Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-09-01 / 9. szám

2002. szeptember ATOMERŐMŰ 5. oldal OSZTÁLYTABLÓ mmmm Karbantartás Technológiai Osztály Angyal Béla, KTFO Szerkesztés csoportvezetó — Mikor kerültél az erőműbe?- 1987-ben kerültem az erőműhöz tervezőként. Akkor már volt egy kis múltam, mert 1970-től dogozom. A fő irányvonalam a ipari hőerő­­gépészet, tehát ez a végzettségem is. A Dunai Vasműben kezdtem el dolgozni az oxigéngyárban, hűtés­­technológiával foglalkoztam. Ott öt évet dolgoztam és erőművi gyakor­latot is szereztem. Visszahúzott a szívem Szekszárd­­ra, és 1975-től 1987-ig épületgépé­szeti tervezést végeztem a tanácsi tervező vállalatnál. Nagyon sokrétű feladatok voltak: lakások, házak iro­daházak központi fűtés tervezése, hőközpontok tervezése, távhőel­­látás, szellőzés. — Mi a fő tevékenységed az erő­műben?- A fő tevékenységem energetikai tervezés. Azt lehet mondani, főkép­pen hőcserélőkkel foglalkozom, rendszervizsgálatokkal. Mivel a cso­portunk szerkezettervezést is végez, ebbe is bele kellett kóstolni. Néhány éve csoportvezető vagyok. Ezért a tervezés része nem múlt el, ha nem is mindig az én kezem nyoma, de azért ott van a gondolatom mögötte, vagy a segítés. Kis csapat vagyunk. 14 fő az egész létszám. Lelkesnek kell lenni. A lelkesedés nagyon szükséges a mi tevékenységünkhöz. A mi tervezési feladataink zömmel olyanok, hogy nem mindig máról holnapra kell létrehozni a tervet, ha­nem ennél sokkal gyorsabban. Ese­tenként a karbantartást segíti a mi tervezésűnk, tehát szervesen a kar­bantartást kisegítő eszközöket terve­zünk . A csoporton belül van egy hármas csapat, akik az üzem közbe­ni tömítéseket is tervezik. Tehát a le­állás nélküli nyomás alatti berende­zéseken, csővezetékeken a meghibá­sodásokat, lyukadásokat szerszám­mal takarjuk. Gyakorlatilag Kautezit és Furmanite szerszámokat terve­zünk. Itt sincs semmi várakozási idő. A hibát követően szinte azonnal a felmérés következik, és rögtön tervet kell produkálni, hogy azonnal helyre lehessen állítani a hibát- A mi tevékenységünk - azt hi­szem - nagyon sok pénzmegtakarí­tást eredményez az erőmű számára. Ha összehasonlítjuk azt, hogy egy külső tervezés mennyibe is kerül, az hiszem néhány nagy tervező munká­jával felér a mi munkánk. Arról nem beszélve, hogy dolgozóink jelentő­sen ismerik a területet, nem kell fog­ni a kezüket, hogy merre keressék a berendezést.-Mi a fő hobbid, mivel foglalko­zol a szabadidődben?- Korábban folytattam magánter­vezői tevékenységet, de amióta Pak­son dolgozom, ezt a vonalat én nem folytatom. A művészetek iránt na­gyon vonzódom. Sokat szeretünk utazni a családommal. Esetenként színházlátogatásra járunk.-A családról pár szót hallhatunk?- Fiam, Gábor 27 éves végzős ál­latorvos, nős. Lányom, Judit 26 éves, házas, ruhaipari tervezőmérnök, ma­gánvállalkozó. Feleségem Szekszár­­don, a Statisztikai Hivatalnál statisz­tikusként dolgozik.- Köszönöm a bemutatkozást. Wollner Pál Oláh József, vezető berendezés mérnök- Mióta dolgozol az atomerőműben ?- 1983. július 18-án kezdtem, és azóta is ez az első, egyetlen munka­helyem. Szerettem volna eredeti szakmámban, mint távközlés techni­kai műszerész elhelyezkedni, de ak­kor arra nem volt felvétel, ezért irá­nyítástechnikai üzembe helyező mű­szerészként vettek fel. Tíz évig dol­goztam ebben a munkakörben. Az első átszervezésnél a MÍG Rend­szertechnológiai Főosztályának Technológiai Osztályára kerültem, mint technológus.- Jelenleg mérnökként dolgozol. Milyen volt az út idáig, hogyan ké­pezted magad?- Amikor műszaki állományba kerültem, további ismeretek meg­szerzésére volt szükségem. Elvégez­tem több atomerőműves tanfolya­mot és beiratkoztam a főiskolára. A későbbi átszervezések során irányí­tástechnikai előkészítési mérnök­ként az ITIG Irányítástechnikai Elő­készítési Osztályára, majd csoport­­vezető mérnökként az ÜVIG Üzem­­fenntartási Főosztályának Munka­tervezési Osztályára helyeztek.- Mióta vagy a jelenlegi területen?- 2002. január 2. óta dolgozom a KÁIG Karbantartás Technológiai Osztályán vezető berendezés mér­nöki beosztásban, irányítástechnikai szakterületen.- Miből áll a feladatod?- Az irányitástechnikai berende­zéseknek karbantartási, műszaki hátterével foglalkozom. A KAIG-on bevezették az ISO-t, ami nem csak szakmai hozzáértést igényel, hanem megköveteli a döntések és a folya­matok szigorú betartását, írott for­mában történő rögzítését. Munkám­hoz tartozik ezeknek a dokumentu­moknak az elkészítése is. Feladatkö­röm szakmai részét képezi a műsza­ki háttér biztosítása, a karbantartás­ok, meghibásodások kapcsán fellé­pő műszaki problémáknál a dönté­sek meghozatala, instrukciók adása a hibafeltáráshoz és a hibaelhárítás módjának a meghatározása. A Kar­bantartás Technológiai Osztályon a berendezés mérnökök és berendezés technológusok fő feladata a műszaki háttér és egyéb más dokumentációs, hibainformációs rendszer elemzése, a karbantartási átalakítások, felújítá­sok problémáinak kezelése, vala­mint a hatóságokkal való kapcsolat­­tartás.- Igen aktív közösségi tevékenysé­get végzet. Tagja vagy az Üzemi Ta­nácsnak, és a szakszervezeti életből is tevékeny részt vállalsz.- Az Üzemi Tanácsban végzett munkámat nem befolyásolta, hogy más igazgatóságra kerültem. Ugyan­úgy ellátom ezt a feladatot, mint ko­rábban. Tagja vagyok az Információs Bizottságnak. Feladatom, hogy az ÜT saját honlapján bemutassam az ÜT munkáját. Az érdekképviseleti munka igen változatos és sokrétű. A dolgozóknak tudniuk kell, hogy az ÜT milyen mélységű és tartalmú munkát végez. Az eredményeket a dolgozók természetesnek veszik, a siker mögötti kemény munkát azon­ban nem látják. A szakszervezeti vo­nalon a tájékoztatásban segitek. Fon­tosnak tartom, hogy az osztály - mint ahogy az erőmű valamennyi egységének - dolgozói megfelelő in­formációval rendelkezzenek. Az in­formációáramlás nem kellően haté­kony a szakszervezeti területen. Bár nehéz elérni, de mindenképpen töre­kedni kell arra, hogy az információ mennyisége és minősége jó legyen.- Széles érdeklődési körű vagy, mi­lyen területek vonzanak leginkább?- Korábbi munkaterületemen ösz­­szefüggéseiben kellett látni a dolgo­kat, ott nem volt szükség részletekre kitelj edő, elmélyült tudásra. Amikor átkerültem új munkahelyemre, ak­kor jelentős szemléletváltással talál­koztam. Itt az az elvárás, hogy egy­­egy berendezést minél jobban meg­ismerjen az ember, és annak a beren­dezésnek ún. profi szakértője legyen. Az én területem a számítástechnika, igyekszem magam ezen a terén mi­nél jobban képezni és törekszem, hogy minél több ismeretre tegyek szert. A munkámhoz kapcsolódóan a számítástechnikai és az információs, elektronikai, mikroelektronikai rendszerek érdekelnek. Teljesen más egy erőműves számítógépes adat­gyűjtő-rendszer, mint egy házi vagy irodai számítógép, mindegyik más irányú tudást igényel.- Mi jelenti számodra a kikapcso­lódást?- Hobbim és munkám az informa­tika, ezért otthon is sokat foglalko­zom a számítógéppel, bár a gyerme­keimmel néha meg kell küzdeni ér­te. Ágnes lányom ötödikes, fiam, Barnabás hatodik osztályba jár, mindketten a számítógép vonzásá­ban élnek. Feleségem az OTP-ben hitelügyintéző, neki más hobbija van, és őt lekötik a háztartási, csalá­di tennivalók. Szeretek sportolni, futballozni, de az utóbbi években er­re egyre kevesebb idő jut. A munka­helyi sportrendezvényeken általában ott vagyok, az idei Villamos Napon családommal együtt indulok a sor­verseny játékban. Szabadidőm je­lentős hányadát leköti a városi kö­zösségi élet. Fontosnak tartom váro­sunk és jövőnk fejlődését. Közremű­ködöm a Civil Kerekasztal munká­jában, aktív részt vállalok a civil szervezetek működésében. Lovásziné Anna Tóth Ferenc, berendezés technológia vezető- Kedves Feri! Légy szíves, mondd el, hogyan, mikor kerültél a Paksi Atomerőműbe, és mivel foglalkoztál eddig!- A Moszkvai Szerszámgépipari Egyetem gépgyártás technológia szakának elvégzése után 1989. júni­us 12-én kezdtem el dolgozni az atomerőmű karbantartásán, a Mű­szaki Előkészítési Osztályon. Bár meglepő lehet, de azóta mindig ugyanazon az osztályon dolgoztam, csak annak megnevezése változott meg már négyszer is. Kezdetben előkészítő mérnök voltam. Rögtön bedobtak a mély­vízbe, és két évig a csőtartók kar­bantartásával foglalkoztam. Meg­jegyzem, az akkor általam egyedül végzett tevékenységre azóta külön előkészítő csoportot hoztak létre. 1991 óta folyamatosan a reaktor a fő területem. Igaz, kezdetben hoz­zánk tartozott az összes munkater­vezés és hálótervezés is. Ma kollé­gáimmal együtt a reaktorral és a fővízköri berendezésekkel kapcso­latos összes probléma kezelése, megoldása, a karbantartási utasítá­sok felülvizsgálata, új technológiák kidolgozása a feladatom. 1998-ban a fővízköri csoport vezető berende­zés mérnökeként tizedmagammal a karbantartásról elsőként tettem ha­tósági jogosító vizsgát ebben a munkakörben, az új NBSZ-nek megfelelően.- Mi most a feladatod? Mennyi­ben más ez, mint korábbi munkáid?- 2001. március 1-től vagyok je­lenlegi beosztásomban. Fő feladatom az osztályvezető-helyettesi teendők ellátása, beleértve a hozzám tartozó csoportok, tehát gyakorlatilag az ösz­­szes berendezés mérnök tevékenysé­gének koordinálását, felügyeletét. A hét csoportra bővült tevékeny­ségi kör kezelése nem kis feladat. A gépész területtel nincs is gond, a kollégák a reaktorral kapcsolatos kérdésekben többször közvetlenül is megkeresnek, ami talán a jó tízéves tapasztalatnak is szól. Ám a két éve hozzánk került villamos, valamint az idén áthelyezett irányítástechni­kai csoport esetében már további szakmai fejlődés is szükséges. Mi­vel mindenhez senki nem érthet, esetükben egyenlőre nagyobb mér­tékben támaszkodom a csoportveze­tőkre. A berendezés mérnökök sze­rencsére helyzetük magaslatán áll­nak. Munkájuk nagy önállóságot követel, így műszakilag, szakmailag nem is felettük állok, inkább csak koordinálom tevékenységüket.- Milyenek a munkakapcsolatok nálatok?- Remélem, hogy az eltelt idő alatt elég tapasztalatot szereztem az emberekkel való bánásmód terén. A közvetlen felügyeletnek többnyire nem érzem szükségét. Úgy érzem, megmaradt a kollégákkal a jó mun­katársi, baráti viszony, vezetői „rá­hatásra” általában nincs is szükség.- Mi a nehézsége a mostani fel­adatodnak?- A nehézség abban áll, hogy a csapat eléggé túlterhelt. Ha minden­ki bent van, még rendben mennek a dolgok. Ám mindenki ki szeretne venni - többnyire nyáron - legalább két hét szabadságot. Márpedig főja­vítási időszakban a 3-4 fős csopor­toknál már egy távoliét is jelentős többletterhet jelent a bent lévőkre. Sokszor nagy utánajárást igénylő, összetett problémát kell megoldania a kollégáknak, ami szintén megter­helő. A műszaki döntéshozói rend­szerben a létező karbantartási utasí­tással nem lefedett probléma hoz­zánk fut be, annak megoldása ránk tartozik. Ez a hibaelhárítás módjá­nak meghatározását, a szükséges dokumentáció biztosítását jelenti. A főjavítások alatt a problémák nem tűrnek halasztást, így ez a tevékeny­ség előre nem tervezhető, és a mun­kaidő sem feltétlenül fejeződik be délután fél négykor. Emellett folya­matos készenlétet is adunk.- De ugye nem csak árnyoldalai léteznek jelenlegi munkádnak? Mi­ben rejlik a szépsége?- Bár lehetne tipizálni a problé­mákat, de valójában nincs belőlük két egyforma - szerencsére. Ez a karbantartói tevékenység igazi szépsége: a változatosság, az új problémák megoldása.- Szabadidődet mivel töltőd?- A családdal. Szerencsémre ma már mindkét gyermekem és felesé­gem is rendszeresen velem tart ko­rábban egyedül „űzött” szenvedé­lyemben, és együtt látogatjuk az ASE kosárcsapat mérkőzéseit. Sőt, 13 éves lányom és 8 éves fiam már jobban követi az eseményeket, mint én. Arra is büszkék, hogy az ez évi döntő után új kosárlabdájukra a paksi bajnokcsapat minden tagjának autogramját megszerezték. Másfajta időtöltést jelent, hogy tavaly családi házat vettünk. Igaz, legalább kimozdul az ember a leve­gőre: egy kis fűnyírás, permetezés. Csak abban reménykedem, hogy a gyümölcsfák túlélik azt az egy-két évet, amig én megfelelő kertészeti tapasztalatra teszek szert. Borók Imre, osztályvezető — Imre! Mondanál egy pár szót arról, hogyan és mikor kerültél az erőműbe?- 1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem, 1972-1974 a nagy beruházásokon dolgoztam két évet, majd 1974-76-ig a greiswald-i atomerőmű szerelésében vettem részt, felkészülve az itthoni atom­erőműves munkákra. Ide a kivitele­ző cég küldött ki. Az volt a feladat, hogy a technológiával, a berendezé­sekkel, a szereléssel ismerkedjünk meg, és olyan információkat gyűjt­­sünk, amelyek itthon hasznosítható­­ak. A szakértőkkel közvetlen kap­csolatunk volt. Sok dokumentum ott készült, még ma is találkozom ezek­kel a munkám során. 1976-ban kerültem Paksra, és 6 évig az erőmű építésén dolgoztam, 1982-ben pedig - az 1. blokk üzem­be helyezése és indításakor - az atomerőmű karbantartási területére kerültem, a karbantartás műszaki vonalához.- Milyen beosztásokban dolgoz­tál, milyen feladataid voltak?- Kezdetben a karbantartás terve­zési csoportnak voltam a vezetője. Közben sorban jöttek a blokkok üzembe vételei 1982-1987 között. Mindeközben a karbantartó szervezet is fejlődött, alakult. A Karbantartás Technológiai Osztály vezetője 1998 óta vagyok. Az évek során folyama­tosan alakult a karbantartás szerveze­te, és az utóbbi években, illetve az idén alakult ki a jelenlegi, folyamatra szervezett formája. Feladatunk volt a kezdetektől a karbantartás műszaki feltételeinek biztosítása, a műszaki információk gyűjtése, feldolgozása, elemzése. Folytatás a 6. oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents