Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7. szám
6. oldal ATOMERŐMŰ 2001. július A pécsi uránbánya rekultivációs munkái A Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesületének Nukleáris Újságíró Szakosztályának tagjai - a nukleáris intézményekkel ismerkedése során - meglátogatták a MECSEKÉRC Környezetvédelmi Rt-t. 2001. június 28-án talán izgalmunktól hajtva korábban érkeztünk Kővágószőlősre, a mecseki uránbányászat központjába. Varga József kollégánk gondos szervezésének köszönhetően kinyitották kedvünkért a Bányamúzeumot. Az udvaron egy mintatáma, szerencsére kőzetteher nélkül, belül az uránbányászathoz kapcsolódó számos relikvia. Bepillantást nyerhettünk a szakma régi (50-es évekbeli) eszközei közé. Bekukkantottunk a falu szélén lévő Tájékoztató Irodába is (a TLK testvérintézménye, az RHK Kht. üzemelteti). Itt tablókon mutatták be a bánya bezárásával kapcsolatos környezetvédelmi intézkedéseket. Nagyon jó bemelegítő volt, ráhangolódtunk az uránbányászatra. Az uránbánya régi telephelyén a bányabezárást és a rekultivációt irányító, ellenőrző szakemberektől ízelítőt kaphattunk a környezeti károk felszámolásának módjáról, megvalósulásáról és költségeiről. Csak érdekesség, hogy az ötvenes években a titkosság miatt Bauxitbánya Vállalatnak nevezték a céget. • Hét évet átfogó multiprojekt keretében végzik a hidegháborús körülmények között kialakult uránbányászat környezetkárosító hatásainak megszüntetését szigorú költségvetés szerint. A legnagyobb veszélyt jelentő problémákat már elhárították. • Amikor a bányabezárásról döntöttek, már kétszer annyiba került a pécsi urán, mint a világpiaci ár. Bánya már nincs, az eszközöket leszerelték, kiszállították, a lejáratokat berobbantották. A bányaüregeket fokozatosan ellepi a víz. Noha a bányászatot felhagyták, hogy a szivárgó víz ne hordhasson szét semmilyen szennyeződést, a bányavíz szivattyúzását most is folytatják, és folyamatos ellenőrzés mellett tisztítva eresztik a patakba. Környezetbarát technológiával az évi 1,2 millió m3 szivattyúzott vízből 4-7 tonna uránt nyernek, amit külföldön értékesítenek. • Kb. egy Gellért-hegynyit termeltek ki a föld gyomrából (18,5 millió m3), 60/40% érc/meddő arány mellett. Az érc urántartalma alacsony volt (0,1%), a működés kapcsán meddőhányón és zagytérben került elhelyezésre a feldolgozásra alkalmatlan kőzet és a technológiai maradék - tehát ez a hegy kint maradt. A meddőhányó áthalmozása folyamatos ellenőrzés mellett történt (ezzel területileg átlagolták a környezetterhelést), 50 cm földtakaróval ellátva már semmilyen környezeti veszélyt nem jelent. A zagyteret kiszárítják, majd ezt is földdel fedik. A körzetben lévő tortyogói vízbázist a tározók (meddő, zagy) körül kialakított kútrendszer folyamatos szivattyúzásával és víztisztítóval védik. Bekukkantottunk a jól felszerelt laboratóriumokba, majd egy rövid kirándulás keretében megnéztük a víztisztítókat és rámerészkedtünk a speciális műanyag borítású zagytérre is. Félelmetes érzés volt a 14-16 m mély, veszélyes ingoványon járni - pedig ez a borítás a lánctalpas munkagépeket is elbírja. • Itt folyik az ország legnagyobb környezetvédelmi beruházása, ennek költségvetése 18,5 milliárd Ft. így a rekultiváció fajlagos költsége egy m3 kitermelt kőzetre 1000 Ft. A munkálatokkal várhatóan 2003 végére készülnek el. A felhalmozódott tudást, tapasztalatot kamatoztatni szeretnék a mecseki feladat elvégzése után. A szocialista tábor másik nagy uránbányájával - mely az egykori NDK területén található, kapacitása tízszer nagyobb a pécsinél - jó a kapcsolat, és talán együtt vállalnak új helyszínen környezeti veszélyelhárítást. Nehéz, felelősségteljes munkájukhoz sok sikert kívánva búcsúztunk vendéglátóinktól. Gyulai János Harminc éves a Műegyetem Oktatóreaktora Harminc éve van üzemben Magyarország legkisebb atomreaktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 100 kW teljesítményű oktatóreaktora 1971. június 9-én kezdte meg működését. A jeles eseményről a BME Nukleáris Technikai Intézet munkatársai szűk körű ünnepség keretében emlékeztek meg. Az évforduló alkalmából az Oktatóreaktor kollektíváját telefonon köszöntötte Dr. Lévai András akadémikus, aki az egyetem egykori rektor-helyetteseként, valamint miniszterhelyettesként fontos szerepet játszott abban, hogy megépülhetett a Műegyetem oktatóreaktora, és azóta is - egyetemközi intézményként - rendelkezésre áll az ország és a régió egyetemei és főiskolái számára. Lévai professzor kifejezte azon véleményét, hogy a Paksi Atomerőmű világviszonylatban is kiemelkedő, magas biztonsági színvonalának kialakulásához, az üzemeltető személyzet magas szintű képzettségéhez, a biztonsági kultúra megalapozásához nagyban hozzájárult az oktatóreaktor és az a képzési rendszer, amit a kezdetektől fogva meghonosítottak a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az ünnep alkalmából a Nukleáris Technikai Intézet vendégül látta az egyetem vezetőit, akik számára ismertető előadások hangzottak el az oktatóreaktor múltjáról, illetve oktatási-kutatási célú alkalmazásáról. A vendégek néhány demonstrációs kísérlet segítségével betekintést nyerhettek az oktatóreaktornál folyó munkába és a reaktor üzemébe. Az elmúlt harminc évben a Műegyetem Oktatóreaktora négy-ötezer mérnök, fizikus, vegyész és tanár nukleáris szakirányú képzésében nyújtott kísérleti és elméleti bázist. Számos nemzetközi és hazai posztgraduális tanfolyam, diplomaterv és doktori munka keretében sok, a nukleáris szakmában azóta magas beosztásban dolgozó kolléga tanult intézetünkben. Több tízezerre tehető azoknak a száma, akik a három évtized alatt látogatóként megtekintették az Oktatóreaktort, betekintettek működésébe, megismerkedtek a nukleáris technikák orvosi, régészeti, környezetvédelmi, energetikai és egyéb alkalmazásaival. Remények szerint az oktatóreaktor még hosszú évekig szolgálja a hazai nukleáris technika és a nukleáris energetika oktatását és kutatását. Az évfordulóra készült egy internetes honlap, amelyen további információk és képek érhetők el az oktatóreaktor elmúlt harminc évéről: wwwz. reak .bme. hu/nti/evfordulo/ Ajánlotta: Sípos László XIII. Nemzetközi Karbantartási Konferencia Veszprém 2001. június 11-13. Az egyetem újonnan átalakított épületében a legkényesebb igényeket is kielégítő, légkondicionált nagy előadó kellemesen lepte meg a résztvevőket. A karbantartás szinte minden területét felvillantó kitűnő előadások, bemutatók pergő ritmusban követték egymást, köszönhetően a moderátoroknak - Dr. Gaál Zoltán, rektor, tanszékvezető egyetemi tanárnak, és Dr. Kovács Zoltán egyetemi tanárnak (Szervezési és Vezetési Tanszék). Dr. Gaál Zoltán bevezetőjében megemlítette a folyamatos továbbképzés fontosságát, mert a kutatások eredményeképpen a fejlődés 5- 6 évente amortizálja a karbantartó mérnökök tudását. Tartjuk mi ezt a tempót? Ritka nagy szerencse kell ahhoz, hogy egy egyszerű résztvevő szót válthasson vele, kikérhesse a rektor úr véleményét - nekem megadatott.- Található-e valahol friss, funkcionális összehasonlítás a számítógéppel támogatott karbantartás irányítási programokról? A német INSTANDHALTUNG c. szakfolyóirat (hozzánk nem jár) minden augusztusi számában közli a legfontosabb forgalomban lévő (mintegy száz) CMMS program (sajnos, elég kevés szempont szerinti) összehasonlítását. A tanár úr a hozzáférhető két utolsó év anyagát másolatban átadta (kb. 50 oldal).- Van-e értelme, és ha igen, foglalkoznak-e karbantartási munkák normaidő meghatározásával?- A tanszéken többféle módszerrel is képesek a normaidők meghatározására (név, telefonszám). Vannak olyan módszerek, amelyek szerint nem statisztikai adatokból határozzák meg a berendezések karbantartási pontjait, hanem például szimulációs modellszámítások segítségéve/?- Korábban posztgraduális képzés keretében folytatták a szimulációs modellkészítés, karbantartási igényszámítás készségszintű elsajátítását célzó programot. Ezeket a kurzusokat a Veszprémi Egyetem Továbbképző Intézete szervezte. Ugyanakkor a rendszerváltás, a privatizáció a karbantartási szakmát méltánytalanul hátra sorolta. A témában elkészült néhány diplomatervet, doktori disszertációt szívesen rendelkezésre bocsátja. Ha csak egy kérdésre válaszolt volna, akkor is nagyot lendít ügyünkön, de kijelentette, hogy készséggel találkozna a karbantartási hivatást Pakson gyakorlók képviselőivel. Remélem, szaván fogjuk. Gyulai János GYŐRI JÓZSEF (1954-2001) 2001. június 4-én a szekszárdi kórházban elhunyt Győri József (Gépész Szerviz Osztály). A családdal együtt valamennyien tudtuk, hogy beteg. 1993-ban súlyos műtéten esett át.. Azt követően egyre gyakrabban különböző egészségügyi problémák jelentkeztek nála. Ki-Győri József vizsgálások, kezelések sokasága követték egymást. Múlt év őszén a családdal közölték a szomorú hírt, gyógyíthatatlan beteg. Nagy fájdalmai ellenére bizakodott, bízott abban, hogy a betegségére van gyógyír... Amint kijött a kórházból, másnap ha tehette jött dolgozni. Kedvenc időtöltése a horgászás volt. Ha tehette, még betegen is elment a vízpartra. Legboldogabb akkor volt, amikor fiaival együtt pecázhatott. Győri József 1986-ban nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz karbantartó lakatosi beosztásban. Csendes, szorgalmas jó szakember volt. 2001. június 8-án a szekszárdi temetőben helyezték el Győri József hamvait. Gyászolja őt szerető két fia: József és Balázs. Testvérei Katalin és Margit, sógorok és családtagjai, rokonok, jó barátok, ismerősök és kollégák. Nyugodjék békében. ELEKANTALNÉ (1936-2001) Kifüggesztett gyászjelentésből értesültünk volt kollégánk, ismerősök, hogy 2001. június 11-én elhunyt Elek Antalné (Munka- és Tűzvédelmi Osztály). Elek Antalné (Katika) 1977. szeptember 19-én nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz Elek Antalné tűzoltó szertárosi beosztásba. Munkáját igyekezett mindig elvégezni, ameddig az egészségi állapota engedte. 1991. augusztus 31-én ment el nyugdíjba. Szeretett férje hosszú éveken át gondozta, ápolta beteges feleségét. 2001. június 23-án Elek Antalné hamvait a paksi temetőben helyezték el örök nyugalomra. Gyászolja őt hű társa férje, akivel 44 évig éltek együtt házasságban, kollégák és ismerősök. Nyugodjék békében. MJ.
