Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-12-01 / 12. szám

2000. december ATOMERŐMŰ 7. oldal A paksi bárka az ezredforduló küszöbén Kiemelkedő teljesítmény elismerése A tisztaszerelési koordinátor (Haag József) kiértékelte az idei fő­javítások tapasztalatait. Megállapította, hogy a főjavításban résztve­vő egyes kollégák kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a tisztaszere­lési követelmények maradéktalan végrehajtásában. Szucsán Sándor üzemviteli főosztályvezető az alábbi személyeket pénzjutalomban részesítette: Vámosi József művezető ÜVFO Nagy Sándor művezető FKO Fazekas László vezető szerelő RKO Szűcs József művezető RKO Tamis Gyula művezető AKO Aradi József vezető szerelő AKO Szatmáry Konstantin vezető szerelő RKO A Duna szerelmese Tárlat a művelődési központban így advent idején mi sem ter­mészetesebb annál, hogy az em­ber az ünnepre való készülődés során járva-kelve elsősorban azoktól érdeklődik, akik a kará­csonyt jórészt munkával töltik, mondván, hogy az ünnep, az ün­nepek számukra igazi megmére­tésnek számítanak, annál is in­kább, mert egy század, ezredfor­duló kihívásai előtt állnak. így van ez az országosan ismert és elismert paksi halászokkal, akik karácsonyra, szilveszterre készü­lődve minden emberi méltóság jegyében készültek fel az egysze­ri eseményre. Pihen a csónak, a háló, de nem pihen a bárka az ünnepek alatt. Papi, a paksi halá­szok bárkája ki tudja hányadik reinkarnációját éli. Fotókat ké­szítettek róla, művészeket ihle­tett arra, hogy megfessék. Tud­juk, hogy a paksi halászok fog­ták meg az ország leghatalma­sabb vizáit, és ők voltak azok, akik az országos halfőző verse­nyek elismert bajnokaiként tér­tek vissza a városba. Ha az év­század utolsó karácsonya, hát akkor legyen az asztalon halétel is, méghozzá paksi halból, a pak­si tradíció jegyében. E gondola­toktól indíttatva beszélgetünk Gyurkó Ferenc elnök úrral, a Szövetkezet vezetőjével, és Révfalun Imre igazgatósági tag­gal, több magyar halfőzőverseny aranyérmes résztvevőjével.- Milyen fajtákkal és milyen mennyiségben állnak vásárlóik rendelkezésére az ünnepek alatt? - kérdezem az elnököt.- Nagyon komolyan készül­tünk az ünnepekre. Megítélésem szerint a betervezett halmennyi­ség szinte kiapadhatatlan. A hal­fajták mellett talán nem problé­ma, ha az árakat is elmondom Önnek. Busa, kárász és keszeg 200,­­Ft. Az amur 300,- Ft. A ponty 500,- Ft, a harcsa 800,- Ft, a sül­lő pedig 1.000,- Ft-ot taksál kg­­ként.- Nyitva tartás?- A bárka 23,-ától 24-ig kínálja a halat, év végén pedig 31-én is nyitva tart a déli óráig. De félre­téve a reklámízű ridegséget, azt is szeretném elmondani, hogy ez a munka a paksi halászat évezre­des hagyományaihoz hűen mun­katársaink hozzáértését, és az el­múlt idők paksi, illetve Paks kör­nyéki halászainak rangban, és méltóságban való tiszteletét is je­lenti. Régi mondás, miszerint akinek múltja nincs, annak jövő­je sincs. így tartjuk meg azokat a nagyszerű gondolatokat, melyek életben tartanak mindannyiun­kat. A tiszta folyóra, a természe­tes vüág ajándékára, és az iránta való tiszteletre gondolok.- Az Önök ajánlotta halfajták közül hogyan, miként készíthet a vásárló ünnepi eledelt? - kérdezem Révfalvi Imrét, többszörös arany­érmes halfőző bajnokot.- A hagyományos halételek közt nyilvánvaló, hogy a ponty halászlé a legfontosabb. Újat nem mondhatok. Kétharmad ré­sze legyen ponty, egyharmad ré­sze pedig egyéb halféle. Lehet az törpeharcsa, esetleg amurnak, vagy busának a feje, és egyéb ha­lak, amelyek ízlés szerint dúsít­ják a halászlevet. Esetünkben na­gyon szép harcsák állnak a vásár­lók rendelkezésére, javasolnám a harcsapörköltet galuskával, és hogy egy kicsit változatossá te­gyük a halétrendet, ajánlom az amurt. Az ipszilon szálkarendje és száma megegyezik a ponty szálkarendszerével, viszont jobb az árfekvése. Rendkívül finom Ízletes ünnepi ételt lehet készíte­ni belőle, Orly módra. Ennek a lényege a következő: sörrel kell kikevernünk a palacsintatésztát (némi sóval), a lisztbe forgatott amur szeleteket olajban kisütjük aranysárgára. Megfelelő díszítés­sel igazán ízletes, és szép is. Ün­nepi eledel. Ezenkívül javasol­nék szilveszterre busa fasírozot­­tat. Ugyanúgy kell elkészíteni mint a hagyományos fasírozot­­tat. A halfilét ledaráljuk, ízesít­jük és egy nagyon egészséges és finom fasírozottat kapunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egyéb húsoknál olcsóbban is lehet nagyon finom ételt készí­teni. Persze nem szakácskönyvet akarok felmondani pöttyös busá­ból, csupán a halételek sokszínű, változatos és ízletes elkészítési módjaira szerettem volna felhív­ni a figyelmet.- Ezek szerint a bárka munká­val búcsúzik a huszadik század­tól? - kérdezem az elnök urat.- Inkább úgy fogalmaznám, hogy a bárka áll, és munkatársa­immal mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy az eljöven­dő évszázadban is álljon. Úgy tartom, hogy a paksi halászbár­ka nem csupán a szakma szim­bóluma, hanem a városkép része is egyben. Kicsit múltidéző, ki­csit része polgáraink lelkének. A bárka szolgál is, munkaeszkö­zünk és barátunk. Ha megenge­di, a paksi halászok nevében ez­úton kívánok a paksiaknak bé­kés, szép és nyugodt ezredfordu­lót. Szarka József Oszoli Istvánné, Piroska né­ni nyolc évtizede él a nagy fo­lyó partján, Dunaföldváron. A festőművész-tanár munkássága mintapéldája annak, hogy ha­gyományos felfogással is lehet őszintén átélt, a ma emberé­hez is szóló műveket alkotni. Csodálatosan festi a hajnali, alkonyi tünékeny fényt a vízen, a házak falán, a fehér csónako­kon, a kanyargós falusi utcá­kat, a horgászokat, az odvas fákat a vízparton, a ligeteket, a dunai holtágakat és zátonyo­kat. Piroska néni első kiállítása 1969-ben Pakson volt, azóta is ezer szál köti a városhoz. Sok képe díszíti a paksi lokálpatri­óták lakásait. 2000. december 5-én este, szép Mikulás-aján­dékként nyílt meg legújabb tár­lata a Városi Művelődési Köz­pontban, amely január 10-ig te­kinthető meg. Művészi tevékenysége az idővel és a lehetőségekkel fo­lyamatosan tárulkozott, alko­tott Olaszországtól Norvégiá­ig, képei megbecsült darabjai a gyűjteményeknek Kanadától Új-Zélandig. De mindig haza­tért a Földvár és Paks közti Dunatájhoz. A megnyitón Kováts Balázs a HŰSÉG, a NYUGALOM és a SZÉPSÉG festőjeként mu­tatta be Piroska nénit, akinek levegős, napfényes, virágos ké­pei melegséget hoznak a téli napokba. -B­Mi kerül a karácsonyi asztalra? Ismét közeledik az év vége, sokféle módon készülünk az ünnepekre. A karácsonyhoz, il­letve az óév búcsúztatásához sokféle népszo­kás tartozik, az emberek különbözőképpen ünnepelnek. December 24-én az egyházi felmentés elle­nére még hagyományosnak számít az egész napos böjt. Többnyire növényi ételeket fo­gyasztunk (mézbe mártott fokhagymát, diót). Az ünnep egyik legfontosabb eseménye a kará­csonyi vacsora. Ilyenkor kalóriaszegény böjti ételek és sokfogásos nehéz ételek egyaránt te­rítékre kerülnek. Az ételek sorrendje és a fogások száma or­szágonként és vidékenként is különböző, az egyes tájegységekre jellemző. Falun a ház leg­inkább tiszteletben tartott bútordarabja min­dig is az asztal volt. Megtéríteni csak ünnepe­ken szokták, karácsonykor piros csíkos térítőt tettek az asztalra. A karácsonyi abrosznak va­rázsereje volt: bőséget, egészséget hozott; ezért később sütő- vagy vetőabrosznak használták. Karácsonykor a fő étel a pulyka és a diós­mákos beigli. Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt mágikus jelentése. A bab, a borsó, a mák bőséget biztosított; a foghagyma védte az egészséget; a diót használták a rontás elhá­rítására, sőt jövendöltek is belőle, hogy ki lesz beteg a következő évben; a méz az életet édes­sé tette; az alma az egység, egészség, szépség, szerelem szimbóluma volt. A karácsonyi asztal elmaradhatatlan étele a hal. Persze ennek az ételnek is van mágikus je­lentése, magyar hagyomány szerint a halpénz, halpikkely sok pénzt jelent. Az asztalon ma­radt morzsát vízkeresztig összegyűjtötték, ak­kor kivitték a szőlőbe és szétszórták, hogy az új évben jó legyen a termés. Gyógyításra is használták a karácsonyi morzsát, parázsra szórva füstjével beteg gyermeket, állatot gyó­gyítottak. Sok helyen nem szedték le az asztalt, éjjel is ott maradt az étel, hogy a család később bőség­ben éljen. Szinte minden étellel és étkezéssel kapcso­latos hagyomány, hiedelem az ősi pogány időkre nyúlik vissza. Ezek a hagyományok te­le vannak a jövőre vonatkozó egészségi, gazda­sági, az emberek életére és körülményeire ki­ható babonákkal. Az ünnep idején nem hiányozhatnak az asz­talról a sütemények sem. Szinte elmaradhatat­lan a beigli, emellett nagyon elteqedt a mézes­kalács is. Enyedi Bernadett Kováts Balázs és Piroska néni a megnyitón Téli népszokások Luca napja (december 13.) A decemberi asszonyi ünne­pek közül hazánkban legjelentő­sebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dol­gozniuk. Számos történet szól ar­ról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Lu­ca büntetésből a fonó asszony­hoz hajítja az orsót, kóccá változ­tatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját. Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítsé­gével Karácsony böjtjén felisme­rik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás tör­téneteket. A Lucaszéken készítő­je minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony esté­jére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyen­kor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, külön­ben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok köte­lesek a mákot felszedni, és így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól. Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" jár­nak a kisfiúk. Szalmát vagy fada­rabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), és ar­ra térdelve mondják el köszöntő­jüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megva­rázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándé­kokat kapnak. Akár tavasszal, György nap­ján, Lucakor is szabadon garáz­dálkodnak a gonoszok. Karácsony A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg elő­ször, Erdély néhány megyéjében azonban még a háború alatt is új­évkor, az "aranyos csikó" hozta a gyermekeknek az ajándékot. A karácsonyi játékok legré­gibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus játékok képvise­lik, amelyek a XI. századtól kezd­ve az istentisztelet részét képez­ték. A XVII-XVIII. században fő­ként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját is­merjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal elő­adott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A jó-rossz, szegény-gaz­dag ellentét igen egyszerű, szem­léletes formában mutatkozik meg a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik fél­reértik az angyal latin szavát. Tu­datlanok, de jószívűek, és cse­kély javaikból szívesen adakoz­nak. A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szoká­sokat, adománykérő formulák zárják le. Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal ké­szítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakar­ták). Az ország sok részében kará­csony böjtjén a csordás egy cso­mó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány te­hén a háznál volt, és megcsap­kodta a csordás lába szárát. A regölés (december 26.) A regölés a télközépi, karácso­nyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar válto­zata. Ilyenkor a gyermekek, legé­nyek vagy felnőtt férfiak házról­­házra menve bőséget, boldogsá­got kívánnak a következő évre. A XVI-XVIII. században a víz­kereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gás­pár a XVI. században a regelő he­tet említi, mikor az emberek isz­nak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a re­gölés. A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával fel­szerelve olyan házakhoz, ahol el­adó lány volt, és elénekelték va­rázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázs­lás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöl­tek össze egy legénnyel. E két ál­landó részt megelőzi a beköszön­tő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról ér­keztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is. Hejgetés (december 31.) A hejgetés célja az új esztendő­ben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása. Résztvevői legények, akik első­sorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogá­sa, harangszó, furulya, dob és a kö­csögdudához hasonló "bika" hang­ja kísérte. A hejgetés a búza élettör­ténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig. Újév napja (január 1.) A télközépre eső, karácsonyi, új­évi évkezdés a napév szerinti idő­számítással együtt honosodott meg Európában, és a Római Biro­dalomból ered. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fo­gadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a na­pon az év. Az évkezdő újévi szokások fő­ként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cse­lekmények maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlő­dését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehe­tett: a gonosz hatalmak, az óév ki­űzése, vagy csak az általános ünne­pi féktelenség. A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szil­veszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gom­bócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombó­cokba dugva vízbe dobják; amelyi­ket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve). Vízkereszt (január 6.) Már a XV. században jelleg­zetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi ala­­mizsnagyújtése. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti ki­rály nevének kezdőbetűjét az ajtóra. A XVI. század óta doku­mentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is jár­nak gyermekek a kirúgható csillaggal háromkirályok képé­ben köszönteni. Farsang (Vízkereszt - Hamva­zószerda) A farsangi ünnepkör legfel­tűnőbb mozzanata a jelmezes­álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcvi­selésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig minde­nütt farsangoltak hazánkban. Napjaink leglátványosabb far­sangi alakoskodása a Moh­ácson lakó délszlávok csopor­tos busójárása. A farsang gondolatköre el­sősorban a házasság témája körül forgott. Azokat a lányo­kat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt ki­csúfolni. Szatmárban pl. kon­góztak: húshagyókedden a pár­tában maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk. Enyedi Bernadett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents