Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-11-01 / 11. szám
12 oldal ATOMERŐMŰ Systems 2002 München Minden elképzelést felülmúlt azaz információáradat, ami az informatikai kiállításon zúdult a látogatókra. Tematikusán rendezett 6000 m2-es kiállítási, több mint hatezer kiállítóval. A nemzetközi konferenciák (6 db), különböző fórumok (16 helyszínen/560 témában) és sajtótájékoztatók (54 db) szinte elkápráztattak. Volt olyan időpont, mikor 23 helyen lehettem volna egyszerre a némileg tág érdeklődési körömnek megfelelően. Alábbiakban néhány ízelítő a programok közül: A kiállításon nagy szerepet kapott az informatikai biztonság. A tűzfal átjárhatóvá tétele már óvodás feladat a „hackereknek”. A védelem egy részét a felhasználói végpontokra telepitik, mert a nem kellő gondossággal megírt programokon keresztül is hozzájuthatnak féltett adatainkhoz. Találtak ilyen típusú hibákat az SAP-ben is. Vannak programok, amelyek megkeresik a tűzfal gyenge pontjait, felfedik az előkészített alagutakat, Ess lefalazzák azokat. A közvéleménykutatás során megkérdezett nagy cégek szinte fele nem észlelte a betörési kísérleteket. Ezek után sokat vártam az SAP-a belüli informatikai biztonság ismertetéséről, de „csak” a digitális aláírás bevezetésével járó előnyöket ecsetelték. A tizenhat párhuzamosan futó partnerfórumon mintegy 560 előadás, kerekasztal-beszélgetés, vita zajlott az öt nap alatt, melyekre bármelyik vásárlátogató beülhetett. Az SAP partnerfórumán négy szekcióban a mintegy 150 előadásból is sikerült olyanokat találni, melyek csupán egy-egy mondatáért is érdemes volt a hosszú utat megtenni. A BASF informatikai rendszerének karbantartásáról beszélve megemlítették, hogy a bonyolult technika indokolta rengeteg különálló számítógépes program közül sok tovább üzemel a két hónapja bevezetett PM modul mellett. Az SAP PM moduljának bevezetését a műszakiak nem kis ellenkezése kísérte. A fejlesztési fórumra valóban sok miniszter (bajor tartományi) kilátogatott és aktívan részt is vett a beszélgetésekben, vitákban. Az UMTS (a jövő kommunikációs szabványa, amikor a mobiltelefon már PC-szintű szolgáltatásokat biztosít) lehetőségeit és perspektíváját taglalón Erwin Huber államminiszter a következő megjegyzéseket tette:- A sok beszéd, ígérgetés helyett kellene már egy antennát építeni - s ehhez az állam is hozzájárul, hogy a valóságban is megtapasztalhassuk a rendszer oly sokszor hangoztatott előnyeit. (Most karácsonyra dobják piacra az első készülékeket, de nincs még hozzá kiépítve az infrastruktúra.)- Nem azt kellene szüntelen hangoztatni, hogy videót is lehet rajta nézni - mert kevés az unatkozó milliomosunk, hanem munkaeszközként egyengesse az oda vezető utat. (Nincsenek a szórakoztató szolgáltatásokon kívül más kidolgozott alkalmazások.)- A bevezetéshez az UMTS-nek is a mostani alacsony távközlési díjak teremtenének nagyobb kedvet a vásárlóközönségnek. (Nagyon magas licencdíjakkal terhelt a bevezetés, ezért magasak a szolgáltatások díjai.) Nagyon egyszerűen, érthetően fogalmazott, a nagy népszerűségének - gondolom - ez az alapja. 2002. november Vitapartnerei a bevezetés lehetőségeit taglalták a világ különböző tájain, s arra jutottak, hogy erre Európában a legkedvezőbb a helyzet. A kiállítók zöme német. A nemzetközi jelleget több mint harminc ország képviselte. Igen jelentős kiállítói létszámmal vonult fel az unión kívüli országok közül Csehország (17 cég), Szlovákia (9) és Románia (17), mig a magyarokat egy győri cég képviselte azonosító kártya rendszerekkel. Ez lenne vajon a meggyőző szakmai fölény a régiónkban? Elvétve hallottam magyar szót a látogatók között. Egyik kifogás, hogy az informatika nyelve az angol, arrafelé meg németül beszélnek - ami igaz is. Mégis érthetetlen ez a mellőzés, mert bárhol szívesen adtak felvilágosítást, vagy tárgyalhattunk angolul is. Az elmúlt évhez képest legszembetűnőbb változás, hogy a vásár felhasznált kiállítói területe a felére csökkent. A recesszió már itt is érződött. Az utat az NJSZT Paksi Területi Szervezete készítette elő, valamint központi támogatásból a szállásköltséget vállalta. A résztvevők állták a többi felmerülő költséget. Kinttartózkodásunk idején szinte végig esett az eső (jövet-menet is), így minden időnket a látnivalók helyett - sajnálkozás nélkül - a kiállításnak szentelhettük. gyulai Nyugdíjba megy az • • Öreg Medve- BLATT VINCE -23 éve az Armatúra és Csővezeték Karbantartó Osztályon dolgozik, kezdetben mint üzemmérnök, majd üzemvezető, 1985 óta - 3 év megszakítással - mint osztályvezető. Az erőmű iránti elkötelezettsége legendás, az utolsó heteket is úgy tölti munkában, mintha még évtizedeket dolgozna itt ezután. Makacs módon ragaszkodik a véleményéhez, ha azok az erőmű érdekeit szolgálják, azokért kiáll és küzd. Évtizedek óta vele dolgozó kollégái egyvégtében sorolják a mindennapok és néhány jelentősebb esemény emlékezetes történeteit, a jellemző, közvetlen szófordulatokat. A tőjeként a főjavítás operatív értekezleteket vezettem. Mindig az volt a kezdeti benyomásom, hogy élvezi a kínzást, ezért amikor hozzá került a szó már izzadt a tenyerem. Valahogy állandóan „készült belőlünk” ezért mi is készültünk belőle, vagyis a Takács- Kurucsó páros és én. Természetesen sohasem azért morgott, amire felkészültünk. Ilyenkor ún. hatszemközti megbeszélést kértünk a bázisra, ahová mindig kaján vigyorral érkezett. Eleinte annak tulajdonítottam, hogy engem szeretne kikészíteni, de hamar rájöttem a két szabályra: • senkit nem akar kikészíteni, • Ő ILYEN. munkamódszerei néhol szigorúak, de főképp következetesek, a végső cél megfelelőségét célozzák. A munkában nem ismer tréfát, de hirtelen indulatai gyorsan enyhülnek, nem haragtartó. A vasárnapi vesztes focimeccs meghatározta hétfői hangulatait, ezt kollégái már tudták. Miután ezt szóvá tették, a hétfői napokon csend következett, aztán kedden jött a feketeleves... Szabó Attila, a Karbantartás Irányítási Osztály vezetője így emlékszik első élményeire vele kapcsolatban: „Az Öreg Medvét 1997-ben ismertem meg, amikor „friss húsként” a Karbantartás Irányítási Osztály vezeHat éven keresztül, míg szerencsém volt együtt dolgozni vele, nem találkoztam olyan vezetővel, aki ennyire szélsőségesen, de a szíve teljes melegével dolgozott volna az Erőműért. Az elmúlt időszakban sokszor kértük, hogy ne válassza még a nyugdíjasok gondtalan életét, mert hiányozni fog neki a „lőpor füst”, de mint mindenben itt sem tudtuk feltörni a kemény kókuszdió fejét. Sajnos, mert nekünk Ő fog hiányozni.” Nyugdíjba vonulásoddal halványulni fog az erőmű színpalettája, de ha így döntöttél, Vince, jó egészséget és boldog nyugdíjas életet kívánunk Neked! -ESéta az egészségért Közel háromszázan vettek részt 2002. október 11-én az egészséges életmódot hirdető „Séta az egészségért” programon Pakson. Dr. Vöröss Endrénét, az „Egészséges Városok” paksi koordinátorát kérdezem ezen programról. Kolleganőm, Schmidt Ádámné volt fent a margitszigeti „Séta az egészségért” programon, amit az amerikai nagykövet asszony, Nancy J. Brinker és Csehák Judit egészségügyi miniszter szervezett. így született meg az a gondolat, hogy talán elsőként csatlakozhatnánk ehhez a felhíváshoz, hisz azt gondoljuk és valljuk: sétára, mozgásra mindenkinek lehetősége van, ez igazán nem kerül pénzbe. Nagyon sokszor mondják azt, hogy az egészséges életmód nagyon drága. Azt gondolom, hogy ha ez az életünk részévé válik, akkor szaporíthatjuk az egészségben eltöltött éveinknek a számát. Összeállt itt Pakson több olyan nagyon lelkes szervezőcsapat, akik azt mondták, hogy ezt a programot meg lehet valósítani. Tulajdonképpen nagyon rövid idő alatt, egy hónap leforgása alatt hoztuk nyélbe a programot. Itt kiemelném az ÖKO Munkacsoport Alapítványt, az Egészséges Városok paksi szervezetét, a Hétszinvirág Óvodát, a megyei ÁNTSZ-t és a MAG alapítványt. A védnökeink támogatták pénzzel is a programot, így a Paks város polgármestere biztosította azt, hogy minden résztvevő az ez alkalomra készített pólóban tudjon megjelenni.- Hány fő jelentkezett a programra?- Előzetesen 190 fő jelentkezett, de a rendelt 300 póló elfogyott.-Az idő igazán nem kedvezett a program lebonyolításában, hiszen az út második felét szakadó esőben tettük meg.- Milyen útvonalon ment ez a séta?- A Gesztenye sortól indultunk. Átmentünk a 6-os út alatt, végigmentünk a Dózsa György úton, majd a Kishegyi úton a lakótelepi szabadidő parkig mentünk, ahol mindenkit várt egy kis meglepetés. Ezzel a programmal hagyományt szeretnénk teremteni a városban.- Köszönöm a tájékoztatást. Wollner Pál Konferencia a vízgazdálkodásról Százharminc évvel ezelőtt alakult meg a Pestmegyei Sárközi Armentesítő és Belvízlevezető Társulat. Feladatai közé tartozott a Dunapatajtól Érsekcsanádig húzódó védgát megóvása és erősítése, valamint a Kalocsai Sárköz belvizeinek levezetése. Az alapítás évfordulóján, október 29-én „Vízrendezés és vízgazdálkodás a Kalocsai Sárközben” címmel egésznapos programot szerveztek a társulat mai jogutódjának kalocsai szakaszmérnökségének épületében. A hét témakört tartalmazó minikonferencia előadói vázolták a Kalocsai Sárköz vízgazdálkodásának múltját és a belvízvédekezéssel, vízforgalommal kapcsolatos aktuális kérdéseket, s szóltak a Baján zajló vízügyi technikus- és mérnökképzés jelenlegi helyzetéről. A húszperces előadásokból kiderült: a társulat százharminc évvel ezelőtti megalakulása kihatott a Kalocsai Sárközben élők mindennapjaira, hiszen normalizálódott a vizi és szárazföldi szállítás, fejlődött a mezőgazdaság, nőtt az életszínvonal javult az itt élők egészségi állapota. Az ármentesítési munka biztonságos gazdálkodási körülményeket teremtett, amelynek eredményeként valósággal megpezsdült az élet, a gazdák piacra szállíthatták és értékesíthették portékájukat. Romsics Imre múzeumigazgató szólt arról is, hogy az igazán jó paprikatermő földek a Kalocsa környéki települések határában találhatók, hiszen a friss aluviális réteg borította, csillámokat tartalmazó föld a magas ártéren, a Dunához közeli területeken alakult ki. A délutáni program a Viski Károly Múzeumban folytatódott, ahol a Kalocsai Sárköz múltját bemutató térképekből, fotókból, korabeli dokumentumokból összeállított kiállítás várta az érdeklődőket. „Magyarország természetföldrajzi viszonyaiból adódik, hogy meglehetősen kiszolgáltatott a vizeknek. Sokszorosan igaz ez a 2850 kilométer hosszú Duna 417 kilométeres magyar szakaszának déli, bal parti régiójára, vagyis a Kalocsai Sárközre” - fogalmazott megnyitójában Faludi Gábor történész, aki szerint a társulat megalakulása a technikai ismeretanyag bővítéséhez is jelentős mértékben hozzájárult. A kiállítás anyagának egy részét az Érseki Levéltár (Lakatos Andor), az Országos Levéltár (Szerényi Imre) és Sági Jenő bocsátotta a múzeum rendelkezésére. Csokonai Vili
