Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-08-01 / 8. szám
2002. augusztus ATOMERŐMŰ 11. oldal Baranyai barangolás bicajjal Mottó: „ Turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepeit álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fii, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek, vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek; s aki az álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét el nem veszíti, hiszen örömét éppen ez a keresés teszi. ” (Eötvös Lóránd) A természetjáró szakosztály idei programjában - az elmúlt évekhez hasonlóan - idén is megjelent a nyári kerékpártúra. A szakosztály szerény költségvetése miatt Paksra ismét „drótszamáron” érkeztünk haza. Az „Ismerd meg Magyarország megyéit" sorozatunk idei állomása Baranya megye volt. A túra 30 jókedvű turistával Váraljáról indult, ahová az indulás előtti este autóbusszal érkeztünk meg. A reggeli indulás igazi nyáridőben volt, utunk a Kelet-Mecsek talán legszebb részén, a Völgységi-patak mellett, Szászvár- Magyaregregy útvonalon haladt. Kis kitérőt tettünk a Máré-várhoz, ahová csak néhányan tekertek fel bicajjal, a többség egy rövid séta után gyönyörködhetett a panorámában a vár tetejéről. Zobákpuszta előtt jött az első húzósabb emelkedő, ez mégiscsak a Mecsek! Jenő bácsi kocsmája ideális megállóhelynek bizonyult, az öregnek időegység alatt ennyi „hosszúlépést” már régen kellett elkészítenie. A hosszú ebédszünet után (le)begurultunk Pécsre, az első nap végállomására. Szállásunk elfoglalása után Pécs belvárosával ismerkedtünk. Reggel szemerkélő esőre ébredtünk, ez valami tévedés! Szerencsénkre nem volt komoly a helyzet, de egy gondosan kalkulált indulással sikerült elkapni egy rövid (10 perces) esőt a Szent Péter bazilikáig. Ez volt az esőkabát-próba. Orfün a vízimalom és a szárazmalom működését, történetét ismertük meg. A Pécsi-tó megkerülésével, kemény emelkedő után értünk Abaligetre, ahol az 1768- ban felfedezett cseppkőbarlangban is sétáltunk. A nap végére az út kisimult, eltűnt a Mecsek. Bükkösdi szálláshelyünket elhagyva sík úton haladtunk, szinte unalmas volt. Útközben láthattunk példát arra, hogyan pusztul el(le) egy falu. Gilvánfánál nem lassítottunk, csak csodálkozó pillantásokat vetve a Varga-telep egyforma, kicsi házaira, az udvaron üldögélő népes családokra ütemesen tekertük a pedált. Sellyén a Draskovich kastély közvetlen szomszédságában fejeztük be a napot. A keddi nap fakultatív programjai közül mindenki a sellyei termálvizes strandot választotta, ahol egész nap „lazítottunk”. Előtte még megnéztük a helyi Ormánság Múzeum kiállítását. A gyerekek különösen elcsodálkoztak a múzeum udvarán látható, az ormánsági népi építészet egyik formáján, a „talpas házon”. Szerda reggel indulás, szép nyári nap, sík út a Dráva közelében, első megálló 25 km után, az arcokon döbbenet, mi lesz itt ma?! Ebédszünet a siklósi vár előtti parkban. Nagyon meleg volt, így többen csak gyümölcsöt és „gyümölcsleveket” fogyasztottak ebédre. A siklósi vár mai képe a 18. században a Batthyány-grófok átalakításai során alakult ki, a vár impozáns bejáratát nézve az „idősebb nemzedék” emlékeiben könnyen felidézhette a „Tenkes kapitánya” c. kalandos filmsorozat néhány váijelenetét. Hosszabb ebéd utáni pihenőt tartottunk, de a Nap nem pihent, nagyon meleg volt. Ilyen melegben legjobb egy hűvös pincében, ezért utunk a villányi pincesor egyik pincéjébe vezetett. Többszöri kóstolgatás után a zweigelt nyert. Útban aznapi szálláshelyünkig - a beremendi cementgyár vendégházáig - a Villányi-hegység vonulatából csúcsosan kiemelkedő 442 m magas Szársomlyó - népi nevén Ördögszántotta-hegy - mellett kerekeztünk el. Ezen a meleg napon tekertünk a túra során a legtöbbet, így érthető, hogy a vacsora mellé annyi hosszúlépést kértünk, hogy a különleges elnevezésű vendéglő (Zokogó majom) tartalék pohárkészletét is felavattuk. Reggel kipihenten indultunk tovább túránk legdélebbi pontjától. Délután érkeztünk meg a Sátorhely határában lévő Mohácsi Történelmi Emlékhelyhez, amely a hazánk és térségünk történelmét hosszú időre meghatározó 1526. augusztus 29.-i csatának állít emléket. Mohácsról reggel folytattuk utunkat, kis kerülővel indultunk el a túra utolsó szálláshelyére, Bonyhádra. Egyszer csak feltűnt szemünk előtt a Mecsek néhány jellegzetes pontja (TV-torony a Misina tetején, Zengő). Ekkor éreztük, hogy lassan bezátjuk a kört, melynek mentén körbetekertük a megyét. Ebédszünet Zengővárkonyban, ahol először rövid megemlékezést tartottunk Rockenbauer Pál síremlékénél, mely a falu határában lévő szelídgesztenyés fái között található. Munkásságából talán legismertebb a „Másfél millió lépés Magyarországon” című filmsorozat. A kis falu különlegessége még egy Tojásmúzeum és egy Szalmamúzeum. A szobányi területen - több országból - összegyűjtött 5000 db, különböző díszítéssel ellátott tojás igazi kuriózum. Hidas után értünk be Tolna megye területére. A bonyhádi Petőfi kollégium udvarán kis tábortűz mellett emlékeztünk vissza a túra emlékezetes helyeire, ez egy kis vetélkedőnek álcázott visszakérdezés formájában történt. A győztesnek járó pezsgő jó helyre került, a férfiak csapata győzött, de mindenki dobogós (díjazott) helyezést ért el. Másnap reggel hazafelé indultunk, egyre ismerősebbé vált a táj. Itt van Paks, hangzott el, amikor a tengelici szerpentin után megláttuk az atomerőművet. Pakson - utolsó túravezetői trükk - egy hirtelen bal kanyarral a szőlőparcellák között tekertünk és egy jól kiválasztott célpontnál zsíros kenyér, sör, jégkrém és egyéb üdítők mellett fejeztük be a túrát. Egy hét alatt 411 km-t tekertünk a sokszínű Baranya megyében. Fáradtan, de jó hangulatban búcsúztunk egymástól. Egyesek a túravezetőt már a következő évi terveiről faggatták. A válasz a természetjáró szakosztály 2003. évi programjában lesz olvasható. Gergely László túravezető Daróczy virtus - paksi virtus Folytatás az 1. oldalról A borongós időben már tíz órakor kezdtünk gyülekezni a paksi kompkikötőben. Megérkeztek a búvárok: Kókai Péter és fia. Megjött az orvos is: Dr. Bodor Bíborka, aki segítségül hozta családját is. Befutottak a kalocsaiak is, akik „lábon jöttek”, és leellenőrizték már a víz folytonosságát, tehát le lehet úszni. Az elszánt úszók kitöltötték a jelentkezési lapokat, mellyel kijelentették, hogy saját felelősségükre vesznek részt az eseményen. Záborszky Zoltán és Dr. Filvig Géza eligazították a kísérőhajókat és külön az úszókat. Kiosztották a neonsárga úszósapkákat (50 db) - sajnos nem jutott mindenkinek. A megbízható kapcsolattartáshoz mikrohullámú rádió adóvevők kerültek a biztosító motorcsónakokba és több ladikba is. Feltankoltak a kísérőhajók szopókás kupakú jeges teából. A ladikokba pléd is került, ha valaki „kifagy a vízből” - felmelegedhessen. Elment a 11 órás komp. A kíséret felsorakozott. Az úszók beöltöztek - többek előrelátóan neoprén ruhát is hoztak, mások csak békalábat. Már jött vissza a komp, mire Tóthné Németh Irén vezényszavára elindultak előbb a túlsó part irányában, majd a sodorba érve kialakult a „konvoj” alakzat - az úszókat körbevették a ladikok és a motorcsónakok. A kíséret adta biztonság nagyon sokat jelent, mert szinte karnyújtásnyira lehet úszni egy-egy ladiktól. A Duna szélessége 500-550 méter, ezért kíséret nélkül ez lényegesen kockázatosabb, esztelen virtus lenne. A konvoj egyben tartása nem kis feladatot jelentett a szervezőknek, mert az úszók megérezve a folyó sodrát, ahelyett, hogy vitették volna magukat az árral, elkezdtek úszni. Az élen haladókat lépten-nyomon le kellett állítani. Elkapta őket a „sebesség mámora”. A rohanó vízből nagyon szép kilátás nyílt a városra, s még az erőmű után is sokáig láthatók a lakótelep ismerős házai. Sokan integettek, kiabáltak a csónakház stégjéről. Ekkor már öt kilométert tudhattunk magunk mögött. Nagyon szép látvány volt a víz színén a sok egyforma úszósapka, egyúttal rendkívül megkönnyítette a biztosítók dolgát is. Végig a kalocsai oldalon úsztunk, a parttól 50-100 méter távolságban. Azt vártam, hogy majd milyen érdekes lesz az erőművet a folyó felől megszemlélni, de csak a hidegvízcsatoma torkolati uszadékszűrője, a vízkivételi mű, a szép sárgára festett portáldaru, valamint a melegvízcsatoma energiatörője látszottak. Az eddig felhők mögött bujkáló nap teljes erejéből kezdett sütni. Kezdhette volna hamarabb is. Az eddig ladikban didergők visszamásztak a vízbe, s újult erővel folytatták az úszást. Egy sétahajó ért bennünket utol, de nem zavartuk egymást. Noha a közelünkben úszott el, alig keltett hullámokat, úszód után - a táv kétharmadánál - már eltűnt a látóhatárról a lakótelep is, s csak a folyót övező erdősáv zöld fái keretezték a panorámát. A foktői strand finom homokján csupán egy páran napoztak, a vízben nem volt senki. Itt már célszerű volt elkezdeni a túlsó part megközelítését, de közel sem volt akkora a sodrás, mint a Duna átúszásakor a víziszínpad közelében. így mindenki segítség nélkül partot érhetett a „fogadóbizottság” előtt. Az „élcsapat” viszonylag hamar, erőfeszítés nélkül teljesítete a távot két és fél óra alatt, de a konvoj vége is partot ért egy negyed óra múlva. A távúszás elsődleges oka - tisztelgés az ezeréves fennállását ünneplő Kalocsa városa előtt - teljesítményünk pár kósza bámészkodóján kívül senkit nem hatott meg az ünnepelt részéről. Lehet félreértés, adminisztrációs hiba, de az addig használaton kívüli evezős bázist is pont akkorra, más rendezvény céljára kiadták, kik annak rendje-módja szerint azt el is foglalták. Nagyon fontos volt, hogy az úszás után mindenki alaposan lemosakodhasson. Az evezős bázison a két zuhanyfülke közül az egyikben nem lehetett megnyitni a hideg víz csapját, így alkalmatlan volt a tusolásra. Remélem, jövőre ezek az apró kellemetlenségek már megoldódnak. A szervezők diplomáciai érzékének, és nem kis bravúrjának köszönhetően az evezős bázison lett helyünk, hűtött italok várták a tikkadtakat, és a marhapörkölt is elkészült. A résztvevők egyedi, emblémázott pólót és cserép emlékérmet kaptak ajándékba. Jó volt nézni, ahogy az élményeiket megosztották egymással, ahogy ismeretlenek közös ismerősöket kerestek. Újabb sportbarátságok alakultak. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól és a komppal Getjenbe, majd busszal tértünk vissza Paksra. Nagy örömömre szolgál, hogy a több célkitűzést sikerült teljesíteni, mert az erőmű vizén úsztunk le Kalocsáig és mindenki egészséges. A nagy létszámú résztvevő (57) között családok együtt tették próbára teljesítőképességüket (8). Szekszárdról 4 fő, Kalocsáról 3 fő, Dunaszentgyörgyről, Dunafoldvárról, Tengelicről 1-1 fő, Paksról 47 fő vett részt a távúszáson. A szebbik nem 9 fővel képviseltette magát. Legidősebb Sáthy István (63) és legfiatalabb résztvevő Szél Péter (14), egyaránt szekszárdiak. Most felmértük a távot, és kitapasztaltuk a rendezés nehézségeit. Jövőre egy nyílt rendezvény keretében még többen teljesíthetnénk a távot. Talán sikerült feleleveníteni egy majd százhúsz éves hagyományt, ugyanis 1886. augusztus 16-án Daróczy báróék és barátaik úszódig úsztak. (A Daróczy család paksi ága kihalt. Síremlékük a Kálvária-hegyen, a kápolna előtt található. A Paksi Duna-partért Közalapítvány a virtus-úszás emlékérmével átkötött kis koszorút helyez el a Duna-átúszás előtt.) A mostani, Paks-Kalocsa táv a hajdanvoltnak már több mint a duplája lett (17 folyamkilóméter), hogy a „maiaknak” is maradjon valami a virtusból. Akár a mi rendezvényünkön is lehetne demonstrálni, hogy az atomlobby nem károsítja a természetet, a környezetet. Néhányan tréfálkoztak, hogy Mohácsig vagy a Vaskapuig úszunk. Nem lehetetlen Bajáig úszni. Az már 54 kilométeres táv lenne. Az úszóknak gratulálok a teljesítményükhöz. A kísérő hajósoknak, a szervezőknek köszönet, hogy időt, fáradságot és nem kevés pénzt áldoztak az esemény létrejötte érdekében. Nagyon sokat segített a paksi Dunai Vízirendészeti Révörs és a hatóságok, akik a szükséges engedélyeket megadták és ezen kívül még sok hasznos tanáccsal is elláttak. gyulai Ajándék póló prémium puszival 1 Görbe Tükör Megszületett a Munka törvénykönyv új változata 1. § 1. A munkának pihentető, felüdítő hatásúnak kell lennie, ezért a fokozott munkatempó nem megengedett. Ha a dolgozót tetten érik, hogy munkavégzés közben izzadni kezd, úgy munkaviszonya azonnali hatállyal felfüggesztendő. 2. A minimálbér 5000 Ft/óra. Ez az összeg havonta arányosan növekszik a KSH által jelzett inflációnak megfelelően. 2. § l. A munkaidő kezdetét és/vagy végét minden alkalmazott egyénileg határozza meg. 2. Munkakezdés előtt a munkáltató a dolgozó kívánságának megfelelő itallal (pl. kávéval, kakaóval, teával, kisfföccsel) kedveskedik. 3. § 1. Amennyiben a dolgozó munka közben elszenderedik, a többi munkatárs köteles a munkavégzést megszakítani, és a legnagyobb csendben, lábujjhegyen eltávozni. Munkaidejük hátralévő részével a dolgozók szabadon rendelkeznek. Ugyanez érvényes a főnök távollétében is. 2. Az ebédszünet 12-től 15 óráig tart. Ha a dolgozó csak 15 óra után érkezik vissza, akkor az üzemi konyhán ingyen vacsorára is jogosult. 4. § 1. Ha a munkavállalóhoz ellenkező (speciális esetekben: azonos) nemű vendég érkezik, tilos őt bármilyen ügyben megzavarni. A látogatás idejének megfelelő körülmények között történő eltöltése érdekében a dolgozó rendelkezésére egy külön szobát biztosítani, melyben ágy, minibár és egyéb kreatív kellékek találhatók. 2. Azok a dolgozók, akik munkaidejük jelentős hányadát a fenti módon kénytelenek eltölteni, kiegészítő juttatásra is jogosultak. 5. § 1. Délelőtt tíz órakor a munkáltató köteles minden alkalmazott részére - kívánság szerint - az alábbiakat felszolgálni: szendvics, bor/sör/ üditő/likőr, déligyümölcs. 2. 16 órakor kezdődik a munkahelyről való ünnepélyes eltávozás. Zeneszó mellett az intézmény vezetője forró kézforgással mindenkitől személyesen búcsúzik el, miután köszönetét mondott az aznap elvégzett munkáért. 6. § 1. A munkahelyről való eltávozáskor a dolgozó felszólítás nélkül köteles bemutatni táskája ill. retikülje tartalmát a biztonsági őrnek. Amennyiben a biztonsági őr semmilyen eltulajdonított tárgyat sem talál, úgy jogában áll a dolgozót visszaküldeni az említett mulasztás helyrehozatala érdekében. 2. Az idősebb dolgozók az általuk eltulajdonított tárgyak elszállítására szolgálati gépkocsit jogosultak igényelni. Ugyanez érvényes a várandós nők és a vezető pozícióban lévő dolgozók esetében is. Az új törvény 2002. szeptember 1-től lép életbe. Az Internetről lementette: Sipos László
