Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
2001. október ATOMERŐMŰ Köszöntjük a város PRO ŰRBE díjasait PRO ŰRBE DÍJASOK 2001-ben (Herczeg Ágnes, Kőváry László és az Atomerőmű Sportegyesület) Herczeg Ágnes Pro Űrbe díjas Utassy József Pro Literatúra-díjas költő verssorait ismételgetem magamban: „Őszülünk, (hullong a rengeteg...)” Jó okom van rá. A XX. századdal, pontosabban 2001. november 1-ével Herczeg Ágnes, Paks Városi Könyvtárának igazgatónője is nyugdíjba vonul. Nem több, mint tizenegy esztendőn át oktatta magyar nyelvre és irodalomra, történelemre, ének-zenére korosztályomat. Nem kevesebb, mint huszonöt esztendőn át építette, gazdagította kitűnő munkatársaival a Könyvtárat, a mi Könyvtárunkat. Az igazgatónő munkásságát Pro Űrbe díjjal ismerte el Paks városa. Herczeg Ágnes- Váratlanul érte a kitüntetőfigyelem?- Valóban nem számítottam rá. Őszinte örömmel fogadtam.- Tizenegy éven át oktatta a paksi kisdiákokat, majd huszonöt éven keresztül ápolta, gazdagította a város kultúrközegét. Eredményesen segítette a helyi művésztársadalmat abban, hogy őt megillető helyet kapjon az ország kulturális életében.- Számomra ez természetes volt, annál is inkább, mert a munkámból adódott. Még 1978-ban pedagógiai és könyvtári ismereteimre számítva a Megyei Pedagógiai Intézet felkért arra, hogy előadásokat tartsak, elsősorban könyvtárpedagógiai és módszertani témában. Nyilvánvaló, hogy ez a munka megkívánta a városban élő alkotókkal való élő kapcsolatot ugyanúgy, mint a nagyobb városokban tevékenykedő költőkkel, írókkal, előadóművészekkel. Egyébként még ebben az évben a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Tolna megyei titkárává választottak. 1979-től szerkesztője voltam a Tolna Megyei Könyvtáros című lapnak, amely anyagi problémák miatt 1992-ben megszűnt létezni. Szerencsére nekem megadatott az, ami kevés könyvtárosnak adatik meg. Munkatársaimmal két új könyvtárat is sikerült létrehoznunk a városban. Paks kulturális életének mindig is részese voltam, ez egyrészt egyéniségemből, másrészt munkakörömből adódott.- Ezen tevékenységekkel korántsem merült ki munkássága.-Alapító tagja voltam a Helytörténeti Bizottságnak és a '80-as évek közepén megjelenő Paksi Mozaik című lap szerkesztőségének. Alapító tagja vagyok a Paks Városért Mozgalomnak és a Jámbor Pál Társaságnak. Az 1988-ban indult Közvélemény és a Paksi Tükör című lapok olvasószerkesztője vagyok, és természetesen a Jámbor Pál Társaság egyéb kiadványainak is.- Nehéz volna felsorolni a munkáját elismerő kitüntetések sorozatát. Csak a két legutóbbit említem: 1988. Az „ Olvasó Népért" - Darvas József emlékérem, és most, 2001. Paks város Pro Űrbe díja. Elégedett-e a végzett munka eredményeivel?- Természetesen megtisztelő számomra minden figyelem és megbecsülés. Meg kell mondjam azonban, hogy azok közé az emberek közé tartozom, akik úgy igazán sohasem elégedettek a munkájukkal, mindig javítani, szépíteni szeretnének az építményen. Boldog vagyok, hogy a mi könyvtárunk korszerű eszközeinek köszönhetően ugrásra készen áll a XXI. századra, messzemenőkig megfelel a kor elvárásainak.- Közeledik a búcsú ideje. Mit üzen a könyvtár látogatóinak?- Inkább azoknak üzennék, akik nem látogatják: Látogassák! Hitből, meggyőződésből Kőváry László református lelkész urat a közelmúltban Pro Űrbe díjjal tüntette ki a város. Meglepetésként érte a megtiszteltetés, a nyugdíjas protestáns lelki gondozó egyáltalán nem számolt az elismerő tisztelet eme rangos megnyilvánulásával. Azok közé a személyiségek közé tartozik, akik vállalt feladataikat megoldva nem gondolnak jutalommal. Egy-egy tisztelettel fogadott köszöntés, baráti, testvéri szeretettel nyújtott és fogadott kézszorítás is elég megbecsülést jelent számukra, számára. Azoknak a küldetéstudattal tevékenykedő embereknek csoportjához tartozik, akik a többi ember boldogulását, szellemi, lelki épülését egész életükön át önzetlenül szolgál-Kőváry László ják. Az egyenes szavúak, a bátrak, bánatra és örömre egyaránt érzékenyek, mindenre és mindenkire nyitottak csoportjához. Az ünnepi hír adta lehetőséggel élve e sorok írója interjút kért a lelkész úrtól.- Mi inspirálta a lelkészt hivatásra? Miért éppen a kálvinizmus tanait választotta?- Édesapám református lelkész lévén a hitben való életet tartotta az ember boldogulása érdekében kifejtett erőfeszítések egyik talpkövének. Úgy is mondhatnám, hogy a kálvinizmus számomra családi tradíciót is jelent. Félreértés ne essék, semmiféle külső kényszer nem indított a pályára.- Ha már a pályánál tartunk.- Cegléden, a Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségiztem, majd Budapesten, a Református Teológiai Akadémián folytattam tanulmányaimat. Ezt követően Nyáregyháza-Pilis társközségben tevékenykedtem mint segédlelkész. Később Monorra, majd Kecskemétre kért a munkám, innen hívott meg Tolna megyébe, Gerjenbe az ottani református gyülekezet. Paksra 1976-ban érkeztem.- Kétezer márciusában egy balesetből eredő megpróbáltatás nyugdíjba kényszeritette. Mégis, negyedszázadon át töltötte be Pakson lelkészi hivatását, sőt segítette a város kulturális életének működését, mindazon törekvéseket, melyek a határon túl élő magyarság nemzettudatát voltak és hivatottak megőrizni. Egyebek mellett alapító tagja a Jámbor Pál Társaságnak. A város, illetve az itt élő emberek érdekében tett munkálkodása vitán felül áll. Hogyan fogadta az ünnepélyes elismerés hírét?- Úgy érzem, hogy a városért folytatott tevékenységem hivatásomból adódó önként vállalt kötelezettség volt és lesz. Nyugdíjasán sem lett kevesebb a munkám. Amit tettem, hitből és meggyőződésből tettem. Örülök, hogy jelen lehettem Paks Nagyközség várossá avatásán, mint egy akkoriban nem túlságosan kívánatos helyi lelkész. A település kulturális élete mélyponton volt, akkoriban kezdte kinőni magát az a lehetőség, amelyet a jelen valóra váltott. Megindítottuk a Bibliaismereti Szabadegyetemet, a Virág utcai temetőben kopjafát állítottunk a határon túli forradalmárok emlékére, és '90-től minden november 14-én istentiszteletet tartottunk értük. A Jámbor Pál Társaság az ország határain túl is megbecsülő elismerést vívott ki magának. A határainkon túl élő magyar kisgyermekek nyári olvasótáborai, melyek szervezését Gutái István és Gutái Istvánná népművelők önzetlen munkájának köszönhettünk. úgyszintén helyet kaptak a református hívek lelkében, jóindulatában. Számomra váratlanul érkezett a megtisztelő elismerés. Lelkemből köszönöm, bár mindig is úgy tartottam, hogy aki ebben a városban hivatását teljesíti ne pénzért művelje, hanem hitből, meggyőződésből. ATOMERŐMŰ SPORTEGYESÜLET Az október 23-i nemzeti ünnepen nyújtják át a város legrangosabb kitüntetését, és nagy az örömünk, mert az ASE is a kitüntetettek sorába lépett. Az esemény kapcsán nyilatkozott lapunknak Hajba Antal, Juhász Sándor és Tóth György. Hajba Antal, mesteredző, aki a „lapátosok” táborában már fogalom, mint önkormányzati képviselő a következőket nyilatkozta:- A nemzet szempontjából a sport elsődleges célja, hogy egészséges generációk nőjenek fel és nem az, Hajba Antal hogy egy-két bajnokunk legyen. Akárhogyan csűrjük-csavarjuk, az nagyon szép, hogy világbajnokságot nyernek, hiszen ez a csúcs, de ahhoz, hogy ezek az eredmények megszülessenek, egy alaptömegre is szükség van. Ismert a halászokkal kapcsolatos mondás: minél nagyobb hálót vet ki, annál valószínűbb az aranyhal hálóba kerülése. Ezért a sportban nekünk is sok embert kell mozgatni, amíg aztán köztük lesz az aranyhal, a bajnok. Pakson az történt, hogy az erőmű vezetése már a kezdetek kezdetén sok pénzt költött a sportra, és költ a mai napig, ám ezt a pénzt okosan kell felhasználni. Úgy néz ki, hogy Pakson elég okosan felhasználják. Arra gondolok, hogy több sportágban nagy tömeget tudnak megmozgatni. Bementem az egyik iskolába szervezni, hívtam a gyerekeket kajakozni, kenuzni, és a fél osztály jelentkezett, hogy én már itt sportolok, én meg ott. Ez nagyon örvendetes jelenség. Az, hogy a város részéről az ASE kapta a díjat, ez az előzőekben elmondottak fejleménye, hiszen a város is támogatja a sportot. A városnak is van saját egyesülete, ott is nagyon komoly szervező és szakmai munka folyik. Ez a két dolog eredményezi azt, hogy Pakson több gyerek sportol - arányaiban - mint nagyon sok, nálunk nagyobb városban. Én 1982 óta vagyok Pakson, ez választott hazám, ám annak idején másképp nézett ki a sport ügye. Meg kellett győzni az embereket - igaz a mai napig is győzködöm -, hogy a paksi gyerek ugyanolyan tehetséges mint a fővárosi. Igen is meg tudjuk verni őket, volt az elvem, és öt évembe került, mire az eredmények engem igazoltak. Ismételten mondom: az a lényeg, hogy sok gyerek, sok fiatal legyen a szakosztályokban. Juhász Sándor: - Arra gondoltam, hogy egy újabb oldala az életnek, a civil szférának, hogy elismerést sikerült kivívni az atomerőműhöz tartozó sportegyesületnek. Ez az elismerés nemcsak az egyesületnek szól, hanem annak az áldozatos tevékenységnek, amelyet az atomerőmű megalapításakor az itt dolgozók, az ide bevándorlók a helyiekkel közösen végeztek azért, hogy olyan léptékű élettel tudjanak talál-Juhász Sándor kozni, ami elvárható ebben az időszakban. Az a magas szakmai tudás, amelyet az atomerőmű dolgozói képviselnek, párosult a kulturális élet azon szeletével, amelyet a sport képvisel. Ennek a munkának egy egészen szép elismerése a Pro Urbedíj, mert nemcsak szórakozás, amit a dolgozók kapnak, hanem a szórakoztatás is olyan szintre emelkedett, amelyen már elgondolkodhatott a város vezetése.- A kosárlabdára gondolsz?- Nem, soha nem volt előnyben részesítve az én kedvenc sportágam. Inkább arra gondolok, hogy az első fecskék már akkor megjelentek, amikor a judo szakosztály tagjai olimpiai bajnokságot nyertek, az edzőjük a város díszpolgára lett. Ezután jöttek sorba a kajakosok, kenusok és a sakkozók. Vagyis folyamatosan nőtt az ázsiója a városban az egyesületnek. A szabadidősport rendezvényeinkre már nemcsak a városiak jöttek el, hanem az ország minden részéből, sőt egyre gyakrabban külföldről is. Úgy érezzük, hogy a sportegyesületben az atomerőmű jóvoltából egy kiegyensúlyozott élet folyik, természetesen szigorú takarékossági elvek alapján. Nem törekszünk DUNAFERR-babérokra, mindig az volt a cél, hogy azt a szintet tartsuk, amelyet a megalakuláskor magunk elé tűztünk. Ma is célunk a város gyerekeinek a gondozása, a más iráyú ne7. oldal gatív elfoglaltságnak az elkerülése. Ez az, ami élteti az egyesületet, és szerintem ez a cél nagyjából meg is valósul minden évben. Tóth György, az ASE elnöke: - Magamban ízlelgetve a szót, Pro Űrbe, a városért, úgy gondolom ez egy olyan kitüntetés, amelyet nem szokványosán közösségek, társaságok és főleg nem sportegyesület szokott kapni. Úgy gondolom, ezzel a kitüntetéssel a város is felismerte, hogy az ASE nemcsak az atomerőműé, hanem mindannyiunké. Sikerei nemcsak az atomerőműnek, hanem a városnak is örömet szereznek. A kitüntetés mögött nyilván az rejlik, hogy ennek a kis városnak nemcsak hazai, hanem nemzetközi hímevét is elviszik sportolóink, és úgy gondolnak vissza ránk mint egy sportoló kis városra, amely igaz is. Hiszen ebben a városban van két nagy sportegyesület, vannak kisebb egyesületek, a diák sportegyesülettől a kispályás városi fútball-bajnokságon résztvevő csapatokig. Tóth György Rendezünk várost megmozgató futóversenyeket, nemzetközi hírű kerékpáros versenyt, és különböző kupaversenyeket. Ezek mind azt bizonyítják, hogy a város sportja jó irányba halad és mindenki számára lehetőséget ad arra, hogy mozogjon, sportoljon, vagy szurkoljon. A sport az ASE-ban is és máshol is már kétirányú, van versenysport és van tömegsport. Amikor a PA Rt. létrehozta saját egyesületét, alapvetően a tömegsportra, a dolgozói és családtagjainak mozgáslehetőségére hozta létre, természetesen a versenysport is nyomott a latba. Nagyon sok munka fekszik abban, hogy az egyesület eljutott idáig, úgy gondolom, most kezd beérni a gyümölcs. Ez az év különösen kiemelkedő, mert Világ és Európa-bajnokságokon győztes, illetve helyezett sportolóink vannak. Zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a sikert is elismeri a város, hisz éppen az elmúlt héten nagyon szép, színvonalas fogadást és műsort adott sportolóink számára a VMK-ban. Mi szeretnénk továbbra is ezen az úton haladni és mind a verseny-, mind pedig a tömegsport tekintetében tovább fejlődni. Én különösen fontosnak tartom a tömegsportot, valamint az utánpótlás nevelését. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy fociban csak utánpótlás szakosztályunk van. Ma sem mindegy számunkra, hogy gyermekeink szabadidejüket hol és milyen körülmények között töltik. A sport fegyelemre nevel, a sporteredmény meglátszik a tanulmányi eredményben is. Mai világunkban rengeteg inger éri a gyerekeket, sajnos rosszak is, Magyarország már nem kábítószer tranzitország, hanem fogadóország. Nekünk oda kell figyelnünk, hogy gyerekeink ne keveredjenek ilyen társaságba, ne alakuljon ki olyan környezet, amely befogadja a kábítószert. Ebben nagy szerepe van a sportnak, a szisztematikus nevelői munkának, amelyből edzőink és a sportkör alkalmazottai nagymértékben veszik ki részüket, és jó irányba terelik a fiatalok érdeklődését és lekötik a fölösleges energiájukat. Ez mindnyájunk számára üdvös és kellemes.
