Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
oldal ATOMERŐMŰ 2001. február Az energiaszerkezet korszerűsítése és a Paksi Atomerőmű Pozitív emlékeim vannak a kezdetekről A magyar kormány 1966. :cemberében egyezményt itött a szovjet kormánnyal t db 400 MW-os reaktorral Iszerelt atomerőmű létesítéről. Beszerzési forrásként ekkor ak és kizárólag a Szovjetlió jöhetett számításba, ind a reaktor, mind a fűtőírnek szempontjából. Ez az yezmény valójában az orág legnagyobb és a tudomáos, műszaki, gazdasági kötelmények szempontjából dig teljesen egyedülálló beházását irányozta elő. Rálásul a lendületes gazdasági ílődés közepette állandóan szító beruházási forráshiány irűlményei között. Ezt a oblémát csak részben hidalát az, hogy a szovjet fél 50 illió rubelnyi 10 éves lejárahitelt nyújtott hozzá, 2 %-os matra. Nekem, mint akkori nehézari vezetőnek, viszonylag isszú ideig és sokat kellett glalkoznom ,az energetika oblémáival is, így megadatt, hogy a Paksi Atomerőmű esítését végigkísérhettem a zdetektől a megvalósulásig; Ián azt is mondhatnám, m kevés energiám fekszik nne. Az atomerőmű létesítésék elhatározása igen nagy jeitőségű döntés volt. És int a jelentős döntések bbsége, ez sem volt előzméek híján. Szervesen illeszdett egy nagyívű - túlzás lkül állíthatjuk, hogy gazdagtörténeti jelentőségű - foimatba, a hazai energiaszerzet korszerűsítésének folyamába, egyúttal a világfejlős trendjébe. Az 1950-1980 közötti hám évtizedben alaposan meghozott a világ energiaszerzete. A szénfelhasználás ínya az 1950. évi 60 %-ról %-ra csökkent, a kőolaj és a Idgáz részaránya pedig 80-ra 65 %-ra nőtt. Ha pár éves késéssel is, de -e a változásra nálunk is sor rült. A 60-as évek elejétől zdasági szakemberek, mérkök, energetikusok, közgazszok mind nagyobb figyel:t kezdtek fordítani a világn lezajló folyamatok, gazdagi szerkezetek és gazdasági itatok tanulmányozására. A ággazdaságban lezajló új jeiségek megismerése és kriti- i értékelése során mind vitásabban felismertük, hogy a zdaság hatékonyságának, az ír versenyképességének javí;a érdekében elengedhetetí a hazai energiaszerkezet rszerűsítése. Mindenekelőtt a drágán és korszerűtlen módszerekkel kitermelt szén részarányát kellett csökkenteni. A drágán kitermelt energia hatékonyságrontó hatása az egész gazdaságban szétgyűrűzik; drága energiával nem lehet olcsón, versenyképesen termelni. A szén felhasználása a hazai energiaszerkezetben az 1960. évi 70 %-ról 1980-ban 27 %-ra csökkent, a fajlagosan olcsóbb kőolajé és földgázé pedig az 1960. évi 25 %-ról 60 %-ra emelkedett. Azaz, energiaszerkezetünk összetétele az 1980-as évekre lényegében elérte, megközelítette a gazdaságilag fejlett országokét. Ennek az átalakulásnak gazdasági és társadalmi jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Közvetlen és tovagyűrűző hatásait bizonyára milliárdokban lehetne csak felmérni, és hozzájárulása a gazdaság általános hatékonyságnöveléséhez, más pozitív szerkezeti változásokhoz igen jelentős, és minden bizonnyal fontos komponense volt az életszínvonal-életkörülmények fokozatos, ám hoszszabb távon jelentős és módszeres emelésének. Véghezvinni azonban nem volt egyszerű dolog. Az igényes tudományos-műszakigazdasági koncepcionális munka mellett a gyakorlati megvalósítás számtalan bonyolult, szerteágazó, olykor ellentmondásos feladatát kellett megoldani, sokszor vitákban, ellenállások közepette. A széntermelést sok millió tonnával csökkentettük, de nem lehetett önkényesen eldönteni, csak komoly gazdasági megalapozottsággal, gazdaságossági számítások alapján, hogy mely bányákat zárjanak be, melyek maradjanak meg és melyek fejlődhessenek tovább. Gondoskodni kellett a felszabaduló bányászok sorsáról, áthelyezéséről, szükség szerinti átképzéséről, új munkahelyekről. Intenzívebbé vált a hazai olaj- és földgázvagyon kutatása és feltárása. Szerencsénk is volt, mert ezekben az években találtuk meg a máig legnagyobb hazai kőolaj - és földgázmezőt: a Szeged-algyőit. 1960-85 között két kőolaj és két földgázszállító vezetéket létesítettünk a volt Szovjetunió és Magyarország között, amelyek ma is létfontosságúak gazdaságunk számára. Déli - földközi-tengeri - ellátásunkat biztosítandó, megépítettük az Adria kőolajvezetéket. Az ugrásszerűen megnőtt motorizáció kikövetelte a Dr. Szekér Gyula nagyarányú kőolajfeldolgozást és a kőolajfeldolgozó ipar kibővítését. A kőolajfinomítókban megtermelt benzinnek mintegy a felét kötötte le a gépkocsik üzemeltetése, a másik felére korszerű és jelentős műanyagipart építettünk, amely ugyancsak ebben az időszakban szédületes tempóban fejlődött. A kőolajfeldolgozás úgynevezett fenéktermékei is értékesek és hasznosak: ebből választják le az ipari és útépítési bitument, a feldolgozási maradék fűtőolaj pedig az erőművekbe kerül. Ebben az időszakban kőolaj- és földgáztüzelésre állított erőművi blokkok sorát építettük fel, amelyek fajlagosan olcsóbban és környezetkímélőbb módon termelték az energiát, mint a hagyományos széntüzelésű erőművek. Mindezt azért tartottam szükségesnek viszonylag részletesen elmondani, hogy jobban megérthessük az összefüggést a szén-, a fűtőolaj és a földgáztüzelésű erőművek létesítése és a Paksi Atomerőmű építése időpontjának meghatározása között, valamint a szerves összefüggést, kölcsönös függőséget és meghatározottságot az iparfejlesztés különböző területei között. A világ gyorsan növekvő energiaszükséglete és a véges energiaforrások között feszülő ellentmondás rákényszerítette az emberiséget, hogy lázas erővel kutasson új erőforrások után. A 60-as évektől a gazdaságilag fejlett nyugati országokban, de a volt Szovjetunióban is, kidolgozták a nagyteljesítményű atomerőművek technológiáját. Az energiaszerkezet korszerűsítésében éppen ez, az atomenergia erőművi felhasználása jelentette az újabb, jelentős fejlődési fokozatot. A magyar energetikusok java része is aránylag gyorsan felismerte jelentőségét és támogatta meghonosítását. Ezt a felfogást a kormányzati szervek is magukévá tették. Az atomerőmű létesítését a hazai uránérc hasznosításának igénye is motiválta. így került sor a bevezetőben már említett atomerőmű létesítésére vonatkozó kormányközi egyezmény megkötésére. Megkezdődtek az erőmű építésével kapcsolatos előkészítő munkálatok. A Duna mentén négy telephelyet vizsgáltak meg tüzetesebben 2000 MW teljesítményű atomerőmű létesítése szempontjából, azzal az igénnyel, hogy az a későbbiekben 4000 MW-ig bővíthető legyen. így került a választás Paksra, mint sok szempontból a legalkalmasabbra. Az építkezés 1969-ben kezdődött meg. Az atomerőmű hatalmas beruházási költségei, az akkori szovjet reaktorokkal szembeni szakmai fenntartások, az atomerőmű nagyobb biztonságára irányuló igény, a rendelkezésünkre álló olcsó szovjet nyersolaj és földgázforrásokra alapozott szénhidrogénprogram, továbbá a hazai energetikai gépgyártás foglalkoztatási szándéka együttes hatására 1971-74 között a beruházás átmeneti leállítására került sor. Az így kialakult helyzetben lehetővé, sőt szükségessé vált a Tiszai Hőerőmű 4 x 215 MW-os erőművi blokkjainak 1972. évi elindítása, majd 1977-78 közötti üzembehelyezése. A magyar kormány arra kérte a szovjet kormányt, tegye lehetővé négy 440 MW teljesítményű atomerőművi blokk szállítását úgy, hogy azok 1980-tól kezdve üzembe helyezhetők legyenek. A Paksi Atomerőmű építésében a fentebb jelzett négyéves halasztás végeredményében rendkívüli módon előnyünkre, hasznunkra vált. Előnyös volt az ország, a villamosenergiaipar és természetesen a Paksi Atomerőmű szempontjából is. Ugyanis ezekben az években lényegesen módosult az atomerőművek építésének biztonsági filozófiája, s egyidejűleg a mi megemelt, határozott igényünk és elvárásunk is egy korszerűbb, megnövelt biztonságú atomerőműre, oly módon, hogy a legnagyobb primerköri csővezeték törése miatt radioaktív víz- és gőzömlést is környezeti ártalom nélkül tudja felfogni a védőburkot pótló, utólag szerkesztett (beton) biztonsági tér. (Folytatás a 6. oldalon.) Szabó József azon volt vezérigazgatók egyike, aki már a vállalat megalapítása előtt a Nehézipari Minisztériumban működő Atomerőmű Beruházási Titkárságára került. Beosztásai: 1976-79- ig fejlesztési és sugárvédelmi főosztályvezető, 1979-85-ig műszaki igazgató helyettes, 1985-91-ig vezérigazgató-helyettes, 1991-94-ig biztonsági igazgató, majd 1994-98-ig az Rt. vezérigazgatója.- Hogyan indult az atomerőmüves életed?-Az egyetem befejezése után 1969. októbere - kerültem az Atomerőmű Beruházás Titkárságára 1969. december 1-jén, pont abban az időszakban, amikor a kormánydöntés értelmében az atomerőmű első blokkjának üzembe helyezését 1975-ről 1980-ra helyezték át. A titkárság állományában lévő szakemberek visszamentek régi munkahelyeikre, én pedig a KFKI-ba kerültem ügyeletes mérnöki beosztásba. Másfél évig voltam itt, majd a Dunamenti Hőerőműbe kerültem hasonló beosztásba. Amikor újra alakult az Atomerőmű Beruházás Titkársága - 1972. szeptember 15. - akkor kerültem a miniszteri biztos mellé, aki Szabó Benjámin volt.- Milyen munka folyt a titkárságon?- Számomra egy államigazgatási gyakorlatnak tűnt ez a tevékenység, hiszen nagyon kevesen foglalkoztunk az atomerőművel, be kellett illeszteni a magyar beruházási rendbe. Gyártottuk a beruházási javaslatokat, próbáltuk felvázolni a jövőt, és eközben elindultak az ERŐTERV-en keresztül az atomerőmű tervezés munkálatai. Ebben is részt vettem és természetesen más külső tagokat is bevontunk a munkákba. Elkezdődött a szovjet generáltervezővel és a szállítóval is az a tárgyalássorozat, amelyik végül megalapozta azt, hogy az atomerőmű tervei elkezdtek özönleni Magyarországra, és elindultak az első szállítmányok is.- Mikorra datálható ez az időszak?- Ez az 1973 utáni időszak volt, amikor ismét elindultak a helyszíni munkálatok, és 1975. október 3-án megtörtént az atomerőmű alapkövének a letétele. Ekkor már az 1-es és 2-es blokkok főépületének alapgödrének kiemelése is megtörtént.- Mikor jöttetek le végleg Budapestről?- Gyakorlatilag a vállalat megalapításával napi gyakorisággal voltunk Pakson, és volt amikor aznap visszamentünk, de gyakran itt aludtunk. Aztán 1978-ban végleg letelepültünk és csak néhány ember maradt Budapesten a hivatalnoki feladatok ellátására. Még nem volt kész az irodaépület és a 101- es épületben, majd a karbantartó épületben rendeztük be a PAV irodáit. A mosdóban volt a tárgyalónk, a zuhanyozóban volt az egyetlen stencilgépünk.- Milyen beosztásba kerültél a vállalat megalakulásakor?- Az akkori szervezeti séma szerint az igazgatónak volt két helyettese, egy műszaki és egy gazdasági. Volt két főosztályvezető, az egyik Balogi Jenő, mint üzemviteli főosztály vezető, én pedig a fejlesztési és sugárvédelmi főosztálynak lettem a vezetője. Tehát azokat a területeket kaptam, amelyek specifikusan atomerőműves jelleget képviseltek. Ilyen volt a sugárvédelem, a reaktorfizika, a radiokémia. Ezeket a szervezeteket kellett lépésről lépésre kialakítani, meg kellett kezdeni az emberek toborzását és felvételét. Ezekhez a feladatokhoz nagy segítséget nyújtott a KFKI, a debreceni ATOMKI, az Izotóp Intézet, a Sugárbiológiai Kutató Intézet és a Műegyetem.- Ekkor készültek az alapszint felmérések is?- Ezek a felmérések 1978-79 táján indultak, hiszen az volt a cél, hogy az atomerőmű üzembe helyezése előtt két évvel hitelt érdemlően felmérésre kerüljön a háttérszínt mind a négy évszakban. Ez az anyag természetesen időben el is készült.-A lakosság hogyan viszonyult az építkezéshez? ,- Nekem pozitív emlékeim vannak erJ ről az időszakról, hiszen meg kellett érteni őket is, hogy egy csendes kis település mindennapi életét jelentősen megzavarta az ide jött 10-12 ezer ember. Más összetétel, más szemlélet, más mentalitás. Megjelentek a külföldi szakemberek, szovjet, lengyel, csehszlovák, NDK vagyis a volt KGST majdnem minden országa képviseltette magát. Sajnos voltak olyanok, akik szították a hangulatot, gyakran hangoztatták, hogy baj van a "jöttmentekkel", de összességében mindkét fél jól viselte ezeket a megpróbáltatásokat. Ezt nagyon elősegítette a közös objektumok megjelenése, mint a művelődési ház, amely nagy előrelépést jelentett a város életében, hiszen olyan színházi és filmművészeti alkotásokat láthatott a paksi közönség, amelyet eddig nem. Ellátásban is segítséget jelentett az építkezés, hiszen az országban amúgy is ellátási gondok voltak ebben az időben, de Paks kiemelt juttatásokat kapott.- Hogyan vélekedsz az erőmű és a város viszonyáról?- Mindenképpen hangsúlyozni szeret-1 ném, hogy az atomerőmű kiemelt szerepet kell, hogy játsszon a város életében, hiszen ez így is volt, és így is kell lennie. Nem lehet közömbös sem a városnak, sem az erőműnek, hogy ez a viszony milyen. Ennek a viszonynak kiegyensúlyozottnak kell lennie. A városnak biztosítani kell a mai kor színvonalának megfelelő életminőséget az erőmű személyzete számára, az erőműnek pedig továbbra is feladata, hogy ehhez a szükséges segítséget a városnak megadja.-beri-Szabó József Fischer György Marathon című szobra Az erőmű jövőképe 2. TENDENCIÁK A VILÁGBAN (folyt) ♦ Az atomerőmüvek részaránya a villamosenergia-termelésben világszinten 17%, az USA-ban 15%, az EU-ban pedig 35%. ♦ Az alaperőművek liberalizált piaci körülmények között is versenyképesek. A nukleáris üzemanyag mennyisége hosszú időre elegendő, ennek ára az atomerőműben termiéit villamosenergia árban max. 20% (ugy anez gáz esetében 65-70%!) ♦ A nukleáris energetikai fejlődése visszafogottá vált, de a mértékadó OECD országokban arra törekednek, hogy az atomerőműveket minél hosszabb ideig üzemben tartsák (USA, Svájc, Finnország, Csehország, stb.). Az amerikai hatóság engedélyezte már ot blokknál az élettartam hosszabbítást, így ezek a 40 éves tervezési élettartamuk lejártával még további 20 évig termelhetik az olcsó - amortizációs terhektől mentes — villamos energiát.
