Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
2001. május ATOMERŐMŰ 3. oldal Olcsóbb lesz az áram a gáznál? Energiapiaci liberalizáció bizonytalanságokkal A szakemberek jó része egyetért abban, hogy a jelenlegi felhasználási ütem mellett a világon a kőszén még 250-300 évre, a kőolaj viszont legfeljebb 50 évre, a földgáz talán 65-70 évre elegendő. Az atomerőművekben üzemanyagként használt urán viszont 5000 évig is kitart. Az EU-tagországok 1996-2005 között összesen 44.850 megawatt kapacitású gázerőmű építését tervezik, míg széntüzelésűből ugyanezen idő alatt mindössze 6.551 megawattnyi készül. A földgáz ára ugyanis az előrejelzések szerint a mostani viszonylag alacsony szinthez képest 2010-ig nem változik jelentősen, így az ilyen típusú erőművek építése a legolcsóbb. Csakhogy a gazdaságossági mutatók mellett mind fontosabbak a környezetvédelmi szempontok, ezért ha sikerül megoldani a nukleáris létesítményekben keletkező radioaktív hulladék biztonságos elhelyezését, elkerülhetetlennek látszik az atomerőművek térhódítása. A nukleáris energia előnye, hogy egy ezer megawattos teljesítményű szénerőműnek megfelelő atomerőművi blokk évente körülbelül hétmillió tonna széndioxidtól mentesíti légkörünket. Európában a villamosenergiatermelésnek mintegy a harmada származik atomerőművekből, a nukleáris energia révén megtakarított széndioxid mennyisége körülbelül annyi, mint amennyit a kontinens autói az atmoszférába engednek. Drága szénből drága áram A hazai barnaszenet mélyműveléssel, azaz több száz méteres mélységből hozzák a felszínre. A Dél-Amerikából vagy Ausztráliából importált feketeszén tonnája a szállítási költséggel együtt is csupán 500-600 dollár, míg például a bezárásra ítélt mecseki Zobák akna szene tonnánként 1500 dollárba kerül. Ráadásul a hazai szenek erősen környezetszennyezők: kéntartalmuk átlagosan 2-3 százalék között van, míg például az említett külföldi szeneké 0,11 százalék körül mozog. Ugyancsak magas a hazai szenek hamutartalma - 40-50 százalék -, míg az importszeneké csupán 10 százalékos. A hazai szénbányászat fennmaradásának esélyeit csökkenti, hogy az elöregedett széntüzelésű erőművek esetében 2000-2003 között lejár az MVM-mel 1995-ben kötött áramvásárlási szerződés. Ezek megújítására a cég aligha lesz hajlandó, hiszen a korszerűtlen, ráadásul alacsony - átlagosan 26-30 százalékos - hatásfokkal működő erőművek állítják elő a legdrágábban a villamos energiát. A jelenlegi nyolc forint körüli termelői átlagárral szemben például az inotai erőműben termelt energia kilowattóránként 24 forintba, a pécsi pedig 18 forintba kerül. Újabb csapás, hogy a füstokádó hazai erőműveknek 2005 elején véget ér a környezetvédelmi moratóriumuk, ezt követően rájuk is az EU-ban kötelező normák érvényesek. Ezután már csak a 7-9 milliárd forintba kerülő füstgázkéntelenítő berendezés beépítésével hosszabbíthatják meg élettartamukat, ami viszont tovább drágítja az amúgy is versenyképtelen áraikat. Ha a kormány a gazdasági érvek ellenére úgy dönt, hogy foglalkoztatáspolitikai okokból továbbra is működhetnek a hazai szénbányászatra épülő erőművek, akkor - becslések szerint - évente 16 milliárd forinttal kellene többet fizetni a szenes erőművekben termelődő áramért. Ez azonban azt jelentheti, hogy a szabadpiacon versenyképtelen árú „szenesáram” a hosszú távú szerződésekkel lekötött villamosművek nyakán maradhat, és ez tovább növelheti a verseny előnyeiből egyelőre kiszorított kisfogyasztók számláját. KJ fizeti a liberalizáció költségeit? Az elmúlt évtizedekben az energiafelhasználás sokkal kevésbé nőtt, mint ahogy azt eredetileg prognosztizálták. A jóslatok miatt megépített, majd feleslegessé vált kapacitások indokolják a piacnyitást. Nagy-Britanniában például a piacnyitás előtt a csúcsterheléskor szükséges mennyiség kétszerese állt rendelkezésre. A fogyasztói érdek érthetően azt diktálta, hogy a kis költséggel működő cégektől vehessék meg az emberek az áramot, s így a költségek csökkentése a cégek fennmaradását jelentette. A verseny sok országban leszorította az árakat, de egyben felvetette a kérdést, ki fizesse az eltúlzott kapacitásokból származó költségeket. Németországban az állam semmit sem vállalt át, Kalifornia viszont teljes kártérítést adott. Magyarországon napjainkban nincs felesleges kapacitás, ezért igazi versenyt az importáram megjelenése hozhat. Ha túl sok áram jön be, egyes erőműveket le kell állítani. A nagy kérdés tehát itthon is az lesz, hogy ki viseli a kényszerűségből leállított létesítmények befagyott költségeit. Elképzelhető, hogy az összes fogyasztóra ráterhelik ezt a tételt, és az sem kizárt, hogy a kedvezményezett felhasználók „nyakába varrják”, illetve azt is számításba kell venni - bár erre roppant kicsi az esély -, hogy az állam magára vállalja a kiadásokat. Becslések szerint nálunk a következő évtizedben évente 10-15 milliárd forintot tesz ki a befagyott költségek nagysága. Ha valamennyi fogyasztó között osztanák el a költségeket, akkor a számítások szerint kilowattóránként 20-30 fillérrel, azaz 1-1,5 százalékkal emelkedne a villamos energia ára. Tíz év múlva teljes piacnyitás A mai gyakorlat szerint a termelőtől a fogyasztóig minden ponton megjelenik az árszabályozás. Hosszú távon ellenben az a cél, hogy csak ott legyen központi szabályozás, ahol a természetes monopólium feltétlenül megkívánja, vagyis a vezetékek és a rendszerirányítás használatának megállapításánál. Ha minden jól megy, akkor legfeljebb egy évtizeden belül Magyarországon is teljes körű lesz a piacnyitás, amely tehát már az egyszerű háztartásokra is kiterjed. Hamarosan nálunk is megvalósul az, ami az északi országokban már bevett gyakorlat: arrafelé ügynökök házalnak, hogy a lakosok tőlük vegyék az áramot. A liberalizációt követően az úgynevezett feljogosított fogyasztók válogathatnak majd az áramszolgáltatók között. Az elképzelések szerint a piacnyitás csak a piac mintegy 15 százalékára vonatkozna, és csupán a nagyfogyasztókat érintené. Azokat, amelyek évente egy térségen belül több mint 100 gigawattóra áramot használnak fel (ez a megkötés számítások szerint mintegy 30 cégre lenne érvényes). Az érintett cégek maguk döntik el, hogy kitől, honnan és milyen kondíciókkal vásárolnak áramot. Kezdetben a feljogosított fogyasztók valóban mindöszsze áramigényeik felét vehetnék külföldről. Ám később, ha nőne is az import, nemcsak ezek a kiválasztott fogyasztók járnának jól, hanem a kereskedők és az MVM is olcsóbban vásárolhatna, ami leszoríthatná az árakat. A nyitást követő versenyhelyzettel azt szeretnék elérni, hogy viszonylag kis mértékben emelkedjenek az árak. Lényeges szempont, hogy a lakosság a teljes nyitásig a mostanihoz hasonló hatósági árszabályozással számolhat. Az új energetikai modell nem változtatna a Magyar Villamos Művek Rt. nemzeti jellegén sem. Vágvölgyi * Uj kinevezések 2001. április 18-tól a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatóhelyettesi munkakör betöltésére dr. Vámos Gábor\ a biztonsági igazgatói munkakör betöltésére pedig Szucsán Sándor kapott kinevezést. Szucsán Sándor I960, május 14-én született, Szentesen. Nős, két leánygyermek apja. Hőfizikus mérnöki diplomát szerzett a Moszkvai Energetikai Egyetem Atomerőművek és Berendezések Szakán. Ezt a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Folyamattervező Szakán szerzett gépészmérnöki oklevélként honosították. Első munkahelyként, 1985. júniusától a Paksi Atomerőmű munkavállalója. A cégnél blokkügyeletesi, ügyeletes mérnöki, üzemviteli osztályvezetői, gépész üzemviteli főmérnöki, majd üzemviteli főosztályvezetői beosztásokban dolgozott. Ügyeletes mérnöki beosztása mellett kezdetben a Műszaki Üzemeltetési Szabályzat készítői, majd karbantartói, később eseménykivizsgáló mérnöki feladatokat látott el. A BME Gépészmérnöki Karán 1991-93-ban menedzsergazdasági mérnöki ismereteket szerzett. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Vezetőképző Intézetében 2000-től folytat NBA tanulmányokat. Oroszul és angolul beszél. Az üzemviteli terület vizsgálójaként részt vett a kínai Daya Bay és a francia Bugey erőművekben tartott OSART vizsgálatokon. Szabadidejét elsősorban vizisportokkal tölti. Pártnak nem tagja. Vámos Gábor 1951-ben születtem Pécsett. 1969-ben érettségiztem a pécsi Nagy Lajos Gimnázium angol nyelvű tagozatán, majd felvételt nyertem a Moszkvai Energetikai Intézet „Atomerőművek és berendezések" szakára, ahol 1975-ben szereztem mémök-hőfizikusi diplomát, amely a Budapesti Műszaki Egyetemen honosításkor „folyamattervező” besorolást kapott. 1975-ben kerültem a Mátrai Hőerőműbe, ahol feladatom kezdettől fogva a Paksi Atomerőműben végzendő későbbi munkámhoz szükséges gyakorlati tapasztalatok megszerzése volt. Az ott eltöltött 2 év alatt végig váltóműszakban dolgoztam, kezdetben betanuló szolgálatvezetőként, majd 1976-tól önállóan irányítottam a váltóműszakos üzemvitel munkáját, szolgálatvezető mérnöki beosztásban. 1977-től a Paksi Atomerőműhöz helyzetek át önálló mérnöki beosztásba. A munkaköri betanulás keretében az orosz Novovoronyezsi, a szlovák Bohunicei, a német Nord és Rheinsbergi atomerőművekben összesen 12 hónapot töltöttem el. 1982-ben szereztem ügyeletes mérnöki hatósági jogosítványt, amelynek érvényességét 1992-ig tartottam fenn. 1981-től 1984-ig váltóműszakban ügyeletes mérnöki beosztásban dolgoztam. 1985-ben üzemviteli osztályvezetői, 1986-1989 között gépészeti és üzemviteli főosztályvezetői, 1990-től 1992-ig üzemviteli főmérnöki, 1992- től 1994-ig termelési igazgatói beosztást láttam el. 1995. január 1-től vagyok a PA Rt. biztonsági igazgatója. 1980-ban a Budapesti Műszaki Egyetem „Energetika-energotechno lógia” szakon szakmérnöki diplomát szereztem. 1985-ben 2 hónapos NAÜ tanfolyamot végeztem el atomerőművek üzemviteli biztonságáról és 4 hónapos munkahelyi gyakorlaton voltam a Trojan (USA) atomerőműben. 1989 óta az Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetsége (WANO) Moszkvai Központja Igazgató Tanácsának tagjaként képviselem a Paksi Atomerőművet. 1991-1992-ben a WANO Moszkvai Központja Igazgató Tanácsának elnöke, és egyúttal a WANO világszervezet szintű igazgató tanácsának tagja voltam. Az 1989/1990-es tanévben a Budapesti Műszaki Egyetem „Reaktortechnika” szakmérnöki szak „Reaktortechnológia” ágazatán a BME oktatóival megosztva az „Atomerőművek” két féléves tárgyat oktattam. 1991 óta tagja vagyok az Országos Atomenergia Bizottság és az Országos Atomenergia Hivatal Műszaki Tudományos Tanácsának. 1996-1999 között az Európai Nukleáris Tanács tagja voltam. 1999- ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán PhD fokozatot szereztem. 2000- től tagja vagyok az Eurelectric „Villamos energia termelés" üzleti területi munkacsoportjának, és az Európai Bizottság által működtetett „Nukleáris létesítmények biztonsága” munkacsoportnak. 2000-ben az MTA Energetikai Bizottsága üléseinek állandó meghívottja lettem. 2000-ben elvégeztem a BKE MBA képzéséhez szükséges felzárkóztató évfolyamát. Az elmúlt években a francia Tricastin erőműben NAÜ OSART vizsgálaton, az amerikai Calvert Cliffs erőműben INPO vizsgálaton vettem részt, és WANO vizsgálatot vezettem a finn Loviisa erőműben. Angol és orosz nyelvismeretem felsőfokú. Feleségem mérnökként dolgozik a PA Rt-nél, fiam ötödéves, lányom pedig harmadéves közgazdasági egyetemi hallgató. Jó hír Ame Zentai Péter: Csemobilnak már nincs hatása, legalább is Amerikában nincs. Olyannyira nincs, hogy a közvélemény helyeselné, ha új nukleáris erőművek épülnének. Az erről készült felmérést a csernobili tragédia 15. évfordulóján tették közzé, és ebből kiderül, hogy itt már alig érdekel valakit is, hogy a 70-es években az Egyesült Államokban is történt egy nagyobb baleset az akkoriban elhíresült egyik erőmű reaktorában. Azt követően nem is épült újabb reaktor errefelé, sőt többet leállítottak. Viszont azokban, amelyekben folytatódott a termelés, alaposan erősítették a biztonságot és a termelés hatékonyságát. Ennek köszönhetően a nukleáris energia adja ma az amerikai energiaszükséglet durván 35 százalékát, mégpedig nagyon előnyös áron. Az itt energiaválságnak nevezett kaliforniai áramkimaradássorozat, a benzinárak robbanásszerű emelkedése és a környezetvédelmi megfontolások előtérbe kerülése végül is komoly mértékben erősítette a nukleáris energia pozícióját. A reaktorokban ugyanis tiszta, környezetbarát módon termelik az energiát, és minden máshoz viszo-A Kossuth Rádió Reggeli Krónika című műsorában hangzott el Zentai Péter tudósítása Amerikából, 2001. április 27-én 06.30-kor. nyitva a legolcsóbban. Még néhány évvel ezelőtt a nagy erőmű üzemeltetők körében semmilyen érdeklődés sem volt a leállított amerikai reaktorok újraindítására, addig most sorban állnak egy-egy ilyen erőmű bérbevételére. A Chaney alelnök irányításával létrehozott rendkívüli bizottság az energiahelyzet átvizsgálására eközben azt ajánlotta, hogy Amerikaszerte épüljenek új atomerőművek. A Szilárd Leó tiszteletére alapított „Delfin"-díjat idén Marx György profeszszor kapta, (a fizikaversenyről a következő számunkban számolunk be.)
