végrehajtja. Szerencsére sok dolgunk volt. Az 1. blokkhoz kapcsolódóan szinte minden villamos üzembe helyezési munkában részt vettünk. Jelentősebb volt többek között a 120 kV - 400 kV-os alállomás, vagy a vízlágyító technológiai berendezéseinek villamos üzembe helyezésében való közreműködés. Később következett a többi reaktorblokk villamos üzembe helyezése.- Mai feladataid, tevékenységed? Mennyire szereted, amit csinálsz?- Manapság a legfontosabb a villamos berendezések karbantartása, és a mindennapos hibaelhárítási munkákban való részvétel. Karbantartás alatt a négy blokk primer- és szekunderköri összes technológiai, biztonsági rendszerének villamos karbantartását kell érteni. Szeretem ezt, bár járulékos feladatként 13 beosztott napi munkáját is elő kell készíteni, ellenőrizni és számon kérni. Az ő mindennapos ügyes-bajos dolgaikkal is foglalkozni kell, ami sokszor több időt vesz igénybe, mint a szakmai tevékenység.- Mennyire volt könnyű itt megszokni, mennyire érzed magad paksinak?- A családommal 1978 februárjában költöztünk Paksra. Úgy gondolom, annyira sikerült beilleszkedni, hogy bizton mondhatom magam paksi lakosnak immár 24 éve. A kezdeti időszakban a nehézséget az infrastruktúra hiányosságai, valamint a gyerekek elhelyezése, a feleség munkahelye jelentette. Ez utóbbi később megoldódott, itt is a VERTESZ-nél helyezkedett el.- Mit lehetne még megtudni a családodról, szabadidődről?- Fiam 33 éves, vállalkozó, lányom 26 éves, férjhez ment, éppen másfél éves unokámmal van otthon. Szabadidőm elég kevés van, sokat dolgozom az erőműben. Persze azért igyekszem időt szakítani mindenre. Hobbim a kertészkedés. Van egy kis telkünk is, ahol viszonylag sok időt töltünk. A gyerekeket is meg szoktuk látogatni, akik egyébként építkeznek, így nekünk is lesz tennivalónk bőven. hl Medveczky Gábor, művezető Mérés és Készülék Karbantartó művezetői egység- Gábor! Hogy kezdődött erőműves pályafutásod?- 1968-ban a szakközépiskolai érettségi után, a gyöngyösi VOLÁN akkumulátor üzemében kezdtem dolgozni. 1969 januárjában kerültem az iparágba a Gagarin - ma Mátrai - erőműbe. Ez számomra idegen szakterület volt, mert az erőműves egy eléggé speciális szakma. A Gagarinban összesen 5 évet dolgoztam, de ezen időszakon belül voltam katona is két évig. A katonaság után továbbra is a védelem és méréstechnikai szakterületen maradtam, de foglalkoztam vezetékes híradástechnikával is. 1972-ben nősültem. Azt mondta az akkori osztályvezetőm, hogy a százhalombattai erőmű terhére kaphatok lakást, ahol nagy üzembe helyezés indul. Ez azt jelentette, hogy el kellett jönnöm szülőföldemről, Gyöngyösről. Százhalombattára költöztünk, ahol 1977-ig dolgoztam a hat darab korszerű 250 MW-os blokk üzembe helyezésében, mint védelmes műszerész, majd mint védelmes csoportvezető. 1977- ben született lányunk, Linda.- Ezután hogyan kerültél Paksra?-Akkortájt - 1977 tavaszán - volt kollégáim, Jakabfí György és Knizner István kerestek meg, akik már itt dolgoztak Pakson, nem jönnék-e a paksi erőműbe az akkor induló építési üzembe helyezési munkákra. Egy kicsit féltem a számomra akkor még ismeretlen atomenergetikától, de egy kis tájékozódás után kiderült, hogy nem is olyan rejtélyes dolog ez. 1977 szeptemberében jöttem ide - mint védelmes csoportvezető kezdtem dolgozni -, októberben pedig már lakást is kaptunk. Védelem és méréstechnikai szakemberként is sok új feladattal kellett megküzdenem. 1980-ban sikeres vizsgát tettem Budapesten, az Üteg utcában az Erősáramú Vtllamosenergiaipari Technikumban. Pár évig csoportvezető voltam, 1982-ben neveztek ki védelmes művezetőnek. 1977-től folyamatosan dolgozom a Villamos Laboratóriumban, amit kb. két éve Automatika Osztálynak hívnak. A törzsszámom 2873, ami sok mindent elárul. Egyrészt dicsőség, hiszen még mindig itt vagyok, másrészt nem, mert a koromat is jelzi, bár ez csak egy állapot.- Milyen feladataid voltak?- Folyamatosan részt vettünk az erőmű építésében. Erősáramú védelmi és méréstechnikai berendezések null-revíziója, üzembe helyezése, üzemeltetése, a karbantartás, a hibaelhárítás voltak a feladataink. Erősen keveredik benne az üzemviteli és a karbantartói tevékenység. Ez a mai napig így van. Természetesen az itt alkalmazott technikával meg kellett barátkozni, amikor idejöttem. A berendezések, technológiák ismeretét részben itt sajátítottam el, részben Novovoronyezsben. Ott ismerkedtünk meg ezekkel a berendezésekkel, azok működési elvével, logikájával. Ezzel a technikával éltünk-élünk együtt közel 25 éve. Csak a 90-es évek közepétől kezdett az új technika teret nyerni szakterületemen, a védelem és méréstechnikában. Az erőmű élettartam-hosszabbítása kapcsán remélt rekonstrukció talán a mi területünkön is meghozza a korszerű technológiát, hiszen a berendezések nagy része „ősréginek” mondható. — Család, hobbi?- Harminc évig lakótelepen éltem, három éve költöztem élettársammal és gyermekeivel családi házba. Szokjuk és gyakoroljuk ennek a típusú életformának, életmódnak jó és rossz oldalát. Lányom Németországban él, a magyarral együtt 4 nyelven beszél, jelenleg második diplomáját szerzi. Kedvelt szabadidős elfoglaltságom a természetjárás, és régebben a tájfutás volt, amelyeket mostanában egy kicsit mellőzök, részben munkahelyi elfoglaltságom, részben a ház körüli munkák miatt. A tájfutás és a természetjárás kapcsán bejártam szinte az egész országot. Nincs olyan város-falu vagy hegyvölgy, ahol ne fordultam volna meg. Ismerem az országot, mint a tenyeremet. A környező országokat is bejártuk, sok helyre eljutottunk. Szeretem a zenét. Fiatal koromban zenész voltam másodállásban, ebből adódóan a könnyű- és a komolyzene is fontos szerepet tölt be az életemben. Hingl Ferenc, műszerész Háziüzemi Csoport- Feri! Mondanál egy pár szót a szakmai pályafutásodról, arról, hogy hogyan kerültél az erőműbe? — 1970-ben végeztem Pécsett a Zipemowsky Károly Ipari Szakközépiskolában, erősáramú szakon. Az első munkahelyem Budapesten volt, az EVIG-ben (Egyesült Villamos Gépgyár) próbatermi ellenőrként kezdtem. Két év katonaság következett, majd 1974-ben kerültem Paksra vissza. Ebben az évben meg is nősültem. 1974-től 84-ig dolgoztam az Paksi Körzeti Építő Szövetkezetnél, mint művezető. Az új lakások villamosításával foglalkoztunk, karbantartással a cégen belül. 1984-ben kerültem ide a területre, de akkor még nem mint PAV-os dolgozó, hanem mint a Halászati TÉESZ villanyszerelő csoportjának tagja. Másfél évvel később, 1986. január 1-én léptem be a PAV-hoz, a Villamos Laboratóriumban (mostani Automatika Osztály) kezdtem dolgozni. Azóta is itt, a laboron belül a Főberendezések művezetői egység Háziüzemi Csoportjának műszerészeként dolgozom.- Család?- 1974-ben nősültem. A fiam 26 éves, itt dolgozik a cégnél elektrikusként. A lányom 20 éves, másodéves a Külkereskedelmi Főiskolán. A feleségem háztartásbeli, otthon van. Pakson születtem, a család nagy része: szüleim, feleségem szülei, testvéreim is itt élnek.- Szabadidődet mivel töltőd?- Tősgyökeres paksiként elmondhatom, hogy a Duna szeretete egész életemet meghatározta. Régebben a Dunához közel laktunk, sokat jártunk le úszni. Mostanában - mivel van egy motorcsónakunk - inkább a táj szépségét, és a víz látványát élvezzük a Dunán. Nagy szenvedélyem a méhészkedés, már hetedik éve foglalkozom ezzel.- Mennyire időigényes elfoglaltság ez?- Ha valaki komolyan foglalkozik a méhészettel, akkor rendkívül időigényes. Tavasztól őszig mindennapos elfoglaltságot jelent, a nyarat pedig szinte teljes egészében igénybe veszi. Jelenleg nálunk 50 család van, ami nem túl nagy állomány, de a hobbiszintnél jelentősebb. Apósom 50 évig méhész volt, így tőle örököltem az állományt, de mindezen túl kedvem is volt a hagyományt továbbvinni. Az idei év sajnos nem túl szerencsés, mert nagy volt a fagykár. Az akác első hajtása lefagyott, így ebből nem lehet mézet nyerni. Az időjáráson sok múlik.- Nem veszélyes?- Megfelelő szakértelem alkalmazásával a méhészkedés nem veszélyes. Inkább akkor, ha valaki allergiás a méhszúrásra, mert így akár életveszélyes is lehet.- Milyen méz készülhet?- Ez mindig a helyi adottságoktól függ. Mi a repcével kezdünk, aztán az akác, majd a selyemkóró (ismertebb nevén vaddohány) következik. Végül jön a napraforgó. Bár mostanában olyan fajta napraforgó-vetőmagot használnak, amely nem mézel. Ez a méhek szempontjából rendkívül kedvezőtlen, hiszen a mézet hiába keresve a méh elgyengül, így sokuk elpusztul. Összességében elmondható, hogy egy méhésznek kicsit megszállottnak is kell lenni.
