Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-06-01 / 6. szám
10. oldal ATOMERŐMŰ 2001. június Gratulálunk a kosárlabdázóknak! Május 24-én a Kaposvár 4:2 összesítéssel nyerte meg a férfi kosárlabdabajnokságot, miután a döntő hatodik mérkőzésén, Pakson négy ponttal legyőzte az Atomerőmű SE-t. Az első negyed közepéig fej-fej mellett haladt a két csapat, aztán a Madison és Davis vezérelte paksiak magasabb fokozatra kapcsoltak, és a játékrész végéig állva hagyták a vendégeket. Nem késett soká a somogyiak válasza, a második 10 percben szétesően kosárlabdázó hazaiak ellen a szünetig 2 pontra csökkentették a hátrányukat. A fordulás után is gigászi küzdelem folyt a pályán, sokszor egymás hibáiból élve gyarapították pontjaikat a csapatok. Váltott vezetéssel érkezett el az utolsó perc, amikor a Nunnery és Halimic irányította Kaposvár koncentrált jobban, és őrületes végjátékban megszerezte a bajnoki aranyat érő győzelmet. A négy győzelemig tartó párharcot 4:2-re a Kaposvár nyerte meg. Fodor Péter, az Atomerőmű SE vezetőedző nyilatkozata szerint a végjátékot a kevesebbet hibázó csapat nyerte meg. Nem a kifejezetten jobb, hanem a lehetőségeivel jobban élő csapat szerezte meg az aranyat. Köszönöm játékosaim munkáját, vezetőink és szurkolóink támogatását - mondotta az Atomerőmű SE vezetőedzője. Az eredetileg kitűzött célt a csapat túlteljesítette, de a csapat kitűnőjátéka és győzelmei érhető módon felfokozták a várakozásokat. A paksi gárda eddigi legjobb teljesítményét hozta azzal, hogy a bajnokságban a második legjobb helyet szerezte meg. A mindvégig teljes odaadással, nagy lelkesedéssel szurkoló, a csapatot igazán magának érző paksi közönség először jól érezhető csalódással fogadta az eredményt. A csalódás elsősorban annak szólt, hogy nem egy lényegesen jobb gárda győzött. De utána a közönség vállaikra emelve ünnepelte csapatát. A Paksi Atomerőmű vezetői mindvégig nagy figyelemmel kísérték a döntőben való menetelést, azt a harcot, amit folytatott Fodor Péter csapata. Baji Csaba vezérigazgató minden paksi mérkőzésen ott volt, de ott voltak az erőmű más, magas beosztású vezetői is. Mindvégig ott volt Tóth Ferenc országgyűlési képviselő. A döntő mérkőzésen megjelent Bor Imre, Paks polgármestere, és ott volt Lányi Zsolt, a Kisgazdapárt egyik vezető személyisége is. Gratulálunk kosárlabdázóinknak! sArgÖDÖR a város különleges értéke... 2001. május 29. valószínűleg fontos dátumként fog megmaradni az utókor számára a Sárgödör tér történetében. Hosszú egyeztetési folyamat lezárásaként ezen a napon gyűlt össze a présháztulajdonosok többsége és hozott fontos döntést. Közös összefogással kívánnak tenni annak érdekében, hogy mindazon értékek, amivel rendelkeznek a nagyvilág számára is megismertethető legyen. Megválasztották az előkészítő bizottságot, (Mayer István elnök, Kovács Mihály, Szedmák István présháztulajdonosok személyében) és azzal a feladattal bízták meg, hogy készítsék elő egy, a városrész érdekeit képviselni tudó egyesület alakuló közgyűlését. Elhatározták, hogy a jövőben közös erővel kívánnak környezetük fejlesztésében részt venni. A megbeszélésen részt vett a körzet önkormányzati képviselője, valamint az önkormányzat építészeti szakbizottságának elnöke is. Mindketten nagyra értékelték a kezdeményezést, és támogatásukról biztosították a megjelent présháztulajdonosokat. A jelenlévők közül többen hangsúlyozták, hogy milyen nagy értéket képvisel a városrész, azonban jelenlegi állapotában még nem alkalmas a nagyvilág számára történő bemutatásra. A környék rendbetételét, egyes nem a környékhez illő présház rendbetételét saját erőből is megoldhatóvá tudják tenni. A hozzászólók nagyra értékelik az önkormányzat fejlesztési elképzeléseit, de úgy vélik, hogy amíg az idegenforgalom szempontjából nagyon fontos út, víz és szennyvíz helyzetét nem sikerül megoldani, addig a Paksra látogató turistákat sem lehet becsalogatni. Mivel ezt a problémát önerőből nem tudják megoldani, továbbra is igénylik a város segítségét. E cél megvalósítására kívánnak egyesületet alapítani, és ezen keresztül kívánják közös érdekeiket képviselni különböző fómmokon. Reméljük, hogy a hozzászólásokban is megfogalmazott célki-tűzéseket sikerül megvalósítani a tulajdonosoknak, és a városrész különleges értéket képviselő pincesora mielőbb kedvelt szórakozó helye lesz a paksiak és Paksra látogató, igazi jó borokat szerető vendégek számára. Túrabeszámoló Kék-túra Cserehát, Aggteleki-karszt (2. szakasz) Idén tavasszal ismét felkerekedtünk, hogy folytassuk (bizony, már ez az ige használatos) az egy éve megkezdett nagy projektet: végigmenni az országos kéktúra teljes útvonalán. Tekintve, hogy a Zempléni 110 km már mögöttünk van, rutinosnak is gondolhatjuk magunkat. Annyira azonban mégsem lehettünk felkészültek, hogy valamennyi ránk váró szépségre, különleges „kalandra” felkészülhettünk volna, s ne kelljen időnként (szerencsére kellemesen) meglepődnünk. Az utánunk elindulóknak vagy csak egyszerűen az élményre kíváncsiaknak íme az egy hét nagyon rövid (ha szerencsénk van a szerkesztő által meg nem húzott) beszámolója. 1. nap (2001. május 19.) Encs - Fancsal - Baktakék - Abaújszolnok Az első nagy poén rögtön Encsen várt minket. Tavaly szeptember 29-én (itt kérem minden dokumentálva van a Kéktúra igazoló füzetben) Encsen fejeztük be a gyaloglást. Most akár ismerősként is érkezhettünk volna, ennek ellenére a vacsorához oly' szükbennük, így csak csendesen áztunk a csendes esőben. Nem is vettük észre a térkép által jelzett négyszázéves nagy gyümölcsfát (megvan az első ok, ami miatt vissza kell térni még erre a környékre), de ebben az is közrejátszott, hogy éppen jelzéseket kellett keresni. Ki is derült rögtön, hogy túl nagy a túravezető-arány, de a csapat ezen hiányosságát különösebb eltévedések nélkül sikerült túlvészelni a túrán. Az Encshez csatolt Abaújdevecseren van egy nem agyonreklámozott kastélypark, a rózsaszínű virágú szelídgesztenyefa miatt érdemes volt bekukkantani. (A fiúknak egyéb miatt is. Ja, a férfi-túlsúly is eltúlzott volt.) Az eső ellenére volt kedvünk szétnézni a környező dombokra. Ha ekkor sejtettük volna, hogy három napig ezen a dombos tájon fogunk bandukolni, talán azt gondoltuk volna, hogy unalmas lesz. Tévedtünk volna, mert később is számtalanszor megálltunk szemet „legeltetni”, a zöld sokféleségén csodálkozni. A területen más is jobbára csak legeltet, viszonylag alaséges kolbászt sikerült a legkisebb, faluvégi, állomás melletti kisboltban megvásárolni, azt is a lecsófajtából. Elképzelhető, hogy milyen poénbombák célpontja volt a túrán végig a megbízott vásárló (neveket nem említünk), miután a kéken haladva a városból kifelé volt két bevásárlóközpont és egy nagy húsbolt (minimum). Az eső okozta „meglepetésnek” nem örültünk. Igaz az esőkabátok gyorsan lekerültek, mert meleg volt csony a megművelt földek aránya. Baktakéken a pap stemplizett, nem volt vendégváró kedvében, szerencse, hogy mi már előtte megnéztük a görög-katolikus templom ikonosztázát. Este az MVSC kulcsosházában mi főztünk. Véleményem szerint a paprikás krumpli rekord sebességgel készült el, egyéb programon pedig nem kellett gondolkozni, mert az eső rendesen rázendített. (Folytatás az intranetén) Iparági kispályás labdarúgó torna Öt csapat részvételével, május 19-én Pécsett került megrendezésre a selejtező. Eredmények: PA Rt - Pécsi Hőerőmű 5:1 • PA Rt - Dunamenti Erőmű 5:0 • PA Rt - DÉDÁSZ 4:0 • PA Rt - Ajkai Erőmű 4:2 A torna gólkirálya Nagy Lajos, 9 góllal. Az öt csapatból kettő jutott tovább a szeptember 19-i százhalombattai döntőbe, nevezetesen a PA Rt. és az Ajkai Erőmű csapatai. A PA Rt. csapatának tagjai: Homyák László, Horváth József, Kindl István, Debreczeni Sándor, Kugli József, Izsák Lajos, Pintér Zsolt, Nagy Lajos, Simon Zoltán, Huszti Gyula és Patkós István csapatvezető. Gratulálunk a győztes csapat tagjainak. Legelésző fehér juhok AVAGY VIRÁGZÓ TÁTORJÁNOS Az ASE Természetjáró Szakosztálya már több alkalommal szervezett túrát a környező vidék tátorjánosaiba, de azokra valahogy soha nem tudtam eljutni. Nem olyan régen viszont, egy szép májusi vasárnapon sikerült pótolnom a lemaradást. Gyalogtúrát tettünk a Paks- Dunakömlőd környéki völgyekben, indulva a dunakömlődi buszvégállomástól, a Gyűrűsi völgyön és Kanacspusztán át a Vörösmalomig. Hegyen-völgyön, árkon-bokron barangoltunk, s közben számtalan kedves, kellemes élményben volt részünk, köszönhetőn túravezetőnknek, Jakab Évának. A Gyűrűsi szakasz Ürgevölgy nevezetű részén az üde zöld domboldalakat kisebb-nagyobb, fehér virágtól pompázó, mézillatú bokrok díszítették. Most virágzott a galagonya és a tátorján. Itt végre láttam tátorjánt! Már sokat hallottam erről a virágról, és nagyon kíváncsi voltam rá, mert ennek a vidéknek egy különleges, ritka, védett növénye. Hogy mit kell róla tudni? A következőket: A tátorján (Crambe tataria) keresztes virágú növény. A fehér bokrok kb. egy méter magasak. Virágját mézillatáról, szárát karalábészagáról lehet felismerni. Szaporodásában, terjedésében a szélnek van szerepe. Jellegzetes „ördögszekér”, az elvirágzott, gömb alakú kóró ősszel a tőről lerothad, és a szél görgeti, kergeti, miközben a kóró szétszólja magvait. A tátorján Magyarországon fokozottan védett növény és szerepel az európai veszélyeztetett növényfajok Vörös Listáján is, mint „sérülékeny” faj. A XVIII. században a tátoiján elteljedt növénynek számított az Északi- Középhegység peremvidékein és a Tiszántúlon. Ekkor még táplálékként fogyasztották. Főzelékként a karalábhoz hasonlóan ehető, levelei és fiatal szára egyaránt felhasználható. A tátorján drasztikus megfogyatkozását egyébként mégsem az okozta, hogy kedvelt népi eledel volt, hanem a löszgyepek feltörésével megsemmisültek termőhelyei. Magyarországon ma ismert lelőhelyei: Hemád-völgy (Megyaszó), Cserhát (Vácduka, Bükkös-hegy, Cseke-hegy), Mezőföld (Balatonkenese, Bölcske, Dunaföldvár, Seregélyes). A bölcskei termőhely fennmaradása sajátos adottságának köszönhető, ugyanis a meredek domboldalakon nem is próbálkoztak a gyepfeltöréssel, és a völgyet körülvevő szántóföldek miatt a legelő jószág biztonságos távolságban maradt. Az ismeretterjesztő könyvek legelésző, fehér juhokhoz hasonlítják a tátorjánbokrokat. Nem véletlenül, hiszen méretüket, formájukat és színüket tekintve, messziről valóban hasonlónak tűnnek. Erről mi is megbizonyosodtunk, különösképp, hogy igazi juhokat is láttunk a közelben. Miközben árkon-bokron, kis patakon keltünk át, egyszer csak egy nagyobbacska mocsári teknős keresztezte az utunkat. Természetesen körülálltuk, megcsodáltuk. Kanacspusztánál lovaskocsi várt bennünket, s így a túra következő, unalmasnak ígérkező, tikkasztó szakaszát gyalogolás helyett kocsikázással tettük meg, kiscsikó és póniló kíséretében. Nagyszerű élmény volt. A Vörösmalmi völgyben átküzdöttük magunkat bokrokon, járatlan területeken, s végül jutalmunkat elnyerve, gyönyörködve a tó szépségében és a tavat körülölelő domboldal friss, zöld üdeségében, megpihentünk a tóparton. Kellemes, szép túra volt. S ami számomra a legfontosabb, végre láttam tátorjánt! Lovásziné Anna
