Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-02-01 / 2. szám

2002. február

ATOMERŐMŰ

13. oldal

Magyar Elektrotechnikai Egyesület

KÉT RENDEZVÉNY

Korábban az INTRANET-en már beszámoltam a Magyar Elektrotechnikai Egyesület néhány fontos eseményéről, szükségesnek érzem ezeket (rövidített formában) az újság hasábjain is közzétenni.

Küldöttközgyűlés Budapesten

Novemberben tartotta évi rendes közgyűlését az országos egyesület, melyen a Paksi Területi Szervezet küldöttei (Berki Lajos, Boa András, Hevesi Antal és Lapis József) is részt vettek. Sőt, nagy megtiszteltetés ért bennünket: elnökünk Kovács András is az éves díjazottak között szerepelt.

Dr. Berta István elnöki megnyitójában elmondta: „Sokat teszünk annak érdekében, hogy az egyesület biztos pont legyen életünkben. Megújulásra van szükség, a legjobb megoldásnak az előre menekülés tűnik.” Fontosnak tartotta a régiók munkáját, továbbá kiemelte azt, hogy az egyének munkahely-változtatása esetén az Egyesület ne veszítse el tagjait.

Az elnöki megnyitó után Orlay Imre főtitkár előadásában hallhattuk az Egyesületi Elnökség beszámolóját, közhasznúsági jelentését. Hangsúlyozta, hogy a tavaly megválasztott új vezetőség feladata nagy. Ebben a helyzetben meg kell találni azt a működési modellt, amely igazodik az Egyesület alapszabályához, a tagság elvárásához és biztosítja az egyesület továbbfejlődését, stabilitását.

Az éves munka értékeléseként hallhattuk, hogy májusban újjáalakult az Egyesületi Tanács, mely az egyesülettel való együttműködésként a fiatalítást, a szakosztályok újszerű szerepét és működését fogalmazta meg.

Újdonság még, hogy valamennyi tagunk e-mail címet kap, s a MEE cím kizárólagos használatát a Szabadalmi Hivatalban levédették. Tudomásunk szerint ez nemcsak az országban, hanem az egész világon egyedülálló. A sok téma közül megemlíteném még, hogy elkészült a MEE új honlapja, feltöltése folyamatos, s a régiók munkájára is számítanak.

Következett Hatvani György, az

Ellenőrző Bizottság elnökének beszámolója - mely a 2000. évi mérleget és a jövő évi költségvetés tervezetét tartalmazta.

A közgyűlés egyhangú szavazással elfogadta az elnökségi beszámolót, a közhasznúsági jelentést és az ellenőrző bizottság jelentését.

Kovács András a Liska-díjjal

Utolsó napirendi pontként került sor az egyesületi díjak átadására. Az Elektrotechnika-díj Hatvani György, a Bláthy-díj Szakacsits Károly és Pollich János birtokába került. Területi Szervezetünk elnökének, Kovács Andrásnak az eddigi szakmai munkája elismeréseként - évente egy szakembernek odaítélhető - „Liska” egyesületi díjat adtak át (a díjat Dr. Liska József professzor emlékére alapították). A díjazottak nevében Hatvani György köszönte meg az elismerést, majd Dr. Berta István elnök zárszavával fejeződött be a 76. küldöttközgyűlés.

Látogatás a Schneider Electric gy árában Zalaegerszegen

Egynapos szakmai kiránduláson vettünk részt novemberben. A több mint húszfős csoport a Schneider Electric paksi irodájának meghívására utazott a hangulatos zalai városba. A látogatás apropóját az adta, hogy nemrég dobták piacra a gyár által kifejlesztett új villamos elosztószekrény családot, melynek szakmai elnevezése az OKKEN.

Tóth Ferenc igazgató ismertette előttünk a gyár múltját, jelenlegi funkcióját és eredményeiket. Kifejtette, hogy jelenleg a gyár két jogi személy, mely közül az egyik elosztókat, a másik pedig főként kismegszakítókat gyárt: hazai és külföldi igényeket kielégítve. Ezt követően végigjártuk az üzem csarnokait, először az előszerelő műhelyekben ismerkedtünk a számítógép vezérlésű berendezésekkel, majd a középső összeszerelő részt néztük meg. Betekintést nyerhettünk a hagyományosnak nem mondható festő részleg munkájába. A következő üzemcsarnok látványát nehéz szóban visszaadni, a képek (az INTRANET-en láthatók) is csak részben tudják kifejezni a sok alkatrészt, a félig vagy teljesen összeszerelt elosztószekrényeket. Az óriási csarnok egyik részében az ún. Master típusú, a másikban pedig az új OKKEN elosztó szereléseket követhettük nyomon. Megengedett volt a legapróbb részletek megismerése is, amit a jól felkészült szakmai „közönség” a legmesszebbmenőkig ki is használt. Az üzemviteli tapasztalatokkal rendelkező szakik nyomban kipróbálták, minden részletet megérdeklődtek Horváth Ákostól a gyár mérnökétől, aki nagyon készségesen válaszolt a kérdésekre.

Később átmentünk a néhány méterre lévő MGZala kismegszakító gyártó ill. összeszerelő üzemébe. Közelről szemlélhettük a gyorskezű hölgyek és több automata gépsor jól összehangolt munkáját. A nézelődés után egy rövid összefoglalót hallhattunk, majd megköszöntük a szíves vendéglátást.

A képekkel illusztrált részletes cikkek megtalálhatók az INTRANET hálózat Kapcsolatok/MEE menüpont alatt. Ugyanitt található még az egyesülettel kapcsolatos információ, többek közt az is, hogy bárki tag lehet, aki érdeklődik az elektrotechnika és társterületei iránt, s elfogadja az alapszabályt. Területi szervezetünk az idei évben is gazdag szakmai programokkal igyekszik tagjaink fejlődéséhez hozzájárulni. Boa András

Nagycsaládos Klub Dunaszentgyörgyön

Negyedik alkalommal találkoztak a nagycsaládosok és a község érdeklődő tagjai a Nagycsaládos Klub összejövetelén Dunaszentgyörgyön. A Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával létrejött klub a Faluházban működik, és havonta tartja összejöveteleit.

Ajanuári találkozón, a hónap utolsó napján Herman Jánosné irodalomtanár tartott előadást a „Családdal kapcsolatos értékek átadása; tolerancia, szolidaritás, szociális érzékenység” címmel. Ezt kötetlen beszélgetés követte, majd gyermek- és felnőttruhák és cipők kedvezményes vására várta a résztvevőket, akik kisebb ajándékok is

kaptak a szervező Nagycsaládos Egyesület jóvoltából, ugyanakkor jelképes áron vásárolhattak az egyesület által biztosított regényekből.

A Nagycsaládos Klub első összejövetelére 2001 szeptemberében került sor „A család példaadó ereje,, címmel, amikor Béndek Ferencné szekszárdi pszichológus volt a klub vendége. November elején Bódis Árpádné, az Életreform Klub vezetője tartott előadást „A nő a családi tűzhely őrzője” címmel. November végén Péri Mária, a Gyermekvédelmi Szolgálat és a Szociális Bizottság képviseletében „Családsegítés, gyermekvédelem és segélyezés” című előadására került sor. A szociális kérdések és észrevételek nagy tömegének megválaszolására egy alkalom kevésnek bizonyult, ezért ebben a témában más előadókat is meghívnak majd a Nagycsaládos Klubba.

Köszönet az előadóknak az értékes információkért, a hasznosítható tapasztalatokért. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt a klubfoglalkozásokra! A találkozókat követő ingyenes bálás ruha akciók egyre népszerűbbek, és olvasnivalóval, színes magazinokkal is megajándékozzák a résztvevőket. Major Balázs

Bodor Ferenc

(1941-2002)

2002. január 21-én hétfőn reggel Feri bácsi nem jött dolgozni. Munkahelyén az OLAJTERV Rt. Paksi Főmérnökségén rosszat sejtve szekszárdi lakását hívta, telefonon érdeklődve értesültek a szomorú hírről. Szeretett kollégájuk éjszaka folyamán a Szekszárdi Kórházban elhalálozott. Minden előzmény nélkül következett be a tragédia.

Január 20-án vasárnap reggel rosszul lett. Mentővel azonnal a szekszárdi kórházba szállították.

Alig egynapos küzdelem után Bodor Ferenc szíve megszűnt dobogni.

Január 19-én szombaton munkatársaitól úgy köszönt el, hogy hétfőn jön dolgozni. Ember tervez, a sors végez.

Bodor Ferenc 1978-ban nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, technikusi munkakörben. Munkáját, beosztását szerette. Szorgalmas, lelkiismeretes munkájáért tisztelték és szerették. Olyan munkatárs volt, akire mindig lehetett számítani.

1996. december 30-án, 55 évesen - élve a lehetőséggel - elment korkedvezménnyel nyugdíjba. Úgy gondolta, hogy ezután már a megérdemelt pihenésben lesz része. Közel 40 éves munkaviszony után, rövid idő elteltével belátta, hogy a „tétlenséget” nem neki találták ki. Hat hónap után ismételten munkába állt. Dolgozott becsülettel, szinte az utolsó percig. Tele elképzeléssel, tervvel, amit már nem tudott megvalósítani.

2002. január 29-én Szekszárdon, az Újvárosi temetőben helyezték el Bodor Ferenc hamvait.

Gyászolja őt szerető felesége Ibolya, Éva lánya és családja, főiskolás Linda lánya, özvegy édesanyja, rokonok, ismerősök, kollégák, valamint Karbantartás Irányítási Osztály kollektívája.

Emlékét megőrizzük örökre.

Nyugodjék békében! M.J.

Elődeink írták

Ez év december 28-án lesz húsz éve annak, hogy az I. blokk hálózatra kapcsolása megtörtént. Az évforduló kapcsán felidézzük lapelődünk, az akkor még Atomerőmű Építői című üzemi lap egy-egy érdekesebb írását. Olvasgatva a régi számokat, úgy tűnik, elődeink bátrabbak voltak (vagy ma nincs kritizálni való), szinte minden számban jelent meg egy-egy kritikus hangvételű írás. Az alábbi „azt beszélik...” című írás az Atomerőmű Építői 1982. 1. számában jelent meg és fakszimilében közöljük.

...hogy ha egy újság sokszor ír ugyanarról a hibáról, akkor vagy az újságíró ismétli önmagát, vagy a hiba.

...hogy az ötnapos munkahetet sikerültjói előkészíteni. Én ezt nem vitatom, de hogy a buszon azóta nemcsak leülni, hanem két lábon állni is csak szerencsések tudnak, azt meg más ne vitassa.

Ezek ugye jól ismert „kezdeti nehézségek”.

Na most, hogy egy nehézség meddig kezdeti, az attól függ, ki honnan nézi. Mert, aki reggelente vállalati kocsijából sajnálja lógó belű honfitársait, annak a zsúfoltság jövő ilyenkor is „kezdeti nehézség” lesz. Aki viszont mindkét lábán másodmagával áll, az esetleg már másnap megunja. Lehet, hogy az új munkarenddel is úgy jártunk, mint egykori sakk-tanítóm, a boldog emlékű Reithoffer Józsi bácsi gondolkodik.”

...hogy van akin a szidás sem fog, van akin az átok sem, és mindezek fölött áll a Mecsekvidéki. Én már nem is átkozódom. Csak azt nem értem, hogy: 1. Ha már belerakják az ebédbe az előírt kalóriát, miért nem főzik meg?

2. Ha mégis megfőzik, miért hagyják elázni?

3. Miért kell minden C-vitamint fokhagymában beadni nekünk?

4. Honnan szerez a Mecsekvidéki még februárban is ókrumplit?

5. (Lehet, hogy új, csak megfagyott?)

...hogy Pakson új kulturális centrum alakult ki. Kömlőd. Aki nem tudná, Pakson három mozi van: két utójátszó (a Munkásművelődési Központ, meg a Duna) és egy premier mozi - Dunakömlődön, az egykori lóistállóban. Ott játszák az új magyar filmeket (Rekviem, Kabla), meg a külföldieket. (A Birodalom visszavág), mi meg kulturálódunk ugye a kalsszikusokon (Állami Áruház, Kiózok Jamaicában, A púpos lovacska).

A problémám nem a Munkásművelődési Központtal kapcsolatos, az még ötven év múlva is be tudja mutatni Latabár Kálmán örökifjú vígjátékait.

Én csak azt nem tudom, hogy ha a kömlődi mozi összedől (műszaki állapotát tekintve ez már legfeljebb hónapok kérdése), akkor hol lesz az új premier-mozi: Cseresznyés-pusztán, vagy Kajdacson?

Egy álom megvalósul?

1995-ben Nagy Pista ötlete nyomán alakítottuk újra az ASE Sí Szakcsoportot. Azóta bejáratódott a rendszer. Gyakorlatilag állandó túravezetőink minden szezonban 3-4 sítábort szerveznek. Egy jól sikerült évben 160- 200 fő részére jelentjük a szabadság kellemes eltöltését. Igyekszünk a csoportos utazás minden lehetséges előnyét kihasználni, ami jelentős árelőny a résztvevők számára.

Régi álmom, hogy szeretnék egy igazi jó gyerektábort összehozni, ez azonban nem megy úgy, hogy a túravezetőink megérzésből és jó szándékból vezetve tevékenykedjenek. Munkájuknak „tudományos” alapon kell nyugodni. Tavaly sízés közben ismerkedtem meg az Iskolai Síoktatók Egyesületének egyik vezetőjével. Egy liftezés alatt mindent megtudtam a szervezetről és az ott folyó munkáról. Ez az, ami nekünk kell!

Rövid szervezés után 2001. őszén részt vettünk az elméleti oktatáson, amivel kezdetét vette a 60 órás akkreditált „pedagógus” képzésünk. Nem igazán tudtuk, hogy ez mit jelent, de nagyon jól éreztük magunkat. A Testnevelési Egyetem tanáraitól sok mindent tanultunk a havas sportokról. Jó érzés volt az is, hogy eddigi tevékenységünkre is megerősítést kaptunk. Kiderült, hogy a sízésnek komoly szárazföldi alapozó gyakorlatai vannak. (Ezt kipróbálhatod te is kedves olvasó hétfőnként, 20^ körül az ASE csarnokban!) A gyakorlati tábor 2002. januátjában Lackenhofban (Ausztria) került megrendezésre. Január 7-én a gyér fűtésű szállás miatt összefagyva, de mindenre elszántan álltunk lécre. A „szétválogatást” követően mindegyikünk más-más oktatóhoz került. Előre megbeszéltük, hogy bármi történjék is,

délben és háromkor az oktatási szünetekben találkozunk a „Hütténél”, hogy elmeséljük egymásnak az aznapi kínzatásainkat. Az első napon kiderült, hogy profi síoktatókkal van dolgunk, akiknek a fő céljuk az, hogy belőlünk is hasonlót faragjanak. Átismételtük a síoktatás gyakorlati alapjait, ismereteket szereztünk a BIG FOOT-ozás és a SNOW BLADE-zés rejtelmeiről, sőt a CARVING haladó technikák oktatását is elsajátítottuk. A déli találkozások alkalmával jutott idő közös sízésre. Délutánra úgy elfáradtunk, hogy már csak élménybeszámolóra futotta erőnkből egy Jägertee mellett. Vacsora után Kovács Tamás Miklós rólunk készített videofelvételeit élvezhettük volna, ha a mester nem lassítva játszotta volna le minden kis hibára felhívva figyelmünket. Táborzáráskor ezek a felvételek gondosan megsemmisítésre kerültek, nehogy a volt és leendő tanítványaink kezébe kerüljenek. A tábor írásbeli vizsgával és gyakorlati bemutatással zárult, melyet mind az öten sikeresen teljesítettünk.

Ez azonban nagy veszélyt jelent a március 3-án induló túránk résztvevőire nézve, mert biztos, hogy frissen szerzett tudásunkkal felvértezve fogjuk őket lesegíteni Brixental havas lejtőin. De ez már egy másik történet, ha túl leszünk rajta, ezt is elmesélem. KA