Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-07-01 / 7. szám

2001. július ATOMERŐMŰ 9. oldal-A baráti viszontlátás örömei mel­lett mi volt az, ami elsőként elnyerte tetszéseteket?- Az emberek nyitottsága, végte­len vendégszeretete első perctől kezdve megkapó volt. Christchurch is első pillanatban egy metropolis­nak tűnik a város központjában ma­gasodó toronyházak sokaságától, az igazság viszont az, hogy ezeket csak üzleti célra használják, mindenki a város kertnegyedeiben, amerikai tí­pusú szerkezetkész családiházakban lakik. Az ország erős, fejlett szociá­lis hálót biztosító rendszerének és a magas életszínvonalat nyújtó gazda­ság kedvező hatása tükröződik a vegő üdítően friss, nincsenek allergiával küszködő emberek.- A szigetvilágot alig pár száz éve, 1770-ben fedezte fel Cook kapitány, s vált angol fennhatóságú területté. Ma milyen hatásait lehet tapasz­talni mindennek?- A hosszú ideig tartó isme­retlenség, a földrész elszige­teltsége - legközelebbi szom­szédjától 1600 km-re fekszik - alakította ki és óvta meg Új- Zéland egyedi növény- és ál­latvilágát. Az erdőkben nincse­nek komoly szárazföldi raga­dozók, így a madarak között ország második legmagasabb megélhetési forrását a mező­­gazdaság után a szolgáltatá­sok nyújtják. A túrizmus szolgáltatásainak fejlettségét mi sem példázza jobban, mint mikor betértünk egy he­lyi utazási irodába, és előad­tuk, hogy pár nap alatt mit akarunk megnézni, perceken belül a szállásfoglalástól kezdve a pontos, részletes út­programig és a szükséges je­gyekig, belépőkig minden ott volt előttünk. Az utazás során a vonaton a hangosbemondó, vagy a la oktatási programjába és vendégdi­ákjainak életébe is. Egy hasonló vilá­got képzelnénk el ideális élettérnek akár a dolgozó ember, akár a családok számára, ahol nincsenek nációkat el­választó vonalak, kiegyensúlyozot­tan, stresszmentes környezetben élhe­tik mindennapjaikat. Új-Zéland egzotikus, távoli turista célpontnak számít ma még, mint annak idején, a hetvenes években Görögor­szág volt, ahova ma már bárki eljuthat. Barátaink nélkül talán soha nem gondoltunk volna erre az úti célra, így utólag azonban mindenkinek ajánl­juk, sőt kívánjuk, hogy eljussanak Uj- Zéland paradicsomába. KKT H repülj vel..! ...London-Szingapúr-Sydney, végül - néhány órás pihe­nőkkel, városnézésekkel megszakított - alig 28 órás re­pülőút végállomására érkezünk: Új-Zéland egyik nem­zetközi légikikötőjébe, Christchurchbe. „Légikísérőink" Novák Tibor és felesége Cser Sarolta, az ESZI tanárai. — Hogy jutott eszetekbe pont Új- Zélandot választani uticélotoknak, hiszen ez az ország hozzánk képest a világ legtávolabbi pontjának számít?- Természetesen nem légből ka­pott ötlet folytán valósult meg utazá­sunk. A múltba kicsit visszatekintve tíz éve már, hogy a szakközépiskolá­ba egy házaspár, Mark és Frances Nixon szerződött le angol nyelv ok­tatására, akikkel a Pakson eltöltött pár esztendős tartózkodásuk során szoros, életre szóló barátságot kötöt­tünk. A sors úgy hozta, hogy Frances és Mark időközben Új-Zélandon, Christ­church városában telepedtek le, ahol az angol oktatására saját nyelviskolát alapítottak. Ez év áprilisában sikerült megszerveznünk a baráti látogatást. családok életmódján is. Szinte úgy érzi egy kívülálló, mintha egy hatal­mas szanatóriumban lenne, ahol mindenki kiegyensúlyozott, nincs rohanás és a család a legfon­tosabb tényező. A közbizton­ságot jellemzi, hogy nincse­nek kerítések, nem zárják be az ajtókat, nem vágynak a más tulajdonára, bármit amit létrehoznak vigyáznak rá, óv­ják mindannyian.- Néhány fotó alapján is látszik, milyen tiszta környe­zetben élnek.- Igen, gyönyörűen ápolt, természetesen tiszta minden, pl. a folyóvizük olyan, hogy fürdés után nem kell testápoló, mert nem szárad ki a bőr, a le­sok nagyméretű, repülésképtelen faj fejlődött ki, mint pl. a kivi, mely ma nemzeti szimbóluma az országnak. A hódításokkal természetesen nem csak a más kultúrájú emberek, hanem a ha­jóikon átutazó állatfajok is betelepül­tek, a háziállatok közül a sertés és a juh, kistestű ragadozók közül pedig a legtöbb kárt okozó patkány volt az, amely elszaporodása időközben ma­dárfajok kipusztulását eredményezte. A mezőgazdaság térhódítása, az újon­nan meghonosított állattenyésztés mindinkább visszaszorította a maori őslakosok kultúráját. A mai 3,8 millió új-zélandi lakos közül 600 ezer a ma­orik száma, akik népi építkezési szo­kásaikat, táncművészetük, kézműves csont és drágakő faragásaik hagyo­mányát őrzik és mutatják be művész­telepeiken, melyek egyben múzeu­mokként is funkcionálnak. Új-Zéland területe Olaszországhoz hasonlítható, hiszen az északi és déli szigetet kép­zeletben egymáshoz illesztve azonos területnagyságot és ugyanolyan csiz­ma alakot kapunk. Klímáját tekintve a mediterrán enyhe tél és kellemesen meleg nyár jellemzi. A több millió éve történt kéreg­mozgások és a földrészek szétválása folytán sajátságos „miniatűr világ” jött létre, mely ötvözi a svájci Alpok gleccserei, a norvég fjordok, a mere­dek lejtőjű gránit csúcsok, a vulkáni termikus gejzírek és pudingszerű, fortyogó sármedencék, vala­mint az óceánparti strandok, egzotikus pálmaerdők csodá­latos világát. — És hogyan lehet bejárni ezeket a szép tájakat, mire ké­szüljön az ember: lestrapált teherautós stoppolás, bozót­vágó tikkasztó gyalogtúrák, mint a kalandfilmekben?- Szó sincs ezekről, bár az európai viszonyokhoz képest szinte hihetetlen, mekkora mennyiségű és jó minőségű úthálózatot építettek ki ország­szerte ilyen rövid idő alatt. Az buszokon maguk a sofőrök folyama­tosan bemutatták a tájat, amerre jár­tunk, élő útikönyvként árasztották az információt a nevezetességekről. A szálláshelyek teljes felszereltségű, összkomfortos turistaszállók voltak. A magyar ember számára elképesztő volt, hogy a pénzéért - más orszá­gok borsos, sőt a magyarországi árakhoz képest is - mennyi mindent kaphat, és amit kap az magas szín­vonalú. Olcsón lehet autót bérelni, és az üzemanyag is fele annyiba ke­rül mint nálunk Magyarországon. Egy itthoni átlag ebéd árán három órás belépőt lehet vásárolni, ahol egy rezervátum állatait lehet etetni a kikészített eledelekkel, miközben mi is hét-nyolc fogás közül, ínyenc­ségek sokaságából csemegézhetünk. Tökéletesen szervezett rendszerben működik, s ettől olyan egyszerű minden, felhőtlenül lehet szórakoz­ni, élvezni az utazást és ilyen lég­körben telnek az ott élők hétköznap­jai is.- Ezek a pozitív jellemzők sok uta­zó számára ismeretlenek lehetnek, ettől csábító, álomutazás szerűnek tűnik ez a távoli szigetország.- Az is, felejthetetlen élményekkel tértünk haza három hét után. Baráta­ink révén bepillantást nyerhettünk az új-zélandiak világába, egy nyelvisko­; Europa-bajnoki részvétel - érettségi közben Ács Péter, az Atomerőmű SE sakk-nagymestere június első felében kontinensvetélkedőn képviselte a magyar színeket. Vérmes reményei nem lehettek a húszesztendős játékosnak, mi­vel iskolai kötelezettségének, az érettséginek is idén akart eleget tenni. Gyengébbre sikerült eredményéhez azonban nem csupán ez, hanem a sorsolás balszerencsés alakulása is nagy­mértékben hozzájárult. A macedóniai Ohridban lebo­nyolított sakk Európa-bajnoksá­­gon lehetőség nyílott a kieséses rendszerű vb-n való indulás kihar­colására. Ehhez a 203 fős mezőny első negyedében kellett végezni, amihez - mint később kiderült — nyolc pontra volt szükség.- A valaha volt legerősebb me­zőny gyűlt össze a macedón vá­rosban — kezdi Péter. — A rende­zők az Élő-pontszámok alapján két csoportot alakítottak ki. Én a gyengébbe kerültem, ami azt is eredményezte, hogy hat, az egy­kori szovjet sakkiskolában felnőtt sakkozóval kellett megküzdenem. Érdekesebb partik: I. forduló: Az orosz Zvjagincsev ellen kezd­tem fehérrel. Jó sakkozó, korcso­portos világbajnok. Ellene játszot­tam a leghosszabb, százlépéses játszmámat. A maratoni párharc remivel zárult, aminek örültem, hi­szen ellenfelem valamivel köze­lebb állt a győzelemhez (fél pont). 3. forduló: Világossal a svájci színekben szereplő Korcsnojjal játszottam. A parti előtt feltérké­peztem ellenfelem kedvenc válto­zatát, erre ő módosított a stratégi­áján, persze az én válaszom sem késett. Kölcsönösen megleptük hát egymást, amiből egy igen bo­nyolult állás jött ki. Támadó stí­lusban játszottunk, ami az én mal­momra hajtotta a vizet. Győzelmemet egy re­mekül sikerült kombi­nációnak köszönhet­tem (egy pont). 4. forduló: Sötéttel próbáltam szerencsét az észt Ehlvest ellen. An­nak ellenére, hogy rivá­lisom ex-szovjet, a tá­madó felfogás híve, bő­ven belül a top százon (végül ki is jutott a vi­lágbajnokságra). Nagy adok-kapok alakult ki, amelyben az észt nem tudott hibázni, végig kézben tartva az irányí­tást megérdemelten győ­zött (0 pont). 11. forduló: A magyar rang­adón fehérrel óriási meccset vív­tam Almási Zolival. Mindketten győzelemre hajtottunk, és mind­kettőnknek volt is nyerési esélye. Evidens, hogy remi lett (fél pont).- Az első négy forduló rá­nyomta bélyegét a folytatásra - elemez Péter. — Ráadásul a for­mám sem lehetett az igazi, hi­szen az érettségi sok időt elvett a sakktól. Rapszodikusan, az átla­gosnál több hibával játszottam, hiszen míg feketével többször is győztem, addig fehérrel nem tud­tam fontos partikat megnyerni (a 7. fordulóban Georgijev, a 9.-ben Közül ellen is vereség). Végül öt és fél ponttal zártam, amivel nem lehetek megelégedve, ugyanak­kor jelen pillanatban sokkal töb­bet nem várhattam magamtól. A továbbiakra nézve viszont fon­tos, hogy néhány rossz tulajdon­ságomat - kapkodás, türelmet­lenség -levetkőzzem. Biztos va­gyok benne, hogy ez sikerül, és akkor komoly eséllyel vághatok neki a versenyeknek. Vöröss Endre

Next

/
Thumbnails
Contents