Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-12-01 / 12. szám

2. oldal ATOMERŐMŰ 2002. december Héliosz-díjasok 2002-ben Folytatás az 1. oldalról. Szabó Benjámin Szabó Benjamin 1958-ban szerzett erősáramú villa­mosmérnöki diplomát a Moszkvai Energetikai Intézetben. Később a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen gazdasá­gi mérnöki szakot végzett. 1958-tól az Ajkai Hőerőműben részt vett an­nak bővítési munkáiban, 1961-ben a vállalat igazgatójának nevezték ki. A 60-as évek közepén az MSZMP Köz­ponti Bizottságánál az Ipari Osztá­lyon villamosenergia-ipari referens­ként dolgozott, ebben a minőségben részt vett az első magyar atomerőmű­re vonatkozó szovjet-magyar állam­közi egyezmény előkészítésében és megkötésében. 1967-ben az atomerő­mű létesítésének és az üzemeltetés felkészítésének miniszteri biztosává nevezték ki. 1.976-ban - korábbi meg­bízása mellett - az akkor megalakuló Paksi Atomerőmű Vállalat első igaz­gatója lett. 1978 és 1983 között a pak­si atomerőmű beruházását kormány­­biztosként irányította. Ezt követően az 1992-ben történt nyugdíjba vonu­lásáig az OVIT Rt. vezérigazgatója­ként dolgozott. Nyugdíjasként külön­böző szakértői tevékenységet végez. Akik a paksi atomerőmű építésén, szerelésén, üzembe helyezésén és ké­sőbb üzemeltetésén dolgoztak, máig is hallatlan tisztelettel és megbecsü­léssel beszélnek Szabó Benjáminról, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar atomerőmű magas színvo­nalú megvalósításában. Hallatlan munkabírásához, szervezőkészségé­hez jelentős empátia és emberbarát­ság párosult. A paksi atomerőmű tör­ténetében O már mindig egy mítosz marad, a Béni bácsi. Dr, Vajda György A Budapesti Műszaki Egyetem el­végzése után ugyanott a Villamos Művek tanszékén kezdett el dolgozni. 1957-től 1992-ig a Villamos Energia­­ipari Kutató Intézet igazgatóhelyette­se, majd igazgatója, illetve kutatópro­fesszora volt. A paksi atomerőmű be­ruházásakor, üzembe helyezésekor az intézet jelentős kutatási, fejlesztési te­vékenységgel járult hozzá a létesít­mény biztonsága megteremtéséhez. 1978-tól 1997-ig az Országos Atom­energia Bizottság elnökhelyettese volt, ezt követően 1999 szeptemberi nyugdíjba vonulásáig az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója­ként dolgozott. Éveken át vezette az MTA Energetikai Bizottságát. Több nemzetközi szervezetben dolgozott, 1990-91-ben például a nemzetközi Atomenergia Ügynökség Közgyűlésének elnöke volt. Több mint 200 publikációja jelent meg. Az utóbbi években érdeklődése a kockázat és biztonság, az energiaellá­tás perspektívái, az energetika társa-Vajda György dalmi problémái felé fordult. Egész életműve hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom képes legyen a villamos­­energia-termeléshez kapcsolódó kér­dések reális, tudományosan megala­pozott megítélésére. Rogov Mihail Falalejevics A Paksi Atomerőmű blokkjainak üzembe helyezése során a Főkonst­ruktőr képviselője, majd helyszíni szakértői csoportjának vezetője. Az üzembe helyezés során kiemel­kedő szakmai tudással és nagy tapasz­talat birtokában végezte munkáját. Rogov Mihail Falalejevics Az üzembe helyezés műszaki prob­­lémáit magabiztosan oldotta meg, a konfliktushelyzeteket józan mérték­­tartással kezelte. Munkájával, személyes tulajdonsá­gaival nemcsak szakmai elismerést szerzett, de igen jó emberi kapcsolato­kat épített ki. Tudására, szakmai hoz­záértésére a létesítési folyamat lezá­rultát követően is támaszkodhattunk. Szakmai tapasztalatait az orosz atomerőműveket üzemeltető Rosatom­­energo fejlesztési igazgatójaként gyü­mölcsözted. Személyén keresztül az atomerőmű tervezésében, létesítésében és üzembe helyezésében meghatározó szerepet játszó orosz szakembergárda felé is szeretnénk elismerésünket kifejezni. Neukum Zoltán A Budapesti Műszaki Egyetem 1972. évi befejezése után a VERTESZ-nél kezdett dolgozni, vállalkozási mér­nökként. Paksra a beruházási mun­kák legelején került. Feladata volt a helyi kirendeltség kialakítása, felké­szítése az embert próbáló feladatok végrehajtására. Irányítása alatt ké­szült el a szabadtéri állomás, folytak a villamos- és irányítástechnikai va­lamint a technológiai szerelések, amelyek később kiegészültek az Neukum Zoltán üzembe helyezési tevékenységgel is. Fontos eleme volt a munkájának a speciális viszonyokra alkalmazható technológiák kidolgozása, az üzembe helyezést támogató programok elké­szítése. Paksról 1982 decemberében távozott a VERTE SZ budapesti köz­pontjába, ahol vezetőként továbbra is a paksi munkák irányítása volt az egyik fő feladata. Számos műszaki — létesítési és üzembe helyezési — probléma megoldásában működött közre, mint szakember és mint veze­tő. Két éve az OVIT Rt. Alállomási Üzleti Igazgatóságán az igazgatói te­endőket látja el. Jelenlegi beosztásá­ban is az iparágban felmerülő felada­tok megoldásán fáradozik. Vihar vagy atom? Az egyik kereskedelmi tévé esti műsorában láthatták az erős ideg­­zetűek (már akik nem kapcsolták ki a készüléket) a remekbe szabott „Atomvihar” című amerikai för­­medvényt. A filmmel a feltehe­tően több száz ezres, ha nem milliós nézőszám miatt való­színűleg sikerült a korábbi dél­előtti paksi műsor PR eredmé­nyét - legalábbis - semlegesí­teni. (Érdemes lett volna előtte és utána egy közvélemény-ku­tatást tartani!) Az „alkotásnak” már a címe is szörnyűséget (az atom ka­tasztrofális vihart okozhat?) su­gall, aztán jött a többi badarság. Az alig őrzött (egy őr!) atom­erőmű, ahol a blokkvezénylőbe is szabad a bejárás. A négyfős személyzetből (vajon hol volt a többi dolgozó?) kettő mély de­koltázsé, kicsinosított nő (elné­zést!), a két férfi pedig feltehetően idióta, de legalábbis nem ért sem­mihez az erőműben. Nem túl hízel­gő a hatóság beállítása sem. A képzeletbeli atomerőműben a vihar okozta üzemzavar után min­den döntést esetlegesen hoznak (hova lettek az írott utasítások?), a régi tervek eltűntek, egy kóbor dí­zelgenerátor hever elhagyatottan az egyik romos épületben. A reaktor vészleállítása (egy nevetséges kis kar tekerésével) csak valahonnan az ellenőrzött zónából lehetséges. De egy női géphang be tudja mondani, mennyi idő van hátra, amíg a pihentető medence víz­szintje eléri a kazettákat (ügyes!). A legszomorúbb és egyben - legfelháborítóbb -, hogy ez utóbbi esetleges bekövetkezése esetére a józan ész és a fizika ellenében a csernobilihoz hasonló katasztrófát, száz mérfoldes körzetben minden­nek a kipusztulását ígérte (több­ször) a forgatókönyv. Hát ennyit a tudományos ismeretterjesztésről! Mindez két nappal Marx György fizikus halála után, amelyről csak a paksi tévé megemlékezését sikerült látnom! -Hadnagy Lajos-A Wigner Jenő-díj kitüntetettjei 2002-ben Folytatás az 1. oldalról. Munkatársaival kidolgozta a sugár­­védelmi ellenőrzési módszereket. „A belső terhelés meghatározása állatkí­sérletben és emberen” című tudomá­nyos értekezéséért 1977-ben elnyerte a fizikai tudományok kandidátusa és az ELTE doktora címet. Fehér István komoly szerepet vál­lalt a paksi atomerőmű sugárvédelmi tevékenységének megalapozásában és kialakításában. Részt vett az atomerő­mű sugárvédelmi szakembereinek fel­készítésében. Nevéhez fűződik az atomerőmű kömyezetellenőrző rend­szerének megtervezése és megépitése. Gadó János a hazai reaktorfizikai kutatás nemzetközileg elismert alak­ja. A reaktorfizikai jelenségek számí­tógépes modellezése terén elért tudo­mányos eredményein túlmenően, ki­emelkedő szerepe volt a KFKI kuta­tóreaktorának rekonstrukciójában, tu­dományos kutatási lehetőségeinek vi­lágszínvonalra emelésében, valamint a paksi atomerőmű biztonságát növe­lő intézkedések tudományos megala­pozásában. Gratulálunk a kitüntetetteknek, és to­vábbi sikeres kutatást kívánunk! Szerkesztőség Dr. Gadó János Elhunyt Marx György Folytatás az 1. oldalról. Marx György tudós volt, aki az ato­mok és a csillagvilág rejtelmeit kutat­ta. Még 30 éves sem volt, amikor tu­dományos eredményeit Kossuth-díj­­jal ismerték el. Marx György tanár volt, aki tanár­­generációk sorát oktatta, bírta rá a szakma szeretetére, fedeztette fel ve­lük a megismerés izgalmát és örömét. Olyan tanárokat képzett, majd to­vábbképzésüket is segítette, akik ezt az örök kíváncsiságot igyekeztek ta­nítványaikban felkelteni. Marx György demokrata volt, aki őszinte meggyőződéssel vallotta, hogy fontos társadalmi kérdésekben szükség van a mennél szélesebb la­kossági részvételre, de ezt azzal egé­szítette ki, hogy a szakembereknek a döntés előtt hozzá kell segíteniük a közösséget a döntés mérlegeléséhez. A „nukleáris demokrácia” fogalma alatt azt értette, hogy a nukleáris kér­dések eldöntése előtt segíteni kell a lakosságot a kockázat és haszon men­nél reálisabb értékelésében. Marx György hazafi volt, hatalmas energiával népszerűsítette a nagyvi­lágban a XX. század híres magyar természettudósait, nem elfeledkezve a fiatalok képzéséről, a majdani nagy eredmények megalapozásáról. Marx György a barátunk volt. Számtalan ötlettel, tanáccsal segített minket a lakossági kapcsolatok építé­sében. Tőle származik a középiskolai környezetvédelmi pályázat, a Szilárd Leó Fizikaverseny, egy sor látogatás, rendezvény és kiadvány ötlete. Úgy vélem, ott a helye a Paksi Disputa ha­todik résztvevőjeként a TLK előtt. Professzor Úr! Kedves Gyurka!

Next

/
Thumbnails
Contents