Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
2002. október ATOMERŐMŰ 11. oldal Fizikai védelmi gyakorlat az atomerőműben 2002. szeptember 12-én fizikai védelmi gyakorlatra került sor a paksi atomerőműben. A gyakorlat a PA Rt. fegyveres őrzését biztosító szervezetek, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Neutron Bevetési Osztálya, az ATOMIX Kft. Biztonsági Szolgálata és a PA Rt. Fegyveres Biztonsági Őrsége együttes közreműködésével zajlott. A gyakorlat alkalmából a Fegyveres Biztonsági Őrség munkáját, az őrségnél szolgálatot teljesítő fegyveres biztonsági őröket kívánjuk bemutatni. Bárdosi János őrségparancsnoktól kérdezem, miként zajlott és milyen feladatokra épült a gyakorlat?- Már régebben is tartottunk hasonló védelmi gyakorlatot, amit ez alkalommal újra felélesztettünk. Terveink szerint nagyszabású, több szervezetet megmozgató gyakorlatot kétévente, kisebb gyakorlatokat pedig évente több alkalommal rendezünk. Ebben a gyakorlatban részt vett az atomerőmű biztonságát, fizikai védelmét biztosító mindhárom szervezet, és ki-ki a maga területén lévő feladatokat hajtotta végre. A gyakorlat kb. két óra alatt lezajlott. Igen kis mértékben befolyásolta a dolgozókat munkájuk végzésében. Az erőmű egy bizonyos területén korlátoztuk csak a szabad mozgást a gyakorlat idejére. Úgy választottuk ki a helyszínt, hogy minél kisebb mértékben avatkozzunk be az emberek életébe, munkavégzésébe. Olyan gyakorlati elemeket próbáltunk imitálni, ami életszerű, ami a napi élet folyamán is előfordulhat, és ez alkalommal fegyveres behatolók kerültek az atomerőműbe. Ezzel a feltételezéssel azt akartuk elérni, hogy felszínre kerüljenek a problémák. Gyakoroltuk a reagálás módszereit, és hogy milyen teendőkkel kell szembenézni a különböző szakágakban, kinek mi a feladata. Minden technikai eszközt igénybe vettünk, amivel a különböző szervezetek rendelkezek, mint pl. a különböző kamerarendszereket, védelmi rendszereket. A gyakorlat befejeztével a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatója szóban kiválóra minősítette a gyakorlatot. Kemény János fegyveres biztonsági őrtől a szolgálat során ellátott feladatairól érdeklődöm.- A gyakorlat alkalmával a váltásparancsnok mellett láttam el feladatot. A telefonok kezelésében és a teleszkópos kapunyitások irányításában segítettem. Már több hasonló gyakorlatban vettem részt, és mindegyik jó eredménynyel zárult. Ilyenkor nagyobb izgalom van bennünk, hiszen nagyobb felelősség hárul ránk. Mégiscsak más, amikor tudja az ember, hogy ellenőrzés alatt áll, hogy figyelik a munkáját. Számunkra természetesen minden egyes szolgálatban elsőrangú az erőmű biztonsága. Fontos, hogy az ember éber és jó erőnlétben legyen a szolgálat során, ezért frissen, kipihenten kell munkába jönni. A szolgálat felvételét követően eligazításon veszünk részt, majd a megadott feladatokat hajtjuk végre. Teljes mértékben ismerni kell a szabályzatokat, előírásokat és azoknak meg kell felelni, az abban foglaltakat teljesíteni. Ebben a munkakörben szükséges, hogy az ember el tudja viselni a kötöttséget, a szabályok szerinti munkavégzést, és mindemellett kell egy jó adag szívósság is. Emlékszem, hogy amikor az iraki események miatt fokozott ellenőrzést rendeltek el, rendkívül hideg idő volt, és ahogy társainknak vittük a teát, szinte megfagyott, mire odaértünk vele. Ki kellett bírni, helyt kellett állni. Egy jól együttműködő, remek közösség a miénk. Mindig segítünk egymásnak. Évenként egyszer-kétszer közös, családi összejövetelt is szervezünk. 1982. március 15-én kezdtem munkaviszonyomat az atomerőműben. Idén múlt húsz éve, hogy itt dolgozom, gyorsan eltelt ez az idő. Komoly megbízatást jelent az atomerőmű és az emberek biztonságára vigyázni. Nagyon szeretem a munkám, örömmel végzem ezt feladatot. Bencze János váltásparancsnokot arra kérem, hogy a mai délelőttről és az őrségnél a kezdetektől eltöltött időszakról meséljen.- Kicsit nagyobb izgalommal éltem meg ezt a mai napot, mint általában a többit. Bizonyos feszültséget okozott a gyakorlat mellett, hogy még figyelik, ellenőrzik is a munkánkat. Bár ritkán tartunk ilyen próbákat, ehhez hasonló cselekményekkel mégis elég gyakran találkozunk. Nem kifejezetten a kerítésen való átmászással, hanem az új dolgozó tájékozatlanságából adódó esetekkel, mert nem tudja például, hogy ha a kerítés közelébe megy, akkor megfigyelés alá kerül. Számunkra idegen behatolónak tűnik, és az marad mindaddig, míg helyzete nem tisztázódik. Ilyenkor telefon- ill. rádióértesítésre, a járőr kirendelésére és a személy azonosítására, igazoltatására kerül sor. Rengeteg embert megismertünk a munkánk során, különösen a kezdeti időszakban, amikor a mágneskártyát a portán kellett tárolni. Annak idején a szemünk láttára nőtt ki a földből az őrség épülete. Tavasszal még üres volt a terület, majd elkezdték az alapozást és mire az első nukleáris szállítmány, a friss üzemanyag megérkezett, addigra az épület is elkészült, az őrség is elfoglalta a helyét és ki volt képezve a feladatára. Felszerelésünk, fegyverzetünk a mai napig ugyanaz, ami kellő mértékben kielégíti a biztonságot, de technikai rendszerünk nagy fejlődésen ment át. Örömmel tekintek vissza az elmúlt időszakra. Jó érzés, hogy a biztonság megszervezésében, az őrség beindításában nekünk is részünk volt. 1980 óta dolgozom itt, alapító tag vagyok. Jól érzem magam a kollégáim körében, és remélem ez így is marad. Két év múlva leszek 60 éves, nem szándékozom nyugdíjba menni, és ha később is így érzem magam, ilyen erővel, ambícióval, akkor tovább szeretnék dolgozni. Kertai István biztonsági őrtől azt kérdezem, hogy milyennek látja a kezdet óta eltelt időt, mire emlékszik viszsza szívesen?- Tizenhatodik éve vagyok itt. 1987. december 31-én kerültem a céghez, de a munkát január 2-án kezdtem. Egyből a portaszolgálathoz osztottak be, ahol 15 hónapot töltöttem el. Az őrségnél nagyon jó helyre kerültem, egy jól összeszokott csapat tagja lettem, és a parancsnokok is rendesek voltak. Akkor sokkal többrétű tevékenységet végeztünk, és én úgy érzem, nagyobb volt a jelentőségünk, a tekintélyünk. Konkrét feladatunk volt például a kapunyitás és a sok különböző biztosítás. A pénzszállítások biztosítását is mi végeztük. Ma megoszlik a feladat az ATOMIX Kft. és a PA Rt. őrszolgálata között. Óriási a különbség a régi és a mai feladat között. Nagyon jó visszaemlékezni a kezdeti, a régi időkre. Ma 12/24 - 12/48-as munkarendben dolgozunk. Nehéz ütemezni bármilyen programot, és a megbetegedések is nagy gondot okoznak. Rendszeresen járunk lövészetre, részt veszünk tavaszi és őszi lőgyakorlatokon. Szerencsére a fegyverzetet még soha nem kellett használni szolgálat közben. Szakmai elméleti tudásunkat újból és újból fel kell frissíteni, kétévente vizsgázunk belőle. Tanult szakmám szerint erősáramú villamos gép- és berendezésszerelő vagyok, de szakmámat már régóta nem gyakorlom. A kollektíva ma is ugyanolyan jó, mint annak idején volt. Örülök, hogy ilyen remek csapatban dolgozhatom. Tóth Csaba biztonsági őrtől arról tudakolódtam, hogy ő hogyan fogadta az őrség munkájával járó szabályozottságot, miként illeszkedett be a közösségbe?- A beilleszkedés könynyű volt, mert már korábban is a rendészeten dolgoztam, mint külsős, és így ismertem, kapcsolatban álltam a jelenlegi kollégáimmal. 1997-ben kerültem PA Rt.-os állományba. A rendet, fegyelmet nekem könnyű volt elfogadni. Van egy alapvető fegyelem, elvárás, amit ha betart az ember, akkor nincs semmi gond. Itt is megkövetelik a mindennapi rendes munkavégzést, ugyanúgy, mint másutt. Rendszeresen résrí kell vennünk ismétlődő képzésen, mely jogi és szakmai részből áll és kétévente vizsgával zárul. Ennek az a lényege, hogy szinten tartsuk ismereteinket, tanulmányozzuk a szabályzatokat, a szolgálati okmányokat. Ismerni kell az előírásokat is, de az emberekkel való kapcsolatunknak is megfelelőnek kell lenni. Jövet-menet sok emberrel találkozunk, és a mindennapi élet nem mehet anélkül, hogy pár szót ne váltsunk egymással. A műszakozás számomra nem jelent gondot, és családom is elfogadta, bár az éjszakázásokat nehezen tudják megszokni. Huszonhét éves vagyok, házas. Kisfiam, Csanád most 11 hónapos. Elég sok időmet leköti, igényli a vele való foglalkozást, amit én nagy örömmel teszek. Lipovszky Gyula rendészeti osztályvezetőt arra kérem, nyilatkozzon a gyakorlat céljáról, jelentőségéről.- A gyakorlat során arra kívántunk választ kapni, hogy az őrzésvédelemben résztvevő szervezetek önállóan, ugyanakkor egymással együttműködve miként oldják meg feladataikat a gyakorlatban. A veszélyhelyzetben teendő intézkedések kinek-kinek az őrutasításában, a közösen elvégzendő, együttműködve megvalósítandó végrehajtási eljárások pedig együttműködési megállapodásban és őrségutasításban szabályozottak. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az elemeiben egy-egy szervezet által többször végig próbált és gyakorolt mozzanatok miként állnak össze egységes cselekvéssé és végrehajtássá. Tehát hosszú elméleti és gyakorlati felkészülés után hajtottunk végre egy záró gyakorlatot, amit az elöljárók előzetesen eredményesnek értékeltek. A gyakorlat nem volt szándékosan a 2001. szeptember 11-i, USA-beli terrortámadások évfordulójához időzítve, mégis így alakult. Számos országos, központilag szervezett tudományos tanácskozás foglalkozott az évforduló kapcsán a terrorizmus elleni harc kérdéseivel, köztük a nukleáris létesítmények terror fenyegetettségének problematikájával. A gyakorlatot megelőző napon magam is részese voltam egy ilyen konferenciának, aminek gyakorlati eredményei az ilyen közös próbákban, együttműködési akciókban tükröződnek vissza. Lovásziné Anna Bárdosi János Kemény János Kertai István Tóth Csaba Lipovszky Gyula Múzeumba került a földrengésjelző kisharang A blokkvezénylőket évekig díszítette két-két bronz harangocska, melyeket a közelmúltban leszereltek. Egy kisharang emlékül a TLK-ban lesz megőrizve. De hogyan kerültek harangok a blokkvezénylőkbe? A nyolcvanas évek második felében, a Paksi Atomerőmű részére kiadott első biztonságnövelő feladat csomagban előírták, hogy a PAE blokkjait földrengésfigyelő (jelző és regisztráló) rendszerrel kell ellátni, és egy bekövetkező földrengéskor az észlelésre támaszkodva le kell állítani a reaktorokat. A rendszer 1990-re kiépült, de a blokkok földrengésjelre történő leállításának mikéntjéről szakmai vita kerekedett, amelyet többféle bizonytalanság táplált. Elvben mindenki egyetértett abban, hogy az üzemelő blokkokat olyan földrengés erősségnél kell leállítani, amelynél a nukleáris biztonság még garantálható. De mekkora lehet a leállitási szint. Ekkor kaptak szerepet a kisharangok. A földrengésfigyelő rendszer üzemeltetési feltételeit kidolgozó csapat azt javasolta, hogy a biztonságos üzemeltetést zavaró bizonytalanságok tisztázásáig az operátorokat segítse a döntéshozatalban egy, a veszélyes földrengés szint túllépést ugyan kevésbé pontosan, de mégis tévedhetetlenül jelző mechanikus eszköz. Ismert és a gyakorlatban igazolt tény az, hogy földrengésre nem méretezett ipari létesítményekben 6-os fokozat alatt nem tapasztalhatók az üzemeltetés biztonságát veszélyeztető károk. A rendszer detektorai és a kisharangok is úgy lettek kalibrálva, hogy a 6-os fokozatra jellemző 0,05 g szabadfelszíni gyorsulásnál jelzést adjanak a műszerek, illetve szólaljon meg a kisharang. A megszólalással azonban volt egy kis baj. Az MSK- 64-es skála 6-os fokozatára jellemző ismertetőjegyek között szerepel az a kitétel, hogy „a kisharangok megkondulnak a haranglábakon”. A mi kisharangunk azonban a rázóasztalos kalibrálás során alig hallható, surrogó hangot adott. A hanghatás fokozása érdekében ki kellett találni valamit. Kínában i.sz. 132-ben már alkalmaztak egy olyan figyelő eszközt, ahol a földrengés különböző nagyságú golyókat mozdított ki nyugalmi helyzetükből a lökéshullám nagyságától és irányától függően. Ezt az elvet alkalmazva a harangot rögzítő keretszerkezethez egy függőleges tengelyű rugópálcát erősítettek, amelynek a felső végén egy golyótartó tányért helyeztek el. Nyugalmi helyzetben a tányéron kialakított horonyban ül egy 25 mm átmérőjű acélgolyó. Földrengés hatására az így kialakított rugó-tömeg rendszer lengésbejön és egy előre beállított gyorsulásnál a golyó kimozdul helyzetéből, majd az acélgolyót és a keretet összekötő zsinór segítségével nekiütődik a harangnak. Üzemi életük során a harangoknak sohasem kellett működniük. Az elmúlt tíz évben a PA Rt. egy nagy ívű földrengésbiztonság növelő programot hajtott végre, amelynek eredményeként az erőmű földrejigésbiztonsága kielégíti a ma érvényes nemzetközi követelményeket. Az erőmű ma rendelkezik egy olyan eljárással, amelynek alkalmazásával (az időközben elvégzett épület és berendezés megerősítések tudatában) a blokkok nukleáris biztonsága 0,25 g legnagyobb talajfelszíni gyorsulással jellemezhető földrengés erősségig garantálható. Burján Tibor A visszatérő vendég Vlaska János 1980-tól mintegy 10 éven át volt az atomerőmű Folyamatirányítási Osztály műszerkarbantartója. A vidám, jó kedélyű csapat nagyon sokat dolgozott a 2. blokk üzembe helyezésén. János szorgalmas, kitartó munkájával igazi szaktekintélynek számított a szekunderköri műszerek mechanikai, elektronikai hibáinak felfedezésében, javításában. Sajnos a későbbiek során egészségi állapota megromlott, ezért nyugdíjazták. Tizenhárom év óta jár vissza volt kollegáit meglátogatni, de ők sem hanyagolják el, ha beteg, akkor mindig számíthat a látogatásukra. Az erőműtől is sok segítséget kap, évente gyógyfürdő beutalót, karácsonyi ajándékot stb. Nagyon hálás a rendszeresen kapott segélyekért, amit a főiskolás és egyetemista lányaik taníttatásához használnak fel. Az Atomerőmű újságból folyamatosan figyelemmel kíséri az erőmű életét. A Nyugdíjas Klub programjában évek óta részt vesz - ha egészségi állapota engedi -, hetente találkoznak, sokat beszélgetnek, névnapoznak, kirándulnak, látogatják egymást. Fél évig volt mozgásképtelen, ezért februárban megműtötték gerincsérvvel, és most jól érzi magát. A nehéz napokban is mindig mellette áll a családja, felesége Tériké és lányai. Az egészség a legnagyobb kincs, és mindig mérlegelni kell, mennyit tudunk vállalni, hogy ne szoruljunk más segítségére - mondja János. Jó egészséget kívánva visszavárjuk még sokáig! ULe
