Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-11-01 / 11. szám

2001. november ATOMERŐMŰ 7. oldal ni. Köszönet azoknak, akik ebben se­gítettek, akik befogadtak, akik enged­tek a mélységekbe is belelátni, akik most is segítenek. A tavalyi év végi bérfeszültséget is sikerült az utolsó percben megolda­nom. Affinitásom van az egyéni és csoportproblémákhoz, igyekszem se­gíteni ezek kezelésében, már ameny­­nyire ebbe egy igazgatósági elnök be­lefolyhat és beleszólhat. A különböző választott- vagy önszerveződő belső Vízió: paksi látkép 2030 körül... csoportokkal, testületekkel - úgy ér­zem - jó munkakapcsolatban és köz­vetlen emberi viszonyban vagyok. Az idei karácsonyi örömet is szeretnénk a vezérigazgató úrral együttműködve megalapozni, és realitássá tenni. image-e, sokat és általában pozitív felhanggal szerepelünk a médiában. Ennek révén (is) nőtt a társadalmi el­fogadottságunk, lettünk sikeresek ter­veink realizálásában. Jó lenne, ha itt több segítséget kapnék a vezetőink­től, nem jó (itt sem) magányos farkas­ként küzdeni. A Hatósággal ma is jó kapcsolatot ápolunk, ugyanakkor szeretném, ha ez még tovább fejlődne, hiszen ha valami már jó, az teoretikusan lehet még jobb is. Ennek talán legszembetűnőbb módja a bizalom erősödése és a ható­sági szemlélet fakulása lenne. Annak is örülnék, ha mindenki tudná, hogy melyik mezben focizik, és nem rúgat­­ná a labdát mással, ha kell akár a saját kapujába is, ha érdekei így kívánják... Példa erre a MÍG, a KÁIG és az ÜVIG szakembereinek ma még szim­bolikus, de megkezdett fiatalítása. A Kormány deklarálta, hogy nem lesz privatizáció, én is ezzel a feltétel­lel vállaltam el a megbízásomat. így felelősségem teljes tudatában állítha­tom, hogy a privatizációról most nincs szó, nem is tervezi ezt a jövő­ben sem a Kormány. Sőt, ezt megerő­sítendő a miniszterelnök úr néhány hete ismét elmondta, hogy nem lesz privatizáció. Most azon dolgozunk, hogy a törvényekben is a tartós állami vagyoni körbe visszahozzuk Paksot, ahelyett, hogy otthagynánk, ahova a múlt kormányzati ciklusban került, a privatizálandó, egy aranyrészvénnyel „felügyelt”, számkivetett cégek kö­Amikor egy éve „part-os” lettem, amikor tavaly, október 17-én elnöknek meg­választottak, és ennek kapcsán megismerkedtünk egymással, elmondtam azt, hogyan látom a cég jövőjét, mit tudok vállalni és mit nem. Megnyugtató szá­momra az, hogy sok minden már teljesült, vagy efelé halad, nincs okunk a szé­gyenkezésre, sőt elégedettek lehetünk, sikereseknek érezhetjük magunkat. Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek annak a csapatnak, amely az Erő­művet az első huszonöt évből a második huszonöt évbe viszi át. A sikerek kö­zösek, hiszen a Ti munkátok nélkül ezek a dolgok nem realizálódtak volna. Köszönöm a bizalmat, az együttműködést, a türelmet és a reményt. Sajnos a régi „pav-os” jövedelem mára „partossá” lett. Nem szabad a jövedelmeket tovább amortizálni, meg kell teremteni a piacképesebb fi­zetések lehetőségét. Nem akarok sen­kit sem áltatni, ez sem egy néhány hó­napos munka, szükség van több min­denre: például a gazdasági rendsze­rünk és a gazdasági vezetésünk re­formjára, a nagyobb árbevételre, a szemlélet váltására, a humán viszo­nyok átgondolására, a tulajdonos egyetértésére és egy kis empátiára is. A cél adott, az irány elfogadott, ezzel a dolgozók, de a felsővezetés is egyetért, ezt is felírjuk a „to do” táb­lánkra, hogy egyszer ezt a feladatot elvégezve - kipipálhassuk! A hangulat javult az utóbbi évben. Némi bizakodást is látok az emberek­ben. A belső kommunikáció megítélé­sem szerint valamivel jobb, bár még sok a tennivaló. A bürokrácia, a vezetők és vezetet­tek közötti kommunikáció, a felelősség és bizalom terén van még mit tennünk. 3. Vállaltam, hogy képviselem a cég érdekeit ott, ahol lehet, ott és úgy, ahol és ahogyan kell: erővel, ügyességgel, ravaszság­gal, türelemmel és kitartással. Ebből láttatok talán a legtöbbet. Formálódik a cég új PR-stratégiája és Terveim, mint látjátok megvaló­sultak már, vagy majd fognak. De hát Rómát sem egy nap alatt és nem is mindenki lelkes ovációja közben építették fel. Én is ráérek, ha muszáj, de céljaimat, ígéretei­met tartom! BEVEZETÉS Berlusconi egyszer egy beszédében azt mondta, hogy ígéreteit kiszögezi az ajtóra. Gondolom, hogy ezt nem­csak azért tette, mert tudta, hogy a szó könnyen elszáll, az írás pedig megmarad, hanem azért is, mert hasznos, ha az önkontrollját valaki nem veszti el. Valahányszor átme­gyünk az ajtón, mindig rápillantunk a listánkra, és így folyamatosan követ­hetjük azt, hogy hol tartunk a vállal­tak teljesítésében, mik vannak még hátra. Ráadásul mivel tudjuk azt, hogy azon az ajtón mások is átjárnak, így mások is megítélhetik tetteinket, ígéreteink teljesültét, az adott szó be­tartását. így ezzel a tettünkkel a kö­zösség kontrollját is vállaljuk. Nagy tervekkel érkeztem, nem is haboztam ezeket Veletek megosztani, közös munkát kérni és ajánlani, be­vonni Titeket nemcsak terveinkbe, ha­nem azok kivitelezésébe is. Közös céljainkat közös munkával terveztem megvalósítani. Nagyon sokan vállal­ták ezt a közösséget, mások inkább megmaradtak korábbi mentalitásuk­nál, vagy épp kivártak. Úgy érzem az együttműködésünk sikereket hozott, csapattá formálódtunk és ennek ered­ményeképp sikert sikerre halmoztunk, és ebben a csapatban a további szár­nyalásunk is biztosnak tűnik. Az első Fórumon elmondottakat, úgy éreztem, Ti elfogadtátok, ezért haladéktalanul elkezdtük azok megvalósítását. Mivel ígéreteimet én is kiszögez­­tem az intranet ajtajára, így most köny­­nyű helyzetben vagyok, amikor be­számolok az egy éves munkámról, a közös sikerekről és az egyéni kudar­cokról. Ennek kapcsán beszélhetek a szép, a kiküzdött eredményekről, a folyamatban lévő terveink teljesülté­ről, az elmaradt, vagy a jövőben meg­valósítandó feladatainkról. Jó volt ez az intranetes kommunikáció, hiszen látható az, hogy mit mondtam akkor, és most mire hivatkozom. Nézzük a legfontosabb ígéreteimet! 1. Megígértem, hogy stabil jövőnk építésén dolgozom. 2. Vállaltam, hogy benne leszek a cég mindennapjaiban. 3. Vállaltam, hogy képviselem a cég érdekeit ott, ahol lehet, ott és úgy, ahol és ahogyan kell: erővel, ügyességgel, ravaszsággal, türe­lemmel és kitartással. 4. Megígértem, hogy nem lesz privati­záció és nagyarányú kiszervezés, leépítés. A korábbi folytonos fenye­getettségetek és kiszolgáltatottsá­gotok enyhül, esetleg megszűnik. 5. Nagyobb szerepet és felelősséget vállalunk a regionális feladatokban, a fejlesztések menedzselésében. 1. Megígértem, hogy strabil jövőnk építésén dolgozom. Tulajdonosunk, az MVM a januári Közgyűlésen elfogadta az élettartam meghosszabbításának koncepcióját, a miniszterelnök, a gazdaságpolitika, a parlamenti pártok, a nukleáris és az energetikai szakma, a közvélemény többsége támogatja, és ezt számos fó­rum már deklarálta is. Társaságunk szakemberei elkészítették a tulajdonos által elvárt részletesebb döntés-előké­Tulajdonosi és kormányzati szinten is van még tennivalónk, szorgalma­san dolgozom ezeken is. Nem sokat szólnék ezekről, hiszen eddigi ered­ményeink magukért beszélnek, a jö­vőben további engedélyekre, lehető­ségekre, sikerekre várunk, és ezek re­mélem, jobban minősítik majd a munkámat, mintha én magam tenném ezt most. Amúgy is buta az, aki a ter­veit előre kikiabálja... 4. Megígértem, hogy nem lesz privatizáció és nagyarányú ki­szervezés, leépítés. A korábbi folytonos fenyegetettségetek és kiszolgáltatottságotok enyhül, esetleg megszűnik. Itt is abszolút sikeresek voltunk, a kiszervezés fenyegetettsége elenyé­szett egy fórum két órája alatt. Ilyen gyors megvilágosodást, pálfordulást azóta sem láttam. Azóta stabilabb az érintettek lelkiállapota. Az utóbbi időben a korábban már­­már megszokott leépítésekkel szem­ben új felvételekről is beszámolhatok. zött. Nemzeti vagyonnal, kinccsel nem szabad felelőtlenül bánni, nem szabad elkótyavetyélni! Végre a folyamatra szervezést is befejezzük. Az Igazgatóság elfogadta a Társaság által kidolgozott koncepci­ót. Ezt a kérdést is határozottan le kell zárnunk, a sémát újra és újra „fellazí­tani” hagyni, a feszültségeket ébren tartani nem szabad. Befejezése után hosszú ideig nyugalomra, a kiegyen­súlyozott munka feltételeire van szükségünk, nem lehet a folyamatos átszervezéssel a kedélyeket és a mun­karendet borzolnunk. 5. Vállaltam, hogy képviselem a cég érdekeit ott, ahol lehet, ott és úgy, ahol és ahogyan kell: erővel, ügyességgel, ravaszság­gal, türelemmel és kitartással. Jó viszonyra törekszünk az önkor­mányzatokkal. Keressük a Paksi Ön­­kormányzat ingatlan-adó rendelete ál­tal előidézett feszült helyzetből való ki­­kecmergés lehetőségét, és feladatunk­nak érezzük a jó kapcsolatok fenntartá­sát. Az Erőmű 30 km-es sugarában több mint 70 település van, a polgár­­mestereket sorra meglátogatom. Cé­lom a bemutatkozáson és a közvetlen kapcsolat kialakításán túl az is, hogy a régió kisebb-nagyobb problémáit meg­ismerjem, ennek birtokában próbáljak részt venni e gondok orvoslásában. A segítség elsősorban nem pénzbeli tá­mogatást jelent. Lehet ez egy jó szó egy főhatóságnál; bekapcsolásuk a re­gionális iparvonzási projektünkbe; egy kisebb, az Erőmű által vállalható segít­ség megszervezése vagy bármi más. A Paksi Erőmű a régió fejlődésé­nek motorja. Az infrastrukturális fej­lesztések vonzásában éppúgy van fel­adata, mint a befektetők idevonzásá­­ban. Folytatás a 8. oldalon. szítő tanulmányokat, amelyet Igazga­tósági ülésen elfogadtunk. Vélemé­nyem szerint a Közgyűlés a végleges anyagot jövő tavasszal hagyja jóvá. Az élettartam-meghosszabbítás belső és külső akadályainak leküzdé­sével az itt dolgozóknak és családja­iknak jövője tervezhetővé vált; a dön­tés révén megélhetésük biztosított, és nemcsak az erőműnek, hanem az egyes embereknek, családoknak is lett jövőképük, jövőjük. Ezt legszem­léletesebben talán a paksi telekárak ugrásszerű növekedése jelzi. Időben megkezdtük a felkészülést a liberalizált árampiacra, stratégiánk alakul a VET-törvény-tervezet válto­zásaival összhangban. Jó startot vet­tünk, itt sem lehet gondunk, hiszen a modell alapján látjuk: alaperőműként, legolcsóbb termelőként sikerre va­gyunk ítélve. A radikálisabb nézeteket valló cso­portoktól ma már nem kell aggód­nunk, hiszen kiléptünk a nyilvános­ság elé, van saját érvrendszerünk, tá­mogatottságunk, súlyunk, ha úgy tet­szik lobbyerőnk és ez, mint látjuk vi­szonylag sikeres is. ígértem a vezetési struktúra és rendszer megváltoztatását, a cég ve­zetésének átalakítását, a beszűkült karrierutak megnyitását, a csapatszel­lem ápolását, az egységes, egy irány­ba húzó csapat megteremtését. Az Igazgatóság által elfogadott új hu­mánpolitikai stratégia sok mindenre ad megoldást, van, amit már most ki­pipálhatunk, ugyanakkor ezen kérdé­sekben vannak a legjelentősebb elma­radásaink, itt maradt még feladatunk bőven. Elkezdtük a jövőt jelentő karban­tartást okosabban szervezni, azzal, hogy amit mi magunk erőművesek, vagy a régióbeli vállalkozók képesek kivitelezni, azt nem adjuk ajándékba másoknak. Ez nemcsak régióérdek, de a költségtakarékosabb megoldás okán az Erőmű és az itt dolgozók ér­deke is, azaz jövőnk egyik záloga. És a jövőt ráadásul nemcsak élet­tartam-növelésben lehet elképzelni... 2. Vállaltam, hogy benne leszek a cég mindennapjaiban. Programjaim egy részét ismeritek, talán a cégvezetés misztikumát is si­került oldanom azzal, hogy őszintén beszéltem, az intranetén olykor bizal­masabb dolgokat is megírtam, láttá­tok terveimet, gondjaimat és tevé­kenységemet. Beszélgetéseink is az őszinteség jegyében zajlottak, még akkor is, ha egyes kérdésekre a sejtel­mes „passz” szóval válaszolhattam csak. Sajnos az utóbbi időben egyre több a dolgom, így kevesebbet tud­tam Veletek találkozni. Remélem, hogy a munka sikerré nemesül azok­ban a témákban is, amiken most dol­gozom és akkor ismét több időm lesz a találkozásokra. Az elmúlt egy év alatt sokat tanul­tam „Paksból”, ezt szakmai és PR munkám során jól tudom kamatoztat­Milyennek látom az elmúlt évet?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents