Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-12-01 / 12. szám
14. oldal ATOMERŐMŰ 2001. december Karácsonyi emlék (bodzakarácsonyfa) Karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor szeretet és béke költözik az emberek otthonába. Talán nincs olyan felnőtt, aki ne őrizne karácsonyi emléket a szívében. Számtalan emlék közül a gyermekkori karácsonyi események maradnak meg az ember emlékezetében. A gyerekek türelmetlenül várják a karácsonyt és az ajándékokat, amit kértek a Jézuskától. Ünnepek előtti napokban a szülőktől szinte naponta többször kérdezik, hogy mikor jön a Jézuska? (Az ötvenes években sem sikerült elhitetni a gyerekekkel, hogy a Télapó hozza a fenyőfát.) Magam is a türelmetlenkedők közé tartoztam. A várva-várt pillanat - ha nehezen is - mindig elérkezett. Csengettyű hangja jelezte, hogy megjött a Jézuska. A szoba közepén gyertyafény világította, feldíszített fenyőfa látványa ejtett ámulatba bennünket, gyerekeket. A kis Karácsony, nagy Karácsony... éneket szüleimmel közösen elénekelve, a fenyőfa alatt lévő ajándékokat is megkaptuk. A biztonságot jelentő vizesvödör is ott „díszelgett” a fenyőfa mellett. A szakszerűen felszerelt gyertyák szerencsére nem okoztak tüzet. Miután a kapott ajándék öröme kissé alább hagyott, észrevettem, hogy a karácsonyfa nem olyan, mint a korábbi volt. A fenyőágak a fatörzsébe voltak betűzdelve. Evekkel később tudtam meg, hogy a bodzafa szárát kifúrva készült el a karácsonyfa. Valószínű, hogy az ötvenes években a fenyőfahiányt a találékony kereskedők így tudták pótolni. Ünnepek eltelte után egyre gyakrabban, vágyakozva pillantottunk a szaloncukorra, a papírdíszekre nem is figyelve. Az édesség akkoriban nem éppen megszokott csemege volt a gyerekeknek. Szülői engedéllyel, vagy anélkül titokban 1-1 szaloncukrot „elcsenve” kopni kezdett a feldíszített karácsonyfa. Gyomorrontás veszélye nem fenyegette a „torkos” gyerekeket, mert a melaszos cukor hamar kielégítette a cukoréhségünket. Gyerekkorban a szeretettel együtt kapjuk az ajándékot is. Mindig örömöt jelent kapni és adni, megemlékezni egymásról. A Karácsonyi ünnepek alatt még több szeretet és boldogság költözik az emberek szívébe. Ezzel kiszorítva a rosszat, a kellemetlen érzést, a bánatot. Az emberi szeretetet, jóságot ne csak az ünnepekre korlátozzuk! Ember az embert szeresse! Vele együtt a környezetét, a Földet ahol élünk, küzdünk, dolgozunk szebb jövőnkért. MJ. Karácsonyfa alá és a jövő évre gondolva Immár a minőség évszázadában Főszerkesztőnk felkérésére - 2001. december végén - egy gondolatébresztő idézetet - Dr. Joseph M. Jurantól és egy számomra kedves Ady Endre verset szeretnék ajánlani hűséges olvasóink figyelmébe: „Egy olyan évszázadot hagytunk el, amely termelékenység-központú volt... Olyan évszázadba léptünk be, amely a minőségre fog összpontosítani. " Ady Endre: Kis karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégiscsak kiállók, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban, Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. Karácsonyfa Már a régi rómaiak is zöld ágakkal díszítették a házaikat Saturnalia, vagyis a téli napforduló ünnepén. A svédek Jul ünnepén egy fenyőt ültettek a házuk elé, ez jelezte a mezőgazdasági munkák végét. Elzászban a XV. század óta a vallási tárgyú színdarabokban, a misztériumjátékokban előszeretettel állították színre az Edénkért szép piros gyümölcsű almafáját, ez volt a karácsonyfa őse. Később Németországban, Észak- és Közép-Európában a házak és az utcák ünnepi díszévé vált. A karácsonyfa díszei Szaloncukor, édesség, gyertyák, fények, ajándékok... Az üveggömbök az Édenkert almáit jelképezik, a szalmából font díszek pedig a bő termést. Gyertyából tizenkettőnek kell lennie, mindegyik az év egy-egy hónapját jelképezi. Lengyelországban szokás, hogy egy kisebb fenyőt a csúcsával lefelé fölakasztanak a plafonra. Karácsonyi fahasáb Több európai országban ismert a karácsonyi hasáb égetésének szokása. Kiválasztanak egy gyümölcsfavagy tölgyfahasábot (az előbbi a bőség, az utóbbi a robusztus erő jelképe), és ünnepélyesen berakják a kandallóba vagy a kályhába. Provenceban a család legidősebb és legfiatalabb tagja együtt helyezi be a hasábot, aminek egész éjjel, sőt esetleg tizenkét napon át, egészen vízkereszt napjáig égnie kell. Közben borral vagy olajjal locsolgatják, hogy jó legyen a következő évi termés, és sót szórnak rá, hogy távol tartsák a boszorkányokat. Az üszkös fadarabok Jh védelmet nyújtanak sJjj/ A nem teljesen elégett fadarabok a hiedelem szerint mágikus erővel rendelkeznek: megvédenék a tűzvésztől, a villámcsapástól és a szerencsétlenségektől. Szenteste December 24-én nagy közös vacsora van minden családban, amit vagy az éjféli mise előtt, vagy utána fogyasztanak el, de az is előfordul, hogy félbeszakítják az étkezést, és a mise után folytatják. Gyakran hagynak egy üres helyet az asztalnál az elhunyt családtagok lelkei számára. Szokás három fehér abrosszal teríteni (a Szentháromság jelképeként) és szénát vagy szalmát rakni alájuk. A közép-európai országokban az asztalnál ülők húznak egy-egy szálat, és jósolnak belőle: minden jó lesz, ha egyenes a szalmaszál, ha viszont görbe vagy törött, nehéznek ígérkezik az új esztendő! Karácsonyi narancs A narancs valaha ritka, egzotikus gyümölcsnek számított, így megbecsült karácsonyi ajándék volt. Olyannyira, hogy a gyerekek gyakran egy nap csak egy gerezdet ettek belőle. A karácsonyi hasábfa eredete Talán a régi kelták és germánok örömtüzeit idézi, melyeket a téli napforduló idején gyújtottak, de csak a XI. századtól kezdve vannak egyértelmű nyomai a szokásnak. Karácsonyi vacsora Országonként más és más a menü: lehet kagyló, libamáj, gesztenyével töltött pulyka vagy ponty. Dániában almával és szilvával töltött kacsát, Svédországban szárított tőkehalat esznek. Ünnepi édességek A karácsonyi mézeskalácsok és aprósütemények formájának szimbolikus értelme van. A szív csúcsa például távol tartja a rontást. A desszerteket a hozzávalók sokfélesége és a bőség jellemzi. Példaként említhető az angol szilvapuding vagy a tizenháromféle provence-i édesség. Honnét jöttél Télapó? Egy délután a Mikulásházban November utolsó vasárnapján a mamával és a papával elmentünk meglátogatni a télapót. Már a falu határában tábla jelezte, hogy merre kell menni a "Mikulásház" felé. Nem volt nehéz megtalálni, mert nagyon sok autó parkolt a háza előtt. Na és a ház? Csudaszépen volt feldíszítve, a színes lámpácskák már messziről jelezték, hogy itt lakik a télapó. Az épület falán nagy betűkkel a felirat, hogy MIKULÁSHÁZ. Izgatottan léptem be a házba, nem tudtam, hogy mi vár rám. Az előszobában levetettük a cipőnket és a kabátunkat. Vigyázni kellett a tisztaságra, mert naponta nagyon sok gyerek fordul itt meg. Kedves nénik vezettek végig a házon, és mutatták meg, hogy mit hol találunk. Az első szobában egy csúszda volt, amit én nagyon szeretek. Ebből a szobából nyílt a télapó fogadószobája. Ez előtt a várakozás idejére a szülők álltak sorba, hogy gyermekeik addig is szabadon játszhassanak. Amíg én elmentem a mamával játszani, addig a papa beállt a sorba, hogy minél előbb beszélni tudjak a télapóval. A következő szobában rengeteg játék volt. Mindenki nagyon vigyázott a játékokra, senki nem rongálta meg, és ha már megunta, amivel játszott, azt visszarakta a polcra, ahonnét elvette. Én egy zongorával játszottam sokáig, ami különböző hangokat adott, attól függően, hogy melyik billentyűt nyomtam meg. A harmadik szobában egy óvónéni tartott foglalkozást a gyerekeknek. Itt lehetett gyöngyöt fűzni, rajzolni, és színes papírokból különböző figurákat hajtogatni, ragasztgatni. Én egy hóembert ragasztottam össze, amit haza is hozhattam a kistestvéremnek. Végre elérkezett a várva várt pillanat, hogy beléphettem a télapó fogadószobájába. Kedves, nagy szakállú bácsi a télapó. Felvett az ölébe és egy kicsit elbeszélgettünk, miközben én simogattam a selymes hosszú szakállár Elmesélte, hogy ő nagyon messziről jött, Hóországból. A szánját rénszarvasok húzták, akiket most fent hagyott a hegyekben és vigyáznak rá a krampuszok, amíg ő lejött a jó gyerekekhez. Megígérte, hogy sok ajándékot tesz majd a karácsonyfa alá. Kértem, hogy hozzon nekem vonatot, dobot és babát babaruhákkal. Végül egy kis meglepetést vett elő a zsákjából, aminek én nagyon örültem. Sajnos el kellett búcsúznunk egymástól, mert odakint még sok gyerek várt rá. Búcsúzóul a fülembe súgta, hogy várni fog, majd jöjjek vissza hozzá. Nagyon jó kis programunk volt. Biztosan minden kisgyerek örülne, ha eljutna a télapóhoz. El is felejtettem mondani, hogy a MIKULÁSHÁZ Nagykarácsonyban található, és december 20-ig minden nap 9 órától 17 óráig tart nyitva. Olyan jó lenne, ha a szülők, nagyszülők elvinnék ide a gyerekeket, mindannyian örülnének neki. Elmesélte: Töricht Dóra óvódás Töricht Dóra és Töricht Szonja ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Baji Csaba Főszerkesztő: Beregnyei Miklós Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánná Olvasószerkesztő: Varga József A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Hadnagy Lajos, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Felelős kiadó: Kováts Balázs főosztályvezető Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-431 Telefax: 155-72-80 Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztő: Kertai Edit Nyomás: Séd Nyomda Kft. Szekszárd • Felelős vezető: Lambert István
