Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-02-01 / 2. szám

2002. február ATOMERŐMŰ 13. oldal Magyar Elektrotechnikai Egyesület KÉT RENDEZVÉNY Korábban az INTRANET-en már beszámoltam a Magyar Elektro­technikai Egyesület néhány fontos eseményéről, szükségesnek érzem ezeket (rövidített formában) az új­ság hasábjain is közzétenni. Küldöttközgyűlés Budapesten Novemberben tartotta évi rendes közgyűlését az országos egyesület, melyen a Paksi Területi Szervezet küldöttei (Berki Lajos, Boa András, Hevesi Antal és Lapis József) is részt vettek. Sőt, nagy megtiszteltetés ért bennünket: elnökünk Kovács András is az éves díjazottak között szerepelt. Dr. Berta István elnöki megnyitójá­ban elmondta: „Sokat teszünk annak érdekében, hogy az egyesület biztos pont legyen életünkben. Megújulásra van szükség, a legjobb megoldásnak az előre menekülés tűnik.” Fontosnak tartotta a régiók munkáját, továbbá kiemelte azt, hogy az egyének mun­kahely-változtatása esetén az Egyesü­let ne veszítse el tagjait. Az elnöki megnyitó után Orlay Im­re főtitkár előadásában hallhattuk az Egyesületi Elnökség beszámolóját, közhasznúsági jelentését. Hangsú­lyozta, hogy a tavaly megválasztott új vezetőség feladata nagy. Ebben a helyzetben meg kell találni azt a mű­ködési modellt, amely igazodik az Egyesület alapszabályához, a tagság elvárásához és biztosítja az egyesület továbbfejlődését, stabilitását. Az éves munka értékeléseként hallhattuk, hogy májusban újjáala­kult az Egyesületi Tanács, mely az egyesülettel való együttműködés­ként a fiatalítást, a szakosztályok új­szerű szerepét és működését fogal­mazta meg. Újdonság még, hogy valamennyi tagunk e-mail címet kap, s a MEE cím kizárólagos használatát a Szaba­dalmi Hivatalban levédették. Tudo­másunk szerint ez nemcsak az or­szágban, hanem az egész világon egyedülálló. A sok téma közül meg­említeném még, hogy elkészült a MEE új honlapja, feltöltése folya­matos, s a régiók munkájára is szá­mítanak. Következett Hatvani György, az Ellenőrző Bizottság elnökének beszá­molója - mely a 2000. évi mérleget és a jövő évi költségvetés tervezetét tar­talmazta. A közgyűlés egyhangú szavazással elfogadta az elnökségi beszámolót, a közhasznúsági jelentést és az ellenőr­ző bizottság jelentését. Kovács András a Liska-díjjal Utolsó napirendi pontként került sor az egyesületi díjak átadására. Az Elektrotechnika-díj Hatvani György, a Bláthy-díj Szakacsits Károly és Pollich János birtokába került. Terü­leti Szervezetünk elnökének, Kovács Andrásnak az eddigi szakmai munká­ja elismeréseként - évente egy szak­embernek odaítélhető - „Liska” egyesületi díjat adtak át (a díjat Dr. Liska József professzor emlékére ala­pították). A díjazottak nevében Hat­vani György köszönte meg az elisme­rést, majd Dr. Berta István elnök zár­szavával fejeződött be a 76. küldött­­közgyűlés. Látogatás a Schneider Electric gy árában Zalaegerszegen Egynapos szakmai kiránduláson vettünk részt novemberben. A több mint húszfős csoport a Schneider Electric paksi irodájának meghívásá­ra utazott a hangulatos zalai városba. A látogatás apropóját az adta, hogy nemrég dobták piacra a gyár által ki­fejlesztett új villamos elosztószek­rény családot, melynek szakmai elne­vezése az OKKEN. Tóth Ferenc igazgató ismertette előttünk a gyár múltját, jelenlegi funkcióját és eredményeiket. Kifej­tette, hogy jelenleg a gyár két jogi személy, mely közül az egyik elosz­tókat, a másik pedig főként kismeg­szakítókat gyárt: hazai és külföldi igényeket kielégítve. Ezt követően végigjártuk az üzem csarnokait, elő­ször az előszerelő műhelyekben is­merkedtünk a számítógép vezérlésű berendezésekkel, majd a középső összeszerelő részt néztük meg. Bete­kintést nyerhettünk a hagyományos­nak nem mondható festő részleg munkájába. A következő üzemcsar­nok látványát nehéz szóban visszaad­ni, a képek (az INTRANET-en látha­tók) is csak részben tudják kifejezni a sok alkatrészt, a félig vagy teljesen összeszerelt elosztószekrényeket. Az óriási csarnok egyik részében az ún. Master típusú, a másikban pedig az új OKKEN elosztó szereléseket kö­vethettük nyomon. Megengedett volt a legapróbb részletek megismerése is, amit a jól felkészült szakmai „kö­zönség” a legmesszebbmenőkig ki is használt. Az üzemviteli tapasztala­tokkal rendelkező szakik nyomban kipróbálták, minden részletet megér­deklődtek Horváth Ákostól a gyár mérnökétől, aki nagyon készségesen válaszolt a kérdésekre. Később átmentünk a néhány mé­terre lévő MGZala kismegszakító gyártó ill. összeszerelő üzemébe. Kö­zelről szemlélhettük a gyorskezű höl­gyek és több automata gépsor jól összehangolt munkáját. A nézelődés után egy rövid összefoglalót hallhat­tunk, majd megköszöntük a szíves vendéglátást. A képekkel illusztrált részletes cik­kek megtalálhatók az INTRANET hálózat Kapcsolatok/MEE menüpont alatt. Ugyanitt található még az egye­sülettel kapcsolatos információ, töb­bek közt az is, hogy bárki tag lehet, aki érdeklődik az elektrotechnika és társterületei iránt, s elfogadja az alap­szabályt. Területi szervezetünk az idei évben is gazdag szakmai progra­mokkal igyekszik tagjaink fejlődésé­hez hozzájárulni. Boa András Nagycsaládos Klub Dunaszentgyörgyön Negyedik alkalommal találkoztak a nagycsaládosok és a község érdeklődő tagjai a Nagycsaládos Klub összejöve­telén Dunaszentgyörgyön. A Szociális és Családügyi Minisztérium támogatá­sával létrejött klub a Faluházban mű­ködik, és havonta tartja összejöveteleit. Ajanuári találkozón, a hónap utolsó napján Herman Jánosné irodalomtanár tartott előadást a „Családdal kapcsola­tos értékek átadása; tolerancia, szoli­daritás, szociális érzékenység” cím­mel. Ezt kötetlen beszélgetés követte, majd gyermek- és felnőttruhák és ci­pők kedvezményes vására várta a résztvevőket, akik kisebb ajándékok is kaptak a szervező Nagycsaládos Egyesület jóvoltából, ugyanakkor jel­képes áron vásárolhattak az egyesület által biztosított regényekből. A Nagycsaládos Klub első összejö­vetelére 2001 szeptemberében került sor „A család példaadó ereje,, cím­mel, amikor Béndek Ferencné szek­szárdi pszichológus volt a klub ven­dége. November elején Bódis Árpád­­né, az Életreform Klub vezetője tar­tott előadást „A nő a családi tűzhely őrzője” címmel. November végén Péri Mária, a Gyermekvédelmi Szol­gálat és a Szociális Bizottság képvi­seletében „Családsegítés, gyermek­védelem és segélyezés” című előadá­sára került sor. A szociális kérdések és észrevételek nagy tömegének meg­válaszolására egy alkalom kevésnek bizonyult, ezért ebben a témában más előadókat is meghívnak majd a Nagy­­családos Klubba. Köszönet az előadóknak az értékes információkért, a hasznosítható ta­pasztalatokért. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt a klubfog­lalkozásokra! A találkozókat követő ingyenes bálás ruha akciók egyre nép­szerűbbek, és olvasnivalóval, színes magazinokkal is megajándékozzák a résztvevőket. Major Balázs Bodor Ferenc (1941-2002) 2002. január 21-én hétfőn reggel Feri bácsi nem jött dolgozni. Munkahelyén az OLAJTERV Rt. Paksi Fő­mérnökségén rosszat sejt­ve szekszárdi lakását hív­ta, telefonon érdeklődve értesültek a szomorú hír­ről. Szeretett kollégájuk éjszaka folyamán a Szek­szárdi Kórházban elhalá­lozott. Minden előzmény nélkül következett be a tragédia. Január 20-án vasárnap reggel rosszul lett. Mentővel azonnal a szekszárdi kórházba szállították. Alig egynapos küzdelem után Bodor Ferenc szíve megszűnt dobogni. Január 19-én szombaton munkatár­saitól úgy köszönt el, hogy hétfőn jön dolgozni. Ember tervez, a sors végez. Bodor Ferenc 1978-ban nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, technikusi munkakörben. Munkáját, beosztását sze­rette. Szorgalmas, lelkiis­meretes munkájáért tisz­telték és szerették. Olyan munkatárs volt, akire min­dig lehetett számítani. 1996. december 30-án, 55 évesen - élve a lehetőséggel - elment kor­­kedvezménnyel nyugdíjba. Úgy gondolta, hogy ezután már a megér­demelt pihenésben lesz része. Közel 40 éves munkaviszony után, rövid idő elteltével belátta, hogy a „tétlen­séget” nem neki találták ki. Hat hó­nap után ismételten munkába állt. Dolgozott becsülettel, szinte az utolsó percig. Tele elképzeléssel, tervvel, amit már nem tudott megva­lósítani. 2002. január 29-én Szekszárdon, az Újvárosi temetőben helyezték el Bodor Ferenc hamvait. Gyászolja őt szerető felesége Ibo­lya, Éva lánya és családja, főiskolás Linda lánya, özvegy édesanyja, ro­konok, ismerősök, kollégák, vala­mint Karbantartás Irányítási Osztály kollektívája. Emlékét megőrizzük örökre. Nyugodjék békében! M.J. Elődeink írták Ez év december 28-án lesz húsz éve annak, hogy az I. blokk hálózatra kapcsolása megtörtént. Az évforduló kapcsán felidézzük lapelődünk, az akkor még Atomerőmű Építői című üzemi lap egy-egy érdekesebb írását. Olvasgatva a régi számokat, úgy tű­nik, elődeink bátrabbak voltak (vagy ma nincs kritizálni való), szinte min­den számban jelent meg egy-egy kri­tikus hangvételű írás. Az alábbi „azt beszélik...” című írás az Atomerőmű Építői 1982. 1. számában jelent meg és fakszimilében közöljük. ...hogy ha egy újság sokszor ír ugyanarról a hibáról, akkor vagy az újságíró ismétli önmagát, vagy a hiba. ...hogy az ötnapos munkahetet si­kerültjói előkészíteni. Én ezt nem vi­tatom, de hogy a buszon azóta nem­csak leülni, hanem két lábon állni is csak szerencsések tudnak, azt meg más ne vitassa. Ezek ugye jól ismert „kezdeti ne­hézségek”. Na most, hogy egy nehézség med­dig kezdeti, az attól függ, ki honnan nézi. Mert, aki reggelente vállalati kocsijából sajnálja lógó belű honfi­társait, annak a zsúfoltság jövő ilyen­kor is „kezdeti nehézség” lesz. Aki viszont mindkét lábán másodmagával áll, az esetleg már másnap megunja. Lehet, hogy az új munkarenddel is úgy jártunk, mint egykori sakk-taní­tóm, a boldog emlékű Reithoffer Jó­zsi bácsi gondolkodik.” ...hogy van akin a szidás sem fog, van akin az átok sem, és mindezek fö­lött áll a Mecsekvidéki. Én már nem is átkozódom. Csak azt nem értem, hogy: 1. Ha már belerakják az ebédbe az előírt kalóriát, miért nem főzik meg? 2. Ha mégis megfőzik, miért hagy­ják elázni? 3. Miért kell minden C-vitamint fokhagymában beadni nekünk? 4. Honnan szerez a Mecsekvidéki még februárban is ókrumplit? 5. (Lehet, hogy új, csak megfagyott?) ...hogy Pakson új kulturális cent­rum alakult ki. Kömlőd. Aki nem tud­ná, Pakson három mozi van: két utó­játszó (a Munkásművelődési Köz­pont, meg a Duna) és egy premier mozi - Dunakömlődön, az egykori lóistállóban. Ott játszák az új magyar filmeket (Rekviem, Kabla), meg a külföldieket. (A Birodalom vissza­vág), mi meg kulturálódunk ugye a kalsszikusokon (Állami Áruház, Kió­zok Jamaicában, A púpos lovacska). A problémám nem a Munkásműve­lődési Központtal kapcsolatos, az még ötven év múlva is be tudja mutatni Latabár Kálmán örökifjú vígjátékait. Én csak azt nem tudom, hogy ha a kömlődi mozi összedől (műszaki ál­lapotát tekintve ez már legfeljebb hó­napok kérdése), akkor hol lesz az új premier-mozi: Cseresznyés-pusztán, vagy Kajdacson? Egy álom megvalósul? 1995-ben Nagy Pista ötlete nyomán alakítottuk újra az ASE Sí Szakcso­portot. Azóta bejáratódott a rendszer. Gyakorlatilag állandó túravezetőink minden szezonban 3-4 sítábort szer­veznek. Egy jól sikerült évben 160- 200 fő részére jelentjük a szabadság kellemes eltöltését. Igyekszünk a cso­portos utazás minden lehetséges elő­nyét kihasználni, ami jelentős árelőny a résztvevők számára. Régi álmom, hogy szeretnék egy igazi jó gyerektábort összehozni, ez azonban nem megy úgy, hogy a túra­vezetőink megérzésből és jó szándék­ból vezetve tevékenykedjenek. Mun­kájuknak „tudományos” ala­pon kell nyugodni. Tavaly sí­zés közben ismerkedtem meg az Iskolai Síoktatók Egyesüle­tének egyik vezetőjével. Egy liftezés alatt mindent megtud­tam a szervezetről és az ott fo­lyó munkáról. Ez az, ami ne­künk kell! Rövid szervezés után 2001. őszén részt vettünk az elméleti oktatáson, amivel kezdetét vette a 60 órás akkreditált „pedagó­gus” képzésünk. Nem igazán tudtuk, hogy ez mit jelent, de nagyon jól érez­tük magunkat. A Testnevelési Egyetem tanáraitól sok mindent tanultunk a ha­vas sportokról. Jó érzés volt az is, hogy eddigi tevékenységünkre is megerősí­tést kaptunk. Kiderült, hogy a sízésnek komoly szárazföldi alapozó gyakorlatai vannak. (Ezt kipróbálhatod te is kedves olvasó hétfőnként, 20^ körül az ASE csarnokban!) A gyakorlati tábor 2002. januátjában Lackenhofban (Ausztria) került megrendezésre. Január 7-én a gyér fűtésű szállás miatt összefagyva, de mindenre elszántan álltunk lécre. A „szétválogatást” követően mindegyi­künk más-más oktatóhoz került. Előre megbeszéltük, hogy bármi történjék is, délben és háromkor az oktatási szüne­tekben találkozunk a „Hütténél”, hogy elmeséljük egymásnak az aznapi kínza­­tásainkat. Az első napon kiderült, hogy profi síoktatókkal van dolgunk, akik­nek a fő céljuk az, hogy belőlünk is ha­sonlót faragjanak. Átismételtük a síok­tatás gyakorlati alapjait, ismereteket szereztünk a BIG FOOT-ozás és a SNOW BLADE-zés rejtelmeiről, sőt a CARVING haladó technikák oktatását is elsajátítottuk. A déli találkozások al­kalmával jutott idő közös sízésre. Dél­utánra úgy elfáradtunk, hogy már csak élménybeszámolóra futotta erőnkből egy Jägertee mellett. Vacsora után Ko­vács Tamás Miklós rólunk készített vi­deofelvételeit élvezhettük volna, ha a mester nem lassítva játszotta volna le minden kis hibára felhívva figyelmün­ket. Táborzáráskor ezek a felvételek gondosan megsemmisítésre kerültek, nehogy a volt és leendő tanítványaink kezébe kerüljenek. A tábor írásbeli vizsgával és gyakorlati bemutatással zárult, melyet mind az öten sikeresen teljesítettünk. Ez azonban nagy veszélyt jelent a március 3-án induló túránk résztvevői­re nézve, mert biztos, hogy frissen szerzett tudásunkkal felvértezve fogjuk őket lesegíteni Brixental havas lejtőin. De ez már egy másik történet, ha túl le­szünk rajta, ezt is elmesélem. KA

Next

/
Thumbnails
Contents