Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-11-01 / 11. szám

12 oldal ATOMERŐMŰ Systems 2002 München Minden elképzelést felülmúlt azaz információáradat, ami az informatikai kiállításon zúdult a látogatókra. Tematikusán rendezett 6000 m2-es ki­állítási, több mint hatezer kiállítóval. A nemzetközi konferenciák (6 db), különböző fórumok (16 helyszí­­nen/560 témában) és sajtótájékozta­tók (54 db) szinte elkápráztattak. Volt olyan időpont, mikor 23 helyen lehet­tem volna egyszerre a némileg tág ér­deklődési körömnek megfelelően. Alábbiakban néhány ízelítő a progra­mok közül: A kiállításon nagy szerepet kapott az informatikai biztonság. A tűzfal át­járhatóvá tétele már óvodás feladat a „hackereknek”. A védelem egy részét a felhasználói végpontokra telepitik, mert a nem kellő gondossággal megírt programokon keresztül is hozzájuthat­nak féltett adatainkhoz. Találtak ilyen típusú hibákat az SAP-ben is. Vannak programok, amelyek megkeresik a tűzfal gyenge pontjait, felfedik az elő­készített alagutakat, Ess lefalazzák azokat. A közvéleménykutatás során megkérdezett nagy cégek szinte fele nem észlelte a betörési kísérleteket. Ezek után sokat vártam az SAP-a belüli informatikai biztonság ismerte­téséről, de „csak” a digitális aláírás bevezetésével járó előnyöket ecsetel­ték. A tizenhat párhuzamosan futó partnerfórumon mintegy 560 előadás, kerekasztal-beszélgetés, vita zajlott az öt nap alatt, melyekre bármelyik vásárlátogató beülhetett. Az SAP partnerfórumán négy szek­cióban a mintegy 150 előadásból is si­került olyanokat találni, melyek csu­pán egy-egy mondatáért is érdemes volt a hosszú utat megtenni. A BASF informatikai rendszerének karbantar­tásáról beszélve megemlítették, hogy a bonyolult technika indokolta rengeteg különálló számítógépes program közül sok tovább üzemel a két hónapja beve­zetett PM modul mellett. Az SAP PM moduljának bevezetését a műszakiak nem kis ellenkezése kísérte. A fejlesztési fórumra valóban sok mi­niszter (bajor tartományi) kilátogatott és aktívan részt is vett a beszélgetésekben, vitákban. Az UMTS (a jövő kommuni­kációs szabványa, amikor a mobiltele­fon már PC-szintű szolgáltatásokat biz­tosít) lehetőségeit és perspektíváját tag­­lalón Erwin Huber államminiszter a kö­vetkező megjegyzéseket tette:- A sok beszéd, ígérgetés helyett kellene már egy antennát építeni - s ehhez az állam is hozzájárul, hogy a valóságban is megtapasztalhassuk a rendszer oly sokszor hangoztatott elő­nyeit. (Most karácsonyra dobják piac­ra az első készülékeket, de nincs még hozzá kiépítve az infrastruktúra.)- Nem azt kellene szüntelen han­goztatni, hogy videót is lehet rajta néz­ni - mert kevés az unatkozó milliomo­sunk, hanem munkaeszközként egyen­gesse az oda vezető utat. (Nincsenek a szórakoztató szolgáltatásokon kívül más kidolgozott alkalmazások.)- A bevezetéshez az UMTS-nek is a mostani alacsony távközlési díjak teremtenének nagyobb kedvet a vá­sárlóközönségnek. (Nagyon magas li­­cencdíjakkal terhelt a bevezetés, ezért magasak a szolgáltatások díjai.) Nagyon egyszerűen, érthetően fo­galmazott, a nagy népszerűségének - gondolom - ez az alapja. 2002. november Vitapartnerei a bevezetés lehetősé­geit taglalták a világ különböző tája­in, s arra jutottak, hogy erre Európá­ban a legkedvezőbb a helyzet. A kiállítók zöme német. A nemzetkö­zi jelleget több mint harminc ország képviselte. Igen jelentős kiállítói lét­számmal vonult fel az unión kívüli or­szágok közül Csehország (17 cég), Szlovákia (9) és Románia (17), mig a magyarokat egy győri cég képviselte azonosító kártya rendszerekkel. Ez len­ne vajon a meggyőző szakmai fölény a régiónkban? Elvétve hallottam magyar szót a látogatók között. Egyik kifogás, hogy az informatika nyelve az angol, arrafelé meg németül beszélnek - ami igaz is. Mégis érthetetlen ez a mellőzés, mert bárhol szívesen adtak felvilágosí­tást, vagy tárgyalhattunk angolul is. Az elmúlt évhez képest legszembe­tűnőbb változás, hogy a vásár felhasz­nált kiállítói területe a felére csökkent. A recesszió már itt is érződött. Az utat az NJSZT Paksi Területi Szervezete készítette elő, valamint központi támogatásból a szálláskölt­séget vállalta. A résztvevők állták a többi felmerülő költséget. Kinttartóz­kodásunk idején szinte végig esett az eső (jövet-menet is), így minden időnket a látnivalók helyett - sajnál­kozás nélkül - a kiállításnak szentel­hettük. gyulai Nyugdíjba megy az • • Öreg Medve- BLATT VINCE -23 éve az Armatúra és Csővezeték Karbantartó Osztályon dolgozik, kezdetben mint üzemmérnök, majd üzemvezető, 1985 óta - 3 év meg­szakítással - mint osztályvezető. Az erőmű iránti elkötelezettsége le­gendás, az utolsó heteket is úgy tölti munkában, mintha még évtizedeket dolgozna itt ezután. Makacs módon ragaszkodik a véleményéhez, ha azok az erőmű érdekeit szolgálják, azokért kiáll és küzd. Évtizedek óta vele dol­gozó kollégái egyvégtében sorolják a mindennapok és néhány jelentősebb esemény emlékezetes történeteit, a jel­lemző, közvetlen szófordulatokat. A tőjeként a főjavítás operatív értekez­leteket vezettem. Mindig az volt a kezdeti benyomásom, hogy élvezi a kínzást, ezért amikor hozzá került a szó már izzadt a tenyerem. Valahogy állandóan „készült belőlünk” ezért mi is készültünk belőle, vagyis a Takács- Kurucsó páros és én. Természetesen sohasem azért morgott, amire felké­szültünk. Ilyenkor ún. hatszemközti megbeszélést kértünk a bázisra, aho­vá mindig kaján vigyorral érkezett. Eleinte annak tulajdonítottam, hogy engem szeretne kikészíteni, de hamar rájöttem a két szabályra: • senkit nem akar kikészíteni, • Ő ILYEN. munkamódszerei néhol szigorúak, de főképp következetesek, a végső cél megfelelőségét célozzák. A munkában nem ismer tréfát, de hirtelen indulatai gyorsan enyhülnek, nem haragtartó. A vasárnapi vesztes focimeccs meg­határozta hétfői hangulatait, ezt kollé­gái már tudták. Miután ezt szóvá tet­ték, a hétfői napokon csend követke­zett, aztán kedden jött a feketeleves... Szabó Attila, a Karbantartás Irá­nyítási Osztály vezetője így emlékszik első élményeire vele kapcsolatban: „Az Öreg Medvét 1997-ben ismer­tem meg, amikor „friss húsként” a Karbantartás Irányítási Osztály veze­Hat éven keresztül, míg szerencsém volt együtt dolgozni vele, nem talál­koztam olyan vezetővel, aki ennyire szélsőségesen, de a szíve teljes mele­gével dolgozott volna az Erőműért. Az elmúlt időszakban sokszor kér­tük, hogy ne válassza még a nyugdí­jasok gondtalan életét, mert hiányoz­ni fog neki a „lőpor füst”, de mint mindenben itt sem tudtuk feltörni a kemény kókuszdió fejét. Sajnos, mert nekünk Ő fog hiányozni.” Nyugdíjba vonulásoddal halvá­nyulni fog az erőmű színpalettája, de ha így döntöttél, Vince, jó egészséget és boldog nyugdíjas életet kívánunk Neked! -E­Séta az egészségért Közel háromszázan vettek részt 2002. október 11-én az egészséges életmódot hirdető „Séta az egészsé­gért” programon Pakson. Dr. Vöröss Endrénét, az „Egészsé­ges Városok” paksi koordinátorát kérdezem ezen programról. Kolleganőm, Schmidt Ádámné volt fent a margitszigeti „Séta az egészsé­gért” programon, amit az amerikai nagykövet asszony, Nancy J. Brinker és Csehák Judit egészségügyi minisz­ter szervezett. így született meg az a gondolat, hogy talán elsőként csatla­kozhatnánk ehhez a felhíváshoz, hisz azt gondoljuk és valljuk: sétára, moz­gásra mindenkinek lehetősége van, ez igazán nem kerül pénzbe. Nagyon sokszor mondják azt, hogy az egész­séges életmód nagyon drága. Azt gon­dolom, hogy ha ez az életünk részévé válik, akkor szaporíthatjuk az egész­ségben eltöltött éveinknek a számát. Összeállt itt Pakson több olyan na­gyon lelkes szervezőcsapat, akik azt mondták, hogy ezt a programot meg le­het valósítani. Tulajdonképpen nagyon rövid idő alatt, egy hónap leforgása alatt hoztuk nyélbe a programot. Itt ki­emelném az ÖKO Munkacsoport Ala­pítványt, az Egészséges Városok paksi szervezetét, a Hétszinvirág Óvodát, a megyei ÁNTSZ-t és a MAG alapít­ványt. A védnökeink támogatták pénz­zel is a programot, így a Paks város polgármestere biztosította azt, hogy minden résztvevő az ez alkalomra ké­szített pólóban tudjon megjelenni.- Hány fő jelentkezett a programra?- Előzetesen 190 fő jelentkezett, de a rendelt 300 póló elfogyott.-Az idő igazán nem kedvezett a prog­ram lebonyolításában, hiszen az út má­sodik felét szakadó esőben tettük meg.- Milyen útvonalon ment ez a séta?- A Gesztenye sortól indultunk. Át­mentünk a 6-os út alatt, végigmentünk a Dózsa György úton, majd a Kishegyi úton a lakótelepi szabadidő parkig men­tünk, ahol mindenkit várt egy kis meg­lepetés. Ezzel a programmal hagyo­mányt szeretnénk teremteni a városban.- Köszönöm a tájékoztatást. Wollner Pál Konferencia a vízgazdálkodásról Százharminc évvel ezelőtt alakult meg a Pestmegyei Sárközi Armen­­tesítő és Belvízlevezető Társulat. Feladatai közé tartozott a Duna­­patajtól Érsekcsanádig húzódó védgát megóvása és erősítése, vala­mint a Kalocsai Sárköz belvizeinek levezetése. Az alapítás évfordulóján, ok­tóber 29-én „Vízrendezés és víz­­gazdálkodás a Kalocsai Sárköz­ben” címmel egésznapos progra­mot szerveztek a társulat mai jogutódjának kalocsai szakasz­mérnökségének épületében. A hét témakört tartalmazó mini­konferencia előadói vázolták a Kalocsai Sárköz vízgazdálkodá­sának múltját és a belvízvédeke­zéssel, vízforgalommal kapcso­latos aktuális kérdéseket, s szól­tak a Baján zajló vízügyi techni­kus- és mérnökképzés jelenlegi hely­zetéről. A húszperces előadásokból kiderült: a társulat százharminc évvel ezelőtti megalakulása kihatott a Kalo­csai Sárközben élők mindennapjaira, hiszen normalizálódott a vizi és szá­razföldi szállítás, fejlődött a mező­­gazdaság, nőtt az életszínvonal javult az itt élők egészségi állapota. Az ár­mentesítési munka biztonságos gaz­dálkodási körülményeket teremtett, amelynek eredményeként valósággal megpezsdült az élet, a gazdák piacra szállíthatták és értékesíthették porté­kájukat. Romsics Imre múzeumigaz­gató szólt arról is, hogy az igazán jó paprikatermő földek a Kalocsa kör­nyéki települések határában találha­tók, hiszen a friss aluviális réteg borí­totta, csillámokat tartalmazó föld a magas ártéren, a Dunához közeli terü­leteken alakult ki. A délutáni program a Viski Károly Múzeumban folytatódott, ahol a Ka­locsai Sárköz múltját bemutató térké­pekből, fotókból, korabeli dokumen­tumokból összeállított kiállí­tás várta az érdeklődőket. „Magyarország természet­­földrajzi viszonyaiból adó­dik, hogy meglehetősen ki­szolgáltatott a vizeknek. Sok­szorosan igaz ez a 2850 kilo­méter hosszú Duna 417 kilo­méteres magyar szakaszának déli, bal parti régiójára, va­gyis a Kalocsai Sárközre” - fogalmazott megnyitójában Faludi Gábor történész, aki szerint a társulat megalakulá­sa a technikai ismeretanyag bővítéséhez is jelentős mér­tékben hozzájárult. A kiállítás anya­gának egy részét az Érseki Levéltár (Lakatos Andor), az Országos Levél­tár (Szerényi Imre) és Sági Jenő bo­csátotta a múzeum rendelkezésére. Csokonai Vili

Next

/
Thumbnails
Contents