Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-09-01 / 9. szám

14. oldal

ATOMERŐMŰ

2001. szeptember

Ács Péter: világbajnokként a vb-re!

Lékó Péter, Polgár Judit, Almási Zoltán. A magyar sakkélet meghatározó alakjai. Nagy játékosok, remek sportemberek, akik sok mindent elértek már. Egyvalamire azonban nem voltak képesek: nem nyertek húsz éven aluli világbajnokságot. 2001. augusztus 30-ig más magyar sem.

Az Athénben lebonyolított vb-n búcsúzott a junioroktól Ács Péter, aki legutóbbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta: mindent megtesz, hogy méltóképpen hagyja maga mögött az utánpótlás-éveket. Alaposan kivágta a rezet!- Nagyon kemény felkészülési időszakot tudtam le a vb előtt - kezdi Péter. - Az érettségi és az Athén között rendelkezésre álló időt tökéletesen használtuk ki, szakmailag, fizikálisán és mentálisan a lehető legjobb állapotban utazhattam a görög fővárosba. Köszönettel tartozom ezért a Hunguest Hotels Rt. vezérigazgatójának, Hülvely Istvánnak, aki lehetővé tette, hogy Sax Gyula, Pintér József és Gyimesi Zoltán segítse munkámat.

Rajtuk kívül természetesen csak a dicséret és a köszönet hangján lehet szólni az ASE-ról, Péter edzőjéről, dr. Hazai Lászlóról és a paksi önkormányzatról is.

A világbajnokságon tizenhárom fordulót játszottak. Mindig az azonos pontszámúak ültek egymással szemben. Az új szabályok értelmében az első negyven lépést 75 perc alatt kellett megtenni úgy, hogy minden egyes húzás után a játékosok automatikusan harminc másodperc „bonusz” időt kaptak. Ezt követően újabb tizenöt perc állt rendelkezésre, ám ekkor már nem volt lépésszám-kikötés.

Érdekesebb eredmények: 1. forduló: Világossal játszottam egy bolíviaival. Teljesítményemre rányomta bélyegét, hogy a meccs előtt nem tudtam kikapcsolódni. Fáradt, dekoncentrált voltam, időzavarba kerültem, így a kötelező győzelem helyett váratlanul vereséget szenvedtem. (0 pont, összesítésben: 0)

5. forduló: Azzal az izlandi Thorfinnssonnal sakkoztam, akit a júniusi EB- n, és korábban még másik három alkalommal is simán vertem. A fehér sereget vezettem, ám az északi srác olyan jól védekezett, hogy halvány előnyömet nem tudtam kihasználni. A döntetlen csalódás. (Fél pont, ossz: 3)

8. forduló: Ez volt a sorsdöntő - egyben a leghosszabb partim. Kilencvenkét lépésen át „gyilkoltuk” egymást (a fehér bábukat vezetve) a két éve (!) veretlen Postny-val. Idén Tel-Avivban már találkoztunk, akkor remi lett, most viszont türelmes voltam, sikerült is két vállra fektetnem jól játszó ellenfelemet. Ekkor éreztem először, tagja lehetek a legjobb nyolcnak. (Egy pont, ossz: 6)

10. forduló: A leginkább fordulatos összecsapásomat egy örmény játékossal vívtam. Sötéttel játszottam. A nyitás után ellenlábasom állt jobban, ám a 30. lépésben rosszat húzott, én ezt kihasználva kiegyenlítetté tettem a partit. Esélyem lett volna a győzelemre is, ám nem mertem kockáztatni. (Fél pont, ossz: 7)

11. forduló: A ki-ki meccs. A későbbi másodikkal néztem farkasszemet. Fehérrel küzdöttem egy grúz játékossal, aki addig veretlen volt. Az első húsz lépésben remekül játszottam, előnyre tettem szert. Minden úgy alakult, ahogy akartam, s a meccs felénél már nyerő helyzetben voltam. Ellenfelem nem érezte át az állás szellemét. (Egy pont, ossz: 8)

12. forduló: A szerencse, ami az aranyhoz kell. Egy velem megegyező Élővel (2514) álló örménnyel kerültem össze. Olyan bonyolult állás jött ki, melyben -ahogy láttam - egyikünk sem tudta, ki áll jobban. Kölcsönös időzavarba is kerültünk, kapkodtunk, ezért a 38. lépésnél remit ajánlottam. Sargissian azt visszautasította, pedig csak negyven másodperce volt... Aztán elkezdett gondolkodni. Töprengett, töprengett, három, kettő, egy, aztán nem volt tovább. így nyertem. A torna után meghívtam egy italra. (Egy pont, ossz: 9)

13. forduló: A másik ember, aki jó ideje veretlen volt fehérrel. A kínai Bu ellen nagyon készültem, mert ’99- ben Pakson megvert. Sötéttel azonban nem lehet úgy nekiindulni ellene a partinak, hogy széttépem. A középjátékban aztán kifúndáltam egy tervet, amire nem reagált jól. Éreztem, hogy támadnom kell. A 24. lépésben illogikusat húztam, amire megint rosszul válaszolt, én pedig ezt kihasználva nagyon megvertem. Nagyszerű győzelem volt. (Egy pont, ossz: 10)

A világbajnokságot Péter fél pont előnnyel nyerte meg. A siker egyben azt is jelenti, hogy Ács Péter ott lesz a jövő évi kieséses rendszerű felnőtt vb-n, nem mellékesen pedig meghívót kapott a magyar válogatottba, amely október 12. és 21. között indul a jereváni csapat vb-n.

Vöröss Endre

íme az örömittas paksi különítmény:

Ács Péter (kupával), balján Papp Judit és Papp Gábor, a háttérben pedig Molnár Béla, utánpótlásedző látható

tor lógni sgép/ vitorlázni jó

Hajó, árboc, vitorla - bárki számára világos jelentésű szavak, fogalmak, de a svert, sekli, alba, génua, grósz, bumm már csak a bennfentesek számára érthető.

Ezzel a gyönyörű, embert próbáló sporttal az ASE Szabadidő Szakosztály Vitorlás Szakcsoportja által a balatoni Vitorlás Évadnyitóhoz igazodva évente megszervezett Nyílt Vízi Napokon ismerkedhettünk. Korábban a szakszervezetek és a PA Rt., mostanra csak a PA Rt. által támogatott eseményen bárki sétavitorlázhat. Csodálattal néztük kollégáinkat, kik magabiztos irányításával dagadó vitorlákkal siklottunk a tavon tova.

A csodálat második fokozata, mikor a néha bátortalan, TV-n, videón edzett izmú gyerekeinkért indulunk a Vitorlás Gyermektáborba, s helyettük eleven, izmos, napbarnított kis kalózokat találunk. Egymás szavába vágva sorolják az eseményeket, élményeiket, bemutatják a tanultakat, elhencegnek a díjaikkal. Be kell vallanom, ettől mindig meghatódom - nekünk még nagy szó volt eljutni a Balatonhoz, és esetleg vitorlást látni. Gondolom, volt ezzel már más is így.

Sajnos az időjárás nem mindig kedvez - mint az idén is -, de a Vitorlás Gyermektábor a résztvevőinek mindig tartalmas programot nyújt. Köszönet az SZPO-nak, a táborvezetőknek és segítőinek (Lipták János, Kollár Károly, Prókai László), akik közreműködésükkel, áldozatos munkájukkal lehetővé tették gyermekeink számára, hogy a vitorlázás élményével, tudásával gazdagodjanak.

A Gyermektábor ügyesebbjei közül kerül ki az utánpótlás. Kezdetben csak az Iparági Vitorlás Találkozókon, illetve a felkészítő „házi versenyeken” indultak, sok szép babért aratva. Később túrahajókkal a Kékszalagon, Fehér-szalagon is el-elindultak (ezek a tó egyszeri körbehajózását jelentik), sőt néhányan már be is futottak a célba - ahogy azt az időjárás (széljárás) lehetővé tette.

Nagyon hasznos kikapcsolódás a túravitorlázás, mikor is idegen kikötőket, más vizeket keres fel az ember, gyönyörködik az ismerős vagy ismeretlen panorámában. A szűk helyen újra együtt lehet a család, a barátok. Nagyon szép hagyománnyá válik, hogy a szezon előtt és a végén kollektívák túráznak egy-egy tapasztaltabb vitorlás vezetésével. Ezeket „bogrács-túrának” nevezik. Sokan itt kaptak kedvet a vitorlázáshoz. Néha két-három nap is elegendő a teljes regenerálódáshoz. Ősszel legszebb a Balaton, mert szél is van, nap is süt, és néha még mártózni is lehet.

Érdemes megnézni egy kalóz típusú hajót, amely kifutásra van előkészítve. Vitorlája mint a pergamen. Kifeszítését, beállítását számtalan színes kötél biztositja, melyek keresztbe-kasul behálózzák a hajótestet, nem sok helyet hagyva a legénység mozgására. Ember el nem képzeli, hogy ez mind segít, és nem akadályoz a nyár hevében. Van, aki ebben a káoszban jól kiigazodik, bizonyíték rá az eredmény.

III. Atom-kupa. Balatonfüred 2001. május 26.-27. három futam alapján: (helyezés, egyesület, kormányos, legénység, pontszám)

I. (VSC) Szentpéteri Zsolt, Schnäbel Dániel (5); 2. (VSC) Kertész Gábor, Székely Szabolcs (6); 7. (ASE) Nagy Róbert, Stadler Csaba (24); 8. (DE Rt.) Vágó Attila, Jégh Gabriella (25);

II. (ASE) Boromisza László, Boromisza Tamás (32); 13. (ASE) Gál Attila, Gál István (35); 14. (ASE) Oravetz Attila, Kákái István (38); 15. ASE Horvai Jenő, Gergely József (45); 16. ASE Lipták Dániel, Varjú Gábor (48)

VI. Burgmann-kupa. Balatonfüred, 2001. június 9-10. 4 futam alapján:

1. (ASE) Nagy Róbert, Stadler Csaba (7) 2. (DE Rt.) Vágó Attila, Vass Ferenc (12); 4. ASE Boromisza László, Boromisza Tamás (17); 8. (ASE) Gál Attila, Gál István (29); 9. (ASE) Oravetz Attila, Kákái István (32); 10. (ASE) Petróczki Ferenc, Derzsényi

Ágnes (44); 11. (ASE) Horvai Jenő, Gergely József (46); 13. (ASE) Lipták Dániel, Varjú Gábor (52)

ARTESZ-kupa. Balatonfüred, 2001. augusztus 17-21.5 futam alapján:

1. (DE Rt.) Vágó Attila, Péter Tamás (13); 2. (ASE) Nagy Róbert, Stadler Csaba (15); 4. (Tigres) Révész Tibor, Jégh Gabriella (20); 7. (ASE) Boromisza László, Boromisza Tamás (42); 8. (ASE) Oravetz Attila, Kákái László (42); 11. (ASE) Horvai Jenő, Gergely József (49); 12. (ASE) Gál Attila, Gál István (58); 13. (ASE) Lipták Dániel, Varjú Attila (66); 15. (ASE) Petróczki Ferenc, Derzsényi Ágnes (68)

Ahogy kialakultak a versenyzőpárok, összeszoktak, kiismerték a hajókat, néhányan már komolyabb megmérettetésre is vállalkoztak.

Magyar Köztársaság Nagyhajós Bajnokság, Tóth László Emlékfutam. Balatonfüred, 2001. augusztus

3-8. 6 futam alapján.

Elliott 770

1. (BAYC) Nyári Gyula, Sükösd Balázs, Borbély Ferenc, Csák Attila (12);

2. (BYC) dr. Münch István, Szilvássy

Gábor, Szilágyi Réka, Varsa Árpád (15); 3. (FERTŐTAVI) Helmut Hiess, Andrea Hiess, G. Weinreich, Németh Gábor (21); 4. (KEREKED) Finánczy Péter (válogatott, olimpikon), Sárecz Zsolt, Sellei Andor (21); 14. (ASE) Nagy Jenő, Kákái István, Jégh Lajos, Lipták Dániel (61)

Dolfin

1. (ASE) Weisz János, Szemes Gábor, Jéghné Topor Judit, Gál Attila (6)

A menők sokat áldoznak hajójuk versenyképességének javítására, megőrzésére. Annál szebb, hogy az ASE csapata mégis kategóriagyőztes tudott lenni.

Képeinken a bajnokok verseny közben és a kikötőben a serlegekkel láthatók. Gratulálunk, további jó munkát, sportsikereket, s hozzá jó szelet kívánunk.

Gyulai Lajos