Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-02-01 / 2. szám

oldal ATOMERŐMŰ 2001. február Dr. Páli Etelka a PAV egyik alapító ga, 1976. április 1. óta dolgozik az jmerőmünél. Kevesen vannak, akik m ismerik, vagy nevével, aláírásával találkoztak volna.-Az atomerőmű az első munkahelyed, gy máshol is dolgoztál előtte?- A jogi egyetemet 197(kben végez­­n, Budapesten. Az ügyvéd és jogtaná­­osi szakvizsga letételéig ott dolgoztam y állami nagyvállalatnál. Jó kezdés lt, mert jó képességű jogász munkatár­­k dobtak bele nap, mint nap a mély 'be. Nekik köszönhettem, hogy ez idő itt akkora peres gyakorlatra tettem ért, hogy évekig tetemes előnyben vol­tra e téren kortársaimhoz viszonyítva. szakvizsga után férjhez mentem, ajd Paksra költöztünk. Korábban is ér­­klödtünk az erőmű iránt, és mivel fér­­n paksi, így könnyen figyelemmel ki­­rtük az erőmű ügyének előrehaladá- L Az átmeneti "megtorpanás" ideje itt a helyi ÁFÉSZ jogtanácsosa vol­tra. Újabb szakterületet, a szövetkezeti ?ot ismerhettem meg, mégis boldogan zdtem a munkát a PAV-nál, mint jogi igazgatási osztályvezető.- Mesélj kicsit a kezdetről és arról gV hogyan élted ezt meg.- Érdekes, izgalmas és göröngyös volt cezdet, hiszen sok minden volt szüksé­­s ahhoz, hogy a vállalat jogilag talpra jón. Örülök, hogy tevékeny részese le­ttem a vállalat alapításához kapcsoló­­), és azt követő kötelező jogi előírások jesítésének. A szakmai irányítást az VMT és a Nehézipari Minisztérium azgatási Főosztályától kaptam. Hiába rlgoztam évekig Budapesten, a minisz­­riumokat csak kívülről láttam, így va­­zslatosnak éreztem, amikor oda beme­ntem, és szakmai oldalról velem meg­­iszélték a soros teendőket. Mivel az el­évben vezetőink Budapesten voltak, en alkalmakkor kaptuk meg tőlük a unkát, vagy éppen adtuk át az előzőleg adott és teljesített feladatokat. Pár hó­­ipig tömegközlekedési eszközzel jár­­nk fel, nem ritkán végig állva majd az ész utat mégsem voltunk fáradtak.- Melyek voltak az első és később a ■dvenc feladataid?- A kezdeti hónapokban alig voltunk irmincan, főleg vezetők. Fel kellett nni az osztályokra az embereket és el­­zdeni a munkát. Az osztály első két dgozója, akkori nevükön Németh Ilo- i és Hum Marika (ma is itt dolgoznak) izreműködésével alakítottuk ki a válla­­[ első adminisztrációs rendszerét El­­szítettük az első iratkezelési szabályza­­t, kialakítottuk a titkos ügyiratkezelés, ittározás rendjét beindítottuk a posta­­rgalmat Ezek apróságoknak tűnnek, : mellőzhetetlenek voltak. Ez valójá­ra akkor mutatkozott meg, amikor pár ipot késett a posta, mert rendezetlen ilt a jogi háttér. Az igazi nagy munkát első kollektív szerződés és az első ervezeti szabályzat jelentette. Ma is nlékszem, hogy a feladat kiosztása án felírtam egy lapra: PAV Szervezeti Működési Szabályzata. Abban a pere­in fogalmam sem volt arról, hogy ho­­an lehet ezt majd kivitelezni, hiszen a fír. Páli Etelka szervezet még nem állt fel, és rengeteg jogi előírást kellett egy még nem terme­lő vállalatra alkalmazni. Tíz évvel ké­sőbb is kaptam e téren feladatot. Akkor, azt kérdeztem magamtól, hogy a csudá­ba lehet azt a számtalan jogi normatívát érvényesíteni a több ezer fős cégünk ese­tében? Több évig dolgoztam a tröszt jogi osztályával az üzemi és környező földte­rületek ingatlan ügyein. A munkaügyi perekkel, fegyelmi és kártérítési ügyekkel, üzemi balesetekkel 7 évig, a szerződések jogi véleményezé­sével 9 évig foglalkoztam. Ekkor kerül­tek a vállalathoz azok a jogászok, akik ma is itt dolgoznak. E területeken is akadt néhány húzós ügy ezekben az években, de szerencsére nem sok. A cég­bírósági, cégjegyzési ügyeket közel 25 évig intéztem. Voltak feladataim a társa­sággá alakuláskor is. Nagy szakmai élményként éltem meg a bérlakás kiutalás rendszerének ki­alakítását Nagyobb "ügyfélforgalmat'' bonyolítottunk, mint egy kerületi lakás­ügyi osztály. Munkatársaimmal rövid idő alatt több száz lakásbérleti szerző­dést kötöttünk. Mindig nagy boldogsá­got éreztünk, amikor egy család meg­kapta a kulcsot Az is igaz, hogy a laká­sok nem voltak mindenben kifogástala­nok, így ezek jogi ügyeit is bonyolítani kellett 1976-1990 között több ezer bér­leti és csereszerződést kötött meg az osz­tályom. Mindegyiken szerepel az aláírá­som, így nem csoda, hogy olyan sokan ismernek a cégnél. Ki hálás szívvel, ki haragosan gondol rám. Itt is szeretném elmondani, hogy a jogi dolgok rendező­je igen, de a döntések meghozója nem én voltam, vagyis a legkevésbé sem füg­gött tőlem, hogy ki kapott lakást és ki nem. Természetesen ez alól kivételt ké­pezett az a kevés eset amikor saját osz­tályom munkatársa került ebbe a szeren­csés helyzetbe. Hálás feladat volt 1989- ben a lakások eladásának előkészítése, majd a bonyolításban való részvétel. Nagy örömmel szerveztük és vezettük le 1999 tavaszán az utolsó, közel száz la­kás árverés útján történő eladását. Szól­nék még a nagy élményről, amit a Bala­­tonfüreden lévő Rehabilitációs Központ telkének adásvételi szerződéses ügye okozott. Amikor a hivatalos eljárások miatt megjelenhettem a helyszínen, ál­momban sem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos építmény díszíti majd.- Úgy tudom a lakáscélú munkáltatói köl­csön ügyeket is a ti osztályotok bonyolította- Közel 24 évig kötöttük, kezeltük ezeket a "hosszú lejáratú" szerződéseket. Ez is nagyon szép munka, mert minden ügy egyedi, egy önálló jogi tényállás, ezért sok mindenre kellett figyelni. Fő­nökeink és a bérlők elé egy viszonylag rövid, letisztázott, sablonosnak tűnő szerződés került Ez így van rendjén, hi­szen már az elején kialakítottuk a típus­szerződést. Talán nem is volt olyan dol­gozó, akivel kölcsön miatt ne találkoz­tunk volna legalább egyszer, de inkább többször, mivel a tulajdonosváltozás, so­ron kívüli törlesztés, vagy valamilyen, a családjog körébe tartozó esemény mind­mind befolyásolta a szerződés teljesíté­sét. A bérleti szerződések kapcsán meg­ismertünk sok családi problémát rende­zendő jogi helyzetet s mindez fokozot­tabban igaz az ingatlan tulajdonhoz ta­padó kölcsönszerződésekre.- Egy időben még egy üzem is tartozott az osztályhoz.- 1983-ban kaptam megbízást a nyom­daüzem létrehozására. Akkor már volt egy fénymásoló csoport a műszaki fej­lesztési osztályon. Több éve működtet­tek néhány sokszorosító gépet de az iga­zi nyomdai gépek dobozban voltak. Elő­ször a hely "alakult" ki. Munka-, tűz- és érintésvédelmi előírások, továbbá mér­gek, vegyszerek kezelésére, szerzői jogok védelmére vonatkozó előírások töltötték be akkor napjaimat. Az előbb említett négyfős csoportot áthelyezték az osztá­lyomra, majd rövidesen néhány újabb munkaerő felvételére került sor. A nyom­daüzem vezetőjével akkor alkudtam meg felvétele ügyében, amikor az üzem kiala­kítása, a munka beindítása ezt feltétlenül megkövetelte. Hamar összeállt a dolog, ügyes volt a csapat Igazán szép munkák készültek már akkor is. Szerencsére a hét év alatt, amíg az üzem át nem került a szolgáltatás területére, nem történt üze­mi baleset (úgy tudom később sem).- Mit érzel most a 26. év küszöbén?- Elsősorban őszinte hálát hogy itt le­hettem. Sokat kellett dolgozni. A hangu­latjó volt Mindenki - a saját posztján áll­va - egyet akart megvalósítani azt ami itt elkezdődött. Mindenki segített minden­kinek. Gyönyörű, "virágos" volt az első nyár. Még piros pipacsok között lépked­tünk a "gödör" felé. Nem ismertünk mindenkit mert naponta új arcok jelen­tek meg az építkezésen. Óriási ebédlők­ben zajlott az étkeztetés, néha a 60. vol­tam a sorban, de gyorsan ment Minden napot gyarapodás, új hír, új feladat jelle­mezte. A 25 év? NEGYEDSZÁZAD! Boldog vagyok, hogy ezt leélhettem. So­kaknak életből sem adatik meg ennyi! Számomra ez a mai napig IGAZ ÜGY, aminél csak a családom volt a fonto­sabb. Szeretnék - ha eljön az ideje - in­nen, ezzel az érzéssel a szívemben nyug­díjba menni, sokáig őrizni ezeket az em­lékeket mert ez az idő nekem is történe­lem volt- Gratulálok, és sok sikert kívánok! Lovásziné Anna Cserháti András műszaki főosztály­­vezető a Paksi Atomerőmű Vállalat ala­pító tagja, belépője a 17. sorszámot vi­seli. Az elmúlt évben "Céggyűrű" kitün­tetésben részesült. Az atomerőmű az el­ső és egyetlen munkahelye.- Hogyan is kezdődött, mi történt 25 évvel ezelőtt?- Végzettségem révén kerültem a paksi atomerőműhöz, okleveles mér­­nök-hőfrzikus vagyok (időközben a Bu­dapesti Közgazdaságtudományi Egye­temen közgazdász szakokleveles mér­nök diplomát is szereztem). Alighogy a Moszkvai Energetikai Intézet atom­erőművek és nukleáris berendezések szakán befejeztem az egyetemet, pár nap múlva, 1976. április 5-én munkába álltam a PAV-nál. A szakmán túl a la­kás ígérete is vonzott ide. Emlékszem, amikor Pákái Lászlóval és Kapocs Györggyel március vége felé az akkori Nehézipari Minisztériumban együtt várakoztunk, majd egyenként kerül­tünk a felvételi beszélgetésen Szabó Benjámin és Lajkó Sándor (az alig pár héttel korábban felvett személyzetis) színe elé. Ott volt ugyanis a nagyberu­házás titkársága, de mivel szűkében voltak a helynek, betanulásra és mun­kavégzésre engem már az ERŐTERV atomtechnikai főosztályára delegáltak. Akkoriban volt csúcspontján az erőmű generáltervezése, ott koncentrálódtak a létesítést megelőző erőfeszítések, és ebbe a folyamatba kapcsoltak be, fel­használva szakmai ismereteimet és orosz tudásomat. Tervezői konzultáci­ókon tolmácskodtam, kisebb felada­tokba kóstoltam bele és közben sok mindent megtanultam. Másfél év múl­tán a KFKl-ba irányítottak reaktorfizi­kusi beosztásba. Közben a sorkatonai szolgálatot is letöltöttem, ahol "atomfi­­zikus"-nak csúfoltak, de tiszteltek is, és talán emiatt részem volt bizonyos elő­jogokban.- Itt, Pakson milyen feladatot kapott?- A reaktorfizikán kezdtem dolgoz­ni, majd végigjártam az ottani "szamár­létrát". 1 i-25 év igen hosszú idő. Gondolom, ez­alatt több beosztásban volt- Hogyne. A külső delegálások után 1979-től - ahogy az előbb szó esett róla - reaktorfizikus, csoportvezető és veze­tő fizikus beosztásban dolgoztam. 1985-ben, addigi munkám alapján fel­kértek a műszaki fejlesztési osztály ve­zetésére, amit örömmel vállaltam. Gya­korlatilag a műszaki fejlesztési szakterü­letet vittem különféle beosztásokban (osztályvezető, főosztályvezető, majd ismét osztályvezető) tíz évig, tehát 1995-ig, amikor is műszaki tanácsadó lettem a biztonsági igazgató mellett. 2000. elejétől a műszaki főosztály veze­tője vagyok.- Ebben a beosztásában milyen fel­adatokat lát el irányít?- A műszaki főosztály egy jókora szervezet. Van egy rendszertechnikai osztálya, amelyik rendszerek szintjén, technológiai megközelítésben foglalko­zik az erőművel. Ezen túl van három műszaki osztálya: a gépész, az össze­vont viUamos-irányítástechnikai és az építész, amelyek szakmánként elsősor­ban berendezés szinten kezelik az erő­műben felmerülő kérdéseket. A fejlesz­tési és elemzési osztály pedig jövőre irá­nyuló tevékenységeket végez és szolgál­tatásokat ad. Tehát egy eléggé komplex terület. Felöleli mindazt a műszaki tevé­kenységet ami az erőmű állapotelem­zésére, bizonyos műszaki problémák felismerésére és azok kezelését megala­pozó tevékenységre (pl. átalakítások vagy célirányos karbantartás kezdemé­nyezése) irányul. Hát ezt kell nekem egyengetnem, és ehhez igyekszem a Cserháti András munkatársaim számára feltételeket biz­tosítani. A kellően végiggondolt előké­szített feladatok már átlépnek a létesíté­si vagy végrehajtási szakaszba, de ezek már más főosztályok feladatkörei az igazgatóságon belül vagy azon túl.- Az erőműnek nem csak a műszaki, hanem az emberi hátterét is igen jól is­meri, hiszen FB-tagsága révén sok mun­katárssal került kapcsolatba.- 1995-ben - az akkori átszervezést is követő, meglehetősen dacos közhangu­latban - választottak be a munkavállalói oldal egyik képviselőjének az Rt. Fel­ügyelő Bizottságába. Ma is jóleső szá­momra a dolgozók bizalma. Végigvit­tem egy hároméves ciklust majd a má­sodik ciklus második évében - kissé fájó szívvel - lemondtam. Megszerettem ezt a sok konfrontációval, vitával terhelt munkát. Mégis úgy éreztem, miután ki­neveztek főosztályvezetőnek, hogy elég nehéz a munkavállalói érdekeket felvál­lalni és egyidejűleg a munkáltatói sze­repkört gyakorolni. Helyesebbnek, kor­rektebbnek Ítéltem, hogy az éves FB munka lezárását jelentő közgyűlésre le­mondjak, még ha ez akkor személyes presztízsben, informáltságban, sőt jöve­delemben is érzékelhető hátrányt jelen­tett számomra.- Igen széleskörű ismeretekkel rendel­kező, jól képzett szakembere a cégnek. Sok külföldi tanulmányúton vett részt vagi' tartott előadást.- Munkám révén számos országban megfordultam, és legalább 20 atomerő­müvet láttam a világ legkülönbözőbb szegleteiben. Természetesen kezdetben inkább magam okosodtam, betanulá­sokon, különféle kurzusokon, tanfo­lyamokon vettem részt Már az egyete­men hozzászoktam az idegen nyelvi közeghez, és a nyelvtudásom (orosz, angol, egy kevés német) bár nem ideá­lis, de elegendő ahhoz, hogy megértes­sem magam és én is megértsek min­denkit, így a külföldön való tartózkodás nekem soha nem okozott különösebb gondot. Mindenkinek ezúton is aján­lom a nyelvek minél jobb szintű elsajá­títását.-A Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség munkájában is aktívan közreműkö­dik.- Hazai munkáimra alapozva az évek folyamán a NAÜ-nél bizonyos te­rületeken ugyancsak "bedolgoztam ma­gam", és egyre többször hivnak a paksi gyakorlatot tapasztalatokat bemutatni, előadást tartani, tanácsadó testületben részt venni. Ilyen területek az időszakos biztonsági felülvizsgálat, vagy újabban az atomerőművek szervezeti kérdései. Tudom, néhányan a hivatalos külföldi utazást inkább kellemes időtöltésnek vélik, de elég ritkán lehet rá mondani, hogy pihenés jellegű, mert alaposan megdolgoztatják az embert.- Munkahelyi elfoglaltsága mellett még más szakmai és közéleti tevékenysé­get is ellát.- A Magyar Nukleáris Társaságnak alapító tagja és alelnöke vagyok, ezen túlmenően gondozom a társaság weblapját, amely az atomerőmű Intranet hálózatán is megtekinthető. Évtizedekkel korábban beléptem az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületbe, a közelmúltban pedig, a Neumann János Számítógép-tudomá­nyi Társaságba. Öt éven át oktattam a szekszárdi Gábor Dénes Főiskolán az informatika gazdasági aspektusai és a mesterséges intelligencia tárgyakat. Is­merősökkel, kollégákkal lassan három éve alapítottuk és változatlan hevület­tel működtetjük a "CsaTolna Egyesület a Tolna Megyei Internet Fejlesztésé­ért" nevű civil szerveződést, ami egy kellemes virtuális és egyben valóságos közösség. Amúgy nemrég még nekem volt az országban a legjobb Psion zseb­számítógépes honlapom, de a frissíté­sét idő hiányában abbahagytam. Ma­gam is csodálkozom, hogy még most is kb. napi 5-10 olvasót mutat a statiszti­kája, ráadásul nem csak magyarok ke­resik fel, hanem egész világról, Kan&i dától Új-Zélandig.- Két nagyfa van, ők is műszaki beáll lítottságúak?- Nem, egyikük sem. András 20 éves, egyetemista, közgazdásznak ké­szül. Ákos 17 éves, ő humán érdeklődé­sű, a Garay János Gimnáziumban ta­nul. Mindketten szeretik az idegen nyel­veket, sok-sok nyelvvizsgájuk van, jó a nyelvérzékük. Nyilván feleségemtől, Adrienntől örökölték, aki németet ta­nít, most éppen a szekszárdi Ady End­re Szakközépiskolában.- Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen?- Ahogy a korábbiakból talán kivilág­lott, az utóbbi 5-6 évben az Internet a nagy hobbim, de emellett szőlészkedem is. A helyi vélekedés szerint "egy szekszár­di ember nem ember, ha nincs szőlője", igy nekünk is lett. Feleségemmel együtt műveljük, és bár nem nagy a terület, azért akad vele munka Amit lehetett, gépesítet­tünk, így könnyebben gondozható.- Milyen érzéssel tekint vissza az erő­műben eltöltött időszakra?- A biztos megélhetésen túl is na­gyon sokat kaptam az atomerőműtől,-a­­nukleáris szakmától és munkatársakon tói. Máig van bennem jó adag lelkeset1 dés, és eleven ennek a műnek a szerető­­te, bár azt is meg kell mondani, hogy voltak, akiknek tetteikkel, szavaikkal ezt sikerült olykor-olykor egy időre ki­kezdeni. A munkámat a legtöbbször ér­dekesnek találtam, ritkán jöttem be rossz érzéssel dolgozni. Nem túlzók, ha azt mondom: ez szakmai pályafutá­som "nagy kalandja". Remélem, a ka­land még sokáig folytatódik...- Köszönöm a beszélgetést! Lovásziné Anna (Folytatás a 6. oldalon.) Az atomerőmű vezérigazgatói az igazgatóság elnökei Szabó Benjámin 1976.01.31 -1978.11.15. Pónya József 1978.11.15 -1991.12.01. Dr. Petz Ernő 1991.12.01 -1994.12.09. Szabó József 1994.12.09 -1998.12.04. Nagy Sándor 1998.12.04 ■ 2001.01.25. Bakács István Maróthy László Popovics László Fazekas Péter 1991.12.31 -1994.12.09. 1994.12.09 -1998.05.14. 1998.05.14 -1998.12.04. 1998.12.04 - 2000.10.17. Dr. Mészáros György 2000.10.17 -Baji Csaba -2001.01.25-Az erőmű jövőképe 4. JÖVŐNK ♦ A termelési szint fenntartása önmagában is nagy kihívás, a berendezések öregedésére tekintettel, de az atomerőmű céltudatos öregedés kezelési programot folytat, ami lehetővé teszi, hogy a blokkokat még hosszú ideig üzemben tartsuk. * 5Ü5 Ft/kWh reál áramár (2000 éves szint) felett már gazdaságosabb ésszerű élettartam gazdálkodással az atomierőművet üzemben tartani, mint leállítani. Ezzel a kritikus áram árszinttel egy új kombinált ciklusú gázerőmű csak abban az esetben lenne versenyképes, ha a 2000. novemberi földgázár­­emelést megelőző, rendkívül nyomott gázárnál még 30%-kaI alacsonyabb földgáz árral számolnánk. ♦ Az élettartam gazdálkodási program megvalósításának, sem szakmai, sem szabályozási akadálya nincs. Az ország és a régió javát szolgálja. Társadalmi elfogadottsága egyértelmű. OSZTÁLYT1 f\BLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents