Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-11-01 / 11. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 2002. november Gyönyörű időszak volt Szendrei Ferenc építőmérnök és acélszerkezeti szakmérnök, aki úgy minősítette magát, hogy „én vagyok a rendvágó, az éles kasza”. Mindig a nagy dzsumbujba tették és mikor már kisebb volt a feladat, rögtön kapott egy újabbat.- Honnan és mikor került a beruházásra?- A miskolci észak-magyarországi ÁÉV-nél dolgoztam és 1977. április 1-jén kerültem Paksra, de már mint a 22. ÁÉV dolgozója. Ugyanis a két igazgató megegyezett, hogy elengednek Miskolcról, mert nagy szükség volt akkor építőmérnökre. Miskolcon voltam építésvezető, ahol hétéves gyakorlatot szereztem, ugyanis 1970- ben végeztem el az egyetemet.- Milyen feladatot kapott?- Első nekifutásra a kisegítő épületeknek voltam az építésvezetője, így az irodaház, a vízlágyító, a VOLAN- telep épületeinél. Egy év múlva lettem az üzemi főépület építésvezetője. A mai napig emlékszem, amikor eljutottunk odáig, hogy bebetonoztuk a 6 m-es szintet és felállítottuk az első VB-sori sarokcellát, ez nagy esemény volt. Benjámin bácsi is kijött megnézni, majd néhányunkat meghívott az irodájába egy koccintásra.- Az irodaházat mikor adták át?- 1979-ben adtuk át Ménes főépítész úrral együtt. Én állíttattam fel a Ménes úr által kiválasztott tűzzománc térplasztikát és a burkolatot is.- Nagy szervezést igényelt az emberek és az építőanyagok biztosítása?- Gondolhatja, hiszen az ország 50 pontjáról hoztuk az embereket. Különböző helyeken gyártották a cellákat (Mátrai Szénbányák, Vegyépszer) és ezekre a helyekre mi szállítottuk a betonacélt, amelyet az akkori Szovjetunióból importáltunk. Ugyanis Dunaújváros nem tudta ezt a minőséget biztosítani. A hazai betonacélt nem lehetett beépíteni, mert hegesztéskor kikristályosodott és elvesztette szilárdságát. Ez azt jelentette, hogy a primerköri részhez importáltuk a betonacélt és a rozsdamentes csöveket is. A hermetikus ajtókat például Bulgáriából szereztük be, és ezeket a megrendeléseket mi szerveztük és az anyagot adtuk tovább az alvállalkozóknak. Mi foglalkoztattuk a lengyel munkaerőt és a honvédségi munkaerő jelentős részét, nekem is volt mindig 2- 300 fő katonám. Óriási szervezőmunkát igényelt a folyamatos műszak biztosítása, az emberek szállítása, hiszen például a legmesszebbi hely, ahonnan embereket szállítottunk Cigánd és Letenye volt. Én akkor idegileg teljesen kikészültem, nem tudtam mikor van nappal, mikor éjszaka. Óriási nyomás volt rajtunk, mert kevés volt a műszaki létszám. Kértem, hogy mentsenek fel, és megértették a problémámat.- Milyen munkakörbe került?- Átkerültem a helyszíni organizációs csoportba, amely az egész építkezés kivitelezését szervezte, összehangolta az építést és a technológiai szerelést. Ez egymásra épült, ennek a vezetője az ERBE volt és minden cég delegált egy személyt. A helyszíni organizációs csoport megalakulásával fel is gyorsult az építkezés.- Említette, hogy önök dolgozták ki, hogyan lehet az 1. blokkot elindítani a 2. blokk nélkül?- Ez egy óriási feladat volt, ugyanis az oroszok úgy tervezték, hogy a két blokk egyszerre indul. (Ma már persze nem így tervezik.) Itt figyelembe kellett venni az üzemelés, a vagyonvédelem és a biztonság szempontjait, a kábelezést és a technológiai vezetékeket. A helyiségeket úgy kellett leválasztani, hogy a 2. blokk építését ne akadályozza az üzemelő 1. blokk. Meg kellett határozni minden szintnél, hogy meddig kell építeni és utána le kellett zárni, hiszen nem lehetett működő üzembe bemászkálni.- Gondolom, ezt csak jó csapatmunkával lehetett megvalósítani.- Nagyon jó kollektíva volt, csodálatos embereket ismerhettem meg, a magánéletben is sokat voltunk együtt. Nekem ugyan Budapesten volt a lakásom, de családostól Pakson laktunk, a gyermekünk ott járt iskolába, a feleségem is ott dolgozott, a 22. ÁÉV minőségellenőrző laborjának volt a vezetője.- Milyen emlékek maradtak meg erről az időről?- Gyönyörű időszak volt, először is fiatalok voltunk, és ez egy döntő szempont. Ez azt is jelentette, hogy jókedv, szórakozás, együtt ünnepeltünk: újév, Mikulás, névnap gyerekestől, családostól. Mikor megerősítették a műszaki irányítást, akkor hozzám, csoportvezetőként 15 fiatal mérnök került. Kialakultak a baráti kapcsolatok, de ez azt is jelentette, hogy nagy műszaki koncentráció jött létre, amely biztosította az új feladatokkal való megbirkózást. A szakmában olyan feladatokat kellett megoldani, amelyeket még nem csináltunk, de maguk az oroszok sem. Ők is csak az elvárásokat tudták megfogalmazni, ám a megoldáshoz vezető utat nekünk kellett kitalálni.- Meddig volt Pakson és hogyan alakult a sorsa?- 1984-ig voltam Pakson, már a 2. blokk is átadásra került, amikor eljöttem. Nagyon szép feladatot kaptam, Százhalombattán a Gl-es blokkot kellett felépítenem, Magyarországon az első kombinált ciklusú gázturbinás erőművet, aminek a hatásfoka ma is a legjobb. Majd Oroszlányban irányítottam a széntüzelésű erőmű felújítási munkáit. A 22. ÁÉV megszűnésével a Vegyépszerhez kerültem, és egy évig Tengizben voltam főmérnök. Jelenleg a Budimexnél vagyok főmérnök.- Köszönöm a beszélgetést, további sikeres munkát kívánok! Beregnyei M. A CSŐSZER ma is Pakson van Nagy szakmai elismerést és tekintélyt vívott ki magának a beruházáson a CSŐSZERELŐIPARI Vállalat. A cég egyik közreműködő üzemének volt a műszaki igazgatója - kezdetben - Koch Tibor, akivel a Kút utcai kirendeltségünkön sikerült találkozni. Beszélgetésünk során azon meggyőződésének adott hangot, miszerint biztos abban, hogy lesz bővítés Pakson, hiszen minden racionális érv ez mellett szól.- Tibor, mikor érkeztetek az építkezésre?- Az atomerőmű építése gyakorlatilag 1974-ben indult és mi az indulás pillanatától jelen vagyunk, hiszen a felvonulási létesítmények szerelésénél már jelen kellett lennünk.-Milyen létszámmal voltatok jelen?- A kezdet kezdetén 25-30 fővel indultunk, ám ez hamarosan felfutott, ahogyan a felvonulási létesítmények volumene emelkedett, a létszámunk elérte a 80 főt. Ezzel a létszámmal haladtunk jó ideig, de amikor elkezdődött az üzemi főépület és környezetének építése, akkor létszámunk elérte a 150 főt, ám 1980-ra 250 főre emelkedett. Megemlítem, hogy ebből a létszámból 100- 150 fő honvédségi erő volt.- Hogyan sikerült beilleszkedni és kontaktust teremteni a jelen lévő többi cégekkel?- Mintegy 50 cég működött közre a paksi atomerőmű felépitésében. „A mérnök” gyakorlatilag az ERBE volt, az szervezte és irányította a közreműködő cégeket, és el kell ismernem, hogy rendkívül nagy hozzáértéssel és szorgalommal. Úgy érzem, a közreműködő cégek hallgattak a „mérnök”szavára, és a folyamatos koordinációkon a problémák megoldódtak.- A CSŐSZER milyen fontosabb munkákat végzett az építkezésen?- A cégünk gyakorlatilag minden épületgépészeti munka végzésében jelen volt, így a főépületben, a segédépületben, a labor és egészségügyi épületben, a hidrogén- és nitrogénállomáson, a diesel olajellátásban, vízelőkészítésben, az irodák, raktárak és műhelyek elkészítésében. Az ideiglenes kazánház és távvezeték építésében éppenúgy, mint a konyha-étterem létesítésében, és a szkafander levegőellátás kialakításában. Gyakorlatilag a cégünk keze nyoma mindenhol megtalálható az atomerőműben. Az épületgépészeti és technológiai szerelésekben történt közreműködésünk mellett fontosnak tartom kiemelni, hogy a teljes légtechnikai rendszereket mi építettük ki, mintegy 340 darab szellőző- és klímaközponttal. Ez a rendszer biztosítja a blokkok levegőellátását, és a klimatizált levegőt minden területen. Teljesítményével kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy 3,2 millió m3/óra kapacitású a rendszer.- Az embereitek Pakson laktak, vagy ingáztak?- Mintegy 80 %-ban Pakson kellett, hogy elszállásoljuk őket, és 20 %-ban helybeliek és környékbeliek voltak alkalmazva.- Te milyen munkakörben dolgoztál?- Kezdetben az egyik közreműködő üzemünknek voltam a műszaki igazgatója, később pedig - mi úgy hívtuk házon belül - a cég különmegbízottja lettem. Ez azt jelentette, hogy én tartoztam a cég felelősségéről gondoskodni, felelős voltam a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítéséért. Tájékoztatási kötelezettségem volt az akkori vezérigazgatónk, Opiczer Károly, később Staud Gábor felé.- Eltelt több mint 20 év, hogyan gondolsz vissza ezekre az időkre?- Ez egy szubjektív kérdés és a válaszom is az: nagyon nagy szeretettel gondolok vissza azokra az évekre. Az egy nagyon izgalmas kihívás volt a magyar mérnökök, technikusok és iparosok számára, és úgy vélem: közreműködésünkkel hozzájárultunk ahhoz, hogy ma egy biztonságosan üzemelő atomerőműve van hazánknak.- Meddig maradtatok Pakson?- Gyakorlatilag az utolsó fázisig, sőt még az 5. blokk előkészületi munkáiban is részt vettünk, de tulajdonképpen a mai napig jelen vagyunk, hiszen a Paksi Csőszer Kft. ott dolgozik, igaz már tőlünk függetlenül, mivel a Kft.-t eladtuk az ügyvezetőjének.- Hogyan alakult a Te sorsod?- A rendszerváltás sok mindennel járt együtt, én gyakorlatilag részt vettem a Csőszerelőipari Vállalat privatizálásában. Közreműködtem abban, hogy ez a cég ne vesszen el, és egy privát részvénytársasággá alakuljon. Ma 250-300 fő közreműködésével fennmaradt. Ennek a cégnek vagyok a műszaki igazgatója.- További sikereket kívánok! -BM-
