Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
4. oldal 1 ATOMERŐMŰ 2001. január Soron következő számainkban azt a 19 főt mutatjuk be, akik 1976-ban kerültek a vállalathoz, és még ma is aktív munkavállalók. A szimulátor elsősorban oktató eszköz * Várszegi Agnes Pákái László nemcsak arról neve:etes, hogy a legrégebben van ugyan izon osztályvezetői székben, hanem írről is, hogy ő alapította az erőmű íorgász egyesületét, bár Szekszárdra iöltözese után már nem járt ki a tóra.- Szokás szerint, kezdjük azzal, hotyan kerültél kapcsolatba az atomerőműéi ?- Az MVMT ösztöndíjasaként járam a Műegyetemre 1964-69 között, :s az utolsó évig úgy volt, hogy Paksa kerülök, de 1969 őszén leállították íz építkezést. Az egyetem utolsó fél :vét Moszkvában töltöttem a diplonatervem elkészítése kapcsán, ám nire diplomáztam és hazajöttem, kilerült, hogy atomerőmű nem épül :gy darabig. A Tröszt felajánlotta, logy amíg nem kezdik újra az építkezést, addig menjek Gyöngyösre, a iagarinba. Ott akkor kezdték az építkezést, alán az első blokk volt kész. jyöngyösön hét évig voltam zülönbözö beosztásokban, ígyeletes mérnök, majd karmntartási osztályvezető heyettes. 1975-ben voltam fenn az ktomerőmű titkárságon, akzor állapodtam meg Pónya ózseffel, hogy ide kerülök, divel Gyöngyösön karbanartó voltam, Paksra is ilyen ninőségben vettek fel, és nár 1975-ben voltam egy háomhetes tanfolyamon ■Jovovoronyezsben. 1976. április 1- ől léptem be a vállalathoz. Még az ív májusában le is költöztünk Paksa, ám két hónapra ismét Voronyezsié kellett mennem. Úgy emlékszem z elsők között költöztünk be a Baiits utcai lakásba, rajtunk kívül csak atonák laktak ott. Aztán mire hazajöttem Vorolyezsből, megüresedett a kalorikus isztályvezetői hely, mert Széchenyi ános elment a vállalattól, és én keültem a helyére. Ez egy nagyon jó hely volt, mert lékünk egyből volt üzemünk, hizen a kazánházat átvettük az •RBE-től. A betanulás mellett ez dott egy állandó elfoglaltságot is, iy könnyebb volt elviselni az első vek ’'áltevékenységeit". A kalorikus sztályhoz tartozott akkor a külső zem és a turbina üzem. Oda elég ok, még ma is dolgozó kollégát vetünk fel.- Honnan toboroztátok a munkarőt?- Én előnyben részesítettem azoat, akiknek erőműves tapasztalataik annak. Sokat vettünk fel a villamsiparból, de sok értelmes srác jött z ország különböző helyeiről, még a zolnoki repülőműszaki főiskoláról Aztán megszűnt az iparágon belüli elszívás, mert a vállalatok panaszkodtak, hogy a legjobb embereit elviszi Paks.- Visszatérve Gyöngyöshöz, nem okozott csalódást, hogy atomerőmű helyett szenes erőműbe kerültél?- Én csak a diploma tervemet csináltam Moszkvában, atomerőműben nem jártam, nem is láttam. Csak tankönyvek alapján terveztem egy 500 MW-os reaktor blokknak a hősémáját. Viszont nagyon sok későbbi kollégát ismertem meg ott, akik ott tanultak. Akkor végzett Szabó József, Bilecz Ferenc, az ERŐTERV-től Hemm Béla, a KFKI- ból Jánosi, Bakács István akkor még gyerek volt, talán másodéves.- Hogyan indult a paksi szervezési feladat ?- Itt a kalorikus osztályt, azon belül a turbina üzemet és a külső berendezések üzemétt szerveztük meg, illetve folytam be a szervezésbe. Aztán jött egy váltás, ez voit az első átszervezés a vállalatnál, azt hiszem 1978-ban. Majd összevonták a reaktor és a kalorikus osztályt, így jött létre a gépészeti osztály, és ennek lettem a vezetője. Mint osztályvezető, végig csináltuk az első két blokk üzembe helyezését, és ott voltam a blokkok indításánál.- Gondolom a legnagyobb élmény az első indítás volt?- Igazi szenzáció az első volt. Túlfűtött hangulatban volt mindenki, és tulajdonképpen azon csodálkoztunk, hogy ilyen simán megy ez nekünk. Az első nagy lépés az volt, amikor a turbinákat a kazánokról megforgattuk. Azért is nagy élmény volt, mert nem sokkal az idegengőzös indítás előtt hibásodtak meg sorra a kazánok. Az MHD gyártotta ezeket és akkor télen, nagy hidegben (-10 C°) kellett egymás után javítani őket, de időre elkészültek. Tehát az első igazán nagy lépés az volt, amikor idegengőzzel megfordult a turbina, melyet rá egy évre követett a párhuzamos kapcsolás.-Meddig voltál a gépészeti osztályon és hogyan folytattad tovább?- A gépészeti osztályon 1984-ig voltam, akkor úgy éreztem: váltani kellene. Szerencsém volt, mert akkor indult a szimulátor projekt a finnekkel, ezt még Petz Ernő indította el, ő taposta ki ennek az útját. Ő viszont 1984-ben elment, megüresedett a helye és engem neveztek ki a szimulátor osztály élére, azóta is itt vagyok osztályvezető. Azóta több átszervezés történt, én megmaradtam itt, nyilván ez jelent valamit. Itt egy kicsi, de nagyon jó társaságot sikerült akkoriban összehozni. Ez a társaság gyakorlatilag azóta együtt van. Voltak olyan zavarok, amikor Borbély Sanyit elvitték műszaki titkárnak, de a helyét fenntartottuk és kivártuk, hogy visszajöjjön.- Hogyan indult a szimulátor osztály megvalósítása?- A társaság 1985-ben vonult ki Finnországba. Azért esett a választás a finnekre, mert hasonló a blokkjuk, létezett szimulátoruk, és birtokába voltak annak a számítástechnikának, amivel egy korszerű szimulátort meg lehet csinálni. Azok a számítógépek, amelyeket mi már le is cseréltünk, akkor világszínvonalon álltak, azok még COCOM- listán voltak.- Mikor indult el a mi szimulátorunk?- A szimulátoros képzésünk 1989. januárjában indult el. Az azóta eltelt években szinte folyamatos volt a korszerűsítés, sorra cserére kerültek a rendszer elavult szoftver és hardver elemei. Mivel a szimulátornak állandóan követni kell a blokkok változásait, az itteni fejlesztések mindig adnak annyi érdekességet, hogy ezt nem lehet megunni, és még egy jó darabig izgalmas terület marad.- Milyen a népszerűsége a szimulátornak?- Kezdetben féltünk attól, hogy milyen lesz a fogadtatása, mennyire fogják sajátjuknak tekinteni az operátorok és mennyire fogják szeretni ? Már az első években az volt a tapasztalat a foglalkozások után, hogy szeretnek ide járni. Azóta is arra törekszünk, hogy a kezdeti pozitív fogadtatást megőrizzük és hogy a szimulátor elsősorban oktató és tréning eszköz maradjon. Elkerülhetetlen persze, hogy az operátorok szimulátoros produkciójából következtetéseket vonjunk le, de ennek mindig csak az lehet a célja, hogy mely területekre kell a képzés súlypontját áthelyezni.- béri -Az 1976 január 1-én alapított Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) alapító tagja Várszegi Ágnes. A PA Rt. Minőségbiztosítási Osztály felügyelő mérnöke a 130-as törzsszámmal rendelkezik, így adódik, hogy tizedikként, valamint első női dolgozóként tartják nyílván a Munka és Személyügyi Osztályon. Hogyan kezdődött az atomerőműves pályafutásod?- 1975-ben végeztem Kecskeméten, a Műszaki Főiskolán, és mint paksi születésű, itt Pakson kezdtem el dolgozni. Úgy gondoltam, hogy jó lenne Pakson maradni, mert a kezdő üzemmérnöki fizetéssel albérletet fizetni, fenntartani magát valahol az embernek az nehéz lett volna. Szerencsére sikerült a felvétel, így 1975 augusztus 4-én itt kezdtem, mint jövendőbeli PAV-os a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) állományában. Itt a főépület helyén egy gödör volt, akkor kezdték az 1-es blokk alaplemezét betonozni. Fő feladatom volt, hogy naponta kijártam az építkezésre tájékozódni. A 22-es Állami Építőipari Vállalat emberei dolgoztak, igyekeztem megtudni, hogy mennyit betonoztak, mennyi vasat szereltek, tehát egyáltalán az építkezést kellett figyelni és ezt kellett jelentenem Budapestre, a titkárságra. 1976 januárjában megalakult a Paksi Atomerőmű Vállalat, először a főnökséget vették állományba, én február elsejével kerültem a PAV-hoz. Később kezdték szállítani a terveket, be kellett indítanunk a tervtárat. Akkoriban kezdtük vásárolni a szakkönyveket, a szabványokat leendő könyvtárunk részére. A különböző kisegítő, karbantartó épületek akkoriban készültek, így az átadás-átvételük adott még napi munkát. Nagyon érdekes volt számomra, mert éppen az iskolapadból kerültem ki és azt sem tudtam milyen egy üzem. A műhelyeknél a szerszámkészlet összeállításával bíztak meg, ugyanis az alapkészletet is be kellett szerezni. Izgalmas feladat volt. Egy köteg szakkönyvet magam elé raktam és kezdtem válogatni. Volt olyan terület, amit egy kicsit jobban ismertem, mert ugye vasas szakmát tanultam, hát gondoltam hogy ez-az majd biztosan kell, főnökeim megnézték a tervemet, elbírálták, és ezek alapján kezdték beszerezni a szerszámokat. Érdekes időszakok voltak 1977-ig, és akkor kölcsön adtak az ERŐTERV-hez egy évre, amiből kettő lett. 1979-be kerültem vissza a PAV-hoz a tervtárba. Akkoriban a Műszaki Fejlesztéshez tartozott a tervtár, könyvtár, szabványtár, mikrofilm labor és a sokszorosító. 1982-ben kerültünk át a Nukleáris Főosztályra, ahol is Dr. Trampus Péter volt a Minőségbiztosítási Osztály vezetője. Az MBO-on volt az anyagvizsgálat, a dokumentációtár, a szuperkontroll csoport is. Később dokumentáció ellenőrként dolgoztam. Cégekhez mentünk a különböző szerelési fázisok végén az elvégzett munkát dokumentációs szempontból ellenőrizni. Ez még érdekesebb volt, mint a tervtárosság. Utána szerelés ellenőrként dolgoztam, akkor már a helyszínen az elkészült munkák ellenőrzését végeztük. Később levizsgáztam nyomástartó edények vizsgálatából, így berendezés biztonsági felügyelő lettem. A különböző nyomástartó berendezések szerkezeti vizsgálatát, nyomáspróbáját, a biztonsági szelepek szerkezeti vizsgálatát, nyitónyomás beállítását végeztük a hatósági vizsgálat előtt. Talán ezt a munkát szerettem legjobban. Az MBO tevékenysége állandóan változott, leszakadtak egyes funkciók, más területek kerültek oda és 1993-ban a MEO is levált, maradt tisztán a minőségbiztosítás. Akkor én úgy voltam, hogy fájós derékkal nem mászkálok a tartályok, csövek között, és így kerültem a jelenlegi MBO-ra. Az engedélyezés hozzánk tartozott, és mikor az is levált akkor én itt maradtam, tehát jó néhány változáson ment át az MBO és én meg csak maradtam. A legeslegelső időszak érdekes és izgalmas volt, mikor a kollégákkal összejövünk és beszélgetünk a "régi szép időkről", nagyon jó érzés tölt el, valahogy akkor más volt minden. Másabb, jobb volt az itt dolgozó emberek egymáshoz való viszonya, nem is tudom, talán nem volt ennyire bizonytalan a helyzetünk.- A múltból immár megérkeztünk a jelenbe. A közelmúltról annyit szeretnék még az olvasóknak jelezni, hogy tudomásom szerint 1993-ban céggyűrűs kitüntetésbe részesültél, elismerve azt a munkát, amit több éven keresztül kifejtettél. Jelenleg mivel foglalkozol?- A céggyűrű rettentő nagy öröm volt számomra, és ami igazán jól esett, hogy amikor a területen találkoztam olyan emberekkel, akiket valamikor ellenőriztem, azok is gratuláltak. Ez utóbbi a nagyon nagy elismerés. Most is, ha kimegyek a területre - mert végzünk ugye helyszíni ellenőrzéseket, karbantartási munkák ellenőrzését minőségbiztosítási szempontból - és találkozom azokkal az emberekkel, örömmel megismernek. Az építés kezdetén nem úgy dolgoztam velük, hogy jaj de jó hogy most együtt vagyunk, hanem néha el kellett utasítani egy-két dolgot. Jól esik számomra az, amikor érdeklődnek, hogy mostanában mi van velem. Jelenleg az Minőségbiztosítási Osztályon a Műszaki Csoport tagja vagyok. Alapvetően a karbantartási, létesítési és üzemeltetési feladatokhoz kapcsolódó minőségbiztosítási tevékenység ellátása, tervek, eljárásrendek véleményezése, kivizsgálásokban, fellebbezésekben való részvétel, és hatósági kapcsolattartás a feladatunk. Ugyanakkor részt veszek a belső vállalati és beszállító minősítő auditokban is.-Az elmúlt időszakban a minőségellenőrzéstől, a minőségbiztosításon keresztül a jövőt tekintve a minőségirányítás megvalósítása felé haladva gyorsan eltelt ez a negyedszázad. Megállva egy pillanatra, milyen paksi jövőképre gondolsz a következő 25 év során?- Mindenképpen az lenne a jó, ha ez az atomerőmű minél tovább üzemelne. Legalább ilyen biztonságosan és ilyen gazdaságosan, mint ahogy most. Ez nagyon sokat jelentene Paksnak is meg a környező településeknek is. Azt hiszem, hogy itt a hozzáértő kollégák már nagyon sokat dolgoztak és jelenleg is dolgoznak azon, hogy az élettartam hosszabbítás állandóan napirenden legyen. Személyes nagyszabású céljaim nincsenek, szeretnék ezen a minőségbiztosítási területen megmaradni, ahol most vagyok. Végzem a felügyelő mérnöki munkámat, és amit rám bíznak főnökeim, próbálok ügy dolgozni, hogy a Paksi Atomerőmű az első és az utolsó munkahelyem legyen.- Ehhez sok sikert kívánok, köszönöm a beszélgetést. Készítette: Sípos László Pákái László Dr. Germán Endre- A Paksi Atomerőmű Vállalat 1976. muár I-i megalakulását követően keilt felvételre Dr. Germán Endre fizikus, Sugárvédelmi Osztály Környezetellenrző Laboratóriumának vezetője, akivel múltról, a jelenről és a jövőről beszéljünk. Az első kérdés természetesen 976 derekával kapcsolatos, hogyan is irténl, mi volt az indulásnál?- A debreceni Kossuth Lajos Tudólányegyetem Természettudományi iára fizikus szakának elvégzése után, 970 nyarán kezdtem dolgozni az Izoíp Intézetben Budapesten. 1976 köepén valahogyan a fülembe jutott, ogy szerveződik a Paksi Atomerőíű. Mivel a diplomamunkám, majd a oktori disszertációm témája az urán tommaghasadása volt - mely gyakorttilag laboratóriumi kísérleti körültények között ugyanaz a folyamat, tint ami sokkal nagyobb mértékben gy atomerőmű aktív zónájában is leitszódik - gondoltam arra, hogy tájéozódom a lehetőségekről. így kerültem kapcsolatba a Nehézipari Minisztériumban az akkor már megalakult Paksi Atomerőmű Vállalat vezetőivel, Pónya József és Szabó József urakkal. Az elképzelésem az volt, hogy reaktorfizikai témakörben foglalkozzam majd, de Szabó űr rögtön a környezetellenőrzés területére irányított. Mondván, az ezzel kapcsolatos munkák már jóval az atomerőmű üzembelépése előtt elkezdődnek, és itt van szükség emberre. Rövid gondolkodási idő után elfogadtam az ajánlatot, annál is inkább, mert nem állt tőlem távol a környezetvédelem, bár még kevéssé tudtam, valójában mit is takar a nukleáris kömyezetellenőrzés. így kerültem a Kömyezetellenőrző Laboratórium majdani vezetőjeként 1976 szeptember 1-én atomerőműves állományba, és azóta is ezt a munkakört látom el. 1977-ben és 1978-ban a Központi Fizikai Kutató Intézet Sugárvédelmi Főosztályán tanultam leendő szakmámat, ahol már tervezték, később pedig kivitelezték az erőmű nukleáris kibocsátás- és kömyezetellenőrző rendszerét. Ezt a kétéves betanulási időszakot egészítette ki 1977-ben és 1979-ben a Szovjetunióban, Novovoronyezsben eltöltött kétszer két hónap, ami hasznos, kellemes és emlékezetes volt. A Kömyezetellenőrző Laboratórium - ahol most beszélgetünk - 1981 áprilisára készült el és kapta meg a működési engedélyt. Azóta végezzük munkánkat: a különböző környezeti közegek radioaktív anyag tartalmának és a környezeti gamma-sugárzás dózisának vizsgálatát. Az erőmű üzembelépése előtt ez az ún. alapszinti értékek feltérképezését jelentette, amihez majd az üzemelő atomerőmű környezetre gyakorolt hatását viszonyítjuk. 1982 végétől már működő atomerőmű mellett ellenőrizzük a környezetet, s nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a Paksi Atomerőmű eddigi normálüzemelése során a kibocsátott radioaktív anyagok a környezetre, illetve a közelben élő lakosságra semmiféle veszélyt nem jelentettek.- Az Atomerőmű újság olvasói már értesülhettek arról, hogy akkreditációval rendelkezik a Környezetellenőrző Laboratórium. Egy kicsit bővebben szeretnék arról hallani, hogy kikkel dolgozol együtt, milyen a laboratórium sze mélyi összetétele?- A laboratórium szakmai összetétele és létszáma most is ugyanaz, mint ami kezdettől fogva volt. Fiatal vegyészmérnök kollégámmal. Bodnár Róberttel ketten vagyunk műszaki végzettségűek: a minták előkészítését és a méréseket három laboráns kolléganő, a minták begyűjtését pedig két laboráns kolléga végzi. Majdnem mindannyian régi erőművesek, hárman pedig jóval több, mint tíz éve itt a laboratóriumban dolgoznak. Velem együtt részesei az itteni munkának, a sikereknek és a nehezebb pillanatoknak egyaránt. Engedtessék meg, hogy felsoroljam a nevüket: Kern Jánosné, Lukácsné Illés Éva, dr. Tisza Ferencné, Becző Béla és Németh Péter.- Befejezésképpen arról faggatlak, hogy az elkövetkezendő 25 évben mire számítsz?- További 25 éves munkaviszonyra nyilvánvalóan nem számíthatok, talán a legfiatalabb kollegáim igen. Számukra még akkor is fennáll ez a lehetőség, ha az erőmű már nem üzemelne, mert a kömyezetellenőrzésre minden bizonnyal továbbra is szükség lesz. Bízom azonban abban, hogy az erőmű még sokáig, komolyabb üzemzavar nélkül működni fog. Kollégáimnak - és most az erőmű minden dolgozójára gondolok - azt kívánom, hogy nyugodt, konszolidált körülmények között végezhessék felelősségteljes munkájukat. Úgy, hogy huszonöt év után, közeledvén a nyugdíjas korhoz, szívesen emlékezzenek vissza a munkában eltöltött évekre, s büszkén mondhassák: a Paksi Atomerőmű Vállalat, a Paksi Atomerőmű Rt. dolgozója voltam. Szeretnék minél több ilyen nyugdíjas kollégával találkozni. S ha tehetnék egy kitérőt: az elmúlt néhány évben sok, általam is jól ismert munkatárs távozott idő előtt örökre el közülünk. Nem hiszem, hogy ennek oka csak az ő egyéni életvitelük lett volna. Többet, jóval többet kellene tennie mindannyiunknak, vezetőinknek is azért, hogy ez a szomorú lista ne folytatódjék.-Köszönöm a beszélgetést!
