Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-05-01 / 5. szám

2002. május ATOMERŐMŰ 13. oldal Nem sikerült a címvédés Drámai csatában három paksi maradt a pályán Pakson ki ne emlékezne szívesen a tavalyi férfi kosárlabda Magyar Kupa négyes döntőjére, amikor az Atomerőmű SE története legna­gyobb sikerét elérve a házigazda Kaposvár ellenében harcolta ki a kupagyőzelmet? Bizony szép volt. Nos, az idei döntő már nem hozott ilyen átütő sikert kosarasaink szá­mára, az ASE-nek végsőkig kiéle­zett küzdelem után ezúttal be kel­lett érnie a második helyezéssel. Idén május 4-5. között rendezték a Magyar Kupa záróeseményét, és bi­zony sokan kicsit féltve, ugyanakkor természetesen reménykedve tekintet­tek a négyes döntő elé. A címvédő Atomerőmű SE ugyanis a bajnoki alapszakasz tekintélyt parancsoló me­netelése után a középszakaszra kicsit „beleszürkült” a mezőnybe, becsúszott néhány nem várt vereség is, ám ezzel együtt sikerült az élen kezdeni a ráját­szást. Szóval rapszodikusabb, kiszá­míthatatlanabb lett az együttes, ezért tartottak többen is a szolnoki kupadön­tőtől. Annál is inkább, mert az első mérkőzésen az ugyancsak remek pro­dukcióra képes Körmend várt Mészárosékra. Az a Körmend, amely a második helyen kezdheti a bajnoki rá­játszást, amely hazai környezetben egy héttel korábban egyetlen ponttal fek­tette két vállra a paksiakat. A két kivá­ló csapat a bajnokság során eddig négyszer találkozott egymással és mindenki nyer­te a hazai mérkőzéseit, va­gyis egálra álltak. így hát a nagy kérdés az volt, semle­ges pályán melyik tud a má­sik fölé kerekedni? Szóval óriási derbire volt kilátás. A mérkőzésen a főszere­pet a két amerikai kosaras, Davis és Madison játszotta, akik ezúttal 26, illetve 36(1) pontot jegyeztek. A dolog szépséghibája csupán az, hogy a tavaly még Pakson remeklő Madison az idei idényben már körmendi szí­nekben vitézkedett. Nos, nagyrészt éppen az ő jóvoltá­ból az első félidőben hullot­tak a körmendi pontok, a paksiak viszont csak mérték­kel, a ráncok Fodor Péter edző arcán viszont szép számmal gyülekeztek, hi­szen 18 ponttal is vezettek a vasiak. Az Atomerőmű SE azonban az idény során már többször is megmutatta, ké­pes mozgósítani a rejtett tar­talékokat, igazi csapatként egymásért küzdeni, már-már kilátástalannak tűnő helyzetből is kivágni magát. És ezúttal is ez történt. Davis mellett Fodor Ger­gely és a center kettős, Czigler és Sitku is szárnyalt a második játékrészben, így hát az ASE kikászálódott a mély gödörből. Olyannyira, hogy öt perccel a vége előtt már 77-70-re a paksiaknál volt az előny. A Körmend persze ismét erősített, de ekkor már hiába, Szolno­kon - ha csak egyetlen pontocskával is - 87-86-ra az Atomerőmű nyerte a mérkőzést, így megnyílt a lehe­tőség a címvédésre. A vasárnapi döntőben a hazai közönsége előtt szinte hibázásra képtelen, három korábbi kupa­ezüst után nem titkoltan végre igazi sikerre, az aranyra vágyó Szolnok várt a paksiakra. (Nem elhanyagolható körülmény, hogy a szolnoki „pokolban” az idén csak az ASE tudott nyerni kétsze­ri hosszabbítás után.) És a ven­déglátók a kezdés után azonnal nyomatékosították is vágyaikat. Szurkolóik harsány támogatása mellett csak úgy záporoztak a szolnoki pontok, közelről, távol­ról egyaránt. El is húztak 10-2-re, majd 19-6-ra, miközben a paksi­ak csak szenvedtek, nem találták a ritmust. Ráadásul az ellenfél tá­voli dobásaira sem léptek ki a vé­dők, így hát hiába dobott egy hár­mast a dudaszóval egy időben Mészáros, 24-17-re a Szolnok nyerte az első negyedet, miköz­ben csupán 31 %-os hatékony­sággal dobott az ASE. Nem sokat javult a helyzet a továbbiakban sem, állandóan a Tisza-partiaknál volt az előny 5-8 ponttal, a paksi­ak hiába „kapaszkodtak”, továbbra sem találtak ellenszert a távoli dobá­sokra. Ennek köszönhetően ezt a sza­kaszt is az olajosok nyerték, így alakult ki a félidei 47-39-es eredmény. A má­sodik negyedtől a játékvezetők is aktí­van beszálltak a játékba, szinte számo­­latlanul kezdték osztogatni a személyi hibákat, ráadásul gyakran egészen sa­játos szempontok alapján tették. Ennek volt eredménye, hogy a hazaiaknál előbb Pavlovics, majd a szintén pont­erős Maljkovics is kiszállni kénysze­rült. Közben lassan eredményesebb lett a paksiak játéka, pontról pontra ka­paszkodott fel az ASE, olyannyira, hogy a vége előtt hat perccel már csak 72-70-re vezetett a Szolnok. Ennél az állásnál ismét a szürkeruhások vették kezükbe a dolgok irányítását. Olyan szórásba kezdtek a paksiak között, amelyre még nem igen volt példa ilyen szintű mérkőzésen. A sort Davissel kezdték, Fodor Márton, Sitku követke­zett, összesen hét(!) paksit pontoztak ki. Mindez odáig vezetett, hogy az utolsó percben már csupán három pak­si kosaras maradhatott a pályán. A nagy tisztogatás közepette azért még kosa­raztak is kicsit a játékosok, és az utolsó két percre fordulva 81-74-nél, amikor Czigler már sokadik ziccerét hibázta el, beláthatatlan messzeségbe került az Atomerőmű címvédése. A szolnokiak viszont szorgalmasan értékesítgették a megítélt büntetőket, így hát ők örül­hettek, a mérkőzés folyamán végig ve­zetve, 91-82-es győzelemmel érték el történetük első Magyar Kupa győzel­mét. A paksiaknak pedig ezúttal ma­radt a cseppet sem lebecsülendő máso­dik hely, valamint a javítási lehetőség a bajnoki rájátszásban. Medgyesy Berkes Ferenc junior magyar bajnok Nemes Attila négyszeres magyar bajnok A VB-n és az EB-n való indulás jo­gának kivívása volt a célja annak a sakkversenynek, melyre Pakson, a Városi Művelődési Központban ke­rült sor. A március 27. és április 2. között lebonyolított megmérettetés­re a húsz éven aluli fiúkat és lányo­kat egyaránt várták. A paksiak táborában a fiúk küzdel­meit kísérte a nagyobb várakozás, hi­szen asztalhoz ült az Atomerő­mű harmadik táblása, Berkes Ferenc is. A felfokozott vára­kozást az indokolta, hogy Feri volt a legmagasabban jegyzett játékos.- Esélyesként vágtam neki a versenynek - emlékszik vissza a végül nagy csatában diadal­maskodó paksi legény. - Volt néhány sakkozó, akivel szá­moltunk edzőimmel, Csőm Ist­vánnal és dr. Hazai Lászlóval. Ilyen volt például a miskolci Antal Gergő, aki végül igazol­ta is várakozásunkat. Az utolsó fordulót mindketten hat és fél ponttal vártuk, így a biztos sikerhez győznöm kellett.- És hogy milyen színvonalas küzde­lemben jutott Berkes a siker kapujába?- Ilyen szoros versengés során „Navigare necesse est!” szól a latin nyelvű szállóige, amelyet a paksi ASE Vitorlás Szakcsoportja és a vi­torlázással szimpatizáló tagjelöltek kissé módosított formában a magu­kévá tettek. A vitorlázást kedvelő, ám a szakcsoport munkájában tagként még részt nem vevő szimpatizán­sok számára többnapos tanfolya­mot és gyakorlati lehetőséget szervezett a klub. Köszönet Boromisza Tamás­nak, a szakcsoport vezetőségé­nek tagját, aki szabadidejéből márciusban több délutánon át ok­tatta a hajózás, a vitorlázás sza­bályaira, fortélyaira a tudásra szomjas tagjelölteket. Az elméleti tudnivalók áttekin­tése után április utolsó hétvégéjén minden pontnak nagy jelentősége van, ám talán a 8. forduló, az Erdős elleni parti volt a döntő mozzanat - idézi fel a történteket a bajnok. - Holtversenyben vezettem a tabellát, ám mögöttünk félpontnyira hárman is álltak, ráadásul a 14 éven aluli világ­bajnokkal szemben a sötét bábúkat vezetve nem könnyű győzni. A pontvadászat derekán három par­tit döntetlenre adott Feri - köztük az Antal ellenit is. Ez utóbbin nem na­gyon sanyargatták egymást a felek, gyors remi lett a vége. A későbbi bronzérmes, Boros Dénes, valamint a Németh Miklós elleni játszmában vi­gyakorlati foglalkozásra is sor került, hála Tamásnak és társának, Kákái Ist­vánnak. Vállalták, hogy - szintén sza­badidejükben - megtanítják az érdek­lődőket a vitorlázás néhány szükséges és praktikus fogására. A szakcsoport által rendelkezésre bocsátott „Nobody” szont kis szerencse kellett ahhoz, hogy játékosunk megőrizze veretlenségét. Ez sikerült neki, így partiban maradt a bajnoki címért folytatott küzdelem­ben, amit az utolsó fordulóban sötéttel aratott győzelmével el is ért. A győztes joga, hogy válasszon a két világverseny között. Berkes Fe­renc a Jerevánban megrendezendő, 20 éven aluliak világbajnokságán akar in­dulni, ott, ahol tavaly Ács Péter nyert. Szép paksi siker született a lányoknál is. Az ASE II játé­kosa, Simon Zsuzsa a rá oly nagyon jellemző óriási hajrá­val ért fel a dobogóra, így ő is értékes ajándékot vehetett át Adóiján Zoltántól, a Ma­gyar Sakkszövetség vezető­jétől. A lányok versenyét a Makó versenyzője, Tóth Lili nyerte, megelőzve a Decsi KSE sakkozóját, Rudolf An­nát. Mindkét ifjú hölgy jó szereplése részben paksi si­ker is, hiszen előbbit Mészá­ros Gyula, míg utóbbit Mol­nár Béla trenírozza. Végeredmény: Fiúk: 1. Berkes Fe­renc 7,5 pont; 2. Antal Gergely 7; 3. Boros Dénes 5,5. • Lányok: 1. Tóth Lili 7 pont; 2. Rudolf Anna 6; 3. Si­mon Zsuzsa 5,5. VE és „Vüncsi” vitorlásokon a húszegyné­hány lelkes „laikus” (elnézést a gya­korlattal már rendelkezőktől!) végre kötelet és kormányrudat foghatott a kezébe, és irány a „tenger”! A különböző irányú szelekben ha­józás, a fordulás és perdülés, a men­tés és kikötés gyakorlása nagy élve­zetet nyújtott mindenkinek. A füredi és környékbeli kikötők meglátogatása a szombati kissé hűvös idő el­lenére is élménydúsra sikerült. Szombat este Huszák Zoltán főztje már hab volt á tortán. Szerencsére vasárnapra az idő is megjavult. így az utolsó nap a legfontosabb feladatokat még egyszer alaposan be lehe­tett gyakorolni, és rendcsiná­lás után a társaság igazán jó hangulatban térhetett haza. Még egyszer köszönet érte a Vitorlás Szakcsoportnak és önzetlen tagjainak!-Hadnagy-Április 20-án Székesfehérvárott ren­dezték meg az Ifjúsági Junior Or­szágos Fekvenyomó Bajnokságot, ahol Nemes Attila első helyet ért el.- Hogy zajlott a verseny, mit jelen­tett számodra?- A junior kategória 23 éves életko­rig tart, és nekem, mivel 22 éves va­gyok, az utolsó megmérettetésemet je­lentette a juniorok között. Ezzel a győ­zelemmel négyszeres junior magyar bajnok lettem. Nagyon boldog vagyok, hogy meg tudtam védeni ezt a címet. A verseny kb. 100 résztvevővel zajlott. Én a 90 kg-os kategóriában indultam. Itt tizenhármán versengtünk, és a súly­emeléshez hasonlóan, három érvényes fogást kellett végrehajtani. Nekem 210 kg-ot sikerült kinyomnom, amivel megszereztem kategóriám­ban az első helyett, és az összetettben - ahol a test­súly és a kinyomott súly arányát veszik figyelembe - 100 versenyzőből az élen végeznem. Rendkívül jó érzés, hogy ezzel az ered­ménnyel léphettem ki a ju­niorok közül.- Miért választottad éppen az eröemelö-fekve­­nyomó sportágat, mikor kezdted?- Tizennégy évesen kezdtem konditerembe járni, csupán azért, hogy a testemet formáljam. Ké­sőbb látszott, elég jó fizikai és testi adottságokkal rendelkezem ehhez a sporthoz, és a konditerem vezetőjé­nek javaslatára elmentem egy területi versenyre, amit 17 évesen elsőre megnyertem. Ez nagy lendületet adott a továbbiakhoz. A többi területi versenyt is sorban nyertem, ami már önbizalommal töltött fel ahhoz, hogy országos szinten is megmérettessem magam. Le kellett igazolnom egy szakosztályhoz, és mivel legközelebb csak Kaposváron találtam erőemelő szakosztályt, így annak lettem igazolt tagja. 1999 őszén indultam a felnőtt magyar bajnokságon, ahol első he­lyen végeztem. A győzelmem megle­pő volt, hiszen juniorként nyertem felnőttek között, és több világbajnok mellett álltam. Magyarország nagyon erős ebben a sportágban, 90, 100 és 110 kg-ban is vannak világbajnoka­ink. Én akkor a 100 kg-os kategóriá­ban indultam, és rögtön megnyertem, sikerült magyar bajnokként végez­nem.- Mi következett ezután?- 2000-ben ismét megnyertem a ju­nior magyar bajnokságot. A hazánk­ban évente megrendezésre kerülő nemzetközi versenyen, a Balaton Ku­pán szintén bajnok lettem.- A szakosztály milyen támogatást ad a felkészüléshez, a versenyekhez?- Elég csekély mértékben tud támo­gatni. A nevezési díjakat és az utazás buszköltségét biztosítják, de többet nem tudnak nyújtani. Nagyon komoly anyagi vonzata van egy-egy ilyen fel­készülésnek, mert a versenyek előtt szükség van táplálék-kiegészítőkre, fe­ltétje- és proteinbevitelre. A terembér­let is, bár nem különösen drága, de nagy mértékben növeli anyagi kiadása­imat. Speciális ruhát kell viselnünk, ami összefogja az Ízületeket. Ez na­gyon lényeges, mert amikor az ember leemeli a súlyt a mellkasára, akkor két másodpercig ott kell tartani, és ebben a ruhában ezt meg lehet tenni. Egy ilyen öltözék 40 ezer forintba kerül, és elő­fordulhat, hogy elszakad, megsérül.- Hogyan fedezed az anyagi kiadá­sokat?- Saját forrásból, illetve pályázat útján. Jelentkeztem a Tehetség Paksi Fiatalok Alapítvány pályázatára, ahol sikeresnek értékelték sporteredmé­nyeimet és díjazásban, pénzjutalom­ban részesítettek.- További sok sikert kívánok! Lovásziné Anna Vitorlázni kell!?

Next

/
Thumbnails
Contents