Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1. szám

„Paks életem szerelme volt és ma is az!” A Paksi Atomerőmű Vállalat 1976. január 1-i megalapításával egyidöben kinevezésre került a vállalat három vezetője, Szabó Benjá­min igazgató (képünkön), Pónya József műszaki igazgatóhelyettes és Lakosa József gazdasági igazgatóhelyettes. A negyedszázados évforduló kapcsán arra kértem a volt első számú vezetőket, hogy elevenítsék fel emlékeiket és osszák meg velünk - hacsak gondolatban is - egy vállalat megindulásának gondjait.- Egy vállalat megalapítása nem egyik pillanatról a másikra történik, Te hogyan emlékszel a megalapítás körülményeire?- A Paksi Atomerőmű Válla­lat (PAV) alapításával kapcso­latban két kulcskérdést emel­nék ki. Először: az említett dá­tum a jogi értelemben vett in­dulást jelenti, hiszen már az 1972-es újraindulásnál úgy vet­tük fel az embereket, hogy a majdan megalakítandó vállalat meghatározott posztjaira fog­nak kerüli. Én magam is úgy vállaltam a munkát, hogy én leszek az igazgató. Má­sodszor: az MVMT 1972- től biztosított, egy létszámke­retet, bár nem voltunk még vállalat. A lét­számkeret terhére felvett fiatal embereket kihelyeztük tanulni a KFKJ-ba, az ERBE-hez, vagy kiküldtük a Szovjetunióba. Ez azt jelentette, hogy 1976. janu­ár elsején a vállalat létszáma több tíz fő volt, és év végére már 63 főre emelkedett. Tehát a vezetés magja már jóval az alapítás előtt megvolt, ők tár­gyaltak a szovjetekkel és vettek részt a műszaki tervek elfoga­dásában.- Sok konfliktusról hallottunk már a kezdetektől. Mik voltak ezeknek a forrásai?- Elsősorban abból adódott, hogy Paks eltért minden koráb­bi erőmúépítési gyakorlattól. Magyarországon az volt a gya­korlat, hogy az erőmű vállala­tot csak az első blokk indulását megelőző 1,5 - 2 évvel hama­rabb alapították meg. Mivel 1980 volt kitűzve - bár mi már akkor tudtuk, hogy ez nem va­lósul meg - mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy térjünk el a szo­kástól, és hamarabb alapítsuk meg a vállalatot. Ezt rendkívül nehéz volt el­érni, mire végül sikerült a be­ruházási javaslatba betenni, amelyet aztán 1975-ben elfo­gadott a kormány. Ma is az a véleményem, ahhoz, hogy Paks ilyen színvonalasan irá­nyította a beruházást és az üzemeltetést, annak az volt a kulcskérdése, hogy 1976-ra megalakuljon a vállalat. En­nek a hasznát sok minden bi­zonyítja, többek között az, hogy 1978-ban már minden technológiai berendezést a PAV vett át, mi hajtottuk vég­re a revíziókat, nem egy külső vállalat. Ez már akkor pénzt jelentett a vállalatnak, mert ha nem mi csináljuk, akkor az ERBE-nek más vállalkozó­nak kellett volna kiadnia.- A konfliktusok eredőjét vala­hol a tudat alatt kell ke­resni, mert minden felsőbb szervnél megvolt a Paksiói való idegenkedés, Paks igazi megértésének a hiá­nya.- Mindig irritált ben­nünket az, amikor azt mondták, hogy két nagy beruházás van Tolna me­gyében: a szek­szárdi húskom­binát és a paksi atomerőmű. A minisztéri­um azt mondta: két nagy beru­házás van az energetikában, az inotai gáztur­bina, meg a paksi atomerő­mű. Tehát a paksi beruházás egy volt a sok közül, szerintük. Holott kezdettől fogva folyama­tosan bizonyítottuk, hogy ez nem így van, hogy ez az évszázad beruházása. Ennek a megértése csak 1978-ban indult el, ettől kezdve lehet halványan érzékelni. Nekem az életem ezért kemény konfliktusokból állt. Sokszor személyem­ben sértettek meg, és gondolkoznom kellett, hogy szabad-e ilyen felté­telek mellett tovább csi­nálnom. Erre a korra jellemző volt, ha volt egy kormány­ülés ahol elfogadtak vala­mit és azt lehetett hinni, hogy másnap minden si­mán megy. Nem, kezdő­dött minden újra elölről.-Hogyan emlékszel az induló csapatra, sikerült az elvárások­nak megfelelni?- Én nagyon jól emlékszem és jó emlékeim vannak erről az időszakról, mert ez egy nagyon tudatos - általam kiválasztott - csapat volt. Én 1967-ben úgy vállaltam el a beruházás koor­dinálását miniszteri biztosként, hogy én leszek az igazgató. Ha ezt nem ígérik meg, el sem vál­lalom. Én netn beruházó akar­tam lenni, hanem erőműves, nekem a szerelmem mindig az erőmű üzemeltetése volt és nem pedig a beruházás. Sajnos a sors másképp akarta ! Azt hiszem, nagyon jól ki­egészítettük egymást és jó csa­pat volt. Az volt a fő szemlélet, hogy egy erős üzemeltetői gár­dát hozzunk létre időben, és nem az utolsó pillanatban. Abban is közös volt a gon­dolkodásunk, hogy a beruhá­zási munkálatokból az erőmű jobban vegye ki részét és job­ban szóljon bele, mert mi fo­gunk itt élni és nem a beruhá­zók.- Hogyan érzed, bizonyított az erőmű az eltelt 25 év alatt?- Bizonyított és nagy öröm ez számomra, és az a bána­tom, hogy 1983-tól nem va­gyok az üzemeltetők között. Pónya József neve fogalommá vált Pakson, és ha belátogat az erőműbe, az emberek ma is örömmel és tisztelettel veszik körül. Tudják, hogy mindene ez az erőmű. Őt is arról kérdeztem: Hogyan emlékszik a vállalat megalakulására?- Nem volt nagy szenzáció, hogy megalakultunk, mert ad­dig is a tröszthöz tartoztunk, az fizetett minket. Először a papírmunkákat intézték, és számomra az volt a döbbene­NEHÉZIPARI MINISZTÉRIUM 22/41/1975. ALAPÍTÁSI határozat Az 1959. IV. tv. 32. § /l/ bekezdése, valamint a 11/1967. /V.13./ Kom. számú rendelet 1. és 2. §-a alapján - a pénzügyminiszter­rel egyetértésben - az alapítási határozat 1, és 2. számú mellék­letében foglaltak figyelembevétele mellett az alábbi vállalat a­­lapitását rendelem el: A vállalat elnevezése: Paksi Atomerőmű Vállalat /PAV/ A vállalat székhelye: Paks A vállalat tárgya: Az erőmüvi termelő és egyéb berendezések üzembe helyezé­sének előkészítése, átvétele, karbantartása, illetve ja­vítása; felkészülés az üzemvitelre, ezen belül a szakem­berek képzése; villamosenergia fejlesztése, hőenergia /(|5z| forróviz/ termelése és értékesítése; az energia e­­lóálíitásával kapcsolatban keletkező melléktermékek érté­kesítése, illetve a kondenzátorok hűtővizének hasznosítá­sa ipari vagy egyéb célokra; a friss nukleáris Üzemanyag külföldről történő beszerzése, illetőleg kiégett nukleá­ris üzemanyag külföldi értékesítése, valamint ezek táro­lása; a berendezések és létesítmények üzemvitelét és an­nak biztonságát szavatoló fejlesztési tevékenység végzé­séhez atomerőmüvi feladatok ellátására szolgáló gép-, é­­pitő-, szerelő- és műszeripari; anyagvizsgáló, számítógé­pi, laboratóriumi és egyéb kapacitások és szolgáltatások üzemi célra le nem kötött részének melléktevékenységként vállalaton kivüli hasznosítása. A vállalat alapitója: nehézipari miniszter A vállalat alapításának Időpontja: 1976. január 1. A vállalat fióktelepe: Budapesti Kirendeltség Budapest, V., Markó u. 16. A vállalat a Magyar Villamos Müvek Tröszt keretében működik. Budapest, 1975. november 24. A kiadmány hiteléül: Szabó Piroska Dr. Simon Pál sk. miniszter Én 1966-ban kerültem Pakssal kapcsolatba, nekem az életem szerelme volt és ma is az, nagyon örülök Paks minden eredményeinek.- Mi a véleményed a talán már csitulni látszó atomerőmű ellenességről ?- Az egész atomerőmű elle­nességet - környezetvédelmi alapon - egy politikai törek­vésnek érzem és nem ténye­ken alapuló műszaki érvnek. Bárhol megvizsgálhatjuk, az évek során akár a svédeknél, akár a németeknél, mindenütt a politikai harc zászlajára van tűzve és nem műszaki kérdés­ként kezelik. Én meg vagyok győződve róla, hogy az atom­­energetika pár év után vissza fog kerülni zenitjére. Európá­ban is és az egész világon na­gyobb tért fog hódítani, mint ahogy most szerepel. Nincs leírva az atomenergetika.- béri -tes, hogy jött a következő hó­nap és nem kaptunk fizetést. A tröszt segített ki bennünket, ki­fizette a bérünket, és ez után gondoltuk végig, hogy mit kell itt csinálni, hogy éljen és tény­leg tudjon fizetni a vállalat. Az adminisztráció minden gyermekbetegségét elkap­tuk. Terveket kellett készi­­teni a felvételekre, elfogad­tatni egy vállalati sémát, amely 1430 fő volt. Üte­mezni kellett az éves felvé­teli létszámon túl az okta­tást is. Végül csak nem az lett amit terveztünk, mert minél jobban ismertük az erőművet, an­nál magasabb lett a létszám. Ez örök vi­tát eredménye­zett, mert a bankok azzal vádoltak ben­nünket, hogy mi minden nö­vekvő létszám­hoz lakást ké­rünk. Ezzel szemben mi a létszám 70 %­­hoz kértünk lakást. Akkor egyébként nem volt könnyű előteremteni a szükséges létszámot. Ma nem is lehet elképzelni, milyen nehezen mozdul­tak meg az emberek. Ahol eddig dolgoztak, ott jó munkájuk volt, az asz­­szonynak szintén munka­helye, a gyerek a megszo­kott iskolába járt. Sokszor úgy kellett udvarolni az embereknek, hogy jöjje­nek Paksra, mert kezdet­ben csak az atomerőmű­nek mint névnek volt szakmai vonzása. Az volt az elképzelésünk, hogy erőműveseket, nagyüzem­ben dolgozókat kell Paks­ra hozni. Olyanokat, akik már láttak turbinát és ge­nerátort, majd ezek maguk köré gyűjtik a fiatalokat és betanítják őket. Ez volt az elfogadott szem­lélet a villamosiparban, bár volt amikor megorroltak ránk a száz­­halombattaiak és az olajosok, mert sok embert csábított el Paks. Visszagondolva ezekre az időkre, azt kell mondjam, hogy jó gárdát sikerült összeszedni, amelyet alátámaszt az a tény, mi­szerint a kilépők száma százalé­kosan alig fejezhető ki.- Mi az, amire nagy örömmel gondol, ha nem is minden nap, de ha szóba kerül az erőmű, akkor beugranak ezek az emlékek?-Nem emlékszem egy jó emlék­re sem az erőmű beindulásáig, hi­szen le volt az ember terhelve, az nyomasztott, hogy milyen lesz itt ? Az, hogy külföldre jártunk, ebből még nem tudhat­tam, hogy mi lesz. Nem tudhat­tam, hogy mi van ezeknek az embe­reknek a fejében, hogy tanulnak-e vagy sem. Ez ter­het jelentett szá­momra, és nem örömet. Amit a Szabó Béniék át­éltek az építkezés­nél, számomra az nem jelentett él­ményt. Egyszerűen nem érdekelt engem, hogy mennyi betont épí­tettek be. Én attól kezdve figyel­tem, amikortól a berendezéseket kezdték szállítani. Én tudtam, hogy ez a lényeg, nekem semmi dolgom a fallal, az ajtóval és a be­tonnal, viszont hallatlanul érde­kelt, hogy működik-e a berendezés és milyen a minősége. Tudtam, hogy mindenki el fog menni és csak mi maradunk itt üzemelte­tők, és én erre összpontosítottam minden idegszálamat. Örömöm igazából azért nem volt, mert én magam sem tudtam, hogy hol tar­tunk. Talán az jelentett megnyug­vást, amikor nullrevízióztunk, kéz­be vettük a berendezéseket és min­dent átnézhettünk és üzembe he­lyeztük. Ezáltal olyan csapat jött létre, amely már ismerte a beren­dezéseket, és azt hiszem itt tanul­tuk meg mi a szakmát. (Folytatás a 7. oldalon.) A Paksi Atomerőmű vlllamosenergia-tormalésa lOOOGWh 'ei ftnyvtár Nagyon eredményes lett ez a cég

Next

/
Thumbnails
Contents